Kiss Enikő kutyakiképző

  • Home
  • Kiss Enikő kutyakiképző

Kiss Enikő kutyakiképző Hiszem, hogy a kölcsönös tisztelet, bizalom és szeretet a legjobb alapja egy minőségi kapcsolatnak.
(1)

Az első ittalvós buliBemutatom Pamacsot és Prézlit, akikre a hosszú hétvégén vigyázok.Ők az első, ottalvós bulis vendége...
19/08/2024

Az első ittalvós buli

Bemutatom Pamacsot és Prézlit, akikre a hosszú hétvégén vigyázok.
Ők az első, ottalvós bulis vendégeink. Egy évveé ezelőtt még az is elképzelhetetlen volt, h egyáltalán egy mésik kutya a kapun betegye a lábát. Nagyon büszke vagyok a kiskutyámra, h annyit fejlődött, h bevállalható lett ez a hétvége. Nem mondom, h teljesen zökkenőmentes, de nagyon szépen veszi a feladatot.

Több körös beszoktatás előzte meg a hétvégét. A gazdi kb 2 hónapja vette fel velem a kapcsolatot és több kört futottunk az összeszoktatással. Ugyanis mindkét kutyusról el lehet mondani, h speciális igényű kutyusok. Pamacs, az első képen, egy 13 éves kutyus, aki süket és vak is már, nehezen mozog, de megy, mint a golyó. Prézli pedig nagyon bizonytalan, mindenkitől és minden új helyzettől fél. Ráadásul nagyon fél a vihartól is, szóval a tegnap éjszaka nem volt egyszerű neki. Szerencsére minden eszköz megvolt itthon, amivel meg tudtam neki könnyíteni a helyzetetet: nyugtató étrend kiegészítő, feromon és a közelségem: a vihar félelmetesebb, mint egy idegen ember társasága. Őt pl. nem is tudom kivinni sétálni, mert annak ellenére, h a vihar miatt az ágyamban aludt múlt éjszaka, szerinte nem vagyunk annyira jóban, h a pórázt rá kattintsam. De annyira már jutottunk, h néha benéz hozzám a nappaliba, h megvagyok-e még, de amúgy ő köszöni és nagyon jól elvan a konyhában. Főzni viszont imád segíteni nekem. Nagyon fontos az ilyen kutyáknál, h ne nyomuljon az ember. Nem szabad teljesen elkerülni sem a kontaktot: én is kiülök mellé a földre olvasni vagy dolgozni, de nem nyomulok rá, nem erőltetem a fizikai kapcsolatot. Nagyon jó látni, ahogy egyre jobban nyílik meg nekem a kutya és tapogatózva ugyan, de közeledik hozzám. Tegnap a vihar előtt még azt is bevállalta, h bejött a nappaliba lefeküdni az ágyára. Holnap estig vannak velem, nyilván ez az idő kevés ennek a kutyának ahhoz, h teljesen beengedjen, de nagyon szépen haladunk.

Ami pedig Forgácsot illeti ebben a helyzetben: kicsit még bizonytalan, nem érti, h mi ez az ittalvós buli. Meg-megcsúszik néha, a régi megoldó kulcsok még felütik a fejüket, de ilyenkor ott vagyok, h segítsek neki. És nagyon szépen elkezdett morgással kommunikálni, ha nem tetszik neki vmi. Róla tudni kell, h az ő kommunikációs eszköztárából hiányzott a morgás, egyből a kitámadás volt a megoldó kulcsa. Most viszont a legnagyobb örömmel konstatáltam, h Prézli kicsit tolakodó popó szaglászására morgással jelezte, h elég. Ami nekem óriási segítség, mert rádicséréssel már ki is tudom oldani őt a helyzetből.

Ami pedig engem illet: én menedzsmentet tanulok. Eddig is a Forgáccsal közös életem központi eleme a menedzsment volt, de ez egy másfajta menedzsment, ami a többkutyás háztartásokra jellemző. Ez eddig nekem csak elméleti tudásként élt a fejemben. Most végre megjön hozzá a gyakorlat is, még ha csak rövid ideig is.

A kutyák és sporteszközökAmikor a kutyával együtt akarunk sportolni egy olyan eszközön, aminek a használata a kutya szám...
19/08/2024

A kutyák és sporteszközök

Amikor a kutyával együtt akarunk sportolni egy olyan eszközön, aminek a használata a kutya számára nem adott, akkor nagyon fontos, h a cél az legyen, h a kutya is jól érezze magát azon az eszközön.

Nyilván meg lehet fogni és rátenni a kutyát a SUP-ra és kievezni vele a víz közepére: az én kutyám tuti nem ugrana le róla, mert túl messze lenne a part. Ha nem is élvezné, de elviselné a szitut.

Azt szoktam mondani, h ha egy ilyen helyzetet csak elvisel a kutya, az rég rossz. Mert teszem azt, ha elmész egy hosszabb SUP túrára, akkor a kutya végig stresszben lesz. Szánd rá az időt és tréningezd rá a kutyát az adott eszközre, mert neked is sokkal jobb élmény lesz a közös időtöltés, ha azt látod, h a kutyád is jól érzi magát az eszközön.

