Kismaszat Állatmentő Egyesület
A Kismaszat Állatmentő Csapat egy évekkel ezelőtt indult, magánemberekből álló szerveződés, mely – ahogy a neve is mutatja – gazdátlan, talált, rossz körülmények közül, vagy éppen gyepmesteri telepről, altatás elől mentett, azaz összefoglalva, nehéz, sok esetben reménytelen sorsú kutyák, macskák mentésével, gyógyíttatásával, szocializálásával, ideiglenes befogadásával és ivartalanítást követően (kölykök esetében ivartalanítási kötelezettséggel) végleges, szerető gazdához juttatásával foglalkozik, leginkább Budapesten és környékén. Emellett a csapat nagyon fontosnak tartja az állatvédelem népszerűsítését, a társadalmi szinten való szemléletformálást (felelős állattartás) gyerekek és felnőttek körében egyaránt, illetőleg a menhelyeken, gyepmesteri telepeken végzett önkéntes munkát.
A csapat egyáltalán nem rendelkezik menhellyel, telephellyel vagy épp teljes munkaidős gondozókkal, ezért a mentett állatok kizárólag az állatbolond tagok és támogatók otthonában, az ember-lakók kényelmének és amúgy is szűkös szabadidejének rovására kerülnek ideiglenesen elszállásolásra, várva, hogy gyógyulást, szocializálást követően (melyet szintén a csapattagok végeznek) megtalálják szerető gazdájukat.
A csapat tevékenységének köszönhetően a kezdetek óta sok száz kutya és macska talált végleges otthonra; jelentős részük a halál torkából menekült.
Figyelemmel arra, hogy a mentett állatok (nagyon ritka kivételtől eltekintve) nincsenek még chipelve, ivartalanítva, oltva, különböző betegségekre tesztelve, sőt a legtöbbször betegek vagy sérültek, alultápláltak, az állatorvosi költségek is jelentősek, amelyek fedezése a szűkös anyagi lehetőségekre tekintettel szinte mindig utófinanszírozással történik, a csapat állatorvosainál folyamatos a tartozás, viszont amint beérkezik némi adomány, ezek csökkentése az első.
Sajnos a Kismaszat Állatmentő Csapatnak semmilyen hivatalos támogatója nincs, a tagok munkájukat részben saját anyagi forrásaikból, részben pedig állatszerető magánemberek kisebb-nagyobb adományaira támaszkodva végzik (ez utóbbi sokszor csak ezer Ft vagy egy csomag állateledel, esetleg egy licittárgy, melyből befolyó összeg elegendő egy újabb csomag kutya- vagy macskatápra). A csapat – értéktől függetlenül – minden adományt szívesen fogad, és hálás érte, hiszen sok kicsiből lesz a nagyobb, és ezek a segítségek egy-egy újabb állat számára jelenthetik az életet.
2017-ben elérkezett az ideje annak, hogy az eddig kizárólag „őrült” magánemberekből álló önszerveződő csapat civil szervezetté alakuljon, ami a nyilvántartásba vételt követően az első években további, elkerülhetetlen adminisztratív kiadásokat jelent (ugyanakkor a szervezet rendelkezik pl. számlaszámmal, ami megkönnyíti a fizikailag távolabbi adományozók részére a segítségnyújtást), de a jövőre gondolva ez a középtávú ráfordítás szolgálja azt a célt, hogy rövidesen – a jogszabályoknak megfelelve – jogosultak legyünk az SZJA 1%-os felajánlásokra.
2017 májusától tehát Kismaszat Állatmentő Egyesület néven működünk.
Sajnálatos módon hazánkban még most, a 21. században sem nyilvánvaló sokak számára az, hogy az állatok érző lények, akik az emberekhez hasonlóan képesek örülni vagy épp szenvedni. Az állatvédők, de sok esetben nemcsak ők, hanem a jóérzésű hétköznapi emberek is elborzadnak látván azokat a körülményeket, amelyek között sokan háziállataikat tartják, nem is beszélve azokról, akik szándékosan okoznak fájdalmat kutyáknak, macskáknak. Nem lehet szó nélkül elmenni amellett, hogy az élet, a testi épség és az egészség elleni bűncselekmények elkövetőiről sok esetben utólag kiderült, hogy korábban védtelen állatokon követtek el hasonló kegyetlenségeket.
Hiába nyilvánvaló az, hogy ez egy kifejezetten káros tendencia, a tömegkommunikációnak, közösségi portáloknak köszönhetően egyre több ilyen esetre derül fény, emiatt – anyagi források hiányában – az állatvédelem egy soha véget nem érő harc a kínzások, embertelen bánásmód ellen, a házi szaporulatok, állatok utcára dobásának megelőzésére.
Hiába az állatvédelmi törvény, a kapcsolódó jogszabályok, a megfelelő bánásmódnak nem a büntetéstől való félelemből, hanem az állatok iránt érzett empátiából, szeretetből kellene táplálkoznia. Ma ennek elérése még utópiának tűnik, ám minden küzdelemnek vannak hosszú távú eredményei.
A fentieknek megfelelően tehát az egyesület megpróbál mind rövid távon, mind pedig hosszú távon javítani a jelenlegi állapotokon.
Egyrészt nagyon fontos az éppen aktuális, halasztást nem tűrő problémák megoldása (elhanyagolt, kidobott, gazdátlan állatok mentése, gyógyítása, szocializálása, gazdához adása), másrészt – hogy ne csak tüneti legyen a kezelés – elengedhetetlen a szemléletformálás minden korosztály esetében.
Tudomásul kell azonban venni azt, hogy a felnőttek és idősek paradigmarendszere, társadalomban elfoglalt helye már kialakult, így ha nem is lehetetlen, de nehezebb azokon változtatni, eredményeket elérni. A fiatalabb generációk fogékony gondolkodása azonban komoly lehetőséget teremt arra, hogy ők már úgy lépjenek a felnőttkorba, hogy tisztában vannak kedvenceik szükségleteivel, a felelős állattartás ismérveivel. Ezt szolgálja például az, hogy az egyesület tagjai – pl. erdei iskolában – gyerekekkel beszélgetnek az állatokról, a megfelelő állattartási körülményekről.
A felsoroltakra figyelemmel elmondható, hogy az egyesület kettős szerepet lát el: egyrészt – rövid távon – megpróbál minél több állatnak méltó életet biztosítani, másrészt – hosszabb távon – mindent megtesz annak érdekében, hogy a felnövő generációk számára már természetes legyen a házi kedvencekkel való megfelelő bánásmód.
