Tegnap közös tréninget tartottam a két kutyának. Mindkettőnek nehéz a másik jelenlétében figyelni, főleg, h kinn voltunk az udvaron és a szomszéd kutyák végig ugattak.
Mondanom sem kell, h magas értékű jutit használtam, mert tudtam, h mindkét kutyának nehezített pályán kell majd mozognia.
Igor helyben maradása még nem stabil, de nagyon igyekszik. Az elmúlt két hétben sikerült felhúzni a kaja motivációját és így magasabb ingerkörnyezetben is tud dolgozni. Egy nagyon intelligens és jólelkű kutyus, munkaaggyal megáldva. Van még min dolgozni, de azt már a gazdikkal közösen.
Most Igor a vendégünk, a videón a fekete, bull típusú kutyus.
Amikor bandáznak a kutyusok, én sosem hagyom, h egyszerre kettőnél többen játszanak egymással. Egy harmadik mindig borítja a dinamikát. Pontosan tudom Forgácsról, h ha két kutyus játszik egymással, ő megy harmadiknak rendőrködni és bevédeni azt a kutyust, akit inkább érez a haverjának, azaz szítja a feszültséget. Arról nem is beszélve, ha mérete miatt a két nagy simán bedarálja őt. Éppen ezért sosem szoktam beengedni őt egy ilyen helyzetbe. Ráadásul a videón még a hosszú póráz is növeli a kockázatot, mert ha rájuk tekeredik, akkor nem tudnak szabadon mozogni és a játék könnyen átfordulhat valami csúnyábba. Ezért is állok ilyenkor közel, h bármikor közbe tudjak lépni. Muszáj a póráz, mert Igor behívása vadas területen nem stabil és nagyon durván zsákmányos a kutya. Se a vadat, se a kutyát nem kockáztatom. Nálam aranyszabály, h amíg nincs stabil behívás, addig marad a hosszú póráz. Sőt, vaddal gazdag területen még akkor is, ha stabil a behívás.
Forgács is jól járt, mert ugyan nem játszhatott, de kapta bőséggel a jutit. :)
Ha Forgács elhagyja útközben a botot, amivel korábban játszottunk, mindig visszaküldöm érte, h megkeresse és elhozza nekem. Ezt párszor eljátszuk, majd ott hagyjuk a botot. Ha tűzifával fűtenénk, hazahoznánk :)
Hogy miért csinálom ezt? Az önbizalma növelése miatt. Sokszor észreveszem a sétákon, h nem megy el mellőlem, elbizonytalanodik és inkább a közelemben tartózkodik. Nyilván az éremnek két oldala van és mondhatnám, h jaj de jó, milyen engedelmes. De az ő esetében nem erről van szó. Egy alapból engedelmes, jó behívással rendelkező kutyáról lévén szó, ez sajnos elbizonytalanodás a részéről, ami nyilván összefügg a szeparációs problémával is.
Szeparációs problémával küzdő párosoknak a szeparációs tréning mellé általában kétfajta tréninget szoktam a gazdiknak javasolni. Természetesen csak akkor, ha marad energiájuk a szeparációs tréning mellett másra is. Az egyik a szimat, a másik a távolsági munka. Mindkettő kiválóan alkalmas arra, h a kutya önbizalmát növelje.
Nem állítom azt, h ez megoldja a szeparációs problémát. Sajnos az önbizalommal is az a gond, h nagyon kontextus függő. Az, h a kutyának megvan az önbizalma végigmenni egy akadálypályán, nem jelenti azt, h meglesz az önbizalma ahhoz is, h nyugiban ellegyen otthon egyedül. De mindenképpen jót tesz a kutya-gazdi kapcsolatnak és ad egy jó kis alapot a nehezebb feladathoz is.
És nem utolsó sorban óriási FUN faktor. :) És a szeparációs tréning mellett szükség van feltöltődésre úgy a gazdinak, mint a kutyának. :)
Eddig talán ez volt a leghosszabb távolság, amit vissza kellett mennie. Elbizonytalanodik közben, de ilyenkor a vezényszó újbóli kiadásával segítek neki. És higgyétek el, nagyon büszke tud lenni magára egy kutya egy-egy nehezebben teljesíthető kihívás után. Forgács tuti peckesebben jár és min. 2 cm-vel magasabb, annyira kihúzza magát. :)
Hosszú út áll előttük, de haladnak. Hétfőn még nem nagyon mertek kijönni a házukból, csak lestek ki belőle és a finom falatokat be kellett dobálnom nekik, de a barna még úgy sem tudta megenni. Ezért vele visszaléptem annyira, h tegnap csak a másik kutyus kenneljéből, illetve a rácson át dobáltam neki a finomságot. És a tőlem 10 cm-re lévő falatot meg merte enni, igaz, csak az elválasztó rácson keresztül.
A másik bátrabb: vele már hétfőn tudtam úgy dolgozni, h a kenneljében voltam, igaz végig guggolva, akárcsak tegnap. Felegyenesedni csak a kenneleken kívül tudok egyelőre.
Ők az Agenor Civil Állatvédő Egyesület - Csepel -hez kerültek a pokolból. Helyileg Diósdon vannak és minden segítségre szükségük van. Próbálok olyan gyakran menni, amennyire csak tudok. Szerencsére mások is megteszik, amit tudnak.
Minden tiszteletem a mentésben részt vett és részt vevő embereké. Őszintén bevallom, én nem tudtam volna ép ésszel és ép lélekkel végigcsinálni, amit ők végigcsináltak az elmúlt hetekben. Hétfőn, amikor elindultam hazafelé, hirtelen azt sem tudtam, hogyan kell 1-esbe tenni az autót, tegnap meg rossz irányba indultam el.
