Sheila mondja

14/11/2023

Egyre többször találkozok kutyás oldalakon, csoportokban olyan alapvető kutyás ismeretek hiányával, amelyek megléte nélkül NEM LENNE SZABAD KUTYÁT TARTANIA senkinek.

Ezen ismereteket próbálom végig venni és érthetően leírni, hátha segítség lesz valakinek.
Ilyenek kérdések a
- Miért ugrál a kutya ránk?
- Miért rágcsál, csipked a kiskutyám?
- Mikortól lesz szobatiszta a kutyám?
- Húz a kutyám séta során, mit csináljak?
- Miért agresszív a kutyám séta során?
- Miért lopkodja el a kiskutyám a holmimat?
-stb.

Kezdjük a - Miért ugrál fel a kutya ránk? - mindennapos kérdéssel.

Számos ok állhat a házikedvencek ugrálásának hátterében, amikor találkoznak az emberekkel. A kutyák ezt a viselkedést különböző helyzetekben és környezetekben mutathatják meg, és számos tényező játszhat szerepet ebben a viselkedésben. Megérteni ezt a viselkedést annak érdekében, hogy hogyan kezeljük és befolyásoljuk azt, kulcsfontosságú ahhoz, hogy egészséges és boldog kapcsolatot alakítsunk ki kedvencünkkel.

Az emberre felugrálás a kutyák természetes viselkedése.
A kutya általában azért ugrál fel gazdájára és más emberekre, mert üdvözölni akarja őket, esetleg játszani szeretne. A viselkedés általában nem az engedetlenség jele, egyszerűen a kutya természetes reakciója, amivel örömét, fejezi ki és felhívhatja magára a figyelmet.
A kutyák jellegzetes üdvözlési formája az arc szaglászása, ebből ered, hogy fel akar ugrani az emberre, hogy elérje az arcát, amikor üdvözli. A barátságos - nem feltétlenül behódoló - viselkedés jellemzője a másik kutya pofájának nyalogatása, ugyanez az ösztönzés az ami a kutyát az emberi arc irányába mozdítja.
Ugyanígy természetesnek tekinthető, hogy a számára szimpatikus emberre felugrik és "megmancsolja", hiszen a játék során saját fajtársaival is ezt teszi, sok kutya számára az ellökés egy birkózó játék kezdeményezése a már ismert, barátságos társsal.

a felugrálás tekintetében tudomásom szerint nincs kutatási adat arra nézve, hogy egyes fajták hajlamosabbak lennének rá, azonban jellemző, hogy a fiatal, energikus ebek esetében gyakrabban tapasztalható ez a viselkedés, de bármilyen életkorban előfordulhat.
Sok kutya csak felfokozott izgalmi állapotban ugrál az emberekre. No és mi lenne izgatóbb, örömtelibb egy kutya számára, mint a gazdi hazaérkezése, vagy egy játszótárs megjelenése?
A kutyák szociális lények, kitartóan és állhatatosan küzdenek az emberi kapcsolatért, gazdájuk figyelméért.

Nézzük tehát miről volt eddig szó:

𝟏. 𝐮𝐠𝐫𝐚́𝐥𝐚́𝐬𝐢 𝐨𝐤: Öröm, üdvözlés:
Kölykök esetében általában annyit tesz a gesztus: "kérlek, szeress engem, nem fogok ártani neked".
Gyakran abból a játékosságból ered, amikor egymás hegyén-hátán másztak és birkóztak az alomban. Ha ott lehetett, és ezt minden résztvevő ért***e, akkor miért ne lenne érvényes az emberek között is? Joggal teheti fel ezt a kérdést a kiskutya.
Növendék és felnőtt kutyánál egy picit árnyalódik a jelentés. Sokszor olyan náluk az üdvözlő ugrálás, mint amikor kamaszok verdesik egymást hátba, lökdösik egymást viccelődve. Lehetőleg minél látványosabban, hogy figyelmet kapjanak környezetüktől és/vagy a kiszemelt játszótárstól egy viszontüdvözlésre.

