30/05/2024
Sárkány Pál - "A kutya: tenyésztése, tartása, kiképzése".
1970.
A kuvaszt 1924-ben törzskönyvezték először. Első fajtaleírását 1905-ben állították össze, majd 1909-ben, 1915-ben és 1921-ben átdolgozták. Az utóbbit Raitsits készít***e, s ennek alapján virágzott fel a kuvasz tenyésztése.
A kuvasz mintaleírása:
Összbenyomás. A kuvasz általában 70 cm magas, nagy kutya. Külső formája tetszetős, nemességet, de ugyanakkor erőt, bátorságot árul el. Testtájai arányosak, nem túlságosan megnyúltak, de nem is zömökek. Szikár izomzattal telt formái küzdőképességről tanúskodnak. Csontozata erős, tömeges, de sohasem durva. ízületei szikárak. Száraz feje, mandulavágású, ferde szeme értelmet és hűséget mutat. Mély mellkasa, szabályos lábszerkezete, enyhén csapott felső vonala kitartó, fáradhatatlan mozgásképességről tanúskodik. Törzse a négyzettől csak kissé eltér, fekvő téglalap. Jól fejlett, hatalmas fogsora, széles rágóizomtájéka a múlt küzdelmei alapján szelektálódott ki. Színe fehér, szőrzete hullámos, erős, jellegzetes kuvasz-szőrzet. Bőre sötét pigmentű. Mozgása térölelő, oldalozó ügetés. Hangja mély, morgó ugatás.
Jó szimatú, tanulékony. Őrző-védő munkára könnyen kiképezhető. Hűséges, de kedveskedő fajta. Támadása veszélyes. A durva fenyítés, bántalmazás fékezhetetlenné teszi.
A testtájak ismertetése.
A fej. A kuvasz egész testi felépítettsége tetszetős, de legtetszetősebb a feje. Formájában, szőrözöttségében, tájékainak alakulásában oly sok harmónia, nemesség és erő van, hogy nem véletlenül ez a kutyafajtánk örvendett legnagyobb külföldi keresletnek. (Volt idő, amikor szinte a fajta létét veszélyezt***e ez a nagy kereslet.)
A fej formája felülről nézve: koponyája megnyúlt, nem oly széles, mint a komondoré, de nem is olyan hosszú, mint az agaraké. A fej hossza a marmagasság 42-46%-a. Közepes szélességi mérete mellett hosszúsága dominál. Az orrtükör felé enyhén keskenyedik, de nem hegyesedik el. A fejtető széles, a fej legmagasabb pontját alkotja. Egyenes vonalából erednek a fülek. Homloka hosszú, enyhén lejtős és enyhén domborodó; közepén a hosszanti árok kifejezett. A szemboltívek közepesen fejlettek. Az orrhát határozottan elkeskenyedő, de nem orsószerű, a homlok hosszanti árka a belső szemzugok után az orrhátra is folytatódik, és ez szélesíti a fejet. Az orrtükör tompán és nem elhegyesedően lemetszett.
A fej formája oldalról nézve: a fejtető enyhe domborulattal folytatódik a homlokban. A közepesen fejlett szemboltívek, az erősen ki nem domborodó homlok következtében stop-vonal enyhe lejtésű, tágan ívelt, s ez a fejet nem darabossá, hanem igen harmonikussá teszi. Az orrhát egyenes. A szemek ferde vágásúak, mandula alakúak. A keskeny résű szempillák mindig jól zártak. Szeme élénkséget, gazdája iránt hűséget mutat, szivárványhártyája sötétbarna. A laza szemhéj súlyos hiba, amely hűen öröklődik, így nehéz tőle megszabadulni.
