Catfriend

01/01/2022

BÚÉK!

31/12/2021

Pár finom falat, egy korty pezsgő, vidám társaság vagy jóleső édeskettes egy cicával, könyvvel, klassz zenével.
Mi kell több az óévbúcsúztatáshoz? Jó bulizást mára, de ne petárdázz, a cicák sem szeretik!

30/12/2021

BÚÉK 2022-re minden cicagazdinak!

„… most nem lehet hintázni, tél van, lehet viszont trombitálni, és én ezért várom nagyon-nagyon az estét, egyrészt, mert este mehetek sétálni, amit soha nem szoktunk, és nekem nem is engednék meg máskor, másrészt, mert kapok malacálarcot, meg trombitát, és apuval, meg anyuval elmegyünk először az Engels térre, ha szerencsém van, a hóember építés is belefér a programba anyuék kedvétől függően, utána visszamegyünk az Astoriáig, ahonnan meg átsétálunk a Blaha Lujza térig a Rákóczi úton, ahol hosszasan megállhatok a Verseny Áruház kirakatába tett mackózenekar mellett, akik rendesen játszanak, persze játékhangszeren, de mozognak, teljesen úgy, mint egy igazi zenekar, és még zene is hallatszik, mert kivezetik hangszórón, és mindenki jókedvűen kacag, fújjuk a trombitát, s ha jól viselkedem, szerpentint is kaphatok, amit itthon nem, de kint az utcán majd felakasztgathatok mindenre, még emberre is dobhatom, mert ilyenkor mindenki barátságos, és lehet, hogy anyu még azt is megengedi, hogy konfettizzek, de ezt már csak nagy titokban remélem, még nem is mertem megkérni, hogy azt is szeretnék, de a legnagyobb vágyam az, hogy egy nagyon nagy trombitát kapjak, lehetőleg újat, ne a tavalyi kis, műanyag pirosat, mert a metrónál láttam az árusoknál aranyszínű hatalmasat, a végén rojttal, és úgy saccolom, nagyobb lehet mint én, és ha azt megkapnám, akkor mindenki látná, hogy én már egy majdnem kilenc éves nagylány vagyok, ha elbírok egy ekkora trombitát, meg azt is szeretem a szilveszterben, hogy anyu nem szokásos, rendes vacsorát készít, pedig csak egy egyszerű kedd van ma, ami elbűvöl, ezért mindenkinek többször elmondom, még az öcsémnek is, kedd van és ünnep, hanem kis falatkákat, ami megvajazott kifli karikákból áll, amin ezerféle szalámi, kolbász, pástétom, sajt, tojás van feldíszítve uborkával, paprikával, mustárral, tartárral, meg pritaminnal, ami az én személyes kedvencem, a tízóraira adott párizsis kenyeret is megkeni vele nekem anyu, a konyhás nénitől tanultuk, apu is szereti, de ő a csípőset, ami nagyon égeti a nyelvemet, utána mindig jó hideg tejbe dugom hosszasan, hogy elmúljék róla a mégis jól eső zsibongás, anyuék közben indulás előtt majd a pirinyó poharakból pálinkát isznak, amitől jókedvük kerekedik, csillog a szemük, és nagyokat nevetnek ők is, és nem csak az idő múlásán sopánkodnak, de most még csak reggel van, hideg lehet kint, jégvirág van az ablakon, de ragyog a Nap, kék az ég, hunyorogva nézek ki az udvarra, látom, hogy jön már a viceházmester, becsenget minden lakóhoz, bódogujjévetjóegésségetkivánoknaccságaacsaládnak - hadarja majd borszagúan, erre anyu odaadja neki az előkészített öt forintost, és megkínálja egy kis házi pálinkával, amit ő elutasít, mert ő nem iszik, és esztetmindenkitudhassarollamnaccságanemiszok, mire anyu vállat von, becsukja az ajtót, és ó, a káposztám - felkiáltással rohan vissza a konyhába, ahol apu éppen a kávét önti ki neki, melléteszi a két szem kockacukrot, a kiskanalat, és békés egyetértésben rágyújtanak egy-egy Fecskére, a kiskanalak csilingelnek az üvegpohár szélén, a konyha megtelik otthonos illattal, s ekkor meglovagolva a béke hullámait, odasomfordálok és a hatalmas, aranyszínű trombita-ügyben érdeklődöm, kaphatok-e, és igen!, anyuék egyszerre mondják, hogy igen, amitől vérszemet kapok, és előhozakodom a szerpentinnel, majd balga módon, rögtön utána a konfettivel, és anyu sajnos csak ezt hallja meg, lelki szemei előtt már konfettivel beszórva a lakás, persze, hogy nemet mond, a szerpentint már nem is próbálom még egyszer, tudom, elillant az engedékenység pillanata, de nem baj, be-be-be, megvan a trombita, mondom az öcsémnek nyelvet öltve rá…
Edina Sári: Szilveszter (1974.)

