17/09/2022
Elgondolkodtató írás… 🤔
" Dobermann vagyok: elismerten az egyik legintelligensebb és legfélelmetesebb kutya, az amerikai tengerészgyalogság szolgálatában álltam, és nem beszélek a sötét múltamról a német hadseregben. Ördögkutyának hívtak, ma arra kérnek, hogy viselkedjek uszkárként, és azt akarják, hogy ruhát viseljek...
Malinois vagyok:
Ajándék az emberiségnek, mindenben brillírozok, amire egy kutya csak képes lehet, és mindig készen állok a munkára. Ma arra kérnek, hogy egész nap pihenjek a kanapén.
Akita Inu vagyok:
Őseimet arra szelektálták, hogy más kutyákkal harcoljanak. Ma azt kérik tőlem, hogy legyek toleráns fajtársaimmal szemben, és én leszek a hibás, amikor egyikük túl közel jön hozzám.
Beagle vagyok:
Ahogy követtem a vadat, ugattam, hogy a vadászok tudják hogy merre van. Én vezettem a hajszát. Ma elektromos nyakörvet tettek rám, hogy elhallgattassanak, és azt akarják, hogy első szóra térjek vissza a gazdámhoz.
Yorkshire terrier vagyok:
Patkányokat irtottam a szörnyű, szűk angol bányákban. Ma azt gondolják, hogy nem tudom használni a lábaimat, és mindig cipelnek.
Labrador retriever vagyok:
A legszebb álmom az, hogy beugrom egy tóba, hogy elhozzam a gazdámnak a frissen lőtt vadkacsát. Ma elfelejtik, hogy sportkutya vagyok, dagadtra hizlalnak, és gyermekekkel kell játszanom.
Jack Russell terrier vagyok:
A nálam nagyobb rókával képes vagyok megküzdeni a saját kotorékában. Ma engem hibáztatnak a harciasságomért, és társasági kutyává akarnak változtatni.
Szibériai husky vagyok:
Ismertem Észak-Oroszország csodálatos tájait, ahol lenyűgöző sebességgel húzhattam a szánokat. Ma már csak a kert falai határolják be a horizontot, és egyetlen foglalatosságom az ásás.
Border collie vagyok:
Napi nyolc órában dolgozom és a terelés egyedülálló művésze vagyok. Ma engem hibáztatnak, amiért juhok hiányában terelni akarom a kerékpárokat, az autókat, a gyerekeket és mindent, ami él és mozog.
Én vagyok a XXI. századi kutya.
Jóképű, éber, engedelmes, elviselem ha egy kézitáskában cipelsz is...de olyan egyéniség vagyok, akinek ki kell élnie az ösztöneit, és nem vagyok alkalmas arra az ülő életre, amit szeretnél, hogy képes legyek elviselni.
Napi nyolc órát egyedül tölteni a teraszon, látni a gazdát egy kicsit este, amikor hazajön, akinek a mozgásigénye kimerül abban hogy elslattyog a fürdőszobáig, mélységesen boldogtalanná tesz.
Ezt úgy fogom kifejezni, hogy egész nap ugatok, a kertedből aknamezőt csinálok, ha elengedsz, kezelhetetlen vagyok, ha néhányszor kiengedsz és a párnámon töltöm a napot, akkor szerinted boldog vagyok, hogy milyen kényelemben élek, amíg te dolgozol: a valóságban viszont teljes depresszióban leszek, ami nem csak az ember, hanem a XXI. századi kutya sorsa is.
Ha tetszem neked, ha régóta álmodozol rólam, ha gyönyörű kék szemem vagy sportolói kinézetem miatt vettél meg, de nem vagy képes nekem igazi, teljes, kutyához méltó életet, igazán élhető életet adni, ha nem tudnád biztosítani azt a munkát, amelyre a génjeim alapján hivatott vagyok ... akkor felejts el.
Ha tetszik a küllemem, de nem vagy hajlandó elfogadni a jellememet, amit a szigorú genetikai szelekció alakított, és úgy gondolod, hogy csak jóakarattal megváltoztathatsz...akkor hagyjuk egymást békén.
A XXI. századi kutyája vagyok, igen. De most is ott van bennem az, aki harcolt, vadászott, aki húzta a szánkót, aki terelte az állatokat, de még szunnyad. És előbb-utóbb felébred. Jókor, vagy rosszkor"
Többnyire rosszkor...
"És végül sajnos azokat az embereket, akik minden szabadidejüket ilyen kutyákra fordítják, és lehetőséget adnak nekik az ösztöneik kiélésére, "kutyaőrültnek" és "betegeknek" bélyegzik ..."