Az arcorri rész széles és hosszú. A pofa mély, izmos. Az orrtükör széles, az orrlyuk tágak. Fogazata erőteljes, jól fejlett, szabályos. A metszőfogak és a szemfogak kivételével a többi fedi egymást. A metszőfogak záródása ollós. A szemfogak akkor szabályosak, ha az alsó van előbb és a felső közvetlenül mögötte. A harapófogószerű záródás súlyos hiba, mert nincs a kutyának fogásbiztonsága. A kifelé dőlő metszőfogsor-ív nem kívánatos. Az ajkak mindig feszesek, a fogsorra simulók. Szélük a szájszöglet közelében csipkézett. A lógó ajak idegen vér bekeveredésére utal.
A fül a fejtető síkjából vízszintesen ered. Tövében megtört. Felső harmada a fejtől kissé eláll, majd a fejhez simul. A fülkagyló tompa V alakú. Kissé húsos. Ha élénken figyel, a fülkagyló kissé meglebben, de sohasem felálló és nem hegyezi azt.
A nyak középhosszú, inkább rövid, erőteljes izomzatú, egyenes irányú. A szőrnyakörv a valóságnál jóval vastagabbnak mutatja. Mind a nyak, mind a fej a vízszintessel 25 -30°-os szöget alkot. Tarkója rövid, széles, így a fej az izmos nyakra szilárdan tűzött. Az izmos nyak széles torokjáratot biztosít, s észrevétlenül megy át a vállba és a szügybe. Az évezredes küzdelmekben az izmos, erős nyak fontos követelmény volt, mert a farkassal vívott harcban csak az ilyen egyedek maradhattak felül. Lebernyege nincs. A törzs felső vonalán a mar, a hát, az ágyék és a far összefüggő egységét értjük. Közös szilárd alapjuk a gerincoszlop. Feszes és enyhén lejtős ívet alkotnak. A kuvasz marja határozottan a hát síkja fölé emelkedik. A hosszú mar, a középhosszú hát, a rövid, feszes ágyék és a középhosszú, egyenes, gazdagon izmolt, széles far a kívánatos. Ezt a formát alakította ki a tartósan hosszú, ügető munkája.
A hosszú mar és középhosszú hát együtt garantálják a hosszú mellkast. A kuvasz törzsének mellkasi tájéka a domináló. A hosszú és mély, legalább a könyökbúb síkjáig terjedő mellkas kisebb mérvű laposság mellett is jól fejlett tüdőt és szívet rejt magában. A mellkas elülső határát alkotó szegycsont a vállbúbok elé tolódhat. Ezért szügye nem lapos, hanem inkább a középen előredomborodó. A túl széles szügy a dülöngélő mozgás, vagy az elülső végtagnak a törzshöz laza fűzése folytán nemkívánatos. Az ilyen kuvasz rendszerint alacsony is.
A has alsó határvonala nem terjed a mellkas határvonaláig, hátrafelé kissé felhúzott.
A farok alacsonyan tűzött, hátrafelé észrevétlen folytatása az egyenes farnak. Kiegyenesítve a csánkig ér. Faroktartása lefelé irányuló, s a vége enyhén felfelé hajlik, de nem kunkorodik. Izgalmi állapotban legfeljebb az ágyék szintjéig emelkedhet, de még ekkor sem kunkorítja az ágyék vonala fölé. Ettől eltérő faroktartás hiba.
A nemiszervek épek, egészségesek, megfelelően fejlettek, működőképesek legyenek. A rejtett heréjűség súlyos hiba. A péra kifolyástól mentes legyen.
Az elülső végtag oszlopszerűen támasztja alá a törzset. A kuvasz mély és nem dongás mellkasa kedvez a lapocka dőltségének, s a feszes, de mozgékony lapocka- és felkarfűzésnek. A könyök nem húzódik a mellkas alá, de nem is áll el tőle. A könyök alatti szabad végtag oldalról függélyes, a lábtő és a lábközép csak kis fokban tér el előre az alkar egyenesétől. Ha az utóbbi tájak is függélyesek, úgy meredek az állás, ha pedig fokban hajlottak, úgy medvetalpú a kuvasz.
