09/02/2023
A törökországi mentés margójára
Most minden a törökországi földrengésről szól, a magyar mentőcsapatok odaadó munkájáról, és ez így teljesen rendben van. Hősök, akik önös érdekek nélkül, saját testi épségük, akár életük kockáztatásával is ott vannak, és teszik a dolgukat. Elképesztő, szavakkal kifejezhetetlen hálával tudunk csak gondolni rájuk.
De szeretnék most egy olyan dolgot kiemelni, ami többször szembejött velem, és úgy érzem, hogy nem tudom szó nélkül hagyni. Több poszt alatt láttam, hogy emberek kiírják a kutyás mentőcsapatok posztjai alá, hogy a kutyák mennyire csodálatosak (ez teljesen így van), és hogy maguktól, ösztönből teszik a dolgukat, és hogy tudják, hogy mit kell tenni. Na, ez utóbbi nem egészen így van.
Ahhoz, hogy egy kutya ilyen szinten képes legyen segíteni a mentőcsapatok munkáját, ahhoz a gazdák rengeteg időt, energiát, pénzt, tanulást és tudást tettek előtte bele. Ezek a kutyák magasan képzett, a gazdákkal tökéletes összhangban dolgozó társak, munkatársak, családtagok. Hosszú évek kitartó munkája van ebben az összhangban, amit nem lát senki, mert csak akkor kerülnek elő, amikor a szükség úgy hozza. De ezek az emberek, ezek a kutyák a mentések között minden nap, minden héten beleteszik a munkát, hogy legközelebb, ha szükség van rájuk, akkor ismét a tőlük telhető legmagasabb szinten legyenek képesek segíteni. Sok önkéntes ember és kutya mindennapi munkája van abban, amikor egy csapat egy ilyen tragédia után akár 12-24 órával később már a helyszínen dolgozik. Összeszokott, felkészült csapat, ahol a tagok hajlandóak egyik pillanatról a másikra félretenni a saját dolgaikat, életüket, és azonnal indulni segíteni.
És hogy ezt miért írtam le? Azért, hogy tudjátok, hogy ezekben a napokban nem „csak ezeknek a napoknak” a munkája van benne, hanem az elmúlt hetek, hónapok, évek, évtizedek kitartó munkája. És ez az amiért ezeket a hősöket ne csak ilyenkor emeljétek a magasba, hanem mindig, mert legközelebb is menni fognak, és életeket fognak menteni. Szóval ünnepeljük őket, tiszteljük őket, becsüljük őket, de kérlek titeket, hogy erre emlékezzetek egy hónap vagy egy év múlva is!
Áldás kísérjen mindenkit, aki most ott van segíteni! 🙏
A képek a Tatabányai 4x4 Terepjárós, Polgári Védelmi és Önkéntes Tűzoltó Egyesület oldaláról valók, melynek én is tagja vagyok.
A képeken Lehoczki László és társa Hope kutya látható, akik előadást tartottak nálunk nemrég Tatabányán, és betekintést kaphattunk Mancs életébe és közös munkásságukba.
Laci és Hope jelenleg Törökországban életeket ment. 🐾👣
