Ez utóbbi végét jelentette, hogy az 1955. évi törzskönyvezett kocalétszám 18.000 db-ról, 10 év alatt 243 db-ra (1,3 %-ra), majd további 5 év során 35-40 db-ra (0,2 %-ra) zsugorodott. A mangalica eredetének igazolásában és megőrzésében kiemelkedő jelentőségű volt az Országgyűlés 32/2004. OGY határozata, amely a védett őshonos, vagy veszélyeztetett, magas genetikai értéket képviselő tenyésztett magy
ar állatfajták között a mangalicát is nemzeti kinccsé nyilvánította. A mangalica szót – a Történeti Etimológiai Szótár szerint - először 1791-ben említik, amikor az ajkai kanásztól elhajtanak „100 darab sertéseket, rész szerént mangaritzákat rész szerént magyar fajtákat”. A gödöllői Grassalkovits-uradalomban már 1795-ben 110 mangoliczának mondott disznót vásároltak. A mangalica, akárcsak a szalonna szavunk szláv, szerb-horvát eredetű, ugyanis a magyar mangalicát az 1830-as évektől a Szerbiából behozott sumadia disznóból a szalontai és a bakonyi disznó keresztezésével tenyésztették ki. A mangalica ősi magyar zsírsertés. Kis testű, vékony csontozatú, s gyaluforgácsszerűen göndörödő szőrköntös takarja. Négy színváltozata volt. A legelterjedtebb a szőke, de vörös változata is van, míg a fekete mangalica már kipusztult. Értékét a takarmánnyal szembeni igénytelensége, edzettsége és ellenálló képessége adta. A mangalica zsiradékának a többi sertésfajtáéhoz képest nagyobb olajsavtartalmát és kisebb telítettzsírsav-tartalmát több kisérlet nem igazolta. Jelentős ugyanakkor a vitamin- és ásványianyag-tartalma: húsa több tiamint, riboflavint, vasat, cinket és rezet tartalmaz mint a hússertésé. A nagy izombeli zsírtartalom és annak finom, egyenletes, márványos eloszlása kedvező az élvezeti érték (ízletesség, lédússág, porhanyósság) szempontjából, s összességében kiváló steaktulajdonságot jelent. Márványozott húsából és szalonnájából minőségi termékek (hosszú ideig érlelt sonka és szalámi, pecsenyehúsok, kenyérszalonna) készíthetők. Porcul Mangaliţa panonian este o rasă veche, aproape uitată, care se remarcă printr-un gust deosebit şi care a fost redescoperită în ultimii ani. Pentru că rasa Mangaliţa nu poate fi crescută industrial, la scarălargă, cu furaje concentrate, carnea lui nu conţine toxine la fel ca ceilalţi porci. Colesterolul rău nu există în această carne, iar gustul se apropie de cel al cărnii de mistreţ. Din aceste motive, el poate fi consumat cu moderaţie chiar şi de către cei care, din motive medicale au trebuit să renunţe la porc, dar şi de către copiii peste doi ani. Acest porc este usor de crescut pentru ca mananca orice fel de furaje, poate fi tinut in libertate, este rezistent la boli, iar slanina lui este foarte gustoasa.