És mindenekelőtt a biztonság miatt is fontos: nem egy életbiztosítás, ha a kutya kiugrik egy bicikli kosárból vagy leugrik egy SUP-ról, amikor meglát egy fürdőző kutyát és úgy dönt, h vele akar inkább bulizni.

A képeken nem látszik, de Forgács belealudt a SUP-ozásba a minap: bár tény, h az egyik képen már félárbócon van a szeme. :) A szárazföldi képek pedig már a SUP-ozás után készültek: ő olyan jól érzi magát a SUP-on, h a szárazon is rámegy és elalszik rajta.

Nyilván vannak kutyák, akik nem félnek pl a SUP-on. De ahelyes viselkedést akkor is érdemes betréningezni nekik a biztonságotok érdekében!

Az elmúlt 1 hónap a tanulásról szólt. Nem mondhatnám, h kutyás dologgal volt kapcsolatos. A másik munkám, a nyelvoktatás...
09/08/2024

Az elmúlt 1 hónap a tanulásról szólt. Nem mondhatnám, h kutyás dologgal volt kapcsolatos. A másik munkám, a nyelvoktatás területén mentem el egy képzésre, tulajdonképpen egy dupla képzésre, melynek eredményeként Nyelvtanulási szakértő és Nyelvi coach hivatalos felnőttképzési tanúsítványt szereztem.

Jogosan merül fel a kérdés, h miért itt írok erről. Talán engem lepett meg a legjobban, h a konkrét, kimondottan nyelvi vonatkozási anyagrészt leszámítva az itt szerzett tudást milyen jól fel tudom majd használni a kutyázásban is. Igazából nem értem, miért lepődtem meg: mi, trénerek, mindig mondjuk, h a gazdit tanítjuk, nem a kutyát. :)

Végülis minkét esteben egy tanulási folyamattal dolgozom. Ugyanúgy meg kell találnom az elakadást úgy a gazdiban, mint a kutyában. Ugyanúgy meg kell találnom a motivációt és fenn kell tudnom akár tartani is a gazdiban, főleg, ha egy nehezebb problémával dolgozunk. És nyilván meg kell találni a megoldást a problémára.

Szóval, ha a jövőben olyan kérdéseket teszek fel, melyek elsőre kissé furcsának hangazanak, ne lepődjetek meg. Ha mentáltréning mondatokat kaptok tőlem egy-egy elakadás feloldásához, szintén ne lepődjetek meg. Vagy ha éppen egy irányított vizualizációs gyakorlatot végeztetek veled, mert úgy érzem, arra van szükséged, megintcsak ne lepődj meg. Ha kimondatom veled hangosan és konkrétan a célodat, h magadénak érezhesd, szintén ne lepődj meg. Ha az eddiginél jobban ragaszkodom a konkrétumokhoz, megintcsak ne lepődj meg.

Természetesen továbbra is Te és a kutyád lesz a fókuszban, csak most még több eszköz van a kezemben ahhoz, h segíteni tudjak nektek. És bármennyire furcsa, egy teljesen más tudományterületről.

Az öngondoskodás fontosságaProblémás kutya gazdájaként hajlamos az ember megfeledkezni magáról. Annyira csak a problémár...
30/07/2024

Az öngondoskodás fontossága

Problémás kutya gazdájaként hajlamos az ember megfeledkezni magáról. Annyira csak a problémára fókuszálunk, hogy a megoldást sokszor nem is látjuk emiatt. Egy dolog van a fókuszban: mindegy velem mi lesz, csak Morzsinak legyen jó.

Ez több ponton is hibázik, de vegyük csak a legalapabbat: mi lesz Morzsival, ha te kiégsz a probléma kezelésében, főleg ha az egy hosszabb bevetés, mint pl. a szeparációs zavarok esetében.

Abban az esetben, ha egyedül vagy a problémában, mert nincs párod, a családod kijelenti, h "ide a kutya be nem teheti a lábát" (valid mondat, kb 2 hete kaptam meg), még nehezebb magadra is gondolnod.

Mindazonáltal meg kell tenned. Már csak azért is, hogy újra örömödet leld a kutyázásban, abban, h van kutyád. Már csak azért is, hogy ne csak a problémát lásd, amikor a kutyádra nézel. Már csak azért is, hogy ne utáld meg a kutyádat, hisz ennek is megvan az esélye.

Meg kell legyen a saját helyed. Meg kell legyen a saját időd. Meg kell legyen a saját magadra fókuszálás. Használd a szociális hálódat, hogy lélegzethez juss. Ha van párod, segítsétek egymást az énidő kialakításában. És közös programot is csináljatok. Különben hiába rakod össze Morzsit, tönkre mész bele és utána rakhatod össze saját magadat.

Ha elveszt***ed az öngondoskodás képességét, tanuld újra. Meg lehet tenni, igaz, csak apró lépésekben fog menni, mert folyton ott lesz a kisördög, aki azt duruzsolja a füledbe, h ahelyett, hogy nyugodtan kávézgatsz egy cukrászdában, tréningezhetnél a kutyával az egyedül maradásra.