A hátulsó végtagja magasabbra állított, mint a német juhászkutyáé. A medence konccsont kb. 90°-os, a konc- és a combcsont, vagyis a térdízület 110-120°-os, a csánkízület 130-140°-os szöget alkot. A konc és a comb gazdagon izmolt. A csánk széles, terjedelmes, száraz. A lábközép függélyes helyeződésű. A hátulsó végtag állása szabályos és széles.
A mancsok szorosan zártak, gömbölydedek. Az ujjak között csak kevés rövid, durvább szőr van. A fattyúujjak, illetve körmök nemkívánatosak, eltávolítandók. Ízületei terjedelmesek, de nem burkoltak. Szárazak és tiszták. Az ízületekben a csontok, az inak vonala szembetűnő.
Bőr. A kuvasz bőre palaszürke, tehát sok sötét pigmentet tartalmaz. Közvetlenül szembetűnik a palaszürke bőr az orrtükrön, a szemhéj szélén, az ajkakon; ezek mindig feketék. Kívánatos, hogy a szájpadlás is egyöntetűen sötét színeződésű legyen, de eltűrne pigmentált foltokkal tarkázottsága. Az egészséges nyelv élénkpiros. A szőr alatt a bőr ugyancsak palaszürke; ez legjobban a has gyérebben szőrözött bőrén tűnik elő. A talppárna fekete vagy palaszürke. A körmök szürkés színűek vagy feketék. A szem szivárványhártyája sötétbarna. Némely egyed bőrpigmentjének mélysége (sötétsége) télen vagy takarmányozási hiba folytán változik, csökken - egyébként szabályos palaszürke. Kívánatosabb az állandóan sötét pigment, de az előbbi jelenséget még nem vehetjük hibának.
Szőrzet. Az egész fejet, a fület, a mancsokat rövid, egyenes lefutású, simuló sűrű fedi. Mindkét szabad végtag elülső és oldalsó felületének, valamint a hátulsó láb comb alatti tájainak szőrzete vagy ugyanolyan rövid, mint a fej szőre, vagy csak kevéssel hosszabb. A törzset, a felkart, a combot, a farkat közepes - 4-12 cm hosszú -, tágan hullámos lefutású, sűrűn szőrtarajokat, léceket, forgókat alkotó, de nem nemezes, durva szálú szőr fedi. A durvább felszőrök aljában finomabb pehelyszálakat találunk. A nyak szőrzete szőrnyakörvet alkot, amely élesen elválik a fej rövid, sima szőrétől. A szőrnyakörv lehúzódik a szügyre is, és mellsörényt képez. Mind az elülső, mind a hátulsó szabad végtag hátulsó részén végig hosszan hosszabb szőrzászlót találunk. A végtagokat egyébként 1-2 cm-es szőr fedi, a zászló pedig 5 -8 cm hosszú, sőt a comb hátulsó részén ennél is hosszabb. A farok egész hosszában dúsan szőrözött. A farokvég alsó felületén találjuk a leghosszabb szőröket, 10-15 cm-esek. A kuvasz szőrzetében szennyeződés nem tapad meg, könnyen tisztán tartható.
Szín. A kuvasz kívánatos színe a fehér. Az elefántcsontszínű fehér árnyalat megengedett. A régi törzskönyvek, feljegyzések tanúsága szerint rőtes, ordas színű kuvasz is volt .Találunk utalást feketére is. Már az első mintaleírás a fehér szín mellett döntött, s ez általánosan elfogadott. Visszatérő színhibája a különböző árnyalatú sárgás tűzöttség, sárgás folt. Főleg a fülön, a faron találhatunk ilyeneket. Kiküszöbölendő hibának számít.
