23/06/2024
Egy gazdi tollából:
“Dézi már 1 éve velem élt, amikor eldöntöttem szeretném ha lenne egy játszópajtása. Fogalmam sem volt mekkora bajt csinálok, ha szuka lesz a társa is. Barátok voltak mindjárt az első pillanattól. Sok közös játék, csavargás.... és egy házban aludtak az első estétől kezdve. Aztán fél év múlva Dézi tüzelt és elkezdődtek a harcok. Először a hideg vizes leöntés segített, abbahagyták, kicsi kárt tettek csak egymásban. Este megint egy házban aludtak. Kicsi békés időszak után újabb harc kovetkezett folyamatosan. Egy idő után már a hideg víz sem segített, nem hagyták abba, vérre ment a veszekedés. Jópár szívinfarktust kihordtam lábon. Mikor Dia tüzelt már nagyon elborult az agya, Dézi fülét tépte. Ez volt az a pont amikor jött az elhatározás, szakembert kell keresni.
Felváltva voltak a kennelben, míg el nem készült az udvart kettéválasztó kerítés. Mèg pórázon sem tudtuk őket közösen sétáltatni, egymásnak akartak menni.
Mikor veled felvettem a kapcsolatot, elmondtad a szabályokat, első ránézésre könnyűnek tűnt. Korábban ivartalanítás ellenes voltam, meg sem tudom magyarázni miért. Be kellett látnom, hogy ez mindenképp a 0. lépés a béke felé. A legnehezebb a szabályok közül az volt, hogy küldjem el, ha odajön és ne engedjem beülni a személyes terembe. Idő kellett hozzá, mire ez rögzült és átláttam mit miért csinálnak a kutyáim. Hamarosan tudtunk együtt sétálni akár póráz nélkül is, kerítésen keresztül barátságosak voltak egymással. Nagyon sokat foglalkoztam velük külön külön, nőtt a fegyelem, és érezhetően változott a hierarchia. Fél év különlét után fokozatosan újra együtt lehettek mindig többet. Úgy nézett ki, hogy már minden oké, de akkor Dia megint rátámadt Dézire. Vélhetőleg Dézinek fájdalmai voltak, ezt érezte Dia. Újra előröl kezdtünk mindent, a közös séták egy ideig elmaradtak. A kerítés két külön oldalán éltek tovább, illetve a lakásban külön helységben melegedhettek ajtóval elválasztva. Aztán egy idő után mindig több időt kaptak kettesben, figyeltem őket. A sok foglalkozás hatására sokkal szófogadóbbak lettek.
Édesanyám kutyáját be kellett fogadnom, mivel magára maradt, de ezt csak úgy tudtam, ha Dézi és Dia együtt tud élni. Mintha megérezték volna....
2 hónapja békésen élnek ketten, jön a következő kihívás, Hektorral összehozni őket.
Nagyon örülök, hogy rátaláltam a megoldásra, megtaláltalak ❣️
Nagyon úgy nézett ki, hogy nincs megoldás, most békesség és boldogság van.”
Szívből gratulálok a gazdinak az elért eredményhez, a kitartásához és hálásan köszönöm, hogy egy percig sem adta fel 🙏
