Még mindig gyenge, az elmúlt napok sokat kivettek belőle, de ma már szólt, hogy jönne velünk sétálni ❤
"Kedves Naplóm!
Hamarosan 4 hónapos leszek, és elkezdtek potyogni a fogaim. Ennek megfelelően rágok amit érek - az esetek többségében olyanokat, amiket szabad, de a múltkor sajnos a beltéri kamera kábele esett áldozatomul. Szerintem mondjuk nem olyan nagy baj, ha a nő nem tud állandóan minket csekkolni a telefonján, de szerinte meg igen, úgyhogy azonnal elrohant új kábelért - velem együtt, mert ezek szerinte remek szocializációs alkalmak, amiket vétek lenne kihagyni. Tényleg az lett volna, mert eléggé körberajongott mindenki, amit meglehetősen élveztem.
Az elmúlt hetekben tovább folytattam óvodai tanulmányaimat, szereztem új kölyök és felnőtt barátokat, mert a nő szerint fontos, hogy ne szűküljek be sámán anyámra és a többiekre. Ölbekutyaként megismerkedtem hospice nővérekkel is, akik szerint imádnivaló vagyok, és a nő bőszen helyeselt, hogy igenigen imádnivaló, de magában azt gondolta, hogy csak látnák mit le bírok művelni itthon sámán anyámmal, amikor az egész lakást valami extrém kalandpályának használjuk - de aztán arra is gondolt, hogy tulajdonképpen ez is oké, végtére is ez az otthonom.
Elkezdtem nose work tanulmányaimat is, ami szerintem csak amolyan juti eső volt, mert csak ennem kellett. Pikk-pakk megvolt a buksimban, mit kell csinálnom, most már több bója alatt is megtalálom az elrejtett szagmintát és szólok a nőnek, hogy megvan. Erdőzünk is sokat, és most már a bébi póráz nélkül, mert jövök én első szóra - mondjuk hogyne jönnék, amikor ilyenkor is juti eső van.
Puszi, Frigg alias (kicsit fogatlan Gugu)"
"Kedves Naplóm!
13 hetes vagyok, és végre elég nagy lettem egy bilétához, amelyet ma reggel ünnepélyesen feltett a nő a nagylányos nyakörvemre. Nevelőanyámmal, a sámánnal folyamatosan játszunk, azt mondta, így készít fel az életre. A mai felkészítés során összetörtük a nő kedvenc sárkány szobrát. Nem volt felhőtlen a mosolya, de mondtam neki, hogy értse meg, nem én választottam a viking életet, a viking élet választott engem, és hát ez ilyen.
Egyébként eléggé szeretjük egymást a nővel, bár reggelente amikor hajnalhasadtakor visz le az udvarra akkor azért mondogatja, hogy bárcsak egy fél órával később kelnék, de utána főz magának egy kávét és mindig összepuszilgat és kérdezgeti, hogy "Ki a világ legédesebb Gugukája, akit imádok?" A Gugu én vagyok, és hát mi tagadás, valóban nagyon édes vagyok.
És ügyesokosbátor is és semmitől sem félek. De tényleg semmitől. A mozgólépcső, metró, földalatti sima ügy, a kúszóba már messziről és egyedül rohanok be és úgy általában véve szeretem minden új helyzetben kipróbálni magamat. A nő szerint tele vagyok életbátorsággal. Nem tudom mivel vagyok tele, de mély lelki rokonságot érzek a kicsi szőke göndör lánnyal, aki hozzám hasonlóan szintén mindent egyedül szeretne csinálni. Vele egyébként úgy vagyok, mint sámán anyám a Dédivel volt, akit sem a szőke kislány, sem én nem ismertünk, de mindenki nagyon szeretett. Úgy hallottam, hamarosan ellátogatunk Matyóföldre, és végre én is járhatok ott, ahol mindenki ott hagyta már a mancsnyomát.
A múlt héten elkezdtem ismerkedni a természeti környezettel is, és nehezített terepen gyakoroltuk a nő lelkemre csomózott szabályát, hogy ha hív, azonnal mennem kell. Egészen jól ment és extrán sok jutit kaptam mindig, amikor nem rongyoltam oda idegen kutyákhoz, hanem megkérdeztem a nőt, hogy mehetek-e. A királynő valami Spárta 3.0-át emleget,
Freya még mindig nem a régi és ez érzelmileg nagyon megvisel, de hoztam nektek egy kis videót Friggről. Bármi is van, neki most van a gyerekkora, az értékes szivacs korszaka és ugyan most a betegségek miatt fejben nehezebb picit jelen lennem, de igyekszem.
Most 11.5 hetes és amikor elhoztuk, akkor félig viccelve, félig reménykedve gondoltam, hogy ha már Freya nem lett Frida 2.0, akkor majd talán Frigg lesz....de nem, ő sem lesz az. És ez így van jól. Ő máshogy parazsas, mint anno Freya volt, az anyukám szerint pont olyan, mint én, és őszintén szólva én is eléggé látom benne magamat. Ő az a kiskutya, aki nem szétrágja, hanem lábbal és fejjel levarázsolja a textilbox cipzárját, hogy aztán letegye magát az egyik kutyapárnára és amikor megkérdezem tőle, hogy ugyan mégis mit csinált, akkor visszasétál a boxba és ott alszik reggelig a nyitott ajtajú boxban. Vízöntő és mint ilyen szabad lélek, úgyhogy volt pár körünk azzal, hogy mi a különbség az akarom és a kérem között - és talán még lesz is, de azt hiszem a vikingsámánon nem fog túltenni. Vagy én integrálom vissza a szókincsembe az akarom szót - ami nem biztos, hogy annyira rossz lenne, de erről majd később tudok nyilatkozni.
Az elmúlt hetekben kb. mindenhol is volt a kis táskájában, zötykölődött zörgős villamoson, üldögélt fodrásznál, körmösnél, megismerkedett a tibeti hangtálakkal, a kúszóval, a vadászkutya síppal, a nyugi szőnyeggel, az iq játékokkal, elkezdett kérni, kérdezni és várni tanulni, megszerette a szobakennelt, látott vonatot, kukásautót, szirénázó mentőautót, a templom haranggal is megismerkedett és járt a szüleimnél is és állatorvosnál is.
Innen folytatjuk tovább.
Három hét múlva ünnepeljük a 15. szülinapját.
Amikor hazajött egy hétig otthon voltam vele, a második héten fél napot dolgoztam, a harmadik héten pedig, amikor munkaalkoholistaként az iroda után hazamentem hozzá, mielőtt mentem a délutáni/esti óráimra a nyelviskolába, ahol akkor tanítottam, én a kapuban sírtam, hogy otthon maradt a kiskutyám - miközben ő köszönte szépen remekül elvolt. Én kicsit sem voltam jól nélküle és közöltem az akkori főnökömmel, hogy többet nem megyek este tanítani, mert lett egy kutyám. Ő meg azt, hogy ne őrüljek meg, vigyem a kutyát is. Így lett nyelvsulis kutya.
Az igazság az, hogy kettőnk közül ő mindig is jobban elvolt nélkülem, mint én nélküle.
Azt hiszem ez amolyan királynős dolog.
Meg az is, hogy így pár héttel a 15. szülinapja előtt egy perccel sem néz ki 12-nél többnek. Vagy 13-nál.
Ez meg amolyan énféle elfogult dolog.
