Okos (2024)

05/07/2020

Itt a fácsén szokás visszarévedni a múltba. A Fb helyett Virág dobott most nekem egy emléket, azt, amikor még Noés koromban Renivel a HDR-en indultunk. Micsoda akadályok voltak! Még a vizesárokba is beugrottunk.

05/07/2020

Itt éppen nagyon féltem, mert odakint vihar volt, és dörgött az ég, amitől engem kiráz a hideg. Szerencsére volt olvasnivalóm.

01/07/2020

LEÓVAL A LEGJOBB JÁTSZANI!
Képzeljétek, megismerkedtem Leóval. Ez még korábban volt, de azóta, valahányszor találkozunk a Lehel futiban, mindig játszunk. Kivéve azokat a sajnálatos eseteket, amikor közbe nem jön valami vagy valaki. Például Cézár és Pici. Tegnap találtak egy nagy faágat, azt hurcibálták ide-oda. Hogy mi ebben a jó, fel nem foghatom.

Ilyenkor Leó nehezen dönti el, kihez csatlakozzon: hozzám vagy a két másikhoz. Nem akarom, hogy Leót bármi megzavarja a közös játékunkban. Olyan klassz, amikor átugorhatom! Erre ő rám csimpaszkodik, én meg őrá, aztán fel-alá futkározunk.

Leó egy fehér bundájú, kistestű, Havanese kutya, tudjátok, olyan legyezőszerű fülekkel. Akár egy baba, egész pontosan kutyababa. De a szolid külső senkit ne tévesszen meg! Leónak nagyon is helyén van az esze. Párszor megpróbálta a kan mivoltát rajtam érvényesíteni, de én fogtam magam, leültem, azaz Leóka hoppon maradt. Barátocskám hamar értett a leckéből, és felhagyott az udvarlással.

Ezt eddig egyetlen kannál sem tapasztaltam. A többinek nem elég, ha leülök, sőt, még a morgás és az ugatás sem intő jel számukra. Leót azonban más fából faragták. Ő okos. Mondta is a gazdanőjének Virág, milyen jól szocializált kutya. Tökre igaz.

Leóra illik a neve: egy minioroszlán Havanese-testbe bújva. Nagyon bátor. Senki kutya fiától nem retten vissza, főleg, ha közös játékról van szó. Tőlem is tarthatna éppen, akkora köztünk a méretkülönbség. De esze ágában sincs félni. A gazdanője mesélte, ha egyedül vannak a futiban, és bejön egy akármilyen kutya, Leó csapot-papot otthagy, az imádott labdát is beleértve, és rohan a pajtihoz. Némelyek nem értik őt, de én rögtön láttam, mit szeret: ugrándozni és fogócskázni. Így aztán meg sem kell ugatnom, hogy fusson már, szalad ő magától, csak úgy lobog az a legyezőfüle.

Sajna, mivel olyan kicsi, ráadásul mostanában meleg van, hamar kifárad. Ilyenkor bebújik a pad alá, amin a gazdanője ül, és leheveredik. Na, akkor, de csak akkor szoktam megugatni, szedje már össze magát, játszunk, vagy mi, nincs idő holmi heverészésre. Tudom, ez igazságtalan tőlem, de hát benne vagyok a lendületben, és Leót is fel akarom rázni.

Leó nagyon öntudatos. Ugathatom, amennyire akarom, fütyül rá. Fel sem áll, csak akkor, amikor valamennyire kifújta magát. Olyankor újult erővel folytatjuk a rohangászást.

Ő a legjobb, legéletrevalóbb játszópajtásom. Remélem, egyszer még barátok leszünk.

28/06/2020

SEGÍTSÉG, KUTYA A VÍZBEN!

Az úgy volt, hogy a gazdáim kitalálták, a mai kora délutáni sétám helyszínét átteszik a Hajógyári-szigetre, mert a belvárosban olyan hőség van, hogy megégnének a mancsaim az aszfalton, az agyvizem pedig felforrna, azaz hőgutát kapnék.

Kis naivak. Megértem én keményebb nyarakat is, aztán kutya bajom. De azért örültem, mint kutya a farkának. Elvégre a Hajógyári csupa fű, fa meg bokor, lehet szaglálódni, kocogni erre-arra, a pajtikról nem is beszélve, akikkel találkozhatok.

Nekikészülődtek hát, de úgy, mintha a sivatagba mennénk. Bepakoltak három palack vizet a hátizsákba, mellé egy itatótálat, hogy ha felhevülnék, le tudjanak hűteni. A két hosszú pórázomat, az ötméteres narancssárga szilikont és a tízméteres khaki szövetet Virág feltekercselte, legyen velünk mind a kettő, aztán kicserélik rajtam azt, amelyikkel nem sétálok mellettük olyan szépen. Fölösleges cuccok a köbön.

