01/05/2024
(ENGLISH BELOW)
Szuperkutya-program, avagy a Korai Idegrendszeri Stimuláció (ENS – Early Neurological Stimulation)
Az emberek évszázadokig próbálkoztak különböző módokon, hogy javítsák a teljesítményt. Egyes módszerek kiállták az idő próbáját, mások nem. Akik először kutattak a témában, úgy hitték, hogy a korai életperiódus a legfontosabb időpont a stimulációra a gyors növekedés és fejlődés miatt. Ma már tudjuk, hogy a korai életszakasz az az időszak, amikor egy organizmus fizikai fejletlensége fogékony és reszponzív az ingerek (stimulusok) egy korlátozott, de nagyon fontos típusára. A fontossága miatt sok kutatás az élet első néhány hónapját vette alapul.
Az újszülött kölykök számos különbséget mutatnak a felnőttekhez képest. Amikor megszületnek, a szemeik még nem nyíltak ki, az emésztőrendszerüknek limitált kapacitása van, amelynek időszakos stimulációra van szüksége, amelyet az anya biztosít, aki rutinszerűen nyalogatja a kölyköket, hogy segítse az emésztésüket. Ebben a korban csak szagolni, szopni és kúszni képesek. A testhőmérsékletüket azzal tudják fenntartani, hogy az anyjukhoz bújnak, vagy az alomtestvérekkel egy kupacban fekszenek. Ebben az első pár hetes periódusban, amikor még nem tudnak igazán mozogni, a kutatók felismerték, hogy a fejletlen kiskutyák érzékenyek bizonyos ingerekre, ami magába foglalja a termikus, tapintással, mozgással, helyváltoztatással kapcsolatos ingereket.
Más emlősök, mint például az egerek és patkányok, szintén korlátozottan születnek, és szintén látható ezeknél az állatoknál is a korai stimuláció hatására az érzékenység. A kutatások azt mutatják, hogyha ezeket az egyedeket elvesszük a fészkükből minden nap 3 percre az első 5-10 napban, a testhőmérsékletük a normális alá csökken. Ez az enyhe stressz hatékonyan stimulálja a hormonális, a mellékvese és az agyalapi rendszereket. Később felnőtt korban tesztelve, ezek az állatok jobban képesek ellenállni a stressznek, szemben azokkal az alomtestvérekkel, akik nem kapták meg ugyanezt a korai stresszhatást. Felnőttként a stresszre fokozatosabb stílusban reagáltak, míg a nem stimulált alomtestvérek „mindent vagy semmit” módon reagáltak.
Laboratóriumi egerek és patkányok adatai azt mutatták, hogy a kismértékű stressz olyan felnőtteket eredményez, amelyek maximális választ adnak. Ezzel szemben a nem stimulált alomtestvérek eredményei azt mutatják, hogy könnyen elfáradnak, és halálközeli állapotba kerülnek, ha intenzív, hosszú stressznek vannak kitéve. Ha 24 órára lekötözik őket annyira, hogy ne legyenek képesek mozogni, a patkányoknál súlyos gyomorfekély alakult ki, de azok az alomtestvérek, amelyek korai stresszt kaptak, sokkal ellenállóbbak voltak ezekben a stressz tesztekben, és nem jelent meg náluk fekély. Egy másodlagos hatás is feltűnt a kutatóknak emellett.
Az ivarérettség hamarabb jelentkezett azoknál az alomtestvéreknél, amelyek részt vettek a korai stressz feladatokban. Amikor az egészségügyi különbségeket nézték, a korán stresszelt állatok bizonyos ráktípusokkal és fertőző betegségekkel szemben ellenállóbak voltak, és hosszabb ideig voltak képesek ellenállni a hidegnek és éhezésnek, mint a nem stresszelt alomtestvérek.
Más kutatásokban a korai stimulációs feladatokat sikeresen elvégezték kutyákon és macskákon is. Ezekben a kutatásokban az elektroenkefalográfiát (EEG-t) használtak, ezzel mérték az agy elektromos aktivitását, mert az eszköz extrém érzékenységgel mutatja az izgatottságban, érzelmi stresszben, izmok megfeszülésében, valamint oxigénben és légzésben a változásokat. Az EEG mérések azt mutatták, hogy a korai stimulációs feladatokban részt vett kölykök gyorsabban fejlődnek és bizonyos problémamegoldásos feladatokban jobban szerepelnek, mint a nem stimulált alomtestvérek.
Magasabb szintű állatokban is vizsgálták a korai stimulációs feladatok hatását. Csimpánzzal kapcsolatos kutatások azt mutatták, hogy minél kevesebb stimulációt kapnak a fejlődés korai szakaszában, annál kevésbé képesek felnőttként különböző szituációkhoz alkalmazkodni.