Nekem hogy sikerült? Vért izzadva és messze nem végeztem még, mert folymatosan gyakorlom. Személy szerint teljesen elveszt***em a fókuszt magamról. Az életkörülményeim is ráerősít***ek erre, de ezt most nem részletezem, inkább a megoldásra fókuszálok. Szociális háló hiányában nekem a szitteres felügyelet maradt és nekem életmentő volt. Elképzelni nem lehet azt a lelkiismeret furdalást, amikor elkezdtem szitterre bízni a kutyát, hisz tisztában voltam vele, h szitterrel is szenved a kutya a hiányomban. Abba kapaszkodtam, h nem szenved annyira, mintha teljesen egyedül lenne. Szerencsémre a tréner kollégák folyamatosan megerősít***ek ebben: külön köszönet nekik. Kezdetben csak a hétvégi munka idejére mertem szitterrel hagyni, az volt az én-időm. Most már olyankor is elhívom a szittert, ha érzem, h szükségem van valamennyi, kutya nélküli időre. Azt is külön le kellett meccselnem magammal, h ez nem fölöslegesen elköltött pénz (a mai anyagi helyzetben nem kell magyarázni, h ott faragja az ember a költségeit, ahol tudja), mert vagyok annyira fontos, mint a kutya, akire amúgy szemrebbenés nélkül költöm a pénzt, ha szükséges. De ezt sem kell kutyásoknak magyarázni.

Hol tartok most? A legnagyobb teljesítmény, h újrakezdtem a kajakozást, igaz egyelőre heti 1x van rá lehetőségem. Menedzsmentet igényel, nyilván. Összekombinálom a vasárnapi munkával: általában az ovi előtt kimegyek edzeni. Ha valamiért hétvégén nem tud jönni a szitter, akkor igenis megengedem magamnak, hogy hétközben megyek ki edzeni. Ilyenkor vasárnap jön velem Forgács dolgozni, vagyis ő is beleteszi a magáét a képletbe. Reggel korán, az üres Soroksári Duna: elmondani nem tudom, mennyire hiányzott. A tavaly születésnapomra kapott ajándékot, egy 20 perces repülőgép vezetést, múlt pénteken váltottam be. Már csak egy hónap volt az érvényességéből. Erről csatolok pár fotót. Az utolsó pillanatig nem voltam biztos abban, h megvalósul a program. Nem azért, mert félnék (minden ilyet imádok), hanem amiatt a gondolat miatt, h "hogy érezhetem magam jól, miközben a kutya szenved?" A válasz: úgy, h MINDENT megteszek érte, azért, hogy megugorjuk a problémát.

Nekem külön küzdelmet kellett folytatnom önmagammal, hogy attól, hogy figyelek magamra még nem vagyok sem rossz ember, sem rossz gazdi. Mindkettőtök érdeke, hogy stabil maradj, mert csak így tudsz segíteni a kutyádnak.

Negró akciófotójaNem pörög, nem ugrál, nem a labdát hozza vissza, hanem alszik. Nem tűnik nagy dolognak, kivéve, hogy mé...
28/06/2024

Negró akciófotója

Nem pörög, nem ugrál, nem a labdát hozza vissza, hanem alszik. Nem tűnik nagy dolognak, kivéve, hogy mégis az. 5 és fél hónap kitartó kemény munkája van ezekben a fotókban, ugyanis Negró izoláció fóbiától szenved, ami azt jelenti, h nem tud egyedül maradni. Több, mint 5 hónappal ezelőtt 30 mp-re rögzítettük a reakcióküszöbét, ami azt jelenti, h ennél az időtartamnál borult a bili a kutyánál, ekkor kezdte el mutatni azokat a stresszjeleket, melyek eszkalálódása teljes pánikban tetőzik: rombolás, bepisilés, vokalizáció az ő esetében. És ezt mindenképpen el kellett kerülni, vagyis jóval ez az időtartam alatt kezdtük a gyakorlást.

Komoly fear history van a háttérben. Ez a pici kutya kirágta magát a fém boxból, apró miszlikekre tépte a műanyag tárolódobozt, bepisilt a gazdi ágyára. Több hónapot foglalkoztunk csak az exit zónával, hogy egyáltalán az ajtó irányába tudjanak mozdulni a gazdik. Kiegészítésként megtanult napközben pihenni a kutyus: éjszaka gyönyörűen tudott pihenni, de napközben ez elképzelhetetlen volt a számára.

Emberi szemmel nem tűnik soknak az, amit elértünk: 4 és fél perc nyugis egyedüllét otthon. De a haladást a kutya diktálja és ez egy óriási siker. Főleg úgy, h az utóbbi pár gyakorlás során kezdte mutatni a kutya az új megoldást a helyzetre, azt, h lefekszik az előszobában és megvárja a gazdikat. Amint ez jelentkezett, kezdhettük el lassan emelni a kinn töltött időtartamot.

Mindez óriási elkötelezettséget igényel a gazdik részéről. Állandó menedzsment, h úgy szervezzék meg az életüket, h a kutya ne maradjon egyedül hosszabb időtartamra, mint amennyit kibír. Közös program? Külön szervezést igényel, h valaki vigyázzon a kutyusra. És mindeközben ott van az az érzés, h nem haladnak és állandóan tudatosítani kell magukban azokat a pontokat, amelyek egyértelműen a haladás bizonyítékai. Minden elismerésem és tiszteletem a gazdiké.