Röhögtem magamban: víz a szigetre? Hülyék ezek? Hiszen az egészet körülveszi a Duna, van abban víz elég. Na mindegy. Virág készülődés közben siránkozott, mi lesz, ha a kocsi felé tartva rálépek a ház mögötti sóderre, amit felhevített a nap. Akartam mondani neki, semmi, de hát nem ért kutyanyelven, így kibírtam valahogy a parázását.

Klassz volt a szigeten. Általában elkujtorognék, de most a gazdáim közelében maradtam, lássák, nem vagyok olyan hülye, mint hiszik. Virág mondta is Bandinak, ne álljon meg minden szaglászásomnál megvárni engem, mert úgy olyan, mintha ők lennének a követők, én meg a vezető.

A Duna-partra érve azonnal belegázoltam a vízbe, de csak hasig, biztos, ami biztos. Nem úgy egy boxer és egy bull terrier pajti, akik fel-alá úszkáltak a mélyben. Sajnos Bandi és Virág is észrevette őket, és rögtön az jutott az eszükbe, nekem is úsznom kell.

Bandi levette a cipőjét meg a zokniját, feltűrte a rövidnadrágját, és behívott maga után. Dehogy megyek, gondoltam, ott egyen meg téged a fene. Virág, amilyen erőszakos, rám t***e a városi pórázt, Bandi kezébe adta, és noszogatta, húzzon be engem vele.

Mint minden férfi, Bandi is szót fogadott a feleségének – vesztemre. Mert tudok ugyan úszni (ki nem tud? az is valami?), de az, hogy nincs talaj a lábam alatt, nagyon természetellenes érzés. Gyorsan kievickéltem a partra.

Még egyszer behúztak-toltak, még egyszer kievickéltem. Brrr. De többet nem hagytam magamból hülyét csinálni. Szépen szólongatnak, aztán jön a lábam alatt a nagy semmi? Köszönöm, nem kérek belőle.

Fájdalom, Virág fogadkozott, legközelebb hoz fürdőruhát, és ő fog engem bevinni, aztán ki sem enged addig, amíg szépen körbe nem úszkálom őt néhányszor. Sajna, ha Virág valamit a fejébe vesz, akkor nincs kecmec.

Remélem, jó sokára van az a legközelebb. Addig is vizes bundával jól belehenteregtem a porba. Bosszúból, mert tudom, mennyire kikészülnek attól, ha ezt csinálom. Szárazon szoktam, de így vizesen érdekesebb volt figyelni a sopánkodásukat, hogy milyen koszos lettem.

Azért ne higgyétek, hogy csak a borsot törtem egész nap a gazdáim orra alá. Amikor kiértünk egy nagy rétre, nekiálltam nyargalászni, amitől elolvadtak, hogy milyen édes kis kutya vagyok. Pláne, hogy mindig visszaszaladtam hozzájuk. Egyszer Bandit lendületből majdnem feldöntöttem, pedig van vagy kilencven kiló.

A kocsihoz menet történt egy szomorú dolog. Találkoztunk egy fehér boxer pajtival, aki kerekes székben nyomult. Kutyaszemmel ez önmagában nem szomorú, hiszen a hendikep az hendikep, nincs vele mit kezdeni, élni kell tovább, ahogy vagy.

A boxer pajti is állandóan vissza akart menni az útról a fűbe, a gazdája szelíden unszolta, hogy most már indulni kell haza. Virág még előbb mondta Bandinak halkan, minden tisztelete azoké, akik ilyen kutyát nevelnek. Úgy kell kinyomni belőlük a pisit és a kakit. Bandi egyetértett, hogy ez nagy dolog.

Aztán Virág, a minden lében kanál szóba elegyedett a boxer gazdájával. Kiderült, hogy a pajtit Bonbonnak hívják, és az ivartalanítása miatt bénult le, mert csontvelő-gyulladást kapott. És az is kiderült, hogy a gazda másik gazdát keres neki.

Virág elszörnyedt, és azt mondta Bandinak, ha velem ilyesmi történne, akkor sem adna oda senkinek. Jó volt hallani, hogy mindig számíthatok az én kedves gazdáimra. Úgyhogy oké, legközelebb, ha tetszik, ha nem, úszni fogok.

(Kép: Ez még decemberben volt. Na, a sekélyesben minden normális.)

27/06/2020

Így várom, az ajtó előtt, hogy Bandi gazda levigyen a reggeli sétára. Mi a fenét csinál olyan sokáig a konyhában?
Ja, és boldog hét végét nektek, kedves rajongóim! Legyetek olyan boldogok, amilyen én lettem, a többszörösen megmentett, kis fekete kutya.

26/06/2020

SÉTA LÁB MELLETT PLUSZ JUTIFALAT

Már régen hallattam magamról, mert Virág, a szócsövem a fejébe vette, hogy ír egy új könyvet. Mintha öt regény nem volna elég. De hát a gazdanőm telhetetlen. Úgyhogy ő most kopácsol a gépen, és meg pihenek, nem produkálom magam. A készülő opusz vezérsztorija egyébként kutyás történet, amit én ihlettem.

