Szeret - Nem szeret
Nyomika egész álló nap hízelgett. Cafatokra nyalogatott engem is, anyut is. Mindketten Nyomi bocsánatkérésében ázunk :)
Mutatom, milyen, amikor ez a kis erőszakos majomparádé mindenáron imádni akar engem.
Nyominyuszi retteg :(
Bár a rossz fényviszonyokkal az előlapi kamera nehezen bír, ezt a hanggal nézendő videót most mégis közzétesszük...
Hát szóval nem volt túl jó éjszakánk. Sokáig semmi gond nem volt, jól bírtuk az állandó durrogtatást, legfeljebb kicsit többet szaladgáltunk és nézelődtünk, de ennyi. Anyu még büszke is volt ránk, hogy milyen bátor kiscicák vagyunk. Csakhogy tizenegy körül csinált egy pár perces szellőztetést, és mi persze azonnal észrevettük ezt, úgyhogy rohantunk az ablakba levegőzni. Ezzel ugye semmi gond, hisz minden ablakunk be van hálózva. Igen ám, de pont a szellőztetéskor, pont akkor, amikor mi ott ücsörögtünk, valaki fellőtt egy olyan tűzijátékot, ami nem a csendesebbek közül való volt, amiket amúgy érdeklődve néztünk addig. Ráadásul nagyon közel robbant az ablakunkhoz, és akkorát, hogy egy világháborús nagyvezér is megirigyelhette volna. Ekkor történt, hogy mi iszonyúan megijedtünk, repülve rohantunk a nappaliba a kanapé alá. Csakhogy Nyominyuszira más hatással volt a dolog, mint rám. Én csak simán megijedtem, de ahogy elmúlt a rémületem, már le is feküdtem aludni. Nyomika viszont sokkos állapotba került. Olyan szinten rettegett, hogy teljesen lefagyott az egész cica. Anyu ölbe vette, ahol egy ideig morgott, aztán elkezdett anyuba kapaszkodni, és laza két órán át anyut átölelve remegett. A kezdeti morgás után nagyon csendben lett, csak nézett hatalmas szemekkel és egész testében reszketett. Anyu simizte, puszilgatta, de igyekezett természetesen viselkedni vele, hogy Nyomi ne érezze, hogy baj van. Szegény Nyomika, nagyon szarul volt. Anyu a cicás plédünket magára szerelte egy hajgumival, mert úgy gondolta, hogy a plédnek biztos megnyugtató az illata. És így ültek a kanapén két órán át. Jól össze is melegedtek, anyu elzsibbadt, álmos volt, minden baja volt, de hősiesen küzdött Nyomi nyugalmáért. A végére már kissé aggódott, hogy mi lesz ebből, mert nem tűnt úgy, hogy a nyúl valaha is magához tér. Szegényke a stressztől még be is lázasodott. Két óra leteltével
Bunyózunk...
Light fight, azaz egy igazi, hamisítatlan CICAHARC, amire anyu egyik barátnője már régóta ácsingózik :) Jól hangosítsátok fel a cuccot, mert akkor hallhatjátok a mindent elsöprő fújásaimat is. Igaz, Nyominyuszit nem tudtam elfújni, mert ő akkor is beleharap a seggembe, ha előtte már ötször elküldtem a p*ba.
Cicák összeszoktatásán dolgozó paragazdiknak üzenjük, hogy ez itt játék. Mi szeretjük egymást, és ezt a harcot napi szinten nyomjuk, csak azt váltogatjuk egymás között, hogy éppen ki a támadó. Aki meg tudja mondani, honnan lehet tudni, hogy ez csupán játék, annak külön, névre szóló puszit fogok küldeni.
Nyominyuszi gyógyszert vesz be
Akkor most így szombat délutánra egy rendhagyó videót mutatok nektek. Több szempontból is rendhagyó. Egyrészt a filmben egy hiperaktív, ordítozós, pokolfajzat cicát láthattok (igen-igen, a Nyomcimókus), aki az életemre esküszöm, hogy nincs leszedálva. Másrészt úgy tűnik, anyánk nem dumál eleget a munkájában, ugyanis most ezt a cuccot is végigpofázta. Paragép gazdiknak mindenesetre jól jöhet, hátha rájönnek, hogy ha megnyugszanak, attól megnyugszanak.
Bocs, egy kicsit sok nálunk a pléd, mert indultam a vedlőbajnokságon. És nyilvánvalóan nyerek.
Nyominyuszi pólót lopott és nem adja...
A lopkodás az nagyon megy nálunk. Hol egy zoknival, hol más ruhaneművel a szájában lehet Nyomikát suhanni látni a lakásban. Most éppen anyu egyik alvópólóját csórta el, és higgyétek el, rém vicces látvány volt, amikor a pólóval a szájában egyszer csak rohanás közben összegabalyodtak a lábai és felborult. Sajnos ezt nem sikerült lefilmezünk, de ami utána következett, azt igen. Bevitte ugyanis a kedvenc kis raktárába, ami az erkélyajtó melletti sarok - ahol természetesen már látszik, hogy a bontási munkálatok is elkezdődtek -, és onnantól nem adta. Mert ez már az övé.