𝟐. 𝐮𝐠𝐫𝐚́𝐥𝐚́𝐬𝐢 𝐨𝐤: Figyelem felkeltése:
Akár egyedül vagy otthon, akár társaságban vagytok a fizikai kontaktus a felugrálás az emberre, a legjobb módja, hogy felhívja magára a figyelmet a kutya, ezért bizony alkalmazza is ezt :)
Más kutyák esetében az orral lökdösés, vagy kéz alá bűjás, a kapirgálás, csipkedés ugyanezt a célt szolgálja, általában azok csinálják ezt főként, akik le lettek szoktatva a felugrálásról, de a képzésük, nevelésük nem terjedt ki mindenben az önkontrollra... vagy már túltelítődtek az adott statikus, uncsi állapottal.
A cél mindig, hogy vele foglalkozzanak.

𝟑. 𝐮𝐠𝐫𝐚́𝐥𝐚́𝐬𝐢 𝐨𝐤:: Szocializációs interakció
A kutyák az ugrálással is kifejezhetik társas igényüket és vágyukat a kapcsolatra. Az emberekkel való interakcióban az ugrálás egy módja lehet annak, hogy közelebb kerüljenek hozzájuk és kapcsolatot építsenek.
A kutya egyszerűen szeret az emberrel fizikai kontaktusba kerülni, szereti, ha az ember vele foglalkozik és ő foglalkozhat az emberrel, szereti a simogatást és szereti megcsócsálni (erről a miért rágcsál mindent a kutyám kérdéskörben bővebben), megnyalogatni, megszaglászni az embert. Minél jobban szereti az adott embert, annál jobban.
Vagy éppen távol tartani magától***

Amiről eddig nem volt szó:
*** Itt jön képbe, hogy erősen mást jelenthet olyan növendék vagy felnőtt kutya részéről, aki neveletlen alapban és egy icipicit sem tiszteli az embert! Ilyenkor ez egyenértékű lehet akár a másik fizikai arrébb tolásával, jelezheti a kutya vélt-valós fölényét az emberrel szemben, nem egy ugribugri viselkedésről van szó, - hanem amolyan passzív-agresszív próbálkozásról - határozottan lök a kutya, vagy megtámaszkodik és fejét minél magasabbra emelve érezhetően felmérve az embert, szinte mozdulat nélkül szemlél.
Azonban ezek jól érezhető és látható jelek, a "dominancia" érezhető, látható jeleivel, ilyenkor nem merül fel a kérdés, miért ugrál az emberre a kutya...

Van még egy lehetséges oka a kutyának a mancsolásra felugrálásra. A kutya mancsán a talprészen illatmirigyek találhatóak. Előfordulhat, hogy azért tapogat, kapirgál üdvözlésnél a talpacskájával, hogy ismét a megszokott illatod legyen, miután sok idő után hazaértél a munkahelyről...vagy éppen a szomszédból 3 perc után :). Ha elmenni készülsz is előfordulhat ez a viselkedés, egyrészt, akár meg akarja akadályozni a a távozásod, de lehet, hogy tudatosan jelöl, rajtad hagyja kommunikációs feromonjait.
Sokszor megfigyelhető az is a felugrálás, feltámaszkodás okaként, ha túl sok inger éri - izgága fajtársak, túl sok ember, ismeretlen környezet, hogy a kutya segítséget kér. F
elkapaszkodik lábszáradra, akár farkát behúzza maga alá és aggodalmasan pillant fel rád. Ez nagyjából annyit tesz: "Vegyél fel, védj meg, menjünk innen"

Egy dologgal mindezek kapcsán, tisztában kell lenni. Ez a viselkedés, - a domináns felmérő viselkedés sem - viselkedési probléma a kutya részéről, hanem természetes viselkedés.
A mi szempontunkból probléma a viselkedés - koszos ruha, kényelmetlen helyzet, stb, miatt - de ez a mi viselkedésünkből ered, nem a kutya hibás működéséből.
A kutya alapvető viselkedési késztetése az emberrel kooperatív viselkedés, mindent nagyon szívesen csinál úgy, ahogyan mi elvárjuk tőle... ha elmondjuk neki, hogy mit csináljon.