24/06/2024

Haladunk: a kontextus fontossága --> folytatás

Hozom az újabb videót arról, hogyan haladunk a fényképezőgép + állvány + sátor szoktatással. Megtörtént a lencse csere: a 200-as lencsét lecseréltem a 600-asra és a szobában áll az állványon a gép, igaz még nincs kinyitva a lencse. Fontos szempont, mert nyitott állapotban kb. 15 cm-el hosszabb. Bevallom, h nem rögzít***em egy köztes lépcsőt: kb. egy hete megvolt már a lencsecsere, de napellenző nélkül, ami azt jelenti, h 10 cm-el rövidebb a konstrukció. Az elmúlt egy hétben a felállított szerkezet mellett, körülötte tréningeztünk, játszottunk. A videón fenn van a napellenző, most kezdtünk el vele gyakorolni. Tisztán látszik a videó kezdetén, h bizonytalanul közeledik a szerkezethez. Sőt, a bemozgatás sok is neki, ezért azt egy próbálkozás után el is vet***em: visszatérünk rá később. Azzal, h néha az ijesztő cucctól elfelé dobálom a falatot segítek neki: így egyrészt csökken a nyomás és lemegy a feszültség, hisz a mozgás csökkenti a stresszt, másrészt azt üzeni a kutyának, h megvan a lehetősége eltávolodni a félelmetes dologtól, méghozzá szabad akaratából. Egy ilyen kör után sokkal könnyebb újra belevinni a nehezebb és félelmetesebb szituba és maga a tanulás is élvezetesebb a kutya számára, hisz pontosan tudja, h a nehéz körök után jön majd könnyebb kör. Úgy működik tulajdonképpen, mint egy sémajáték: megteremti a stabil kereteket, a kutya tudja, h mi következik, mire számíthat és ezáltal magabiztosan tud belemenni a szituációba. És nem utolsó sorban dopamin termelődik az agyában, ami jótékony hatással van a tanulási folyamatokra is. Erősödik az önbizalma, ami nem csak az adott helyzet megugrását segíti, hanem más félelmetes helyzetek megoldását is könnyebbé teszi, hisz az egyik helyzetben tanultakat alkalmazza más helyzetekre is.

És ne feledd: ez egy játék. Ha akár egyikőtök nem élvezi, akkor ott valami hibádzik. Legyen rövid a tréning: akkor hagyd abba, amikor a kutya még szeretné csinálni, így motiváltabb lesz és jobban fogja várni a következő kört. Ez igaz valamennyi tréningre általában.

14/06/2024

A kontextus fontossága

Szintet szeretnék lépni a fotózásban: szeretnék elkezdeni lesből fotózni. Megvettem a lessátrat: nagyot kellett vennem, mivel Forgácsot is vinnem kell magammal, mert ilyen hosszú időtartamra még nem tudom itthon hagyni. Ebben kényelmesen el tud feküdni. Amikor hozták a sátrat és felállítottam, a kutya egyből bement: ezt azonnal le is jutalmaztam. Játszottunk egy kis falatkeresést a sátorban, h jól ráerősítsek arra, h a sátor egy szuper hely.

Észrevettem már korábban, h fél a fotóállványtól, ezért felállítottam a szobában, h jöjjön menjen körülötte: szokja, h ártalmatlan. Ezt a pontot is ki lehet pipálni.

Eljött a nap, h felállítsam a kertben a sátrat és kipróbáljuk. Mindent beállítottam. a gép az állványon, a sátor pöpec: és a kutya úgy döntött, h nem jön be a sátorba. Szépen kényelmesen elhelyezkedett a sátor mellett kívül és beverte a szunyát. Túl izgatott voltam, h kipróbáljam már a fotózásnak ezt a formáját, így ráhagytam: a kertben élő madarak szokva vannak a kutyához. Tudtam azonban, h ez így nem lesz jó, hisz pont azért vettem a sátrat, h a mozgás ne riassza el a madarakat.

Fotózás után elkezdetm gondolkodni, h hol lehet a baj. Hamar rájöttem, h a kontextus hibádzik. Egyrészt hibáztam az állvánnyal ott, h nem t***em rá a gépet a szobában. Pontosabban a nagy lencsét: elég brutál látványt nyújt a 600-as tele lencse az állványon: egyértelműen ez az egyik pont, ahol bukott a kísérlet. A másik pont, h az egész félelmetes cucc a sátorban volt, egy viszonylag szűk helyen, ami még félelmetesebbé t***e a dolgot, hisz nincs kikerülési lehetőség.

Szóval: visszaléptünk nem is egy, hanem mindjárt több szintet. Első körben elkezdtünk gyakoroli a kertben a kisebb, 200-as lencsével, h megszokja, h ártalmatlan a cucc. Erről a tréningről láthattok egy rövid videót. Ezt a szintet szépen megugrottuk, úgyhogy most már az állványon rajta van a gép ezzel a lencsével a szobában is, h megszokja, h zárt helyen is veszélytelen.