Ennyit Virágról, magamról pedig annyit, hogy mostanában a séták valóságos gyakorlatozássá váltak. Virágnak elege lett belőle, hogy húzom a pórázt, ami mindkettőnknek kényelmetlen, és most tanít lábnál sétálni.

Egészen jól megy. Igazuk van a kutyaszakértőknek, hogy a koncentrált séta, amikor intenzíven arra kell figyelnem, amire a vezetőm (ez csak láb melletti sétánál jön össze) sokkal jobban igénybe veszi az elmémet. Így nem marad felesleges energiám, amit ne tudnék hová tenni. És ez a legbiztonságosabb séta nekem.

Plusz ha jól csinálom, kapok jutifalatot. Mindig kapok! Plusz minél többet használom az agyamat, annál kevésbé valószínű, hogy öregkoromra szenilis leszek.

A te kutyád tud láb mellett sétálni?

20/06/2020

Horkolok - kár, hogy itt nem hallani. :(

19/06/2020

VIRÁG KÉSZÜLŐ KÖNYVÉNEK EGY RÉSZLETE. TOVÁBBOLVASNÁD?

A kis fekete kutya a szeme előtt elsorjázó lábakat leste. Nem is igen láthatott mást, mert a betonpadlón feküdt mozdulatlanul, állkapcsát megadóan szorította a talajra. A lábak egy idő után elfogytak, és a kis fekete kutya nagyot sóhajtott. Megint elmúlt a nagy nap – eseménytelenül. Csönd lett. De csak egy pillanatig, mert a többiek méltatlankodva támadtak rá a kis fekete kutyára.

- Hát te mit gunnyasztottál végig ott a helyeden? - kiabált át a buldogkeverék a szemközti kennelből. A kis fekete kutya nem szerette a buldogokat, különösen az angolokat nem. Hordótestük, apró lábuk taszította, mint ahogy szuszogásuk és folytonos nyáladzásuk is. Az alsó fogazatuk meg mind kilátszik a szájukból - gondolta. Brrr. Jobb időkben megugatta volna Tampát, a tolakodót, de most csak hallgatott. Hiába. A kérdések tovább záporoztak. Mindenhonnan.

- Talán bizony itt akarsz megdögleni? - dörrent rá Akelita, a farkaskutya. Egy ladino volt a gazdája, aki ideköltözött, de a kutyára ebben az országban valamiért ráunt.

- Játszod a mártírt, amivel a mi esélyeinket is rontod! - vicsorgott a törpe uszkárhoz hasonlatos, zsemleszínű szőrpamacs, Monco.

A kis fekete kutya felült a kenneljében.

- Ti ezt nem értitek – mormogta.

- Mi az? He? Mit nem értünk? Hogy hülye vagy? - csaholta Rex, az újfundlandi keverék. Furán nézett ki: a teste egy szép juhászkutyáé, a füle meg két pamacs, nem olyan felálló háromszög, mint amilyen a fajtatisztáknak van.

- Ugyan, ne bántsátok – csitította a többieket Vaki, a szelíd vizslamix. Ha bemutatkozáskor nem meséli el, kik az ősei, senki sem sejt***e volna, hogy egy izgő-mozgó vadászkutya vére csörgedezik az ereiben. - Biztosan depressziós. Ennyi itteni dekkolástól én is az lennék.

A kis fekete kutya helyeslően bólintott.

- Bizony, ti már a harmadik kör vagytok, amióta engem ide bedugtak. Két menetet örökbefogadtak, ti lesztek a következő, én pedig maradok.

- Hogy-hogy maradsz? - kiabálták a többiek. - Téged is meglát majd valaki, megtetszel neki, aztán uzsgyi az új otthon és a gazdis élet. Persze csak ha hajlandó vagy egy kicsit produkálni magad a látogatóknak.

- Produkálni? - visszhangozta a kis fekete kutya.

- Jól hallottad – közölte Akelita, aki mindig szívesen okoskodott, ha valakinek a bajáról volt szó. - Felugrálsz a rácsra, pitizel, bájosan rebegteted a szempilláidat, meg ilyenek.

- Ó, kedves Aki, én ezt már mind kipróbáltam az elején – mondta a kis fekete kutya. - Pontosan azt t***em, amit tanácsolsz. Nulla eredménnyel. Még csak ide sem jött hozzám senki.

Egy pillanatra némaság ereszkedett a társaságra, amely aztán egy kutyaként vonított fel:

- Na de miééért…!?

A kis fekete kutya szomorúan elmosolyodott.

- Azért, mert az vagyok, ami – susogta. - Egy fekete kutya. Semmi több.

- Hogy érted, hogy semmi több? - érdeklődött Tampa, az angol buldog. - Mindenki több. Én például több vagyok… hm, minél is? Hát egy dióbélnél.