Jelenleg nincs olyan kutatás, aminél megállapíthatóvá vált, hogy mekkora mértékű stressz szükséges ahhoz, hogy a fiatal állatok pszichikailag és fiziológiailag is kiválóak legyenek, a kutatók egyetértenek abban, hogy a stressznek értéke van. Az ismert, hogy egy bizonyos mértékű stressz túl intenzív lehet egyes egyedeknek, és az, hogy a túl sok stressz lassíthatja a fejlődést. Az eredmények azt mutatják, hogy a korai stimulációs feladatoknak pozitív hatása lehet, de különös odafigyeléssel kell alkalmazni. Más szavakkal élve, a túl sok stressz nehézségeket okozhat, mintsem fizikai és pszichológiai kiválóságot.
Az amerikai katonaság a programukban kifejlesztett egy módszert, ami útmutatóként szolgál, megmutatja, mi az, ami működik kutyáknál. A katonai célra használt kutyák teljesítményének javítása érdekében, megszületett a Bio Szenzor program. Később Szuperkutya Programként vált ismertté. Sok éves kutatás alapján, a katonaság megtudta, hogy a korai idegrendszeri stimulációs feladatoknak fontos és tartós hatása lehet. A kutatásaik bizonyították, hogy vannak specifikus időszakok az élet korai szakaszában, amikor az idegrendszeri stimuláció optimális eredménnyel zárul. Ez az első időszak az életben a 3. naptól a 16. napig tart. Feltételezhető, hogy ez azért van, mert ez az időszak a gyors idegrendszeri növekedés és fejlődés szakasza, ezáltal nagy jelentőséggel bír az egyed számára.
A Bio Szenzor program a korai idegrendszeri stimulációról szól, annak érdekében, hogy a kutya egy kiváló előnyt szerezhessen. Öt feladatot alkottak meg az idegrendszer stimulálására. Ezt napi egy alkalommal kell elvégezni, 3-5 másodpercig minden egyes feladatot. Ez az öt feladat az alábbi: tapintásos stimuláció (lábujjaknál), fejjel felfelé tartás, fejjel lefelé tartás, háton fekvés, termikus stimuláció.
Ez az öt feladat stimulálja az idegrendszert, hiszen ezek egyike sem jelenik meg természetes esetben az élet ilyen korai szakaszában. Ezek a feladatok úgy működnek, hogy az idegrendszert korábban aktiválják, így ennek köszönhetően növekszik a kapacitás, ami később különbségeket mutat majd a teljesítményben. Fontos kiemelni, hogy az idegrendszeri stimulációs feladatok nem helyettesítik a kiskutyákkal való foglalkozást.
A Bio Szenzor programban öt előnyt tapasztaltak, melyek a következők: megnövekedett szív- és érrendszeri teljesítmény, erősebb szívverés, erősebb mellékvesék, nagyobb stresszel szembeni tolerancia és nagyobb betegségekkel szembeni ellenállóképesség.
Tanulással kapcsolatos tesztekben azt tapasztalták, hogy a stimulált kölykök aktívabbak és felfedezőbbek, mint a nem stimulált alomtestvérek.
Másodlagos hatásokat is tapasztaltak. Egyszerű problémamegoldó feladatokban, mint például egy labirintusban, a nem stimulált kölykök nagyon izgatottá váltak, nyüszítettek és sokat hibáztak. A stimulált alomtestvérek kevésbé voltak zavartak és stresszesek, kevesebbet hibáztak és csak ritkán adtak ki stresszre utaló hangokat.
Mivel napjainkra tudjuk, hogy a teljesítmény körülbelül 35%-a genetikai eredetű, a maradék 65%-ot pedig környezeti hatások befolyásolják, ezért fontos a korai idegrendszeri stimuláció alkalmazása, annak érdekében, hogy fokozzuk a teljesítményt.
(Eredeti cikk forrása: Carmen L. Battaglia, breedingbetterdogs.com)
ENGLISH:
"Superdog program", alias Early Neurological Stimulation (ENS)
Man for centuries has tried various methods to improve performance. Some of the methods have stood the test of time, others have not. Those who first conducted research on this topic believed that the period of early age was a most important time for stimulation because of its rapid growth and development. Today, we know that early life is a time when the physical immaturity of an organism is susceptible and responsive to a restricted but important class of stimuli. Because of its importance many studies have focused their efforts on the first few months of life.
Newborn pups are uniquely different from adults in several respects. When born, their eyes are closed and their digestive system has a limited capacity requiring periodic stimulation by their dam who routinely licks them in order to promote digestion. At this age they are only able to smell, suck, and crawl. Body temperature is maintained by snuggling close to their mother or by crawling into piles with other littermates. During these first few weeks of immobility, researchers noted that these immature and under-developed canines are sensitive to a restricted class of stimuli which includes thermal and tactile stimulation, motion and locomotion.
Other mammals such as mice and rats are also born with limitations, and they also have been found to demonstrate a similar sensitivity to the effects of early stimulation. Studies show that removing them from their nest for three minutes each day during the first five to ten days of life causes body temperatures to fall below normal. This mild form of stress is sufficient to stimulate hormonal, adrenal and pituitary systems. When tested later as adults, these same animals were better able to withstand stress than littermates who were not exposed to the same early stress exercises. As adults, they responded to stress in "a graded" fashion, while their non-stressed littermates responded in an "all or nothing way."
