Kutyák rehabilitációjával, viselkedési problémák korrigálásával foglalatoskodom. Tizenöt éves koromtól kezdtem első kutyámmal a helyi munkakutya-kiképző iskolába járni, és akkor „szerettem bele”a kutyás életbe.Ez a 80-as években volt, sok mindent tanultam a kiképzésről, kutyákról ebben az időszakban, amit a későbbiekben kamatoztattam mások kutyájánál is. Jó látni, ha a kutyák is örömmel sajátítjá
k el a különböző feladatokat. Egy ideje rájöttem, hogy a kutyák rehabilitációja sokkal közelebb áll hozzám, mint a kiképzésük. Először is azért, mert segíthetek vele a kutyának és gazdájának. Másodsorban, mert sokkal többféle és másfajta képességekre is szükség van egy rehabilitációs program, terápia kidolgozásánál, mint a kutyakiképzésnél. Amikor időm engedi, önkéntesként egy állatmentő alapítvány menhelyén segítek a kutyusok szocializációjában, rehabilitációjában. Ezzel is növelni szeretném örökbefogadásuk esélyét. Kulturális antropológia szakon végeztem a Miskolci Egyetem Bölcsész Karán, érdeklődésem középpontjában az ember áll, de mindig ott állt a kutya is. Ez a kettős érdeklődési irány összehangolható: ha olyan kutyával foglalkozom, akinek már van gazdája, sokszor kiderül, hogy a gazdinak legalább annyira szüksége van a segítségre, mint a kutyának ahhoz, hogy összhangban legyenek.