Most itt tart a tréning. Amint ezt megugorjuk, teszünk egy kört a kis lencse+sátor kombóval. Majd ezt követi a nagy lencsével is.

Nem egyszerű: az én kutyámmal minden ilyen helyzetet több lépcsősre kell bontanom. A tanulság megint az, h ismerd a kutyádat, figyeld a jelzéseit. Vezess naplót, h a különböző szitukat ki tudd elemezni és megtaláld azokat a pontokat, ahol a dolog elcsúszott, elcsúszhat. Így neked is kialakul a rutinod és egy idő után pillanatok alatt kiszúrod és tudod egyből korrigálni. És a legfontosabb: MINDIG haladj a kutyád tempójában.

Szösszenetek a vasárnapi oviból..... a Kutya Guru Team - Több, mint kutyaiskola-val.Imádom az ovit. Messze a legkaotikus...
21/05/2024

Szösszenetek a vasárnapi oviból..... a Kutya Guru Team - Több, mint kutyaiskola-val.

Imádom az ovit. Messze a legkaotikusabb a sok kis, végtagjait irányítani nem tudó kiskutyával, a bizonytalan gazdikkal. De ugyanakkor van valami rend ebben a káoszban. Rengeteg kutyust ismerek meg, rengeteg gazdit és nem telik el úgy ovi, h ne szembesülnék új kihívásokkal, új tanulnivalóval. És a hangulat is mindig jó: minden alkalommal feltöltődök.

És természetesen nagyon elfáradok. Íme két szösszenet a most vasárnapi oviból, ami azt bizonyítja, h a tréner néha nem tudja hol áll a feje.

Kollégákkal az ovi után beszélgettünk és elhangzott a kérdés, hogyan lehet a kutyákat a leghatékonyabban semlegesíteni a sünökre. Az én tanácsom, h ezt a munkát először is pórázra vett kutyával kell végezni. Íme a mondat, ami elhagyta a számat: "Vegyük pórázra a sünit...." 🤣Jó kis piaci rés: ha bejön, meggazdagszunk.

Következő körben szeretném tolmácsolni a gazdi kérdéset a kollégáknak és így hangzik a mondat: "Azt mondta a kutya....." 🤣

És itt volt az a pillanat, amikor beültem a kocsiba és hazajöttem, amg még megtaláltam a hazafelé vezető utat. 🤣

Sokat gondolkodom mostanában a szociális háló fontosságán, illetve a hiányában fellépő nehézségeken.Szűkítsük le ezt egy...
10/05/2024

Sokat gondolkodom mostanában a szociális háló fontosságán, illetve a hiányában fellépő nehézségeken.

Szűkítsük le ezt egy kicsit most a kutyázásra. Egy problémás, a poszt esetében szeparációs zavarral (SRD) küzdő kutya esetén elengedhetetlen a szociális háló megléte ahhoz, hogy mindenki mentálisan meg tudjon küzdeni az adott helyzettel és segíteni tudjanak a kutyának.

Mint mindig, most is csak a saját helyzetemből tudok kiindulni. Mint tudjátok, Forgácsnak megvannak a maga problémai, ezáltal nekem is: ezeket most nem részletezem, aki követi a történetünket, pontosan tudja. Nekem nincs szociális hálóm. Sem család, sem barátok részéről nincs segítségem, ugyanis a totális értetlenséggel szembesülök. Azt, amikor csapdába esel egy kutya miatt a saját életedben, a legtöbben értetlenséggel kezelik, hisz az "csak egy kutya, majd megszokja". Sőt, még durvábbat mondok: azt is megkaptam, h "nem KELL gondoskodnom róla, saját döntésem" (értsd senki nem kényszerített rá, én döntöttem így). De a kedvencem, h "tréner létemre nem tudom megtanítani a kutyámat arra, h 10 percet várjon nyugodtan kikötve a bolt előtt, amíg bemegyek vásárolni". Puff: most ne részletezzük ennek a jogszabályi vonatkozásait. És mindez olyan személy szájából hangzott el, akitől az ember leginkább támogatást várna egy nehéz helyzetben. Nyilván én sem erre számítottam és fizettem be, amikor kihoztam őt az Illatosról, de valamiért őt kaptam, ezzel kell dolgoznom, ebből kell tanulnom.

Hogy hová fordulhatsz segítségért? Az alábbi ötletek nyilván olyan esetben működnek elsősorban, ha a kutyád másokkal jól érzi magát. A "hivatásos" jelző pl. Forgács esetében azért elsődleges fontosságú, mert ő az én hiányomtól feszül be, mindegy, h mennyire imádja azt a személyt, aki vele van, így a szitternek tudnia kell, hogyan oldja ki a kutyát, hogyan csökkentse a stresszt. Én "kitanítottam" a kutyámról a saját szitterünket. 8 hónapja rendszeresen jár hozzánk és a kezdeti ajtóban vonyítás és ne közelíts meg-től eljutottunk oda, h el tud aludni, sőt és feladatokat is meg tud oldani.

