"egyre távolabb a természettől, avagy az ösztönök teljes elvesztése..."
A minap egy mudi (jellegű) kutyával tréningeztünk és elkeserítő volt amit a vele folytatott munka során tapasztaltam.
Ez egy mentett kutya, az előéletéről nem sokat tudni, de rengeteg megoldandó feladat van vele kapcsolatban.
A videón azt látjátok hogy a kutya számára egy forgalmasabb hely mellett megálltunk.
Megnéztem mennyire terhelhető a mudika.
Zavarják az emberek, a kutyák, a járművek.
Gond ha valami távolodik tőle, de mégnagyobb probléma ha közeledik.
Ebben a pár másodpercben magához képest sokkal nyugodtabb volt, de csak azért mert egy kicsit odébb ment tőle a gazdája és ez kizökkentette, amúgy a "feladat" során nagyrészt a két hátsó lábán örjöngve, magából kikelve szeretett volna mindennek és mindenkinek nekirontani.
De ez a poszt most nem is róla, vagy a problémáiról szól, hanem a környezetéről, arról a környezetről, amiben pár percig várakoztunk.
Volt aki egyértelműen a rosszallásának adott hangot, mondván miért állunk ott ahol és miért egy ilyen kutyával amilyennel.
Valahol megértem, mert zavaró, kellemetlen egy ilyen kutyával egy légtérben lenni.
Volt aki a zsebkendőjébe vagy a mobiljába temetkezve próbált tudomást sem venni a kutyáról és volt aki próbált kedvesen kommunikálni, kapcsolatot kialakítani a kutyával.
Mindhárom esetben az volt a közös, hogy egyikben sem értettem a kommunikáció dinamikáját, nem találtam az értelmét.
Akár negatívan, semlegesen vagy pozitívan álltak a kutyához, kb. mindenki kereste a kutyával a fizikai kontaktot.
Nem értem!
Egy szájkosárban folyamatosan örjöngő kutyától miért és mit szeretne bárki?!
Nem, mielőtt kiforgatja valaki a mondandóm, nem helyezem a kutyát az utca embere elé.
Mindenki oda megy ahová akar, azon az útvonalon, ami neki tetszik.
De egész egyszerűen nem értem, hogy az önzőség, a butaság, a
Regővel, a kis mudival tréningeztünk egy kicsit. :)
Itt most elsősorban nem is magán a behíváson volt a hangsúly, hanem az azt megelőző lépéseken, azon hogy eljussunk a kutyával idáig.
Regő néha kicsit szétszórt, néha kicsit akaratos.
Nem feltétlenül fenékig tejfel vele az élet, de hát ilyen egy kölök mudi.😀😂😃
Nyígott, ha a gazdájától átvette valaki a pórázát és a gazdi kicsit eltávolodott és nyígott akkor is, ha a gazdi kikötötte valahová és egy kis távolsági munkát gyakorolt volna vele.
Szépen lassan adagolva a terhelést, szépen lassan fölépítve változtattuk a Regő számára problémát jelentő tényezőket.
Már néha tud egy kicsit nyugton maradni, ha nem a gazdi fogja a pórázát, már tud egy kicsit nyugiban lenni, ha a gazdi eltávolodik stb stb...
A videón a gazdi több mint 100m-ről hívja be a kutyát.
Regő első vezényszóra indul.
Maximális sebességgel teljesíti a távot és még nem tökéletes, nem teljesen szabályos a beérkezése, de alakul.🤗
Én kicsit tartottam tőle, hogy mivel néha nehezen koncentrál, ekkora távolság esetén vagy belassít, vagy elkezd pockászni, de nem így lett.😉
A kedvenc mozzanatom a videón mégis az, amikor kérés nélkül, magától behiggad egy pillanatra és ülve várja a behívást.
Sokaknak ez lehet bagatellnek tűnik, éppen ezért ez a poszt inkább azoknak szól, akik úgy érzik, hogy nem tudják egész egyszerűen sem a kutya fókuszát, sem a megfelelő kontrollt/kapcsolatot felépíteni.
Regő rengeteget fejlődött egy csomó mindenben.
Kezd együttműködőbb, kontrollálhatóbb lenni.
Egyre jobban tudja tartani a fókuszt is.
Mindezeket úgy, hogy nem akarunk lefaragni a kis személyiségéből.
Kitartást kívánok mindenkinek, akinek őszhajszálnövesztő mudija van.
Ne adjátok föl, tegyétek bele a kellő melót a kapcsolatotokba. ;)
Jack (saját kutya) éjszakai műszakban. ;)
Mint arról már posztoltam korábban is, a kutyáimmal az ŐV tréningeket nem azért csináljuk mert bármilyen bajnoki babérokra hajtunk.
Cilliant nézve az edzések során úgy tűnik, hogy neki ez simán egy jó kis buli (bár az utóbbi alkalmakkor egy kis visszaesést láttam nála, de ha nem lesz kedve, akkor nem erőltetjük 😉).
Jacket meg azért visszük edzeni, mert volt pár szitu a hétköznapokban, amikben láttuk, hogy nagyon kényelmetlenül érezte magát (szemből közeledett felé valaki, liftbe beszálltak mellé...) és bíztunk abban, hogy ez a típusu munka talán ebből kihozza, ezen átsegíti.