Kérésre elküldöm a teljes mesét!

26/12/2021

Igazi ünnep:
Ráérős jelenidők
Összecsengése

16/12/2021

"Ami számít, abban nincs különbség - a szeretet."
A szíriai Dzsamila, az olasz Dario és az osztrák Aurora beszélgetése az NGO hajón, Szicília partjai előtt, a kikötőbe való befutásra várva.
"– Amikor eljöttem otthonról, éppen epifánia ünnepre készültek, ami a legősibb Krisztus-ünnep. A görög szó jelenést jelent. Epifánia a mitológia szerint a kisded Krisztust kereste, de nem találta, így mindenhova bekopogott és a gyermekeknek ajándékokat osztogatott. Ez ma Olaszországban nagyjából úgy zajlik, hogy január ötödikéről hatodikára virradó éjjel érkezik a ronda, de jóságos boszorkány, aki a kandallóra akasztott zoknikba teszi a jó gyerekeknek szánt ajándékát. A rosszak szenet kapnak figyelmeztetésként.
– Ez nálunk a Vízkereszt – ismerte fel Aurora a január hatodikai vallási ünnepet –, viszont Ausztriában december hatodikán jön a Mikulás, ajándékot hozva a jó gyerekeknek, a rosszaknak meg a krampusz viszi a virgácsot.
– Nálunk semmi ilyesmi nincsen… Illetve, nem volt – komorodtam el ismét attól a felismeréstől, hogy ezentúl nekem már mindig múlt idő lesz a szülőhazám és a családom. – Viszont én meg épp három hónapja indultam el otthonról – vékonyodott el a hangom, mert ekkor már nem tudtam visszatartani a sírást. Felidéztem, hogyan követte a gyönyörű reggelt a szörnyű délelőtt, ami örökre megváltoztatta az életemet.
– Sírj csak, az tisztítja és erősíti a lelket – vigasztalt Aurora és átölelt.
„Ugyan ki vigasztalna engem magamon kívül? Bizony, gyakran van szükségem vigasztalásra s többször vagyok gyenge, mint erős. Mindezt igen jól tudom és mindennap újra elhatározom, hogy megjavulok." (A. F. naplója)"

Edina Sári: Halálúton Horvátországba, részlet

A Gyermekjogok nemzetközi napjára időzítve indítottunk kampányt, amelyben arra hívjuk fel a figyelmet, hogy miközben a szivárványcsaládok ugyanúgy szeretik a...