Mozgása. Lépése lopakodó, lassú, óvatosan súlyos. Oldalozó ügetése térölelő, lendületes, rugalmas. Nagyobb távolságokat, 25-30 km-t egyenletes ügetésben tesz különösebb fáradtság nélkül.
Értékmérő tulajdonságok.
Fajtajelleg. Az előbbiekben leírtak összessége adja a kuvasz fajtajellegét. Aki kuvaszt tenyészt, annak ezeket részletesen ismerni kell, mert a tenyészegyednek különösen hűen kell magán viselni a fajta jellemzőit.
A kuvaszfajta összességében kevés egyedet számol. Két súlyos megrázkódtatás, a használatváltozás és a második világháború igen megviselte a fajtát. Nagy a veszélye külföldön - keveredésének a hasonló jellegű egyéb fajtákkal. Ilyen átkereszteződés nálunk nincs, de egyebütt fellelhetjük a bernáthegyi és a pireneusi pásztoreb hatását. Ezeknek a keresztezéseknek nincs sok értelme; a fajta ezek nélkül fenntartható, a keresztezések viszont a fajtajelleget kívánják áldozatul. A kuvasz évezredes tenyészmúltja annyira homogénné t***e a fajtát, hogy fajtatiszta továbbtenyésztése egyedül is alku minden hiba elkerülésére. Ezért a fajtajelleget minden tenyészegyedtől követeljük zárjuk ki a tenyészetből a fajtajelleget nélkülöző, nem vérszilárd egyedeket.
Másodlagos nemi jelleg. A hím kuvasz mindig nagyobb, mint a nőstény, vaskosabb tagozatú. Nehezebb, erőteljesebb. Burkoltabbnak tűnő. Vadabb, támadóbb.
A nemből adódó jellegbeli különbözőséget nem ajánlatos megszüntetni. Arra ellenben ügyeljünk, hogy a kan ne legyen túl durva, lomha, lusta ; a szuka ne finomodjék el. Mindegyik ivarú egyed a saját nemi jellegét mutassa, és ne a másikét. A finom kar durva szuka tenyésztésileg sem lehet jó partner.
Arányosság. A kuvasz teste arányos összhangban van. Őrző-védő munkára kialakult homogenitás jellemzi, amely az általánosan idealizált formától annyiban tér el, hogy a hatalmas fogsor, a mély, hosszú mellkas, a zömök nyak dominál. De ezek a kuvasz részére létfontosságú testrész-alakulások nem teszik aránytalanná a testét. Harmónia és nemesség jellemzi a fajtát.
Fejlettség, izmoltság. Az egyedek fejlettségét a kívánatos vagy az átlagos méretadatok ismeretében tudjuk megfelelően bírálni. A kuvasz standard marmagassága bottal mérve: kan 71-75 cm, szuka 66-70 cm.
A standardméreteket követeljük meg a tenyészegyedektől, mert a fajtajelleghez ezek is hozzátartoznak. A kuvasz őrző-védő munkája is e méreteket támogatja. Ilyen szolgálatban testtömegével is hatni kell a kutyának.
Vérmérséklet. Amint azt tekintete is elárulja, élénk vérmérsékletű kutya. Munkája csak az ilyen egyedek fennmaradásának kedvezett. Ha keresztezéssel, idegen fajtákkal nem rontják a kuvasz vérmérsékletét, e téren nincs is semmi hiba. Gyakrabban inkább azzal az esettel találkozhatunk, hogy fékezhetetlen, állandóan támadó. Ennek a jelenségnek nem a túl élénk, ideges vérmérséklet az oka, hanem szinte mindig valami más magyarázata van. Ha a láncon tartott, vagy mozgásban kis területre korlátozott kuvaszt visszatérően és ok nélkül ingerlik, akkor mindenkiben ellenséget lát, és állandóan kész a támadásra. E jelenség mellett bizonyít az is, hogy ha az ilyen támadó egyedek utódait emberséges körülmények között nevelik fel, úgy kezesek és könnyen taníthatók lesznek.