𝟒. 𝐮𝐠𝐫𝐚́𝐥𝐚́𝐬𝐢 𝐨𝐤: Korábbi viselkedés megerősítése:
Ha a kutya pozitív visszajelzést kapott korábbi ugrálásaiért (például simogatást, figyelmet vagy jutalomfalatot), akkor megtanulhatta, hogy ez a viselkedés elfogadható és jutalmazandó.
Igen, nehéz ügy ez, hiszen amikor a kutya ránk ugrál, akkor bizony reagálunk rá. Ezzel már meg is erősítettük abban, hogy amiért felugrál, azt eléri (figyelem rá, vele foglalkozás)
Amikor a kutya egy általunk nem kívánt viselkedést végez, az bizony a mi kommunikációs hibánk a készségeink hiányosságaiból eredően. Mi erősítjük meg a kutyát abban, hogy a viselkedést folytassa.
Igen, Te, akire felugrál a kutyája. A jó hír, hogy a hibádat kijavíthatod.
Ahhoz, hogy erről az emberek számára kellemetlen viselkedésről leszoktassa a kutyát, mind a negatív (figyelemmegvonás), mind a pozitív (a helyes viselkedés megjutalmazása) megerősítés alkalmas lehet. Én a kettő kombinálására teszem le a voksom.
Az elutasítás vagy a figyelmen kívül hagyás az ugrálásra nem kívánt viselkedésre adott válaszként hatékony lehet.
A kívánt viselkedés megerősítése a megfelelő reakciók pozitív megerősítésével segíthet a kutya számára megérteni, mi a kívánt viselkedésforma.
Fontos megérteni, hogy a kutyák viselkedése gyakran környezetüktől és korábbi tapasztalataiktól függ. A helyes oktatás és a következetes viselkedési módszerek alkalmazása segíthet a kívánt viselkedés kialakításában és fenntartásában, miközben erősíti a kutya és az ember közötti pozitív kapcsolatot.

Az ugrálásról való leszoktatás időbe telhet, ezért fontos a türelem és kitartás.
Ne frusztrálódjunk vagy veszítsük el a türelmünket, mert ez csak nehezítheti a kutyánk oktatását.
A kutya viselkedésének megváltoztatása és az ugrálásról való leszoktatása időt és elkötelezettséget igényel. A konzisztens oktatás és a pozitív megerősítés kulcsfontosságúak, hogy a kutya megértse a kívánt viselkedésformát. A helyes módszerek alkalmazásával és a türelemmel a kutyának megtanítható, hogyan reagáljon megfelelően az emberekkel való találkozásokkor, elkerülve ezzel az ugrálást.

Ahhoz, hogy kezeljük az ugrálást, fontos az állat viselkedésének megértése és a megfelelő reakciók kidolgozása. Könnyebben megy a dolog, ha már amikor hozzánk kerül a kutya, azonnal elkezdjük a szabályokat beállítani. Nehéz dolog, hiszen egy kiskutya nagyon cuki tud lenni minden rosszalkodásával együtt, azonban a jövőbeni viselkedési alapok beállításához a következetesség a jövőbeni viselkedés kapcsán elengedhetetlen. Amit a jövőben nem szeretnénk megengedni a nagy kutyának, azt a kicsinek sem engedhetjük meg. Egyszer sem.

Fontos tisztában lenni azzal, hogy minden kutya más, ami az egyik kutyánál nem működik, az a másiknál működhet. Van amelyik kutyánál jobban működik a negatív megerősítés, másnál a pozitív megerősítés működik. Van amelyik kutya egy taslitól nem esik letargiába, van amelyik egy erősebb rászólástól napokig reszket.Más, más ugrálási kiváltó indíttatásra, más más hozzáállással kell reagálnunk és a megelőzésére felkészülnünk.
Az én véleményem szerint nincs egyetlen és univerzális módszer, ami mindenfajta indíttatású felugrálás esetében működik.
Éppen ezért, ha nem vagy tapasztalt kutyás - bármennyire is annak tartod magad, ha ez a kérdés felmerült benned, nem vagy az - vedd igénybe hozzáértő segítségét (kutyaiskola, egyéni tréner), mert az elhibázott megközelítés, stratégia és kivitelezés nem kívánt, hibás viselkedési lánc kialakulásához vezethet, akár a későbbi képzés, vagy együttélés során is problémát okozhat,..
A kutyák megismétlik azokat a viselkedéseket, amelyekért jutalmat kapnak. Akár maguktól kapják a jutalmat, akár mástól, fajtarstól vagy embertől. ...és kevés dolog jobban kifizetődő egy kutya számára, mint a gazdi figyelme. Hasonlóképpen, más családtagok, látogatók és idegenek is megerősíthetik a viselkedést. Még a negatív reakciók is (például a kutyával való kiabálás vagy a mancsok megragadása) továbbra is figyelemfelkeltőek, és erősíthetik a viselkedést. Sok kutya számára az ellökés egyszerűen egy birkózójáték része.
Ahhoz, hogy kutyája üdvözlőrepertoárjából kizárja az ugrást, ki kell zárnia a kapcsolódó jutalmakat. Ez azt jelenti, hogy kezelni kell a kutyáját, hogy ne gyakorolhassa az ugrást, valamint meg kell tanítani nekik egy alternatív, megfelelőbb módot az emberek üdvözlésére.

