07/05/2023
Szépséges természet hírek
Botanikai különlegesség a virágzó bambusz
>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>
A vörös pandák kifutója mellett zöldellő sövénybambusz virágai nem annyira szépségükkel hívják fel magukra a figyelmet, hanem különlegességükkel, mivel a bambuszok több évtized, vagy akár egy évszázad elmúltával hoznak csak virágot.
A bambuszok leginkább zöld vegetatív hajtásukról ismertek, virágzatukról sokkal kevésbé, mert a bambuszvirágzás olyan ritka jelenség, hogy akár egy életet is leélhet az ember anélkül, hogy virágba borult bambuszt látna. Ismert olyan klón (ez alatt itt az egy tőről vegetatív úton szaporított növényegyedek összességét értjük), amelynél pontosan 120 évente számíthatunk virágzásra. Más fajok ennél azért gyakrabban virágzanak, mondjuk 40-80 évente. Nem mindennapi botanikai látnivaló tehát, hogy a vörös pandák kifutója mellett tenyésző sövénybambuszok (Phyllostachys bissetii) virágba borultak. Ennek a fajnak, illetve növénynemzetségnek a virágzása évszázadok óta dokumentált, Magyarországon legutóbb 2013-ban, Komáromban lehetett ilyen látni.
A bambuszok virágzása egyébként elég misztikus területe a botanikának, sok olyan kérdéssel, amelyet még nem sikerült maradéktalanul megválaszolni. A legelfogadottabb magyarázat szerint annak, hogy a bambuszok csak nagyon ritkán virágoznak, de akkor viszont egy-egy nagyobb kiterjedésű bambuszerdőben egyszerre jön el a virágzás ideje, a bambusz, és az azt fogyasztó növényevők közötti sajátos kapcsolat lehet az oka (főkertészünk, Serdült Ádám épp az ilyen állat-növény kapcsolatokról tartott előadást a legutóbbi Kutatók Éjszakáján). A bambuszerdőkben a lombevő állatok által elfogyasztott vegetatív részek újranevelése ugyanis sokkal kevesebb energiájába kerül a növénynek, mint ha egy nagyra nőtt, főképp magokon élő rágcsáló populáció fogyasztását kellene ellensúlyozni a fajfenntartás biztosításához, az újabb virágzáshoz és magérleléshez. Ezért a bambuszok azt az evolúciós stratégiát választották, hogy nagy kiterjedésű, de általában kis diverzitású (magyarán csak egy-két fajból álló) erdeikben korlátozzák a rágcsáló populációkat azzal, hogy magot csak több generációnyi időközönként hoznak. Így, ha magérlelésükkor egy-egy rágcsáló meg is jelenik és falatozik egy keveset, a következő, több évtized múlva esedékes magérésig egészen biztosan kihalnak a területről a folyamatos táplálék utánpótlás hiánya miatt.
Annak ellenére, hogy a bambuszok virágzása igen ritkán látható jelenség, magukat a bambuszokat sokan ismerik, akár dísznövényként, akár feldolgozott formában. Szokták bambusznádnak is nevezni, habár a bambusz nem nád a szó szoros értelmében, de kétségkívül rokonságban áll a náddal, és az ízközökkel tagolt szár is emlékeztet a nádra. A bambusz valójában a perjefélék közé tartozik, ahová a nádon kívül például az árvalányhajat, a réti ecsetpázsitot, a csomós ebírt, de az árpát, a rozsot, a búzát, sőt a kölest és a rizst is soroljuk. A bambuszoknak legalább ezer fajuk ismeretes, közülük szép számmal akadnak olyanok, amelyek a hideget, a havat is jól viselik. Állatkertünkben több helyen is nőnek bambuszok, amelyek több különböző faj képviselői. A most virágzó sövénybambusz eredetileg Kínából, Szecsuan tartományban őshonos, de ma már az egész világon elterjedt dísznövénynek számít.
>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>
[Forrás: https://zoobudapest.com/ezt-latnod-kell/hirek/botanikai-kulonlegesseg-a-viragzo-bambusz]