- Na, annál biztosan súlyosabb vagy, dagikám! - szólt be Tampának Rex, mire az sért***en fúrta az égbe nyomott orrát. A riposzttal is elkészült:

- Akinek ilyen legyezőfülei vannak, az ne szóljon semmit!

Éktelen ricsaj kerekedett. A kennel két pártra szakadt: az egyik Rexszel együtt gúnyolódott Tampán, a másik a buldogot védte. A kis fekete kutya vetett véget a lármás veszekedésnek.

- Barátaim, ne csináljátok ezt! - Hangja finom erővel zengett. - Miattam alakult ki ez a vita, de már nem rólam szól. Nem is baj, nem vagyok valami extravagáns alkat. Csak azt kérem tőletek, őrizzétek meg a jó természeteteket, hiszen a legközelebbi örökbe fogadó napon a legvonzóbb arcotokat kell mutatnotok. Ahogy az imént ecseteltétek is. Engem meg, hogy pontosítsak, azért nem visz haza senki, mert fekete vagyok. Az emberek nem szeretik a fekete kutyákat.

Akelita döbbenten habogta:

- De hááát... hooogy… leee… heet... eeez?

- Azért, mert azt hiszik, szerencsétlenséget hozok rájuk – sóhajtotta keserűen a kis fekete kutya. - Hogy én vagyok a sátán kutyája, az ördöggel cimborálok. Ilyen hiedelmeket kelt a fekete szín. Ne folytasd, Aki, tudom, mit akarsz mondani. Hogy ez hülyeség, babonaság, és én több vagyok egy fekete kutyánál. Tudom. De mit tegyünk, ha ilyenek az emberek?

- Ez igazságtalanság – hüppögte Vaki, az érzékeny vizslakeverék. Nagyon megindította a kis fekete kutya helyzete. - Látható, a szőröd fekete, de te nem szőr vagy, hanem energia, csupa szelídség és szépség. Számomra ez ennyi idő alatt is kiderült. Ha szabadok lennénk, téged választanálak játszótársnak.

A kis fekete kutya hálásan meghajolt Vaki felé, és pukedlizett neki.

- Kár, hogy nem ember vagy – mondta, majd hozzát***e: - Félre ne érts, nagyon jó vagy kutyának, csak hát olyan látogatót szeretnék, aki látja bennem azt, amit te. Kár, hogy ilyen nincs. Bizonyság rá a rengeteg idő, amit itt töltöttem.

A többiek erre nem tudtak mit mondani. Valamennyien elgondolkodva húzódtak be a kenneljük sarkába. Hamarosan este lett, és elnyomta őket az álom. Csak Tampa, a buldog horkolását lehetett hallani a visszhangos teremben.

18/06/2020

Pihi kutyakozmetikus után. Na, szép lettem?

14/06/2020

A maszk öltöztet! Az orr-résznél a varrás miatt még egy kutyakaki is van! Na, hogy tetszik? Lehet sétáltatni!

14/06/2020

VEDLÉS ÉS OLTÁRI NAGY BALHÉ ITTHON

Vedlek. Ami önmagában nem baj, hozzátartozik a kutyaélethez. Téli szőr le, nyári fel. Kellemetlen persze a gazdáimnak, mert minden tele van kutyaszőrrel. Hosszú hetek óta kisebb-nagyobb pamatok szálldosnak a lakásban. Virág kitakarít - negyedóra múlva megint ott vannak a pamatok. De mondta Virág, ha végzek, csudaszép leszek, és a nyári bundám megvéd majd a hőségtől.

Azért azt nem gondoltam volna, hogy a kellemetlenség elfajul, és valóságos balhé lesz belőle. Nagyon nagy. Bandi persze jót akart, de hát... Szóval az úgy volt, hogy a futiban, ahová reggelente visz, kapott valakitől egy tanácsot. Vegye meg a furminátor nevű eszközt, azzal szépen ki tudja szedegetni a bundámból az elhalt szőrt, és hamarabb vége lesz a pamatinváziónak.

Na, a furmival Bandi minden áldott nap, de legalább kétnaponta átfésült engem, jött is a szőr rendesen. Szívesen csinálta, mert úgy érzete, gondoskodik rólam. Én meg szívesen fogadtam, mert szeretem, ha fésülgetnek. Csak Virág húzta a száját. Ez egy acélgereblye - mondta -, leborotválod vele a kutyát. Amin Bandi csak nevetett mint felesleges aggodalmaskodáson.

Amikor a farkam már a felére vékonyodott, és olyan lett, mint egy szőrös kötél, Virág komolyan kérlelni kezdte Bandit, ne erőltesse a furminátort, mert bajt okoz vele. Ráadásul a használati utasításon az áll, hogy hetente, és nem naponta. Bandi legyintett, és még tegnap is megfurminátorozott. Virág akkor ijedt meg igazán, amikor meglátta Bandi anyukájának az arcát, ahogy rám néz. Nála voltunk ugyanis tegnap vendégségben.