• Ha a kutya az emberekkel való találkozás során ugrál, mert izgatott és örül annak, hogy látja őket, fontos a nyugodt és kontrollált reakció.
Előfordulhat, hogy az izgatottságot le lehet vezetni más tevékenységekre, például játékkal vagy futással, mielőtt az emberekkel való találkozásra kerülne sor.
A kutyának meg kell tanítani, hogyan reagáljon nyugodtan és kiegyensúlyozottan az őt érő izgalomra.

• Ha a kutya azért ugrál, hogy felhívja az emberek figyelmét, fontos, hogy ne erősítsük meg ezt a viselkedést azzal, hogy reagálunk rá.
Az elutasító reakció vagy a figyelmen kívül hagyás lehet hatékony, mivel a kutya rájön, hogy az ugrálás nem vezet pozitív reakcióhoz.

• A kutya interakcióra vágyik az emberekkel, ezért az ugrálás egy módja lehet annak, hogy közelebb kerüljön hozzájuk.
Pozitív megerősítés alkalmazása, például a "Szépen" vagy "Nyugodtan" parancs segíthet a kívánt viselkedés megerősítésében. (fontos, hogy a nyugtató megerősítés legyen eltérő az örömködő jutalmazástól hangnemében is, ne csak kifejezésekben. Értelemszerűen a jutalmazó megerősítés lehet magas hangú pörgős örömujjongás, azonban az ugrálásról leszoktatás esetében az elvárt viselkedés jutalmazása nem lehet ilyen, nem pörgetheti fel a kutyát. Inkább mélyebb, normál tónusú, lassabban kiejtett szavakkal jutalmazzunk, dícsérjünk, miközben érezzük a büszkeséget a kutyánkra, nézzünk a szemébe és lássa, hogy elégedettek vagyunk.)
Alapvetően a kutya üdvözlése mindenki részéről legyen csendes és visszafogott, ne pörgesse fel a kutyát a találkozáskor az örömködő viháncolás, széles gesztusok, fejhangú cukizás még jobban, mint azt magától produkálja..

• Ha az ugrálás korábban pozitív figyelmet eredményezett a kutya számára, meg kell változtatni ezt a reakciót.
A pozitív megerősítést más viselkedésformákra való ösztönzésével, például a kutya leülésére vagy más parancsra való reagálásra, az ugrálás megszüntethető.

𝐒𝐳𝐨𝐤𝐭𝐚𝐭𝐚́𝐬𝐢 𝐦𝐨́𝐝𝐬𝐳𝐞𝐫𝐞𝐤:
1. Konzisztencia:
• Minden családtagnak ugyanazt a megközelítést kell alkalmaznia az ugrálás kezelésére.
• Konzekvens reakcióval segíthetünk a kutyának megérteni, hogy az ugrálás nem fogja elérni a kívánt reakciót.

2. Pozitív megerősítés:
• Ha a kutya a megfelelő viselkedést mutatja, például leül, vagy négy lábán áll, pozitív visszajelzéssel (pl. jutalomfalat, dicséret) kell megjutalmazni.
• A jutalmazás növeli annak valószínűségét, hogy a kutya a jövőben is ezt a viselkedést fogja tanúsítani.

3. Képzés és gyakorlat:
• Tanítsuk meg a kutyának parancsokat, például "Ülj!" vagy "Maradj!" amikor találkozik az emberekkel.
• Gyakoroljuk ezt a viselkedést rendszeresen, hogy a kutya megtanulja, mikor és hogyan kell reagálnia az emberekkel való találkozásokkor.

4. Helyes reakciók megerősítése:
• Az elutasítás vagy a figyelmen kívül hagyás az ugrálásra nem kívánt viselkedésre adott válaszként hatékony lehet.
• A kívánt viselkedés megerősítése a megfelelő reakciók pozitív megerősítésével segíthet a kutya számára megérteni, mi a kívánt viselkedésforma.

