06/07/2024
Diszplázia 🐾 Arthrosis 🐾 Megelőzés 🐾Időskori aktivitás
Had meséljek nektek egy picit a saját kutyusomról. Málna 5 éves, németjuhász, aki hősiesen végigasszisztálta a tanulmányaimat. Mikor elkezdtem a kutya fizioterapeuta tanfolyamot, még nem tudtam, hogy csípő diszpláziája van, nem voltak tünetei. Az egyik gyakorlati óránk során segítséget kértem az oktatómtól, mert passzív kimozgatás alkalmával beszűkültnek éreztem a csípő mozgáspályáját, túl feszesnek éreztem az izomzatát. Oti egyből javasolta, hogy látogassunk el Zólyomi doktornőhöz, aki ortopéd szakorvos az Állatorvostudományi Egyetemen. Teljes röntgent kértem, az összes ízületéről, gerincéről. Be is igazolódott a félelmünk, enyhe két oldali csípő diszpláziát diagnosztizáltak nála. Mostanra tudom, hogy a csípő diszpláziát kölyök korban ideális felfedezni, fél éves korban, sőt még előtte, hiszen csak ekkor lehet elvégezni a megfelelő műtéteket, amik később hatékony segítséget jelentenek. Ezért hangsúlyozzák a korai diszplázia szűrés fontosságát az orvosok. Később sajnos gyakran már vagy nem műtik, vagy ha műtétre van szükség, akkor sem lesz már többé tünetmentes a páciens (ennek ellenére, ha szakorvos javasolja a műtétet, mindenképp érdemes meglépni, erről a későbbiekben írok még nektek). Emellett természetesen élete végéig fizioterápia javallott, hogy az arthrosist kordában tartsuk. Miért fontos ez? Az arthrosis egy irreverzibilis, degeneratív, azaz vissza nem fordítható, idővel egyre súlyosbodó “melléktünete” a diszpláziának (nem csak vele bratyizik azonban, minden más ízületi betegséggel is nagyon szeret együtt lógni, de műtött ízületekben is, sőt egyedül is teljesen jól elvan -főleg idősödő szervezetekben- köszöni szépen 😊😃). Egy diszpláziás -azaz nem kongruens = nem szabályosan illeszkedő ízületben nem megfelelőek a terhelési viszonyok, nem megfelelően kopik a porc, idült gyulladás alakul ki, ami fájdalommal jár, a szervezet pedig okos (bár ezesetben irónikus módon éppen nem az ízület javát szolgálja) és igyekszik stabiliziálni a laza ízületet -> így képződnek az úgynevezett osteophyták, vagy csontlerakódások. Ettől a csontképződéstől pedig valóban előbb-utóbb úgy “bestabilizálódik” az ízület, hogy már sajnos mozogni is alig, vagy nem tud (ezt anciosisnak hívják). Ez pedig további fájdalomhoz, ami pedig izomsorvadáshoz vezet (hiszen a kutya kíméli a fájdalmas pontokat + csökken a mozgáskedve), ha pedig már az izomzat sem stabilizál, tovább fokozódik a lazaság, a gyulladás, az arthrosis végeláthatatlan ördögi köre. Ezt az ördögi kört szűnteti meg a fizioterápia: javul a vérkeringés, az izomzat, az ízületi nedv termelődése, az ízületi mozgáspálya, ezzel együtt a fájdalom és a mozgáskedv. Az eredmény pedig: minél tovább nem fáj, minél tovább nem romlik, minél tovább mozgásban marad a kutyusunk, annál tovább marad velünk. Idős korban ugyanis fontos az aktivitás megőrzése, hiszen mint tudjuk, ha elhagyja magát a kutyus, gyorsabban romlik az állapota. A saját hibámból
okulva pedig mindenkinek ajánlom, hogy legalább egyszer látogasson el ortopéd szakorvoshoz, ahol időben, még a tünetek jelentkezése előtt diagnosztizálják a problémát, akármilyen mozgásszervi megbetegedésről van szó, -márpedig a legtöbb kutyánál, ahogy az embereknél is, nagy eséllyel akad valami, ami nem tökéletes- legyen szó pl. egy laza térdszalagról, egy degenerálódó porckorongról, nagyon sokat tudunk segíteni, ha előrelátunk, elkezdünk rá odafigyelni, fizioterápiával megelőzni, nagyobb eséllyel kerüljük el a költséges és fájdalmas műtéteket, vagy ha nem is tudjuk elkerülni, jóval nagyobb a felépülés esélye, ha időben cselekszünk, nem pedig csak akkor, ha már megtörtént a komoly baj (például a szalagszakadás, a gerincsérv, stb). Ne várjunk hát, amíg kutyusunk fájdalmat mutat. 🐾❤️
