01/11/2022
Mindenszentek alkalmából elhunyt házikedvenceinkrõl is emlékezzünk meg egy gyertya meggyújtásával.
Tegnap este az ágyad mellett álltam, eljöttem, hogy bekukkantsak.
Láttam, hogy sírsz, nehezen tudsz aludni.
Halkan nyöszörögtem neked, Ahogy egy könnycseppet lesöpörtél,
"Én vagyok az, nem hagytalak el, Jól vagyok, jól vagyok, itt vagyok veled".
Közel voltam hozzád a reggelinél, Néztem, ahogy teát töltesz,
Gondoltál a sok alkalomra, kezeddel felém nyúltál.
Ma veled voltam a boltban, Kezed már fájt.
Vágytam, hogy elvigyem a csomagjaidat, Bárcsak többet tehetnék.
Veled voltam ma a síromnál, Olyan gondosan ápolod.
Szeretnélek megnyugtatni, hogy nem fekszem ott.
Veled sétáltam a ház felé, Ahogy a kulcsodért tapogatóztál.
Gyengéden rád tettem a mancsomat, Mosolyogva mondtam: "Én vagyok az".
Olyan nagyon fáradtnak tűntél, és belesüppedtél egy székbe.
Annyira igyekeztem, hogy tudtodra adjam, hogy ott álltam veled.
Lehetséges, hogy minden nap ilyen közel vagyok hozzád.
Hogy biztosan mondhassam neked: "Soha nem mentem el".
Nagyon csendesen ültél ott, aztán elmosolyodtál, azt hiszem, tudtad ...
Annak az estének a csendjében nagyon közel voltam hozzád.
Vége a napnak... Mosolyogva nézem, ahogy ásítozol és azt mondom.
"Jó éjt, Isten áldjon, reggel találkozunk."
És amikor eljön az idő, hogy átlépd a rövid választóvonalat,
átrohanok, hogy üdvözöljelek, és egymás mellett állunk.
Annyi mindent kell megmutatnom neked, annyi mindent kell látnod.
Légy türelmes, éld meg az utadat ... aztán gyere haza, hogy velem legyél.
Ismeretlen költő