- (hivatásos) kutyaszitterek: ennek nyilván komoly anyagi vonzata van. Nem tudom hogyan történt, de mostanában azt tapasztalom és az ügyfelek is arról panaszkodnak, h a szitter árak nagyon elszálltak. De vannak helyzetek, amit nem tudsz másképp megoldani.
- (hivatásos) kutyasétáltató: ha csak rövid elintéznivalód van, akkor az is jó megoldás, ha arra az időre elviszi valaki sétálni.
- kutyanapközi: fontos, h olyan napközit válassz, ahol a minőségi pihenésre is hangsúlyt fektetnek

A fenti lehetőségeknek komoly anyagi vonatkozásai vannak, de van még pár lehetőség. A teljesség igénye nélkül:

- kutyacsere: sétáltatás közben biztos mindenki barátkozott össze más kutyással és minden kutyásnak szüksége van néha kutyaszitterre. Itt jön a képbe a kölcsönös felvigyázás egymás kutyájára.
- idős, egyedülálló szomszéd, netán vizsgáira készülő diák, aki egy kis társaságra vágyik. Idős embereknek még egy kis plusz motivációt is jelenthet a kutyád egy kis testmozgásra.
- helyi / közeli, hasonló problémával küzdő gazdik fb csoportja, ahol szintén kölcsönös cserével tudtok segíteni egymásnak
- barátok / család: nekem ez utolsó helyen szerepel, több okból is. Sajnos az a tapasztalat, h a legkevesebb megértés a részükről jön. De ha vagy olyan szerencsés, h megértő fülekre találsz, akkor kérd a segítségüket, csak figyelj arra, h ne érezzék úgy, h kihasználod őket és azt is vedd figyelembe, h a jószándéka mellett meg tud-e birkózni a feladattal.
- stb.: ebbe a kategóriába tulajdonképpen bármilyen kreatív ötlet belefér, ami segít a helyzet megoldásában és egy kis kiszakadást jelent számodra is a megterhelésből. A lényeg, h fel tudj töltődni, ne égj ki ebben az áldatlan állapotban, megőrizd a mentális és lelki egyensúlyodat, mert csak így tudsz segíteni a kutyádnak.

A héten megvolt az első óvatos edzésünk a műtét óta.Forgács imádja az akadálypályákat: mindenre felmászik, amire csak tu...
05/05/2024

A héten megvolt az első óvatos edzésünk a műtét óta.
Forgács imádja az akadálypályákat: mindenre felmászik, amire csak tud. Ha egy fa nem teljesen egyenes, ő arra fel akar mászni. Ezért is használtuk ki még tavaly év elején a laikusok számára meghirdetett lehetőséget, h mentőkutyáknak összeállított pályán dolgozzunk és részt vegyünk tanfolyamon két alkalommal is.
Azóta nekünk is lett pályánk: lomtalanításkor talált elemekből meg saját kútfőből össze tudok rakni neki egy-két elemet, amint tudunk gyakorolni. Van benne távolsági munka, akadálypálya, minden, ami szem-szájnak-kutyának ingere.
Nyilván a műtét utáni első edzésünk másképpen állt össze, mint a szokásos, ilyen jellegű edzéseink. A létrán kevesebb önállóságot kapott, jobban támogattam. Ezért is nincsenek videók az edzésről, csak fotók a pálya elemekről.
Több olyan elemet is beiktattam a mostani páylába, amit a fizioterápiás tornából vettem át, mert inkább szólt ez az edzés a tornáról, mint avalódi edzésről. És ami talán a legfontosabb: sokkal tovább, hosszabban és sokoldalúbban melegít***em be a kutyát. Őszintén szólva a bemelegítés tovább tartott, mint maga az edzés.
A könnyebb feladatokkal kezdtünk és végül megkoronázásként jött maga az akadály rész, de nagyon kellett figyelni arra, h megtartsam úgy az egyensúlyt, h ne fáradjon el túlzottan az akadály részre és ne legyen pontatlan, kockáztatva ezáltal egy sérülést.
Nagyon fontos, h jól válaszd meg az edzések időpontját: az én kutyám este motiváltabb az edzésekre, reggel/délelőtt inkább a séta játszik. Nem is ért***e, h miért délelőtt kerülnek ki a pálya elemek, ezért kicsit többet kellett dolgoznom a motiváció felhúzásán.
Az edzést azzal zártuk, h megpihentünk az árnyák sátorban: elkezdtem felépíteni neki, h ott tudjon pihenni, ha olyan helyre megyünk, ahol nincs árnyék.

Ha szeretnél jobban elmélyedni abban, hogyan építs fel egy tréninget, hogyan járasd maxra a kutyád motivációját, várunk haladó tanfolyamunkon.
Részletek és jelentkezés:
https://fb.me/e/1PaN7bMI5

05/04/2024

Tegnapi rögtönzött akadálypálya.

Kipakoltam a nyári gumikat cserére és mire észbe kaptam, Forgács felajánlotta, h gyakoroljunk velük: bevágta magát elefántrükkbe. :) A műtét óta nem gyakoroltunk akadálypályán, csak nemrég kezdtük el a rönköket megmászni az erdőben. Az igazi pálya még várat magára, de rögtönöztem neki egy kis akadálypályát. Igaz, így elmaradt a tornája, mert a kettő sok lett volna egyszerre.
A terhelésnél mindig fontos, h te igazodj a kutyához, főleg ha sérülésből épült fel a kutya vagy műtét, betegség után vagytok.

