Ebelde

16/01/2023

Mi az a feladat, amire a legtöbb gazdi leginkább vágyik, hogy flottul menjen? Na mi? Természetesen a behívás.

Sajnos ez nem egy olyan dolog, hogy megtanítjuk a kutyát, hogy mit jelent a "gyereide", aztán akkor majd mindig odajön. Ez persze szükséges, de általában nem elégséges feltétel. Magát a vezényszót megtanítani nem túl nehéz, és azért vannak olyan szerencsések, akiknek olyan nyugodt, engedelmes, gazdafüggő kutyája van, akiknek ez elég. A kicsit is önállóbb és környezetük iránt lelkesebb kutyák esetében további képzésre és rengeteg gyakorlásra van szükség, és még ekkor is felléphet olyan helyzet, vagy távolság, ami felülírja a gazda szavát.

No de szerencsefaktor ide vagy oda, először tanítsuk meg az alapokat! Például így:

1. Legyen jutalom* a kezedben, és lépj el hátrafelé a kutyától, mondd neki a választott vezényszót (gyere / hozzám / kisnyúl) lehetőleg nagyon lelkes, magas hangon, egyszer (azaz 1-szer! 😉 )
2. Kínáld fel látványosan a jutalmat, amit azonnal adjál is oda, ahogy a kutya követett
3. Fokozatosan növeld a távolságot. Ezt lehet úgy is, hogy akkor hívod, amikor a kutya eltávolodott, nem figyel, ilyenkor lehet először a nevén szólítani, és utána, amikor felnéz, akkor hívni (a név sosem vezényszó), illetve ha a kutya "ragadós" (nem szó szerint (remélhetőleg, ha mégis, akkor lehet nem is kéne odahívni...?)), hanem nem hajlandó eltávolodni) akkor szuper játék, ha ketten tudják felváltva magukhoz hívni. És jutalom, jutalom, jutalom.
4. Ha már jól megy otthon, akkor el lehet kezdeni gyakorolni más helyszíneken - még mindig erősen jutalmazva (és pórázon).
5. Póráz, hosszú póráz használata erősen ajánlott (ha szükséges akkor otthon is, bár inkább izgalmasabb helyeken szokott kelleni), és ha az eb nem jön, akkor bizony be kell vontatni, és - megdicsérni, jutalmazni, mintha az ő ötlete lett volna az odajövés. 🙂
Ha a kutya nem jön, soha ne üldözzük! Teljesen ösztöneinknek ellentmond, de elfele kell futni, sokkal nagyobb eséllyel fog az eb követni.

*általában jutalomfalat, de lehet játék is, gyakorlatilag bármi, amire a kutya vágyik (amire nem vágyik, az nem jutalom, bármennyire is azt gondolná az ember, hogy az kellene legyen . Hogy mi jutalom, azt mindig a kutya dönti el.)

10/01/2023

- A kutyám folyton felugrál rám, pedig mondom neki, hogy ne csinálja!
- Vajon miért ugrál fel?
- Mert rossz!
- Nem lehet, hogy azért, mert azt szeretné, hogy figyelj rá?
- Hát éppen lehet.
- És mit is csinálsz akkor, amikor mondod neki, hogy ne csinálja?
- ... Ó. Figyelek?

09/01/2023

Az olyan menő, amikor az ember például azt mondja a kutyának, hogy ül, és akkor a kutya ül. Amikor azt mondja, hogy ül! Ül! ÜL!! Ülj már le!!! és a kutya még mindig nem ül 🐕 na az valamivel kevésbé menő. Aki az utóbbi esettel szembesül, és esetleg problémának éli meg, annak a következőket tanácsolnám:

1️⃣ Kezdd el az ül tanítását legelölről (akár új vezényszót kitalálva rá), ha szükséges jutalomfalattal megvezetve a kutya orrát, és nagyon erősen jutalmazva a leülést.
2️⃣ Egy (azaz 1 db) vezényszó! Ha nem ült le, vezesd meg orránál fogva a jutalomfalattal, de ne ismételd a vezényszót! A vezényszó ismétlése csak arra tanítja meg a kutyát, hogy nem kell rád odafigyelni, úgyis szólsz még háromszor. (Kivétel a kivétel! 😃 )
3️⃣ Ha már megy otthon, akkor fokozatosan el lehet kezdeni gyakorolni más helyszíneken - még mindig erősen jutalmazva, mintha csak újra tanítanánk a feladatot az új környezetben.
4️⃣ Ahol már rutinszerűen sikerül a feladat, ott el lehet kezdeni kihagyni egy-egy jutalomfalattal jutalmazást (de szóban annál jobban örülni neki!), esetleg több feladatot kérni és csak utána jutalmazni.
5️⃣ Ahol rutinszerűen megy a feladat a ritkított jutalmazással, ott el lehet kezdeni menőzni! 🙂

20/07/2022

- Makacs a kutyám.
- Hogy érted?
- Ha kérek tőle valamit, akkor megcsinálja egyszer, kétszer, aztán többször már nem.
- Megjutalmazod, ha megcsinálta, amit kértél?
- Azt nem...
- ...? Érdekes. Hadd kérdezzem meg, te ingyen dolgozol? :)

Persze, fel lehet építeni , hogy a kutya szívesen, lelkesen, egy "okos kutyáért" is sok mindent megcsináljon. Mondom - fel lehet építeni. Azaz fel KELL építeni. ;)

20/07/2022

Hosszabb ideje vár már szegény Ebelde, hogy írjak valamit, és el is kezdtem írogatni ezt-azt, de valahogy semmi nem tűnt elég frappánsnak ahhoz, hogy az első bejegyzés legyen. Pedig minden csoda három napig tart, úgyis mindig az aktuális számít (ebben nagyban hasonlítanak a facebook és a kutyák).

Aztán most a telefonos jegyzeteimet nézve – újra – szembetűnt egy egy soros jegyzet.

„Abban lehetsz a legjobb, amit szeretsz, amit szívből csinálsz.”

Azért írtam ezt fel magamnak - bár egy teljesen irreleváns helyen olvastam, nem is először hallottam már, és őszintén szólva nem egy nagy titok - mert nekem ez MOST aktuális. Sok mindennel foglalkoztam már életemben, de ez az egész kutyakiképzősdi számomra AZ a dolog. Igazán szeretem, és igazán szívből csinálom. Amikor felcsillan a kutya szemében a felismerés, hogy ő ezt tudja, tényleg tudja, tényleg érti; amikor a gazdi boldog mosollyan az arcán fetreng a földön, mert épp oldalra borulni tanítjuk az állatot; amikor a kutya először néz vissza a gazdájára ahelyett, hogy acsarkodva ugorjon a póráz miatt elérhetetlen másik eb irányába... és amikor a saját kutyám lep meg valami igazán komoly szellemi teljesítménnyel... az olyan... varázslatos.

Szóval ez az, amiért az Ebelde elindul. Mert szeretem a kutyákat, szeretem ahogy gondolkodnak, és még jobban szeretem megosztani másokkal azt a varázslatot, hogyan lehet ember és kutya céljait összhangba hozni, mindenki örömére. :)

20/07/2022