Szervezeti szilárdság. Az izomzat, a csontozat szilárdsága, az ízületek szikár tisztasága, a feszes bőr, mindmegannyi kifejezése a szilárd szervezetnek. A szilárd szervezetet azonban fenn is kell tartani. A kényeztető tartás, elhelyezés, hajtott nevelés áldozatul kívánhatja a szervezeti szilárdságot.
Kondíció. Kiállításra-csak közepes vagy jó kondíciójú állatot vigyünk. Ha rossz a kondíció, hibának tűnnek olyan testformák is, amelyeket jó kondíció esetében nem kifogásolnának. A kuvasz öreg korától eltekintve nincs túl jó kondícióban. Ez az tenyésztésileg sem kívánatos, és nem is tetszetős. Mindig ledolgozza a túl jó kondíciót. A gazdagon izmolt szervezet nem jelent túlkondíciót. Az ilyen egyedeknek nem túl széles a horpasza, és a hasa sem hengeres, mint a kövér kutyáknak.
Gyakrabban előforduló küllemi hibák. A tenyésztést szolgálja, ha összefoglalóan megemlítjük a kuvaszokon napjainkban gyakrabban előforduló hibákat, amelyek megszüntetése feltétlenül kívánatos, de amelyekkel szükségből még törzskönyvezik az egyedeket.
A fejen: rövid arcorri rész, erősebben domborodó koponya, gyengén fejlett szegy ívek, túl széles homlok, keskeny homlok, erősebb stop-vonal,kissé lógó szemhéj-szél, kissé lógó ajak, a fejhez simuló fül, a fejtől elálló fül, aránytalanul kicsi fül, hátracsapott fül, egyenes metszésű szem, harapófogószerű fogazat.
A nyakon: aránytalanul rövid vagy hosszú nyak, kissé izomszegény nyak, magas illesztés.
A törzsön: hosszú törzs, laza vállak, puha hát, hosszú ágyék, kis terjedelmű fűzött mellkas, keskeny vagy csapott, vagy izomszegény far, kunkorodó farok, izgalmi állapotban a felső vonal fölé emelkedő farok.
Elülső végtagon: szűk állás, tág állás, hátrahajlott lábvég, meredek állás, O-állás. Hátulsó végtagon: szűk állás, tág állás, gacsosság, hosszúkás mancsok. Mozgáshiba: dülöngélő járás.
Bőr, szőr hibái: világosszürke bőr, kisebb pigmenthiányok, világos foltok a szabad bőrfelületeken, világosszürke vagy sárga szem, egyenes lefutású, nyílt szőrzet, amely a kívántnál rövidebb vagy hosszabb. Sárgás színű szőrzet vagy sárgás foltok.
Az értékmérő tulajdonságok hibái: kissé heterogén szervezet, alacsony termet. Nagy termet, gyengén izmolt test, bizalmatlan tekintet.
Súlyos hibák, kizáró okok. A fajtajelleg hiányát mutató egyedeket zárjuk ki a tenyésztésből. Olyan hiba, küllemi alakulás, amely öröklődése révén a fajta létét veszélyezteti, nem bocsátható meg. Ilyenek: felálló fül, csukafogazat, 2 mm-nél nagyobb pontyfogazat, kifejezetten erős stop-vonal, gubancosodásra, nemezesedésre hajlamos szőrzet, hosszú szőrrel fedett fej, rövid, simuló szőrrel fedett törzs; hosszú szőrrel fedett végtagok, rövid szőrrel fedett farok, nem fehér színű szőrzet, nagyfokú pigmenthiány a szabad testfelületeken, nyugalmi állapotban is az ágyék vonala fölé emelt farok.