5. Türelem és kitartás:
• Az ugrálásról való leszoktatás időbe telhet, ezért fontos a türelem és kitartás.
• Ne frusztrálódjunk vagy veszítsük el a türelmünket, mert ez csak nehezítheti a kutyánk oktatását.

Z̲a̲n̲z̲á̲s̲í̲t̲v̲a̲ ̲m̲é̲g̲e̲g̲y̲s̲z̲e̲r̲ ̲a̲z̲ ̲a̲l̲a̲p̲v̲e̲t̲ő̲ ̲d̲o̲l̲g̲o̲k̲:̲
𒀭 Alapvető parancsok (pl. "Ülj!", "Maradj") megtanítása és rendszeres gyakorlása segíthet a kutya irányításában és a kívánt viselkedés megerősítésében.
𒀭 Konzisztencia: Fontos, hogy a kutya viselkedését mindenki a háztartásban ugyanúgy kezelje. Konzisztens megközelítés segít elkerülni a viselkedés megerősítését.
𒀭 Pozitív erősítés: Jutalmazás és pozitív visszajelzés, amikor a kutya a kívánt módon viselkedik, segíthet abban, hogy megerősödjön a helyes magatartás.
𒀭 Türelem és megértés: Az ugrálás általában nem a rossz szándék miatt történik. A türelem és megértés segít abban, hogy megfelelően reagáljunk a kutya viselkedésére anélkül, hogy az megerősítse a nem kívánt cselekedetet.

Leírok néhány alapvető stratégiai technikát a tréning során, hogy mik működhetnek, hogy látható legyen, mennyi megközelítési módja van a probléma megoldásának:
(𝘵𝘦́𝘯𝘺𝘭𝘦𝘨 𝘤𝘴𝘢𝘬 𝘢𝘬𝘬𝘰𝘳 𝘷𝘢́𝘭𝘢𝘴𝘴𝘻 𝘦𝘻𝘦𝘬 𝘷𝘢𝘨𝘺 𝘣𝘢́𝘳𝘮𝘦𝘭𝘺 𝘮𝘢́𝘴 𝘭𝘦𝘩𝘦𝘵𝘰̋𝘴𝘦́𝘨 𝘬𝘰̈𝘻𝘶̈𝘭, 𝘩𝘢 𝘵𝘶𝘥𝘰𝘥 𝘮𝘪𝘵 𝘤𝘴𝘪𝘯𝘢́𝘭𝘴𝘻! - 𝘩𝘢 𝘴𝘻𝘢́𝘮𝘰𝘥𝘳𝘢 𝘶́𝘫 𝘥𝘰𝘭𝘨𝘰𝘵 𝘰𝘭𝘷𝘢𝘴𝘵𝘢́𝘭 𝘢 𝘧𝘦𝘯𝘵𝘪𝘦𝘬𝘣𝘦𝘯, 𝘷𝘢𝘨𝘺 𝘦𝘨𝘺𝘢́𝘭𝘵𝘢𝘭𝘢́𝘯 𝘧𝘦𝘭𝘮𝘦𝘳𝘶̈𝘭𝘵 𝘣𝘦𝘯𝘯𝘦𝘥 𝘢 𝘬𝘦́𝘳𝘥𝘦́𝘴, 𝘩𝘰𝘨𝘺 𝘮𝘪𝘦́𝘳𝘵 𝘶𝘨𝘳𝘢́𝘭 𝘧𝘦𝘭 𝘢 𝘬𝘶𝘵𝘺𝘢́𝘥 𝘢𝘻 𝘦𝘮𝘣𝘦𝘳𝘦𝘬𝘳𝘦, 𝘢𝘬𝘬𝘰𝘳 𝘯𝘦𝘮 𝘵𝘶𝘥𝘰𝘥 𝘮𝘪𝘵 𝘤𝘴𝘪𝘯𝘢́𝘭𝘴𝘻! ... 𝘯𝘦𝘮 𝘪𝘴 𝘳𝘦́𝘴𝘻𝘭𝘦𝘵𝘦𝘻𝘦𝘮 𝘢 𝘥𝘰𝘭𝘨𝘰𝘵, 𝘤𝘴𝘢𝘬 𝘢𝘮𝘰𝘭𝘺𝘢𝘯 𝘪𝘴𝘮𝘦𝘳𝘵𝘦𝘵𝘰̋ 𝘫𝘦𝘭𝘭𝘦𝘨𝘨𝘦𝘭 𝘪́𝘳𝘰𝘮 𝘭𝘦, 𝘩𝘰𝘨𝘺 𝘭𝘢́𝘵𝘴𝘴𝘻𝘰𝘯 𝘮𝘦𝘯𝘯𝘺𝘪𝘧𝘦́𝘭𝘦 𝘮𝘦𝘨𝘬𝘰̈𝘻𝘦𝘭𝘪́𝘵𝘦́𝘴 𝘭𝘦́𝘵𝘦𝘻𝘪𝘬... 𝘦́𝘴 𝘦𝘨𝘺𝘪𝘬 𝘴𝘦𝘮 𝘶𝘯𝘪𝘷𝘦𝘳𝘻𝘢́𝘭𝘪𝘴.)