Kelbimbó...
- Nyomikám, mit kérsz vacsira?
- Kelbimbót, Anyuci, kelbimbót!
- Na persze, és milyen kelbimbót? Gondolom, báránnyal töltöttet.
- Nem-nem, pároltat meg sajtosat.
- Jól van édesem, nálunk demokrácia van, úgy vagy hülye, ahogy csak szeretnél. A tálkádba kéred?
- Nem! Villával szeretném enni!
- ...
(Nyominyuszi benyomott két nagy sajtos kelbimbót, és halálosan boldog volt tőle)
Cica barátaim, ti milyen fura dolgokat esztek?
Halál a függönyre!
A konyhai függönyünk története azért érdekes, mert ez az egyetlen olyan cucc a lakásban, amit mindannyian el akarunk pusztítani. Úgy értem, anyuci is. Ezért aztán mindig elmondja nekünk, hogy a kanapéról térjünk át a függönyre, és tiszta erőből szaggassuk le, mert ő magától biztos nem cseréli ki, kellünk hozzá mi is. Na mármost mivel ez kérés, innentől kezdve egyáltalán nem tartjuk izginek a dolgot, szóval a kanapé továbbra is hörögve haldoklik, míg a konyhai függöny tavaszi gyermekdalokat énekelve vigyorog a csicsergő, cuppogós combú madárkákra. Amúgy azért utálja ennyire, mert kiderült, hogy ezt a függönyt nem lehet vasalni. Nem úgy nem lehet, hogy nem lehet, hanem úgy, hogy a hivatalos tisztítószalon szerint is képtelenség. Gyűrött marad még akkor is, ha felgyújtják és szénné égetik. Így hát ez a függöny minden mosás után a hogyrohadnálmegottaholvagy felkiáltással kerül vissza a karnisra. Ja, és még a szőrünket is durván gyűjti, ahogy hozzáérünk, azonnal magára vonz rólunk egy fél macskát. No, hát én most elkezdtem végre a munkát. Kihúztam belőle néhány szálat, és azzal játszom. Előbb vagy utóbb tuti kinyírom ezt a gyűrött, szőrös szart, és az egészben az a legjobb, hogy anyuci még támogat is ebben. Csak mivel sajnos hajlamos vagyok a lerágott szálakat lenyelni, van még némi gond a munkaszervezéssel, mert anyu mindig levágja egy idő után a kihúzott szálakat, hogy ne az alomban kelljen észrevennie, mikor kakiláncot gyártok :)
Ja, amin ücsörgök, az egy téli fűtőeszköz arra az esetre, ha megfagynánk az átlagosan 25 fokos lakásban, és anyu meg is ágyazott rajta, mert kiderült, hogy mi azon előszeretettel alszunk.
Ahogy én lógok, nem lóg úgy senki :)
Kértétek, hogy legyen videó arról, ahogy a wc ajtó kilincsén lógó, hátmasszírozó-mosóból cicajátékká avanzsált szentszarral játszom. Hát tessék. Olyan gyakorlatokat végzek rajta, hogy ihaj.
Nyominyúl elfáradt
Nyominyúl egy kicsit elfáradt a tegnap esti játékban, hehe :)
Cicapor...no
- Lenyalhatom rólad a port?
- Por? No!
Cicaébredés
Így szoktam reggel ébredezni a rohadt szőrös cicaágyamban.
A cicafészek
Két perc tömény én, hihi :)
Na, szóval elmondom, hogy hogyan építettem meg a cicafészkemet. Először is nem engedtem anyucinak, hogy kidobja a pizzás doboz tetejét, ami azért csak tető alj nélkül, mert az már eleve nekem lett kihelyezve, hogy a dobozrágcsáló üzemmódomat kedvemre kiélhessem. Ezt a tetőt a konyhából egészen a fürdőszoba ajtajáig cincáltam. Aztán elloptam egy szék karfájáról azt a törölközőt, amiről sosem tudjuk eldönteni anyucival, hogy melyikünké legyen, mert ő szeretné hajmosás után használni, én viszont imádok belebújni. A lényeg, hogy a törcsit ráhúzkodtam a doboz tetőre, majd lenyúltam a szennyesből anyu egyik zokniját, és kihoztam a szobából a narancssárga plüssszentszart. Ezt az egészet kellemes káosszá formáltam, s voilá, elkészült a cicafészek. Hatalmasakat alszom benne, miközben az egész lakást a felügyeletem alatt tarthatom, de főleg anyut, és jókat játszom az alvószünetekben a plüssszentszarral. Az a jó az egészben, hogy egy centit sem kell mozdulnom, minden itt van körülöttem. Ha fázom, magamra húzom a törcsit, ha puha párnát akarok, a fejem alá gyűröm. Felváltva játszhatok anyu fincsi zoknijával és a plüssszentszarral, de miután anyuci bedobta ide a nyuszimat is, tovább bővült a lehetőségeim tárháza. Egyetlen gond van csupán, hogy annyira a fürdő elé építkeztem, hogy akárhányszor be akar oda menni anyu, mindig arrébb kell tolnia a fészkemet, amit utólag mindig elfelejt visszaigazítani. Sebaj, úgyis a szabad alakíthatóság a lényege.