A törzskönyvezésből kizáró ok: kanoknál a 65 cm-nél, szukáknál a 60 cm-nél kisebb marmagasság, vagy kanoknál 81 cm-nél, szukáknál 76 cm-nél nagyobb marmagasság. A túl nagy méretet azonban csak akkor kifogásolhatjuk, ha az mozgékonyságát károsan befolyásolja és szervezete laza. Nemkívánatos a 60 kg feletti testsúly sem.
A veleszület***en ingerlékeny, ideges vérmérsékletű egyedeket ne tenyésszük tovább.
A kuvasz tenyésztése. Ebben a fejezetben csak azokat a különleges eseteket érintjük, amelyek főleg a kuvaszra jellemzőek, vagy amelyekben a kuvasz eltérést mutat a többi kutyafajtától.
Fejlődése, tenyészérettsége. Középgyorsan fejlődő, nagytestű fajta. A fejlődési erély megnyilvánulása mindig szoros összefüggést mutat a takarmányozással, a tartással. A régi leírások a borjúnagyságú pásztorebekről tanúskodnak. Ma is szeretnénk, ha nagy lenne a kuvasz, de rendszerint az alacsony termet, a kis test ellen kell küzdeni a tenyésztőnek. E tény magyarázata igen egyszerű. A nyáj mellett a kölykök etetéséhez bőven akadt hús. Az volt a ritka eset, ha nem húst ettek. Ma étrendjük összeállítása éppen az ellenkező végletre fordult.
A nagytestű kutyakölykök étrendjéből az állati eredetű eleséget kihagyni nem lehet. Annál több állati eredetű fehérjére van szükségük a kölyköknek, mennél nagyobb testűek lesznek, s mennél gyorsabban fejlődnek. Kezünkben van tehát a lehetősége annak, hogy az öröklött testnagyság keretén belül, milyen nagy kutyává fejlesszük a kölyköket.
Megfelelő takarmányozással a fajta standardméreteit könnyen elérhetjük, de ha a kölykök etetése extenzív, ha nem kapnak elegendő állati eredetű eleséget, ha hiányt szenvednek fehérjében, a nélkülözhetetlen aminosavakban, a kölykök lassan és rosszul fejlődnek, és kistestű kutyává válnak.
A kölykök kb. 9 hónapos korukban ivarérettek lesznek. Szabályképpen elfogadhatjuk, hogy az első ivarzáskor semmiképpen se vegyük tenyésztésbe a kuvaszt. Megjegyzendő, hogy lehetséges lenne ez a korai tenyésztésbevétel akkor, ha az 5. táblázatban meg súlynál valamivel többet, kb. 26 kg testsúlyt ekkorra elérne a szuka. Így már a fejlődésének ártalma nélkül tudná nevelni a kölyköket. Kuvasztenyésztésünknek azonban országos problémája, hogy a testnagyságot szeretnénk növelni. Ennek egyik feltétele a takarmányozás, a másik pedig, hogy az első ivarzáskor nem fedeztetjük a szukákat, nem 12-15 hónapos korban vesszük tenyésztésbe azokat. A túlságos megvárakoztatás - több ivarzás kihagyása - azonban nemkívánatos, mert esetleg a szaporodóképesség vallja kárát.
A kuvasz párosítása és az újszülött kölykök megítélése. A kevés egyedet számláló fajtáknak szinte minden egyedét ismerni lehet. Egy-egy kan hírnévre tesz szert, s főleg ennek foglalkoztatottságát szorgalmazzák. Ez a szokás helytelen, mert:
a) örökléstanilag nem mindig megalapozott a hírnév,
b) leszűkíti a tenyésztési lehetőségeket.
Ezért foglalkoztassunk több kant, de legyünk igényesek a kanok kiválasztásában, kipróbálásában.A kannal mindig javítani kell a szukákat, és vele szemben sohasem lehetünk elnézők.