Ilyen "kényelmetlenségek" alkalmával a hétköznapokban ő előbb választja(választotta) inkább a harapást, mint bármilyen más ezközt.
( kitérés, hátrálás, "gazdától segítségkérés")
Most már, ahogy a felvételen is látjátok, szépen marad az ültetésben stb stb... ;)
Nagyon büszke vagyok rá és innen is köszönjük a segéd munkáját.🤗
(Ha hasonló problémátok van, vagy csak simán kipróbálnátok ezt a tevékenységet, akkor keressétek Kovács Danit.)
" kontroll, irányíthatóság - távolsági munka... "
Sokszor keresnek meg azzal a gazdik, hogy a kutyájuk nem behívható.
Vagy behívható, de csak ha nincsen semmilyen zavaró tényező a környezetükben.
( Mondják ők...Én meg azt szoktam mondani, a kutya akkor behívható, ha minden körülmények között, mindig behívható.
Írtam már erről korábban és itt most nem is szeretném ezt a behívhatósági kérdést körbejárni, mert tudom többen többféle képpen vélekednek erről a dologról, majd vitázzunk máskor. 😉 )
A behívhatóság kérdésével, esetleg annak problémás mivoltával meg gyakran kézenfogva jár egy másik gond.
A kutya kitör/kitámad bizonyos helyzetekben, akár más állatokra, vagy emberekre.
Ezt az egész pakkot érdemes egyben megvizsgálni.
Meg kell próbálni kiszűrni, értelmezni a sémákat, sablonokat.
El kell kezdeni változtatni bizonyos elemeken.
Pl. :
A kutya mindig kitámad a környezetében lévő biciklisekre.
-Nézzétek mekkora az a távolság a bringás és a kutya között, amikor elszakad a cérna a kutyánál és kitámad.
-Nézzétek meg, hogy változik-e a kutya reakciója a bringás felé, ha a kettejük pozíciója is változik.
( Ezelatt azt értem : hogy reagál a kutya ha szemből jön a bringás és hogy ha hátulról?!
-Nézzétek meg, hogy reagál a kutya, ha ebben a konfliktushelyzetben rövid pórázon van és ti csak tiltjátok és próbáljátok magatokhoz húzni, vagy hogy reagál hosszabb pórázon.
( Itt nem kap tiltást, van tere el/kimozogni. )
-Nézzétek meg a ti mozgásotokat is ebben a helyzetben.
( Vajon megálltok, kitértek, esetleg hátat fordítotok a bringásnak és úgy próbáljátok elrángatni a kutyát onnan?!)
És még rengeteg elemet lehetne felsorolni, amit lehet észre sem vesztek, de nagy mértékben kihat ezekre a szitukra.
Szóval vegyétek észre a sémákat és próbáljatok azokon változtatni.
Ezzel párhuzamosan gyakoroljátok és építsét
"terelő..."
Rendszeresen megkérdezik tőlem, hogy " De hát mi a különbség a pásztor meg a terelő kutya között?Az nem ugyanaz?Azt hittem ugyanazt jelenti, csak ki ezt, ki azt a szót használja rá.".
Most nem mennék bele részletesen abba, hogy ki hogy közelíti meg ezt az egészet és hogy ki milyen kifejezéseket használ.
( Van akinek minden pásztorkutya, ami jószággal dolgozik és ezt 2 kategóriába sorolja : terelő pásztor és örzővédő pásztor.
Van akinek csak a nagytestű számít pásztornak és minden közepes vagy kis közepes az terelő.
Egy másik posztban ezt majd kifejtem, mert talán ez nem ilyen egyszerű. ;) )
Szóval vissza a terelőhöz. :)
Szerintem az a terelőkutya, amelyik ha valamely érzékszervével érzékeli ( látja, hallja, kiszagolja ) a jószágot, az onnantól kezdve a jószággal és csak a jószággal foglalkozik.
Ha kicsit továbbviszitek a gondolatmenetet, szépen kirajzolódik, hogy mi is a különbség a terelő, a hajtó, meg mondjuk úgy a segítő vagy mindenes kutya között.
A videón egy terelőkutyát láttok, aki majd szét esik.
Nem azt mondom, hogy nem is igazi terelő az amelyik nem b@$zódik így, de azért na...😀😂😃
"asztalos munka folyamatban..."
A cél az lett volna, hogy a kutya nem láb mellől ( tőlem távolabb, majd előttem elhaladva ) indul az akadályra és miután fölugrik, összeszedi a lasztit és a labdával a szájában felém fordulva lefekszik.
Amit a videón láttok, az már a harmadik vagy negyedik próbálkozása volt.
Először túl nagy lendülettel ugrott föl, legurította a labdát.
Második nekifutásra, nem a labdára ment egyből, de kb majdnem lecsúszott az asztalról.
Szóval ezt még jobban föl kell építenem, hogy max. tempón fusson és egyből szemből ugorjon föl, ne kerülgesse az asztalt.
Egyrészt örülök, hogy ezt így csinálta, mert látszik, hogy jár az agya a jó megoldáson.
Le sem akar esni, a labdát sem akarja lelökni, tudta, hogy a feladat záró eleme pedig az asztalon fekvés lesz.
Hát itt tartunk most, gondoltam megosztom ezt a részeredményt, hátha tudtok ötleteket meríteni ti is a gyakorláshoz. ;)