18/11/2023
Forrás: mek.niif.hu
A magyar kutyanevek egy része folyónév, illetve más víznév: Berettyó, Sajó, Bodrog, Dráva, Száva, Tisza, Duna, Sió, Szamos, Maros, Balaton stb. Erre a tényre a 20. század elején Herman Ottó (1914: 17, 599–621) hívta fel a figyelmet, később, az 1960-as évek elején többen is értekeztek róla. Az ilyen folyónevekből lett kutyanevek a magyar nyelvterületen mindenütt előfordultak: a Bakonyalján Dráva, Duna, Maros, Rajna, Sajó, Száva, Tisza; Somogyban Tisza, Gyöngyös; Gyergyóban Tisza; Alsófehér vármegyében pedig Mures, Tisza, Duna stb. Nagy íróink műveiből is említhetünk példákat: Jókai Mór több helyütt írt kedves kutyanevéről, Sajóról (Nyíri A. 1963: 351–354). Az említett kutyaneveket 1963-ban kiegészítették (Berettyó, Bodrog, Garam, Ipoly, Körös, Morva, Tenger, Visztula, Zagyva, Zsitva stb.), illetőleg rámutattak a névadás 18. századi gyakorlatára. 1791-ben például a következőket írták: „A ’mi Majorjainkban, és gulyáink mellett való Ebeket a’ Pásztorok közönségesen folyóneveknek nevéről nevezik Dunának, Tiszának, Sajónak ’s a’t. azon az okon, hogy az ily nevű kutyák meg nem vesznek, vagy dühödnek. Ez minden fundamentum nélkül való babona és hazugság” (Nagyváthy J. 1791: II. 255). A Hungaria in parabolis c. munkájában Szirmay Antal is hasonlóan vélekedett: „A magyarok úgy vélik, hogy az olyan kutyának nem kell megvesznie, amely valamelyik közeli folyóvíz nevét viseli” (Szirmay A. 1807: 17; Nyíri A. 1963: 353). Gyulai Pál 1857-ben, Egy régi udvarház utolsó gazdája c. elbeszélésében olvashatjuk: „Itt hasalt ... a nagy komondor, melyet, hogy meg ne dühödjék, folyóvíz névre Marosnak keresztelt a babonás béres.” Czuczor Gergely és Fogarassy János szótára is ugyanezt a véleményt hangoztatta (Implom J. 1964: 203–204). Ez a névadási szokás több írónknál is fellelhető, így Jókai Mórnál, Tömörkény Istvánnál, Mikszáth Kálmánnál stb. (Nyíri A. 1963: 252–253). Baján például az 1947–1948-ban összeírt 2242 kutya neve közül 75 eredt földrajzi névből, ez az összes név 3,3%-a. Mélykúton ez az arány 2,7%. A Duna kutyanevet Dél-Dunántúltól Csík megyéig 15, a Tiszát pedig, ugyancsak Zalától Csíkig, 24 helyről mutatták ki (Kőhegyi M. 1964: 204–206; 1966: 423–424).
A folyónevekből választott kutyanevek, például Donau, Wasser, nemcsak a magyar nyelvben fordulnak elő. Herman Ottó is közölt olasz kutyaneveket. Nyíri Antal ide vonatkozóan arra mutatott rá, hogy a volt Szovjetunió népeinél szintén előfordulnak földrajzi, közöttük folyónevek a kutyanevek között; például Irtisz, Amur, Toboly, Dunaj, Baikal stb. E névadást az óvónevek közé sorolta, s a veszettségtől való megóvást említi (Nyíri A. 1963: 353). 1937-ben megjelent tanulmányában a névadást Vajkai Aurél az ártó betegségeket okozó víziszellem megnyerésének tartotta (Vajkai A. 1937b: 83).