01/03/2023
https://m.facebook.com/story.php?story_fbid=3998277880313492&id=100003939587599
RÉGI KOROK VILÁGA - A KUKORICZA-CSŐSZ
Életkép
„A csősz-hivatalnak épen ugy megvannak a maga arisztokratikus rangfokozatai, mint a társadalom bármely osztályának ebben a mi áldott hazánkban és emberszerető népünkben. Mert minden falunak megvannak az ő hadastyánai és végzett földmívelői, a kik csak nem lehetnek valamennyien harangozok és bakterek, tehát a fölösleg számára hivatalokat kell kreálni. Ilyen hivatal a csőszi hivatal. De minő különbség csősz és csősz között! A réti csősz fakó szekerén vagy épen hátas lovon kerüli a teméntelen kaszálót, mig a krumplicsősz gyalogosan vánszorogja körül rövid pályalyát. Amannak karikás ostor a fegyverzete, emezé kétágú botocska. Amaz számos petrenczéknek és boglyáknak lesz boldog tulajdonosa Szentmihályra, a nélkül hogy valaha kárban maradna, mert hiszen nem hálhat egyszerre száz boglya tövében, emez legfeljebb egy kis répát rakhat halomra, s hozzá egy kis fűteni valót télére, de meg kell neki szenvedni minden kis megtojózott krumplifészekért, mert a sok nyelves asszony a szemét is kikaparná.
Középhelyen áll a kukoricza csősz. Rendesen katonaviselt emberből kerül ki, a ki már megszokta a silbakot. Tradiczióihoz híven első dolga hivatala kezdetén leállítani az álló fát (nem tudom, nem ezt hivják-é néhol ösztönzőnek ?). Innét őrzi ő a kukoricza-rengeteget a tolvajoktól, mig a hörcsököket a milord tartja féken. Mert a milord minden levélzörrenósre csak úgy harczkészen áll, mint a hogy Dani bácsi minden kocsizörgésre felkapaszkodik az álló fa legtetejébe. Hadd lássa a világ, hogy nyugton alhatik a kukoriczája miatt, mert érdekei fölött éber hűség őrködik. Egyébkor, mint bármely más rendes ember, otthon ül. T. i. van neki pompás, hűvös gunyhója nádból, és a gunyhó előtt csinos kis föld-katlan, hol tarhonya-, krumpli-, kása-, tésztaleves fől és gyenge kukoricza sül, már amint az alkalmatosság hozza magával. Ebéd után csak olyan déli álom dukál, akár a tiszteletesnek, - és alkonyat felé épen olyan esti séta mint a jegyző urnak. Puska a vállán, kóczmadzag-szíjjon, az igaz, de csak akkorát pukkan az kóczmadzagon is, mintha gyeplőszíjból volna. Megkerüli a határt. Az eredmény néhány cső kukoricza, melyet az átkozott féreg lerágott, melyet, hogy kárba ne veszszen, jó hajnalban asszony haza hátal, minthogy otthon két adventi malacz ordít, s erősen készül, hogy a születési évfordulójára érettnek találtassék. Bizony nehéz állapot, kivált forró napokon,a nagy bősz-melegben bujkálni a kukoricza között. De mikor beborul az ég, és elkezd csendesen esni az eső, — látnivaló, hogy három napig ki n e m tisztul, — akkor van Dani bácsinak víg élete odabenn. Át meg át olvassa az istóriás könyvet, a Magyar gyászt, megveri a törököt Bánfi János és Tahi helyett minden nap hétszer, azután rágyújt a zsoltárjaira, azokat elénekli mind, végre pedig kukoriczát süt.
A jegyző ur Károly fia csak egyetlen egy alkalommal szorult kinn a Dani bácsinál egy délután, de úgy megszerette ezt a sort ott a nádgunyhóban (két cső sült kukoricza, utána krumpli-leves, és egy egész p**a dohány), hogy azóta nem lehet fejéből kiverni a dolgot. Határozott. Ő kukoricza- csősz lesz. „
Kép: Kukoricza-csősz - Pataky László rajza.
(Forrás: Vasárnapi Ujság 1888. 35. évf. 39. sz. szeptember 23.)