Rozál ritkán lát engem, ellentétben a gazdáimmal, érzékelte a különbséget. Mondta is Bandinak elborult tekint***el, hogy most már hagyjon engem békén a furminátorral, ami szőr kijön, az kijön, és kész.

Virág fejében Rozált nézve megkondult a harang. Nem lesz ebből nagy baj? Már az autóban is felparázslott a vita Bandival, hogy tulajdonképpen miféle eszköz ez a furminátor. Bandi még mindig csak nevetgélt, azt gondolván, ő jót tett, Egyébként tényleg jót akart. Hazaérve Virág megnézte a neten a furminátort – ott is az áll, hogy hetente használandó, a napi kutyaszőrápoláshoz kefe vagy fésű kell. És hogy vannak kutyák, akiknek a furminátor erősen nem ajánlott. Akkor rémült csak meg Virág! A szombat este kellős közepén nagy parázva felhívta az ismerős kutyakozmetikust, akivel egyszer találkoztunk novemberben.

Niki szerencsére jó fej, azonnal kutyakozmetikus üzemmódba kapcsolt, és közölte, a furminátorral hosszú szőrű kutyáknak, mint amilyen én is vagyok, nem szabad nekimenni, mert ez az eszköz tép és vág. Sajnos most már késő – a szőrzetem hossza a harmadára csökkent. Azért az jó, hogy nem vagyok kopasz. De ami ezután következett! Bandi és Virág úgy összevesztek, hogy jaj! Bandi olyanokat mondott, hogy ő engem nem is akart, csak beleegyezett, hogy jöhessek. És hogy ezentúl hozzám sem nyúl, úgysem szabad velem semmit sem csinálnia, még nem is abajgathat Virág szerint, mert az árt a kutyapszichének, így aztán nekem semmi funkcióm nincsen. Virág majdnem sírva kiabálta, hogy én egy családi kutya vagyok, az a funkcióm, és ha Bandi méltóztatna elolvasni egy kutyás könyvet, megtudná, mi mindent lehet nekem tanítani.

Bandi közölte, őt az ilyesmi nem érdekli, mármint a kutyás feladatok, amit nekem adhatna, mert azok unalmasak, egyet kipróbált. (Azt, amit Virág szokott csinálni velem, az ülsz-maradszosat: addig kell egy helyben maradnom ülve, amíg Virág nem szól, hogy gyere, akkor sprintelek a jutifalatért. Már egészen sokáig tudok várni, amíg Virág elég messze elgyalogol tőlem. De csinálunk agilityt is.) És obedience tanfolyam sem kell Bandi szerint (az egy engedelmességi gyakorlatokból létrejött kutyasport, jól megmozgatja a kutyaagyat). Meg hogy Virág miért ritkíttatja a haját, ha annyira odavan a szőröm miatt. Azért, mert az ő fejbőre izzad, az én bőröm viszont nem – kiabálta vissza Virág. És így tovább. Meg kell hogy mondjam, nagyon rosszul aludtam. Reggel Bandi és Virág már négykor fenn voltak, öt felé Bandi levitt sétálni. Jó volt vele, mert akármit mond, tudom, hogy szeret, én pedig őt mindenképpen.

Itthon éreztem Virág meggyöngült energiáját. Mindig ilyen, ha előző nap valamiért kiborul. És bár Virágot is imádom, két lépés távolságot tartottam tőle. A kutyák nem bírják a gyengeséget és a labilitást. De Virág megértett engem, és megígérte, hogy összeszedi magát. Délelőtt utánanézett a nyírásnak a neten – több cikk is ecseteli, nem szabad a kutyát nyáron megfodrászolni, mert akkor oda a meleg elleni hőszigetelés, jön a leégés, a hőguta, a bőrrák. Juj! Még egy hőkép is volt, amin a kutya szőrös része 26 fokos, a szőr nélküli 30.

Hogy mentse, ami menthető, Virág rendelt nekem egy hőség elleni mellényt. Ja, és Bandi a futiban begyűjtötte az infókat, mit csinálnak a kutyával a kutyások 40 fok árnyékban. Szóba került a zseléágy, a sprickoló, a légkondi. Utóbbit sajnos nem bírom, kiszárítja a nyálkahártyámat. Az éjjel fel is ébreszt***em Virágot, aki ezután lekapcsolta a klímát, mert furán nymnyogtam. Szóval ők is rosszul aludtak, nemcsak a marakodás miatt. Utóbbi elég gáz volt, úgy éreztem magam, mint levegő a két cintányér között.

Plusz: nem utolsósorban időpontunk van jövő hét csütörtökre a kutyakozmetikushoz, hogy ő is mentse majd, ami menthető – kutyaesztétikai szempontból.

(Kép: Meleg van. Pihenek.)