Meg is mutatom, milyen jókat lehet benne játszani. Itt épp anyu zokniját fetisizálom, de a plüssszentszart is megtépem minden egyes napon.
***
Nutella
CatHalloween
Na, kedveseim, kapcsoljátok le a villanyt, üljetek feszült várakozásban a vaksötétben, adjátok rá a gépetekre a teljes hangerőt meg a teljes képernyőt, és akkor megláthatjátok, hogy még egy ilyen csillagszemű nyuszifalat kiscica is, mint én, milyen félelmetes tud lenni Halloween éjszakáján.
Szívinfarktusokért felelősséget pont úgy nem vállalok, mint ahogy soha semmi másért :) De azért anyu kérésére elmondom, hogy a film megtekintése gyenge idegzetűeknek baromira nem ajánlott.
***
Nutella
#cathalloween #horrorcat #halloween
A narisárga plüssszentszar
Anyuci és én ezúton mély fájdalommal és néma gyászban közöljük veletek, hogy szeretett fényáteresztő függönyünk a nappaliban tragikus hirtelenséggel életét vesztette. Temetéséről később gondoskodunk.
^^
A gyászidőszak letelte után viszont kaptam egy narisárga plüssszentszart, amit nagyon szeretek, mert csörög, és jól össze lehet nyálazni. Biztosan azért kaptam, mert jó cica vagyok.
A saját előszobai alvó- és tépőszőnyegemen játszom vele éppen. A videóban még két, általam méretre rágott dobozdarabka is látható, amit közvetlenül azután vittem, oda, hogy anyu felsöpört mindenhol. Szerintem ugyanis minden zseninek kell egy kis káosz. És most nem feltétlen nem magamra gondolok...
***
Nutella
Hinta-palinta...
Hinta-palinta...
Anyu szerint ezt nem szabadna közhírré tennem, mert többen meg fogják őt vádolni állatkínzással, de én akkor is meg akarom mutatni, hogy milyen különleges cica vagyok, amit anyu persze úgy mond, hogy különlegesen hülye dolgaim vannak.
Még régebbről van egy csörgős-zörgős kis bújócsövem, amiben egy labda is fel van lógatva, és mikor nagyon bepörgök, ezen rohangálok oda-vissza, de valójában nem a bújást élvezem benne, hanem azt, hogy zörög, meg hogy ha ráugrok, teljesen összecsuklik. Egyszer, mikor anyunak már nagyon elege volt abból, hogy pattogok, mint aki azt hiszi, hogy a cirkuszban lép fel, megfogott a bújócsővel együtt, és kicsit megrázott. Ez a cucc olyan, hogy össze lehet hajtani, amúgy meg valami fém váz tartja a két bejáratot, szóval simán össze lehet húzni a bejáratainál, kézben összefogni a két fémet, és akkor ha én benne vagyok éppen, pont olyan, mintha egy nejlonzacskóba tettek volna be. Na, ezt csinálta anyu kb. két hete, amikor már négyszer szólt, hogy hajnali kettőkor igencsak ildomos lenne kussolnom, mert ebben a lakásban az éjszaka nem a vadászat ideje. Először egy picit megijedtem, de pár másodperc alatt rájöttem, hogy ez nagyooooon jó buli. Én a bújócsőben, bújócső anyu kezében, és hintázunk. Amilyen bolond, még énekelt is hozzá, amikor rájött, hogy a szankció valójában egy jutalom nekem. Jó, hát az éneklést, azt mondjuk tényleg kihagyhattuk volna.
Az ominózus eset óta néha belemászom a csőbe, onnan lesem anyut, és nyávogok neki. Eleinte nem akarta megérteni, hogy hintázni akarok, mert szerinte ez nem jó egy macskának, de én addig bizonygattam, hogy nekem ez igenis jó, hogy tett még egy próbát. Én meg vigyorogva hintáztam, és elég sokat doromboltam közben, hogy biztosan értse, hogy ez nekem jó, és lehetőleg csináljuk sokszor. Úgy tűnik, végre megértette, mert ha a csövecskémben fekszem, és nyávogok, akkor jön, és hintáztat. Csak az a baj, hogy gyorsan megunja, így pár perc után mindig letesz. Ha nekem is elég volt, akkor kimá
Különleges falatka
"És eljő az Isten, és mondá: egyél lányom finom rákot, anyádnak elég lesz az üres spagetti is!"
Anyunak rák volt a spagettijében. Én még sosem ettem rákot. És még soha nem könyörögtem fél órát egyetlen falatért. De megérteeeee :D Sőt, még a macska ösztöneimet is kiélhettem: ellophattam!
***
Nutella