Most megint egy személyesebb poszttal fogok jönni. A szeparációs szorongásról szeretnék írni, de nem a kutya szempontjáb...
03/04/2024

Most megint egy személyesebb poszttal fogok jönni. A szeparációs szorongásról szeretnék írni, de nem a kutya szempontjából, hanem abból a szempontból, hogy milyen hatással van a gazdira. Jelen esetben rám.
Most nem megyek bele annak a magyarázatába, h mit jelent a szeparációs szorongás és hogy nem minden az, ami annak látszik. Legyen elég annyi, h Forgácsnak tényleg szeparációs szorongása van a szó legszorosabb és legszakmaibb értelmében: nemcsak, hogy a kutya egyedül nem bír lenni, hanem más személy jelenlétében is szorong a hiányom miatt és hozza ugyanazokat a tüneteket, mint egyedül.
Nagyon körültekintően és ésszel összerakott tréninget igényel ennek a kezelése. És sajnos nem egy-két hónap. Mi is értünk már el sikereket benne, de mindig visszaesett a kutya: ezért lett a teljes körű orvosi kivizsgálás, h feltárjuk a háttérben meghúzódó esetleges egészségügyi problémát, ami a tréning nem haladását befolyásolja.
És milyen hatással van ez énrám? Kezdve azzal, h a szociális kapcsolataimat lenullázta, azon keresztül, h sok mindent fel kellett adnom, pl. a kajakozást, folytatva azzal, h az elmúlt másfél évben mindössze 3 kiállítás megnézése volt az a program, amit nélküle "élvezhettem", miközben kisebb-nagyobb sikerrel szitter vigyázott rá. Az idézőjel jogos, mert közben azon kattogtam, h menniyre szenved otthon a kutya. És akkor még nem beszéltem arról, h hogyan oldom meg a bevásárlásokat, az esetleges orvoshoz menésnek pedig még a gondolata sem merülhet fel bennem, mert egyszerűen nem megoldható.
De a legdurvább hatásával ma szembesültem, pontosabban tegnap. Mindig is imádtam menni, utazni, helyeket felfedezni. Nyilván az említett körülmények miatt az elmúlt években ez sem működött. Tavaly év végén sikerült vennem egy 20 éves kis Suzukit, hogy majd ezzel kitágul a világ és tudunk ide-oda menni. És mit ad Isten: az autó megléte szembesített azzal, h annyira megszoktam, h nem tudok menni sehová, h most már félek egyáltalán elindulni. Kitaláltam ugyanis, h ma elmegyünk a Köröshegyi Levendulásba tulipánokat nézni és fotózni, majd sétálni egyet a Balaton partján, hogy végre kimozduljunk. Mivel pár hete már tervezetem, ezért rövidebb távokra mentünk kirándulni a környéken autóval, h szokja a kutya.
Hááát, a tegnap egész nap görcsben volt a gyomrom és ott tartottam, h hagyom a fenébe az egészet. Szembesülnöm kellett azzal, h az elmúlt évek során az agorafóbiának egy furcsa változata alakult ki nálam: a lakásból ugyan kilépek, de Pestet elhagyni már nehezemre esik. Mivel nem vagyok pszichológus, nem tudom, h egyáltalán létezik-e hivatalosan ilyen, de én tegnap azzal szembesültem, h nálam kialakult.
Szóval éreztem, h nem fog ez összejönni. Viszont azt is tudtam, h ha nem lépem meg, akkor beragadok ebbe az állapotba. Mentő ötletként kitaláltam egy köztes megállót az útra. Igaz, így elég nagy kerülővel mentünk és hosszabb is volt jóval, de úgy döntöttem, h elmegyünk reggel korán Apajra, h vízimadarakat fotózzak és kiránduljunk egyet a nemzeti parkban. Úgy gondoltam, h amikor végzünk ott, akkor még dönthetek úgy, h onnan hazajövünk, de így is meglesz már egy rövidebb kimozdulás, ami majd segíthet a továbbiakban. Annyira jól éreztük magunkat, nem találkoztunk senkivel, csak mi ketten voltunk, na meg a madarak és az állatok és a csodás mai reggel, h végül nekivágtunk a balatoni kirándulásnak is, amiből ezek a csodás fotók készültek.
Ha egy nagy lépést érzed, h nem tudsz egyszerre megtenni, bontsd le apróbb lépésekre. Akárcsak egy olyan feladatot, amit a kutyád nem tud egyből megugrani. És örülj ezeknek a rész-sikereknek, mert a hétköznapok ilyen apró hőst***ekből állnak.