05/12/2021

Az lenne jó, ha ma egy negyven évvel ezelőtti

december negyediki vasárnapra ébrednék, mert akkor ma mennénk a vállalati Télapó ünnepségre anyu munkahelyére, a budavári Állami Nyomdába, ahol még a hétköznap is ünnepnappá válik, ha bemehetek, mert már a Bécsi kapu téren érzem a semmivel össze nem hasonlítható nyomdai festékszagot, amit imádok beszippantani, és tudom, hogyha majd nagy leszek, akkor olyasmi leszek, ami közben ezt érezhetem, például, mivel jól fogalmazok a tanító néni szerint, ezért lehetnék író, írhatnék regényeket, olyanokat, mint a mostani kedvenc Fecskék és fruskák, vagy az örök imádat Mary Poppins, vagy hogy a koromhoz képest kissé már gyerekes, de néha stikában el-elolvasott Pinokkióról ne is beszéljek, de az is benne van a pakliban, no nem a magyar kártyában, már tudom jól, hogy ez is csak amolyan felnőttes szólásmondás, hogy újságíró leszek, és a Nők Lapjában, meg az apu által minden nap megvásárolt Esti a Hírlapba fogok írni, de hogy mit, azt még nem tudom, nem meséket, és nem gyerekeknek az már biztos, hanem komoly, nagyoknak szóló dolgokat, amiktől jó lesz a kedvük, nem rezeg búsan a bácsik bajsza, meg nem sóhajtoznak és könnyeznek a nénik, ha olvassák, inkább nevetnek, és azt mondják, micsoda fazon ez az író, ki írta ezt a remek cikket, no meg ez a regény is milyen nagyszerű, hadd lássam, és akkor meglátnák, hogy én, amire anyu és apu is büszke lenne, mutogatnák a munkahelyükön, hogy igen, jól olvassátok, ő az én kislányom, és ezzel jól lepipálnám az öcsémet, aki még csak ötéves, és nem tudjuk, mi lesz, ha nagy lesz, de ez most nem is érdekli, inkább menne már ő is a Várba, mert ő még hisz a Télapóban és nagyon izgul a találkozás miatt, ezért engem, mint ötödikes, úttörő nagylányt, megkértek anyuék, hogy tegyek úgy, mintha, hiszen én már tudom, hogy nincs Télapó, csak a mesében, amiket szintén felnőttek írnak, ezért végső soron azt gondolom, hogy jót akarhattak nekünk, gyerekeknek, amikor kitalálták a Télapót, hogy legyünk mi is vidámak, és kapjunk jó sok ajándékot, amikor már alig bírjuk kivárni a karácsonyt, bár azért én a boldog várakozás közben eléggé tartok a virgácstól, mert nem voltam valami jó, rendetlen is vagyok, meg a magatartásom is csak négyes lesz félévkor, tavaly év végén meg alig bírtam a hármast megugrani, így mondta a tanító néni, pedig úttörő becsületszóra, próbálkozom jónak lenni, nem izegni-mozogni, nem közbekiabálni, de amikor olyan érdekes a sulin kívüli világ, nehéz jó gyereknek maradni és a tanító nénire figyelni, tessék most is, itt a vajas-mézes kalácsos reggelinél is elkalandoznak a gondolataim, amiben én már ünneplőben látom magamat a Télapó előtt, ahogy épp bátorságot merítek, és rázendítek a két örökbecsű dal közül az egyikre, de melyikre vajon, nagy a dilemma, ez vagy az, még a kakaós bögrével is a döntést vezénylem, balra lötty, Hull a pelyhes, jobbra lötty, Télapó itt van, és ezzel a hezitálással sikerül leinnom a szép, új, világoskék pulcsimat, amit persze hogy már felvettem, pedig anyu megmondta előre hogy, mert ő mindig előre megmondja, csak sose hiszem el neki, most is utólag siránkozom persze, anyu meg leszid, és szaladunk kimosni a foltot, szóval, már biztos a virgács, akár a Télapó hozza, akár nem, bár érdekelne, hogy ha nincs Télapó, akkor vajon a virgácsot honnan szerzik be, van vajon egy központi virgácselosztó, ahol megvásárolják vagy talán apu kimegy a gallyakért az erdővel borított, Szabadság-hegyi munkahelyén reggel és összeszedi, anyu meg éjszaka bearanyozza, és piros papírral bevonja, aztán azt teszik a csizmámba, meg az ablakba reggel, amit nem is hallok, hogy nyílna vagy csukódna, pedig sokszor próbáltam már meglesni, tehát nem is biztos, hogy nincsen Télapó, csak óvatosan ezzel a felvetéssel, nehogy megbántsuk, ha mégiscsak lenne, az a legjobb taktika, ha ma jól megnézem őt és meghúzom a szakállát, hátha kiderül az igazság, ha meg nem, akkor úgy teszek, mintha lenne, mert szerintem ő is annak örülne, de lehet, hogy előbb inkább megkérdezem a Bécsi kapu téren lakó nagypapát, aki a világháborúban idegen országban is járt, ráadásul afelé, ahonnan a Télapó jön, és mivel azt tanultuk, hogy a katonák soha nem hazudnak, ezért amit ő mond, az lesz az igazság, ami pillanatnyilag leginkább az, hogy én is már mennék, de anyu mindig képes lényegtelen dolgokat kitalálni, ami hátráltatja az indulást, például elzárja a gázt, kihúzza a kávéfőző zsinórját, kikapcsolja a konvektort, pisilni viszi az öcsémet, miközben bezzeg mi apuval már a lépcsőházban állunk kalap-kabátban, majd az öcsém is kijön hozzánk, ekkor türelmetlenségemben már a rácsot rugdosom, mire apu azt mondja, olyan vagy, mint egy versenyló a rajt előtt, amin elgondolkodom, hogy ez sértő volt-e, de mivel szeretem a lovakat, ezért dicséretnek veszem, és elkezdek nyeríteni, ami felidegesíti a még mindig a lakásban szöszmötölő anyut, annál is inkább, mert Tamás is nyeríteni kezd, majd amikor felhangzik a jól ismert „ha még egy nyerítést hallok, nem megyünk sehová” kezdetű fenyegetés, akkor búsan elhallgatok, de ekkor végre-valahára elindulunk, és amikor kilépünk a kapun, akkor látom, hogy amíg a lépcsőházban türelmetlenkedtem, jó sűrű pelyhekben hullani kezdett a hó, ezért aput nyaggatom, hogy szerinte a Budavár van-e olyan magas hegy, hogy ott már méteres legyen a hó, mire odaérünk, és ha igen, akkor vajon kilátszunk-e még belőle, legalábbis az orrunk hegye..."