09/06/2020

ÉLETEK
(Megmeneküléseim és Virág nagy sírása)

Hány életem van nekem? Kismillió – mondja Virág, aki szerint olyan vagyok, mint a macska. Annak kilenc élete van. Lássuk csak. Virág és Bandi megmentésekkel számolja az életeimet.

1. megmentés: amikor kihoztak a menhelyről, hiszen egy hétéves fekete kutyát, aki szolidan álldogál a kennel hátsó traktusában, ugyan ki fogadna be? 2. megmentés: amikor kigyógyítottak a bélgyulladásomból, amibe bele is halhattam volna, de Virágék a világ végére is elmentek a helyes diagnózisért. 3. megmentés: amikor a bélelzáródástól majdnem meghaltam. Ebből volt vagy négy, szóval ez 4., 5., 6. megmentés is. 7. megmentés: amikor felfedezték a doki segítségével az ételallergiámat, Virág konzultált a dietetikussal, és azóta olyan tápot kapok, ami jó az emésztőszerveimnek.

Na, ez állatorvosi táp, a legdrágább, Virág szokta is mondani, én egy kis egyszerű, fekete bundába bújt luxuskutya vagyok. Nem ám olyan, mint a puccos kutyák a futiban, pomerániak, francia buldogok, törpe tacskók meg a többiek, akik mindent felzabálnak, aztán kutya bajuk sincs tőle. És ha szigorúan vesszük, az is megmentés volt, amikor az előző gazdám kölyökkoromban örökbefogadott.

Tegnap este arra jöttem haza a futiból Bandival, hogy Virág nagyon sír. Azt mondta nekem: ha százszor is megmentik az életemet, akkor is marad egy, amit megmenthetnek. Kiderült, Virág igazi borzalmat látott egy amerikai dokumentumfilmben. A film arról szól, milyen módokon hagyják magukra a kutyáikat az emberek, és ennek mi a következménye. Meg a segítőkről is beszámoltak: ők önzetlenül mentik a kutyákat, de nem menthetik meg az összeset.

Szóval volt egy rész, ami a sintértelepen zajló történéseket mutatta be. Kinyitottak egy nagy fémkonténert, belepakolták a kutyákat (egészségesek voltak, egyik szebb, mint a másik), akik csak nézegettek fölfelé értetlenül, hogy most mi lesz. Aztán becsukták a konténer fedelét, és beeresztették a gázt. Szegény kutyuk nyüszít***ek egy darabig, aztán csönd lett.

Akkor kinyitották a konténert, és a halott kutyákra ráraktak egy csomó élő kiskutyát. Kölyköket. Konténer megint bezár, gáz beereszt, sivalkodás, csönd. Virág zokogva mesélte ezt el Bandinak, aki azt kérdezte, minek néz ilyeneket. Óvni akarta, persze. Mire Virág: ez nem horrorfilm, ez maga a valóság. Ha elfordítjuk a fejünket, attól még létezik.

Én Virággal értek egyet. Igaz, a film egy amerikai sintértelepet mutat, ráadásul szegény kisvárosban. De nem véletlenül mondta az emberek híres fizikusa, az az Einstein, hogy amíg az ember rosszul bánik az állataival, addig semmi jóra nem lehet számítani. A téma tehát globális. Persze az sintértelep nem sokat tehet, kevés a hely, sok a kutya, Amerikában több milliót ölnek meg, mert már nincs nekik maradásuk a menhelyen. Senki nem fogadta őket örökbe, és kitelt az idejük. Szóval szörnyű tett az, amikor valaki elhagyja a kutyáját. Mindig van megoldás, én azt mondom.

Minderről, amin Virág sírt, én tudtam. A kutyák közös, titkos nyelvén már régen elérkezett hozzám a hír. Nem akartam Virágnak elárulni, tisztában vagyok ezekkel a dolgokkal, de ő megérezte. Egész este babusgatott, és hálát adott a Jóistennek, hogy velük élek. Hát, én is hálát adok. Engem kétszer hagytak el: először kölyökkoromban, kiskutyaként, másodszor hatévesen. A gondozók a menhelyen nem sok esélyt adtak nekem az örökbe fogadóknál, már csak azért sem, mert fekete vagyok.

Aztán jött Virág és Bandi, akik nem törődtek a korommal, a színemmel, csak az érdekelte őket, aki vagyok. Én ugyanígy szeretem őket. Lehet, tele vannak hibákkal, meg néha meghibbannak kissé (főleg Virág). De ők az én gazdáim, és én hozzájuk tartozom.

(Kép: Virág térdének Virágszaga van.)

29/05/2020

SZÓVAL AZ ÚGY VOLT, hogy beteg voltam. Már akkor, amikor örökbe fogadtak. Meséltem? Nem baj, akkor még egyszer elmesélem. Bandi és Virág még azon a héten elvitt állatorvoshoz, aki bűzmirigyrákot feltételezett nálam, és az Állatorvosi Egyetem klinikájára irányított minket, vizsgáljon meg iksz ipszilon híres-neves professzor is. Iksz ipszilon professzor pedig megállapította a rákot, mondván, már biztosan áttétes.

