01/01/2024
Boldog Új évet kívánok! Kodolányi Enikő vagyok, az Ebremény háttere…
Mikor egy új év kezdődik, reménykedünk, hogy jobbat hoz. A régit pedig igyekszünk elengedni, le vonva a tanulságot, építkezve belőle, elraktározva magunkban a sok emléket, történést, életünk fontos állomásait.
Nagyon régen készülök erre az írásra, de nem volt hozzá elég lelki erőm, de azt hiszem ez a legjobb pillanat rá és úgy gondolom tartozom ezzel a vallomással.... Igyekszem rövidre és velősre fogni, bár sok sok érzés kavarog bennem.
Amióta az eszemet tudom, azóta állatokkal akartam foglalkozni. Gyerekként saját menhelyről álmodtam, amit 2011-ben, mint Ebremény Állatvédő Egyesület létre hoztunk. Közös álom volt, amiről gyerekként fogalmunk sem volt milyen. Sőt, a legtöbb felnőtt ember sem tudja. A menhely nem egy "álomhely"... Mint Ebremény, sokszor elmondtuk, nem menhely vagyunk, csak egy egyesület, ami egy jobb menhelyért, jobb, felelős állattartó közösségért próbál tenni, főként az állatok miatt... Volt pár alap ember, pár önkéntes, akikkel próbáltunk tenni amit tudtunk. A város menhelyéért harcoltunk, miközben az elhagyott, kidobott, sérült állatok lefoglalták minden időnket, helyünket, lehetőségünket.
Mint a legtöbben tudjátok, én, Kodolányi Enikő voltam a legfőbb alapember. Szeretném kiemelni, hogy nem azért ÉN, mert más nem tett volna ugyanilyen sokat ezekért az állatokért, hanem , mert nekem volt a legtöbb tapasztalatom a kutyákhoz, és talán mert én akartam ezt a legerősebben. Sok esetben , sérült állatokhoz nem lehetett akárkit küldeni, hisz az veszélyes is, és lelkileg is legtöbb esetben megterhelő. Én próbáltam összefogni a csapatot, mentem mikor csak tehettem, és én voltam aki meg kellett húzzam a határokat, aki nemet kellett mondjak nagyon sok esetben. Ezen dolgok miatt, én voltam többnyire a kereszttűzben. Igyekeztem tudásom és lehetőségeim szerint a legjobban csinálni... Biztosan volt amikor hibáztam, lehet másként kellett volna sok mindent csinálni, de egy volt a fontos számomra : AZ ÁLLATOK! Fogalmam nincs mennyi állaton segítettünk, sokszor erőnkön felül. Tömérdek lelkileg megterhelő esettel volt dolgunk, és ugyanennyi happy endde l végződővel is. Nagyon sok bántást kaptunk, amiket Udvarhelyen nem kell bemutatni… Ha teszel valamit az a baj, ha nem , akkor az. Annyi mindent kellene elmesélni ami a hátterben volt, de nem szeretnék mélyebben belemenni…
Napi több tíz hivást kaptunk, nem tudtuk mindet menteni….
Egy kutya/cica megmentése nem annyiból áll, hogy lefotózzuk és posztoljuk, és azzal megyünk tovább. Vagy megfogjuk és lepasszoljuk valakinek vagy egy menhelynek.
Egy állat mentése abból áll, hogy helyet keresünk számára, ahol lehetőségekhez mérten normális körülményeket tudunk biztosítani. Nem csak etetni,takaritani kell, hanem valamennyi foglalkozást is igényel, hogy örökbe adható legyen. Idő, energia és pénz. Kaja, ha beteg állatorvosi kezelésekre kell vinni, ha egeszséges is, ott a kölyökkori oltásprogram,kötelező oltások,külső belső parazitamentesÍtés. ivartalanítás. És van hogy ez heteket jelent, de olyan is van amikor éveket, míg megkerül az igazi gazdi.
Sokszor haragudtak rám , vágták a fejemhez, hogy nemet mondtam, de felelős állatmentőként csak annyit tudtunk vállalni, amit el is tudtunk rendezni. ÉS legtöbb esetben ezt is túl léptük.
Amire oda jutottunk, hogy egyre többen kezdtek támogatni, mi szép lassan elfogytunk. És megint oda jutunk, hogy én, mert konkrétan azt éreztem, hogy én fogyok el. Hogy nem tudom kezelni az ezekkel járó helyzeteket, hárítok, lelkileg nem bírom. És nem a szerencsétlen állatokat nem bírom, mert ők semmiről nem tehetnek, hanem ez az ördögi kör, a kilátástalanság, és hogy csak egyre több elhagyott – sérült állatos posztnál ott a nevem, és én tehetetlen vagyok. Nincs hova, nincs kivel, nincs miből segíteni… És ez felőrölt. Feladtam…
Az elmúlt két évben, már nem vállaltam, hárítottam… De igy is volt ami mellett nem tudtam elmenni… most is van jópár kutyánk, akiknek még várjuk az igazit.
Karácsonyi gyűjtést szerveztünk, hogy más segítőknek legyen amit enni adni. Azért is kaptam hideget meleget, miért gyújtök ha nem segítek…Pedig épp azt próbáltam, más formában.
Tavalyi karácsonyi gyűjtéskor, amikor azt mondtam egy úriembernek, hogy feladtam, azt válaszolta, hogy nem tettem, mert akkor nem lennék ott…
Hogy a lényeget kinyögjem:
Talán igaza volt. Én minden nap hiszek a csodában, reménykedek… és igyekszem segíteni, lehetőségeimhez mérten. De az Ebremény Állatvédő Egyesület megszűnik, mint hivatalos egyesület. 2023 végleg lezárja azt. Az oldal maradni fog, hisz rengeteg a követője, ha talált, elveszett állaton tudunk vele segíteni, akkor megtesszük.
Elmondani nem tudom, mennyire hálás vagyok mindenkinek, aki segített, aki valaha is része volt ennek a csodának, mert az volt! Minden ember aki valaha is hozzátett, minden pillanat ezekkel az állatkákkal egy csoda volt! Mert ezt csak együtt tudtuk véghez vinni, közösen, veletek, mindannyiatokkal!
Bár közel sem tudok itt mindenkit felsorolni, köszönet a támogatóknak, az ideiglenes befogadóknak, mindenkinek aki egy szám tápot vagy 1 lejt is adott, de az alap csapatot, akikre mindig szamithattam, akiknek nagyon nagyon sokat köszönhetnek az állatkáink a mindennapi harcainban, őket nagyon szeretném név szerint megemlíteni: Dr Balogh L Botond , Dr Annamaria Bartha , Dr Ráduly András , Dr Kuti Csilla , Benedek Kiraly Krisztina , Császár Emőke, Somodi Emese, Melinda Bartalis , Benedek Orsolya , Demeny Hanna , Eszter Ilyés , Peter Szendi, , Nagy Tímea, Gálovits Rózsa, István Telegdi , Anton Henrietta Krisztina , Bencze Izabella. Ha valakit kifelejtettem, nézzétek el feledékeny fejemnek...(Sokadszorra jelöltem be mindenkit, de a Facebook nem hagyja taggelve a neveket...)
MINDENT KÖSZÖNÖK!