A párosítás helyességét az utódok alapján bíráljuk el. Már a 2-3 napos kölykök alkalmasak arra; hogy az idegen fajtabeütést, pigmenthibát mutató egyedeket ne hagyjuk meg - a kölykök milyenségéből következtethetünk vissza a szülők tenyészértékére is. Választásig megítélhetjük a fejformát, a szőrzetet, a fogsorív alakulását, a faroktartást, s ezek alapján ismét szelektálhatjuk a kölyköket. A kamaszkorú kölyköt - választástól ivarérettségig - ne szelektáljuk, hanem csak minél bőségesebben etessük.
Tartás, elhelyezés, ápolás. A kuvasz őrző munkáját legtöbben úgy vélik elősegíteni, hogy az őrzendő terület egy alkalmas pontján terület egy alkalmas pontján 1 1/2-2 méteres lecövekelt lánchoz kötik a kutyát. A kuvaszt így tehetetlenségre, tétlenségre kárhoztatják, s legtöbbször elvadulását is siettetik. E tartásmód azért is kifogásolható, mert a teljes kifejlődés előtt láncra kötött állat szervezeti felépítettsége kárát vallja a kiadós mozgás hiányának.
Az a legjobb tartásmód, ha szabadon mozoghat a kuvasz. Ha ennek akadálya van, akkor kényszerhelyzetben, mint legjobbat, a futóláncos tartást alkalmazzuk. Tetszőleges távolságú két fa vagy oszlop között vastag drótot feszítünk ki, amelyen futókarika mozog. A futókarikához kapcsolódó forgókarikás lánchoz kötjük a kutyát. Arra ügyeljünk, hogy a lekötő lánc a tartófához, oszlophoz ne tekeredhessék. Ezért az oszlop előtt 2 m-re a dróton zárószemet, pöcköt alkalmazunk, amelyen a futókarika nem fér át. A járható területre úgy helyezzük a kutyaólat, hogy azt az állat megkerülni ne tudja, kényelmesen elhelyezkedhessék benne.
A kuvasz az elhelyezésre nem kényes. Tömött szőrzete, ellenálló szervezete miatt különleges védelmet nem igényel. Számtalan megfigyelés tanúsítja, hogy csak szeles és zord időben fekszik a kutyaólba. Ólja ellenben tágas legyen. Zord télre tekint***el az ólat egy kisebb előtérre és egy nagyobb fekhelyre szokták osztani, alul átléphető magas deszkafallal.
A kuvasz a nem koloncosodó, merevebb szőrzete folytán könnyen tisztán tartató. A durva kefe az egyetlen ápoló eszköz, amellyel teljesen rendben tartható. A szőrápolás gyakorisága a szennyeződési lehetőségekhez alkalmazkodjék. Kerüljük a fésülést gyakori fürösztést, kefélést, mert a természetes és szép szőrformát tönkreteheti.
A kuvasz a hasonló testnagyságú kultúrfajtákhoz viszonyítva kisigényű. Ez a kis igényűség nemcsak a takarmányok mennyiségében, de a minőségben is mutatkozik - a kor igénytelenségről beszélünk, természetes, hogy a kifejlett egyedek igénytelenségét értjük alatta. A kifejlett kuvasz 1/4-1/3-dal kevesebb élelemmel beéri, mint az azonos súlyú egyéb fajta. A kukoricadarás, árpadarás, húsos keverék és a konyhahulladék szokásos napi munkájához elegendő. A kölykök etetése azonban bőséges legyen.
A kuvasz használata. A kuvasz eredeti használata, a nyájvédés, napjainkban már nem lehet tenyészcél. A házőrzés, nagy épülettömbök, majorságok, gyárak, fatelepek, építkezések őrzése azonban a kuvasznak igen jó munkaterülete. Bátorsága, félelmet nem ismerő természete szinte az összes hasonló munkára számba jöhető fajta fölé emeli. Ha nagyobb területet őriz - gyár, majorság - úgy állandó ember, éjjeliőr, raktáros stb. jelenlétéhez kössük munkáját.