Virág nagyon sírt. Ez még novemberben volt. Emlékszem, odakucorodott mellém, és megígérte, ha már nem leszek velük, és másik kutyát fogadnak be, őt is ugyanúgy fogják szeretni, mint engem. Mert gyakran előfordul, ha valaki elmegy közülünk, a gyászoló gazdák hallani sem akarnak új kutyáról. Azt képzelik, akkor megcsúfolják az elhunyt kutya emlékét. De Virág úgy gondolta, ha én meghalok, az alkalom arra, hogy egy társamnak segítsenek. És igaza is van.

Szóval ment a szomorkodás, amikor Virág gondolt egyet, és azt mondta Bandinak: hogyan lehet egy benyúlással megállapítani a rákot? Meg vajon hány áttét van, és mekkorák? Mire lehet számítani? A fiatal állatorvost, Sarkadi dokit is megkérdezte, mire ő azt javasolta, vigyenek el engem a gazdáim az állatonkológiára. Úgy is lett.

Virágnak keze-lába remegett, amíg a vizsgálatra vártunk. Csináltak vérképet, hasi ultrahangot meg citológiai mintát is vettek. Tudjátok, mi derült ki? Hogy egy darab ráksejt nincs bennem, annál több a gyulladásos sejt. Perianális fisztulám volt! Magyarul sipoly, ami egy autoimmun bélgyulladás. A senekemnél a sipolyjáratok már csupa seb voltak. Ez január 14-én történt, vagyis két hónapig szenvedtem a téves diagnózis miatt.

De szerencsére megkezdődhetett a gyógyító kezelésem a szteroidos gyógyszerrel. Fura volt, mert a viselkedésem a többi kutyával megváltozott. Korábban játszottam, ismerkedtem – a szteroid alatt tudomást sem vettem róluk. Áprilisig tartott a kúra, mostanában ürül ki a szervezetemből végleg a szteroid.

Na de ekkor jött az, hogy a gazdáim sehogy sem tudtak nekem tápot találni. Vagy bedugultam tőlük, vagy hasmars lett. Többször kaptam bélelzáródás miatt beöntést, majdnem meghaltam. Tényleg. Virág néha el is töpreng, vajon hány életem van nekem. Mindenesetre az ételallergia minden jelét produkáltam: vakaróztam, rágcsáltam magam, nyalogattam a mancsomat.

Végül Sarkadi doki ajánlott egy állatorvosi tápot érzékeny emésztőrendszerű kutyáknak. Ez bevált. És milyen finom! Virág pedig konzultált a Skype-on egy állatdietetikussal, tőle kaptunk receptet saját főzésű kajához.

Mostanában a gazdáimnak nem kell már izgulniuk, kakilok-e vagy sem, és ha igen, akkor milyet.

De hogy mindez mennyibe került! Virág szokta is viccből mondani, hogy amennyit az egészségemre költöttek, abból kijött volna két fajtiszta kutya. Mindig hozzáteszi: ez csak egy hasonlat, hiszen ha most kellene döntenie, akkor is engem választana. Jó érzés ennyire szeretve lenni. Ha elmennek mellettem, a gazdáim mindig megsimogatnak, fittyet hánynak a szabálynak, hogy a kutyát nem tutujgatjuk feleslegesen. Én ezt úgy hálálom meg, hogy nem rosszalkodom. Sosem.

Na jó, tegnap felugráltam Virágra, de az csak azért volt, mert az utóbbi napokban keveset sétáltunk, és felgyűlt bennem a fölös energia. Virág fogta is magát és engem, és lementünk sétálni. A futiba is benéztünk, ahol egy angol buldog akart nekem udvarolni. Megugattam. Hogy néz már ki? Előreáll az egész alsó fogsora! Virág szerint cuki. A fene az ízlését!

(Kép: Itt a fotón pedig éppen pihizek a csipogó csirkémmel és a malaclabdámmal)

28/05/2020

Indián kérdezte, hogy vagyok. Kérem szépen, várom, hogy menjünk már a 2 órási sétára. Ja, és mellékesen tele a lakás a szőrömmel. Vedlek! 😘