Data involving laboratory mice and rats also shows that stress in small amounts can produce adults who respond maximally. On the other hand, the results gathered from non-stressed littermate show that they become easily exhausted and are near death if exposed to intense prolonged stress. When tied down so they were unable to move for twenty-four hours, rats developed severe stomach ulcers, but litter mates exposed to early stress handling were found to be more resistant to stress tests and did not show evidence of ulcers. A secondary affect was also noticed.
Sexual maturity was attained sooner in the littermates given early stress exercises. When tested for differences in health and disease, the stressed animals were found to be more resistant to certain forms of cancer and infectious diseases and could withstand terminal starvation and exposure to cold for longer periods than their non-stressed littermates.
Other studies involving early stimulation exercises have been successfully performed on both cats and dogs. In these studies, the Electrical Encephalogram (EEG) was found to be ideal for measuring the electrical activity in the brain because of its extreme sensitivity to changes in excitement, emotional stress, muscle tension, changes in oxygen and breathing. EEG measures show that pups and kittens when given early stimulation exercises mature at faster rates and perform better in certain problem solving tests than non-stimulated mates.
In the higher level animals the effect of early stimulation exercises have also been studied. The use of surrogate mothers and familiar objects were tested by both of the Kelloggs and Dr. Yearkes using young chimpanzees. Their pioneer research shows that the more primates were deprived of stimulation and interaction during early development, the less able they were to cope, adjust and later adapt to situations as adults.
While experiments have not yet produced specific information about the optimal amounts of stress needed to make young animals psychologically or physiologically superior, researchers agree that stress has value. What also is known is that a certain amount of stress for one may be too intense for another, and that too much stress can re**rd development. The results show that early stimulation exercises can have positive results but must be used with caution. In other words, too much stress can cause pathological adversities rather than physical or psychological superiority.
The U.S. Military in their canine program developed a method that still serves as a guide to what works. In an effort to improve the performance of dogs used for military purposes, a program called "Bio Sensor" was developed. Later, it became known to the public as the "Super Dog" Program. Based on years of research, the military learned that early neurological stimulation exercises could have important and lasting effects. Their studies confirmed that there are specific time periods early in life when neurological stimulation has optimum results. The first period involves a window of time that begins at the third day of life and lasts until the sixteenth day. It is believed that because this interval of time is a period of rapid neurological growth and development, and therefore is of great importance to the individual.
The "Bio Sensor" program was also concerned with early neurological stimulation in order to give the dog a superior advantage. Its development utilized five exercises which were designed to stimulate the neurological system. Each workout involved handling puppies once each day. The workouts required handling them one at a time while performing a series of five exercises. Listed in order of preference, the handler starts with one pup and stimulates it using each of the five exercises. The handler completes the series from beginning to end before starting with the next pup. The handling of each pup once per day involves the following exercises: tactile stimulation, head held erect, head pointed down, supine position, thermal stimulation.
These five exercises will produce neurological stimulations, none of which naturally occur during this early period of life. Experience shows that sometimes pups will resist these exercises, others will appear unconcerned. In either case a caution is offered to those who plan to use them. Do not repeat them more than once per day and do not extend the time beyond that recommended for each exercise. Over stimulation of the neurological system can have adverse and detrimental results. These exercises impact the neurological system by kicking it into action earlier than would be normally expected, the result being an increased capacity that later will help to make the difference in its performance. Those who play with their pups and routinely handle them should continue to do so because the neurological exercises are not substitutions for routine handling, play socialization or bonding.
Five benefits have been observed in canines that were exposed to the Bio Sensor stimulation exercises. The benefits noted were: improved cardio vascular performance (heart rate), stronger heart beats, stronger adrenal glands, more tolerance to stress, greater resistance to disease.
In tests of learning, stimulated pups were found to be more active and were more exploratory than their non- stimulated littermates over which they were dominant in competitive situations.
Secondary effects were also noted regarding test performance. In simple problem solving tests using detours in a maze, the non-stimulated pups became extremely aroused, whined a great deal, and made many errors. Their stimulated littermates were less disturbed or upset by test conditions and when comparisons were made, the stimulated littermates were more calm in the test environment, made fewer errors and gave only an occasional distress sound when stressed.
Breeders can now take advantage of the information available to improve and enhance performance. Generally, genetics account for about 35% of the performance, but the remaining 65% (management, training, nutrition) can make the difference. In the management category, it has been shown that breeders should be guided by the rule that it is generally considered prudent to guard against under and over stimulation. Short of ignoring pups during their first two months of life, a conservative approach would be to expose them to children, people, toys and other animals on a regular basis. Handling and touching all parts of their anatomy is also a necessary part of their learning which can be started as early as the third day of life. Pups that are handled early and on a regular basis generally do not become hand-shy as adults.
Both experience and research have dominated the beneficial effects that can be achieved via early neurological stimulation, socialization and enrichment experiences. Each has been used to improve performance and to explain the differences that occur between individuals, their trainability, health and potential. The cumulative effects of the three stages have been well documented. They best serve the interests of owners who seek high levels of performance when properly used. Each has a cumulative effect and contributes to the development and the potential for individual performance.
(Source: Carmen L. Battaglia, breedingbetterdogs.com)