Mirkó, aki nehezen viseli az egyedüllétet, kezdi érteni, hogy a kulaccsal van valami dolga és úgy döntött, nem mozdul me...
28/03/2024

Mirkó, aki nehezen viseli az egyedüllétet, kezdi érteni, hogy a kulaccsal van valami dolga és úgy döntött, nem mozdul mellőle. 🙂
Formálással dolgoztunk és a cél az volt, h az orrával feldöntse a palackot. Nagyon fiatal, 6 hónapos kiskutyáról van szó, aki még nem dolgozott formálással, ezért csak 1-2 perces gyakorlásunk volt, de nagyon hamar megért***e a játék lényegét.
Szeparációs szorongással, izoláció fóbiával küzdő, illetve álatlában bizonytalan kutyákkal nagyon szeretem használni a fromálásos tanítást. Azáltal, hogy a kutyának magától kell kitalálni, h mit vár el tőle a gazdi, növekedik a kreativitása, megtanulja, h szabad próbálkozni, ezáltal nő a probléma megoldó képessége, erősítve így az önbizalmát. És nem utolsó sorban fun az egész: imádom figyelni, h milyen kreatív megoldásokat ajánlanak fel a kutyák és nem egyszer változtatják meg az eredeti elképzelésemet a feladat kivitelezésében, hogy aztán nekem is mozgosítanom kelljen a kreativitásomat, hogy kitaláljak egy másik megoldást az eredeti feladatra. Számtalan trükköt meg lehet így tanítani a kutyának és közben a saját kreativitásunk is növekszik. Illetve bónuszként azt is meg kell említenem, h tapasztalatom szerint ha formálással dolgozik a gazdi, sokkal tudatosabban át kell gondolnia az adott feladatot, annak rész összetevőit, mert csak így fog tudni segíteni a kutyának, így tudatosabban van benne a gazdi is a feladatban.
Ha kedvet kaptál ehhez a tanítási módhoz, szívesen látunk formálásos tanfolyamunkon, melynek eseményét és részleteit nemsokára posztoljuk.

26/03/2024

Ma reggeli tornánk néhány részlete.....

Nehéz egyedül tornáztatni és videózni. Mivel számomra fontosabb az, h jól csináljuk a tornát, ezért csak egy-két gyakorlatról tudtam felvételt csinálni. A matracos gyakorlatokról pl már nem tudtam, mert ott a videózás menedzsmentje a torna kárára menne.

Néha túl lelkes a kutyám: imádja ezt a tornát. Mivel lelkesedésében pontatlan, mint minden kutya, ezért néhány kis trükkel segítem neki a pontosságot. Például bevezettem azt, h fekvésből nem simán fel kell állnia, hanem puszit kell adnia: így nekem is közelebb kell hajolnom és elérem, h ne mozdítsa ki a lábát. A balt ugyan mozgatja néha, de a műtött jobb fixen áll. És nem utolsó sorban cuki is. :)

Érdemes figyelni a hangomat is a korrekciónál, illetve a finom "a-a"-t, ami úgy jelzi a kutya számára, h nem jó az irány, h közben megmarad a kutya jókedve. Nálunk ez nagyon fontos, mert egy erősebb tiltásnál egyből elmegy a kutya kedve az egésztől. Az egyik feladatnál nem figyeltem oda és volt egy erősebb "a-a" egy "nem volt jó"-tól kísérve, mert átugrotta a calavettit (a lépegetőt) és utána már nem volt hajlandó lekövetni a jutifalatot, ezért le kellett tennem neki a földre "tied" vezényszó kíséretében. Ez az oldás elég volt, h utána folytatni tudjuk jó kedéllyel a tornát. Nagyon fontos, h ha "elkövetsz egy hibát", mint itt én is, tudd, h hogyan tudod orvosolni azt a szitut.

A másik "trükk", vagy inkább segédeszköz, amit használok a klikker pálca vagy klikkerbot, igaz kicsit feltuningoltam. A klikker botnak az a lényege, h van a végén egy kis gomb, amit a kutyának meg kell érintenie az orrával. Amint ez megtörtént, megy a klikk és ajuti. De sajnos annyira pici az a gomb, h nekünk nehézséget okozott annak a becélozása, ezért ráragasztottam egy pici hab labdát (amúgy cicajáték) és így jobban le tudja követni. Nyilván ehhez előbb meg kellett tanulni azt, h az orrával meg kell érintenie a labdát a pálca végén. Szerencsére mi a klikkerpálcát régóta használjuk, így most nagyon jól jött atornánál. Az igazsághoz hoozzá taretozik, h nekem is csak az utolsó fizioterápiás alkalmon jutott eszembe, h bevessük. Nagyon fontos, h ha levezetek vele egy mozdulatot vagy mozdulatsort, mindegy, h milyen hosszú, a kutya a végén meg kell, h érintse a labdát, hisz arra kapja a jutalomfalatot. Amikor azt látom, h a falat követésre szétesik vagy megunta, h egyszerűen csak kövesse a falatot, akkor előveszem a klikkerbotot és azzal összeszedettebben tud dolgozni.

Nem tudom, miért nem enged egyszerre több videót feltölteni. Kommentben láthatjátok a többit.

Address


1188

Website

Alerts

Be the first to know and let us send you an email when Kiss Enikő kutyakiképző posts news and promotions. Your email address will not be used for any other purpose, and you can unsubscribe at any time.

Contact The Business

Send a message to Kiss Enikő kutyakiképző:

Videos

Shortcuts

  • Address
  • Alerts
  • Contact The Business
  • Videos
  • Claim ownership or report listing
  • Want your business to be the top-listed Pet Store/pet Service?

Share