13/03/2020

VIRÁG még mindig a kórházban dekkol. Ezt én nem bírom tovább - gondoltam magamban tegnap. Annyira bánt, hogy beteg az én kedves kis lánygazdikám, kakilni sem tudtam. Pedig Bandival sétálunk napjában többször - mindig levisz, amikor csak lehet, hátha alkotok valamint.
ANNAK viszont örülök, hogy Virág talált a kórházudvaron állattársat. Igaz, macska a kis nyavalyás, de ezúttal szemet hunyok. Végül is felvidítja és megnyugtatja a lánygazdámat. Meg hát nem vagyok féltékeny típus. Ha séta közben Virág megsimizett egy-egy kutyát, gondoltam, oda se neki. Az én helyemet Virág szívében nem bitorohatja el senki.
HOGY MIÉRT vagyok ebben olyan biztos? Mert megbízom Virágban. Ugyanúgy, ahogy ő is bennem. Ez így működik.
JAJ, bárcsak jönne már haza! Imádom Bandi fiúgazdámat, de úgy vagyok Virág hiányával, mint ő. Nélküle félembernek érzi magát. Én meg félkutyának. Amikor hazajövünk a sétából, mindig befutok a szobába, pedig máskor a vizestálamat rohanom le, hátha időközben megérkezett a lánygazdikám. De folyton csak a hűlt helyét látom, amitől legszívesebben sírva fakadnék.
VIRÁGOM, gyógyulj meg hamar! Tudod mit? Azt sem bánom, ha hazahozod azt a vakarcs cicust. Olyan boldog vagyok, hogy hallottam a hangodat, amikor lefilmezted őt a betegtársad ölében, és beszélgettél vele! Látom, nagyon tetszik neked. Szóval hozzad azt a teknőctarka macsek őnagyságát, legfeljebb megtanítom kesztyűbe dudálni. Ha rajtam múlik, tutira nem ugrál majd fel sehová, és nem veri le a nagy becsben tartott mütyürkéidet. Szeretlek. a te Okoskád

06/03/2020

„Először is válj kutyád vezetőjévé, aztán fog Ő követni téged, örök hűséggel, tiszta szívvel, barátsággal és alázattal!”

Bemutatom Ádám Ferencz kutyakiképzőt, Virág és Bandi gazdáim trénerét. Hogy miért az övék, és nem az enyém? Olvasd el a bemutatkozását! (Elöljáróban csak annyit, hogy nagyon csípem Ádámot. Bírom az energiáját. Lehetetlen nem megcsinálni, amit kér. Nagyon jó fej!)

"Kedves Mindenki!
FERENCZ ÁDÁMNAK hívnak, gazdiképzéssel és kutyarehabilitációval foglalkozom. Közel 7 éve kutyázom. Akkoriban döntöttem el, hogy szeretnék egy kutyát. Egy kan boxer kölyök kutyust választottam, Tengónak hívják. Ő az én igazi tanítómesterem, akinek nagyon sokat köszönhetek. Általa váltam olyan gazdivá, amilyen ma vagyok, ezért örökké hálás leszek neki. Mindig is úgy gondoltam, egy kutyát következetesen érdemes nevelni – Tengót így neveltem.

ENNEK MÁR kölyökkorában meglett az eredménye, amit többen is észrevettek. Sorra kaptam a visszajelzéseket, milyen jól működik a kutyusom. Ez indította el bennem a folyamatot, hogy talán ezzel kellene foglalkoznom. Ma már érzem és tudom: segíteni szeretnék a gazdiknak és kutyáiknak. Megszereztem a kutyakiképzői képesítést, magamat pedig minél több kutyázással fejlesztem tovább a mai napig.

KÉSŐBB egy ismerősöm jóvoltából lehetőséget kaptam, hogy a Tetovált Állatmentők Rehabilitációs Központjában segíthessem a kutyák szellemi javulását. Ez nekem nagyon sokat jelent, hiszen más oldalról is megismerhetem a kutyázást. Minden alkalommal rengeteget tanulok, amitől egy állatszerető ember csakis több lehet.

AMIT EDDIG megtanultam a kutyázásban:
- tisztelet és bizalom a kutya felé, ezután kezdhetjük a kommunikációt!
- a jelenben kell foglalkozni vele, minden egyéb eltereli a figyelmünket, ezáltal a kutya sem figyel!
- csakis azt várhatjuk el a kutyától, amit már megtanítottunk neki!
- a kutyázásban nincs helye agressziónak, ordibálásnak, idegességnek, mert ezek hatására a kutya eltávolodik az embertől!
- türelemmel kell felé fordulni, hiszen ő ösztönlény; időt kell adni neki, hogy alkalmazkodjon hozzánk, a világunkhoz!
- ne a kutyától várjuk el, hogy emberi módon gondolkodjon! nekünk, embereknek kell megtanulnunk, hogyan működik egy kutya!

„Először is válj kutyád vezetőjévé, aztán fog Ő követni téged, örök hűséggel, tiszta szívvel, barátsággal és alázattal!”

Ferencz Ádám

Okos

05/07/2020

05/07/2020

01/07/2020

28/06/2020

27/06/2020

26/06/2020

20/06/2020

19/06/2020

18/06/2020

14/06/2020

14/06/2020

09/06/2020

29/05/2020

28/05/2020

13/03/2020

06/03/2020

Address

Website

Alerts

Contact The Business

Videos

Meglátogatott az udvarlóm!

Shortcuts

Share

Sziasztok, örülök, hogy itt vagytok velem!