08/08/2022
Üdv ebek és emberek!🐾
Ha azt mondom, hogy kicsi, fehér, sokat ugat és ő az állatok királya, akkor ki jut először eszetekbe? Hát a bichon! 🤭
😱 Bizonyára ti is hallottátok már, hogy ők a tömbházas kutyák – egyes kutyakörökben rettegett blokkosoknak nevezik őket, mert képesek puhánnyá idomítani a gazdáikat –, mi több, kisebbségi komplexusuk okán uralkodni próbálnak minden élőlény fölött… De félre a sztereotípiákkal!
🤗 Van egy cimborám, Toffi. Aki megtanította nekem, hogy a bichonok is belevaló teremtések. Nemrégiben lettünk barátok, amikor az emberei egy hétig nyaralni mentek, de a hotelbe nem vihettek négylábút, és idehaza szinte minden kutyapanzió foglalt volt, vagy csak egyszerűen furcsa. (Erre még visszatérünk, kutyadolgok történnek a világunkban, és ez felháborító 😳!)
Toffi számára tehát nem maradt hely, ami biztonságos lehetett volna. Amikor sok telefonálgatás után Gyöngyvér tudomást szerzett a helyzetéről, megosztotta vele a mi otthonunkat, elfértünk hárman is kényelmesen.
👀 Toffi eleinte félénk volt. Ugatott. Aztán harapdált nem túl kedvesen. Később, amikor látta, hogy minden a javát szolgálja, engedett a bükkfejűségéből – Csíkszeredában ezzel a szóval jellemezzük a rugalmatlanokat – és amint fellazult, Gyöngyvér türelmének hála, megtanulta, hogy kutyák közt előbb a házi falatozik, és senki sem eszik a másik tálkájából. Hogy a felnőtt ebek reggelig bírják pisi-kaka nélkül, és amikor magukra maradnak, mert az embernek tennivalója akad, nem tépázzák a függönyt, nem vonyítanak órákig. 😇Közben azt is gyakorolta, amit a gazdái tanítottak neki: ült, feküdt, pacsizott egy szóra, illetve nagyobb testű cimboráimmal is ismerkedett, de nem úgy, hogy már távolról a fekete földig ugatta őket. Ellenkezőleg: várt, szaglászott, ha kellett, behódolt nekik. És játszott órákig.
A kedvencem pedig az volt, hogy a 🤏 néhány centis lábacskái, apró, puha tappancsa, csillogó fehér szőre és úri beállítottsága ellenére – mert sztereotípia ide vagy oda, a bichonban van egy kis veleszületett fenségesség 👑– felmászott velünk egészen az Egyes-kőig. 1608 métert barangolt az embereimmel és velem a csúcsig, és képzeljétek, egyszer sem kellett noszogatni! Néha persze toltam rajta egyet az orrommal, és olykor megálltunk pihenni. De szinte észre sem vette a fáradtságot, mert lenyűgözték a Hagymás-hegység sziklatömbjei, a madarak, a fák és a különféle rétek, amelyekben jó nagyokat hengergőztünk.
Én megtanultam, tanuljátok meg ti is, hogy:
🤌 A bichon bírja nehéz terepen.
🤌 A bichon nem nyafka.
🤌A bichon a természetben is ugyanolyan kutya, mint a tömbházban. Sőt kutyább a kutyánál. 🐶