30/06/2022
(Ez hosszú lesz!)
Vegyes érzelmek kavarognak bennem a mai nap eseményeit követően. Úgy döntöttem megosztom veletek, talán így elengedni is könnyebb lesz.
Egyszerre érzek örömöt és mély keserűséget. Boldog vagyok, mert számos önzetlen ember összefogásával segítettünk egy végtelenül elhanyagolt kutya nyarát elviselhetőbbé tenni. Örülök, hogy egyel kevesebb kutya került ma menhelybe és egyel kevesebb pusztult el a hőség által. A szájízünk azért maradt keserű, mert az összefogásnak nem voltak részesei a kutya gazdái, a változás pedig, amit ma generáltunk csak időszakos.
Három héttel korábban az egyik menhely tulajdonosát megkereste egy család azzal, hogy nem tudnak mit kezdeni a kutyájukkal. A tulajdonos az én megkeresésemet javasolta nekik. Még aznap meglátogattam őket. Megdöbbenve figyeltem a fiatal pulikutyát, ahogy az összecsomósodott szőre alól ugat a kert másik végébe menekülve. Minden lépését fájdalom követte az elhanyagolt szőre által. Oltásai nem voltak, orvos és kozmetikus nem merte megközelíteni.
Ezen a ponton fontosnak tartom megemlíteni, hogy sosem ítélkezem a gazdik felett. Meghagyom ezt másnak, én nem azért vagyok ott. Ugyanakkor szeretném pontosan megfogalmazni azt, amiről vagy akiről éppen beszélek, ezért a továbbiakban a pulikutya „gazdáit“ tulajdonosként fogom megemlíteni.
Az ott töltött idő alatt sajnálattal észleltem, hogy a tulajdonosok nem igazán szeretnének részt venni a foglalkozásban. Hol megjelentek, hol magamra hagytak a kutyával. A pár egyik tagja abszolút nem kompatibilis a kutyával, és ezt a tudtomra is adta - tiszta sor. A másik tag sajnos nem érzékelte a kutya állapotának súlyát, nem volt nyitott a segítségre, amit kért.
Távozásomat követően két hétig nyomasztott a dolog. Hogyan segíthetnék ilyen esetben? Mit kellene tennem, hogy a kutya rövid időn belül meglegyen nyírva és orvosi ellátást kapjon? Hogy dolgozhatnék együtt olyan tulajdonosokkal, akik teljesen nyilvánvalóan nem szeretnének együtt dolgozni a kutyájukkal? El kellene könyvelnem ezt egy olyan szituációnak, ami meghaladja a képességeimet?
Ezeket a gondolataimat osztottam meg egy kedves új ismerősömmel, Diana Bajza-val. Elhatároztuk, hogy együtt segítünk a kutyán. Elkezdtük hát feltérképezni a lehetséges alternatívákat a kutya befogására, szállítására, orvosi és kozmetikai ellátására. Egy nap leforgása alatt minden készen állt.
Körülményesen, de kreatív megoldások által sikerült hordozóba tenni és elszállítani a kutyát, akit az orvosi rendelőben várt a kozmetikus.
Jelentem, a kutyus szőre szakszerűen le lett nyírva, megkapta az oltásait. Rengetek szőrtől szabadult meg, tulajdonosai nem ismerték meg. Nagyon boldognak látszott, élvezte a könnyűséget és a felfrissülést.
Az eseménydús délután végéhez érve felajánlottuk a segítségünket a tulajdonosoknak két féle módon:
- Részleteztük a rendszeres és szisztematikus tréning fontosságát, megszerettünk volna bizonyosodni arról, hogy partnerek lesznek ebben és egymás közt is rendezik a kutyával való viszonyukat. - sajnos erre nem kaptunk választ. Úgy gondoljuk, ez is egy válasz.
- Felajánlottuk, hogy a menhelyek megkerülésével segítünk új gazdát találni a kutyának, akinek jut rá elég ideje és rá tudja áldozni az energiát. Természetesen azt is felajánlottuk, hogy abszolút költségmentesen felkészítjük erre a kutyát. - Erre azt a választ kaptuk, hogy 40 fok van, majd tapintatlanul elhajtottak minket.
Ha valamire jó volt ez a poszt, akkor arra, hogy megtudhattátok, odakint közel 40 fok van. Vigyázzatok a kutyáitokra…..
Köszönet Diana Bajzának, A Dr. Bubó Állatgyógyászati Centrumnak, illetve Csillának a rengeteg segítségért.