Sári Edina: Télapó, 1977.
Fotó: Na, jön már a Télapó?!

Az egész mese az Az lenne jó Fb-oldalon található! Van még pár elfekvő Az lenne jó II. mesekönyv CD-vel (

23/11/2021

A Catfriend - cicabarát gondoskodás alapja a bizalom

22/11/2021

Amíg szép idő van ősszel, még a szobacica is levegőzhet - persze megfelelő felügyelet mellett! Remek, cicabarát sétáltatóhámok kaphatók, amik meggátolják a kis huncut elkóborlását.

22/11/2021

Tudtad, hogy a kutya a gazdihoz, a cica a helyhez hűséges?
Ezért stresszes a cicádnak minden lakhelyváltozás, meg ha csak egy-két napról is van szó. Ha elutazol, és ő egy cicapanzióba, vagy akár lelkiismeretes, és általa ismert baráthoz, családtaghoz, de más helyre kerül, akkor trauma éri a kis kedvencedet.
Hogy ezt elkerüld, válassz engem cicabarát pótgazdinak! Amíg neked máshol lesz dolgod, vigyázok rá, és gondoskodni fogok a szemed fényéről! A te utasításaidnak megfelelően etetem őt, tisztán tartom, ha igényli, játszom vele, megszeretgetem. Naponta jelentkezem, fotót küldök róla, hogy a hiányát enyhítsem szívedben, amíg távol vagy tőle. Egy, maximum két hetes utazás alatt odaköltözés lehetséges itthon, de akár külföldre is megyek - ha ott dolgozol -, amíg hazalátogatsz a szeretteidhez. A cicák a nyugalmat kedvelik, az utazást általában kifejezetten utálják, mert kizökkenti őket a megszokott életritmusukból.
Regényeket írok, ami közben ideális elfoglaltság számomra a cicabarát gondoskodás. A lányomnak van egy rókák elől mentett, érzékeny, édes cicája, rá is én vigyázok kiskora óta.
Erkölcsi bizonyítványom van, referenciákat a gazdik szívesen adnak neked. Legyek nálad cicabarát pótgazdi?
Cicabaráti szívesség: ha van más kisállatod (madár, teknös, halak) őket is megetetem, a virágokat meglocsolom, a postaládát kiürítem, ha szükséges.
Kapcsolatfelvétel: [email protected]