Sokat gondolkodtam azon is az elmúlt napokban, h mi minden, hány háttérben lévő ember támogatása és megértése kell ahhoz, h az állatvédők a munkájukat tudják végezni. Értem itt elsősorban a családjukat, hisz valamennyien munka és család mellett folytatják ezt a tevékenységet. Az én esetemben is kellett egy barátnő, aki segített megvenni az autómat, h most ki tudjak járni Diósdra. Kellett egy jó iskola, a Kutya Guru Team - Több, mint kutyaiskola, ahol a képzés elvégzése után a mentor program keretében megvolt és megvan a lehetőségem folyamatosan tanulni és fejlődni. A tréner kollégák, akiknek lehet ventillálni, ha már nagyon sok. És nem utolsó sorban a kiskutyám segítsége, aki minden nehézsége és problémája mel
Akasztják a hóhért..... 😂😂😂
Újra tanulunk. Szeptemberben elkezdtük Forgáccsal a Dog Dancing oktatói képzést. A kutya nyilván csak a fejét vakargatja, h már megint mint találtam ki. Mindazonáltal piszkosul élvezzük mind a ketten.
Az egyik elem, amit meg kell tanulnunk az oldalazás. Nehezen indult be a folyamat, annál is inkébb mert sehogy sem tudtam annyira piciket lépdelni, h a kutya oldalazva körbe tudjon haladni. Akármennyire igyekeztem, vagy elferdültem, vagy kiléptem, vagy oldalaztam, miközben a kutya egy helyben állt. 🤣 Pedig neki kellett volna mozognia. Nem hiába mondom mindig az ügyfeleimnek, h mennyire fontos a száraz gyakrolás kutya nélkül, h ne zavard össze a kutyát és mire kutyával gyakorolsz, gördülékeny legyen a mechanizmusod.
A megoldás a mi esetünkben az volt, h ezúttal én álltam rá a targetre. Nagyon furi fejjel néz rám a kutya, amikor lekerül a target a földre és nem neki kell ráállnia, hanem én lépek rá. Ezzel a segítséggel pontosan tudom, h csak topogni tudok egy helyben, mert nem léphetek le a targetről. Hiszitek vagy sem, már az első ilyen gyakorlás alkalmával megértette a kutya, h mi a feladat. Tény, h a feneke még lemarad, de már elkezdett oldalazni. Ezt láthatjátok a videón.
Eredeti hanggal teszem fel nektek a videót, h halljátok, hogyan használom a hangom a dicsérésnél. Nem volt szándékomban posztolni a videót, magamnak készítettem, h visszanézve elemezni tudjam és javítani tudjam a hibáimat. De már a dicséret miatt megéri posztolni: ott ahol nagyot teljesít a kutya, pontosan éreztetem vele, h mennyire jól csinálta. Nem vágtam ki azokat a részeket sem, ahol hibáztam, ráadásul mondom is, h mi a hiba. Amit még figyeljetek meg, h a legjobb teljesítménynél zárom is a gyakorlást jackpot jutival.
Ha szeretnél dolgozni a kapcsolatotokon, a motiváción és úgy általában szeretnéd megtanulni, hogyan menedzseld a hétköznapja
Olyan büszke vagyok Milora és a gazdáira. Erőforrás bevédése miatt kerestek meg. Milonál már nagyon korán és nagyon erősen jelentkezett az, h mindent bevédett, amit ő értékesnek ítélt, kajától kezdve lopott zokniig, olyannyira, h nemhogy megközelíteni nem lehetett a kutyus, de egy helyiségben sem nagyon lehetett vele tartózkodni. A helyzetet nehezítette, h egy nagyon pici, egyterű lakásuk van, ahol még az is nehezen megoldható, h a kutya nyugodtan el tudjon vonulni a rágcsájával. Komoly deja-vu érzésem volt, mert pontosan ugyanez a felállás volt nálunk is anno. :)
Anélkül, h belemennék a részletekbe, fontos tudni, h az erőforrás bevédésének kezelés nagyon összetett, érdemes több szempontból "betámadni" a problémát: megtanítani a kutyának a cserét, megtanítani neki azt, h bízhat benned, mert ha elkérsz tőle vmit, azt vissza fogod adni neki, megtanítani azt neki, h az, h közeledsz a helye felé, amikor ő rágcsál valamit nem azt jelenti, h elrabolod tőle. És ami nagyon fontos, az a menedzsment.
Miloék máér eljutottak oda, ha mikor a gazdi a fekhely felé közeledik, a kutyus várakozóannéz rá, mert tudja, h ő azzal jól jár. Ezt láthatjátok a videón. Senki ne gondolja, h ez a kezdeti lépés: ez már a sokadik lépcsőfoka a probléma kezelésének és a videó elkészítését Milo esetében kb. egy 2 hónapos munka előzte meg, mert kezdetben nagyon nehezen akarta elengedni a dolgokat. Nyilván a sikerhez hozzájárult az idegrendszeri érés is, hisz már nagyon baba korában jelentkezett a probléma. De egy jól összerakott tréning nélkül ez önmagában nem oldja meg a problémát!
Még nem vagyunk kész, dolgozni kell a cserén, és menedzselni, h ne lophasson el semmit, mert az ő számára különösen nagy értékkel bír, ha valamit elcsenhet. De a lehető legjobb úton haladnak és a siker kulcsa megitcsak a belefektetett munka.
Ha bizonytalan vagy, hogyan kezeld a problémát
