30/11/2019
"Képzeld el, hogy reggel felébredsz, éhes, szomjas vagy, legszívesebben kimennél, mert már alig tudod visszatartani, de a lakásban még csend van.
Először megpróbálsz visszafeküdni, de hamar rájössz, az alvásnak ugrott.
Elindulsz hát halkan, amennyire tudsz, de a lábaid dübögnek a padlón.
Odaérsz egy ágyhoz, kicsit megpiszkálod a lelógó kezet. Aztán kicsit jobban.
Először csak álmos morgás a válasz, később dünnyögés: na, jól van, gyere.
Kikászálódik az ágyból, még látszik az arcán a párna nyoma.
Kikísér, a dolog után vissza.
Vizet tesz eléd, meg ételt. Miközben eszel, őt nézed. Őt, az egyetlent, a mindenedet.
Ő kávét főz, szendvicset készít. Felöltözik, húzza a cipőjét.
Ezt utálod. Most itt fog hagyni.
Megsimogat.
Amikor kilép az ajtón, leülsz elé, hallgatod, ahogy a kulcs fordul a zárban.
Aztán csend.
A szíved megszakad.
Vajon visszajön?
A nap már ferdén süt, mire hazaér.
Rohansz elé, a nyakába ugrasz. Boldog vagy, alig bírsz magaddal. Aztán sétálni mentek, kettesben.
Ő mindenfélére gondol az út alatt, te csak rá.
Néha egy-egy illat vagy látvány megzavar, de aztán elmúlik. Csak ő van, aki itt halad az oldaladon.
Tudod, hogy akár az életed adnád érte.
És másokért is, ha ő kérne rá.
Romok között kutatnál, golyó elé ugranál, bármit, hiszen jobban szereted őt saját magadnál is.
Ha kutya lennél, így telne minden napod.
Ha kutya lennél, az életed a gazdádon múlna.
Hogy ad-e enni, beadatja-e az oltást, a chipet, hogy vigyáz-e rád. Ha kutya lennél, mindezt nem kérnéd.
De ha a gazdád szeretne, ez lenne a minimum, amit megtesz érted." ❤️❤️