- Késleltetett üdvözlés, amíg a kutya megnyugszik (a kutya kontrollálva pórázzal, míg meg nem nyugszik, addig nem üdvözölheti az embert)
- Figyelmen kívül hagyás (elfordulás, statikus testtartás felvétele míg a kutya le nem nyugszik)
- Kutya pozícióba rögzítése (ránk felugrásnál megfogjuk a kutya melső lábait és számára kényelmetlenségig tartsuk a pozícióban)
- Távoltartás (a lábad magad elé emelésével távol tartod a kutyát, akár kényelmetlenséget okozva neki)
- Élelemszórás (a kutya lenn tartása jutifalat földre szórásával üdvözlés/találkozás közben)
- Feladatban tartás (parancsok végrehajtása (ül, marad) után közeledés)
- Kutyaszáj elfoglalása (rágóka, kötél, nyunyóka)
- A kutya szintjén jutalmazás (ha négy láb a padlón,akkor van jutalmazás, leguggolva hozzá)
- Korlátozó eszközök alkalmazása (mellény, hám, ami megakadályozza a kétlábra emelkedést)

21/08/2023

Ez szerintem egy nagyon jó kis cikk.
Jól érthető, a lényegi dolgokat tartalmazó hosszúságú és gondolatindító, további ismeretek megszerzésére ösztönző.

A bull típusú terrierek tartása kapcsán egy nagyon fontos, alapvető szempont a benne foglaltak ismerete, amit kiemelnék, a következő:

"A tolerancia-ablak érzékenységét befolyásolja a genetika (központ idegrendszer érzékenysége), a fajta jellemzői és a szerzett tapasztalatok is, azonban változtatható és rugalmasabbá is tehető."

a változtathatóság kapcsán hozzátenném, hogy nem a megváltoztatásáról van szó, hanem a gazdi által kezelhetővé tehetőségéról.... persze, megváltoztatni is lehet a viselkedést, akár elnyomni, de az fajtajellegű, ösztönkészletből eredő viselkedés teljes elnyomása/megváltoztatása azt eredményezi, hogy nem a fajtajellegnek megfelelő viselkedésű lesz a kutya és csak kinézetében lesz az a fajta.

Ha ezzel tisztában vagyunk, és a gazdik is elkezdenek viselkedésben, hozzáállásban változni, a fajtajellegű rivalizáló agressziós viselkedést a bull típusú terrierek esetében nem "viselkedésprobléma"-ként kezelni, hanem a választott fajta velejárójaként, és ennek megfelelő felelősséggel tartani a kutyájukat (nem mindenképpen elvárni, hogy biribari-kutyafutis-partyarc legyen), elfogadva és felkészülve, sokat foglalkozva ennek a fajtajellegű viselkedésből eredő természetes "tolerancia-ablak"-nak a tágításával akkor a közterületen is élhető, fegyelmezett és csodálatos családtag (nem gyerek) lehet a fajtából, a későbbiekben is megőrizve a fajtát olyannak amilyennek kitenyésztették; rettenthetetlen, bátor, erős, harcosnak (ma kiváló sportkutyának), minden más fajtától különböző társnak.
Ellenkező esetben a fajta legfeljebb kinézetében más, egyenviselkedésű urbánus társasági kutyává válik.... de nagyobb valószínűséggel eltűnik.

kapcsolódó cikkek a témához, a bull típusú terrierek genetikai determináltsága kapcsán a viselkedésükben:

https://www.facebook.com/sheilamondja/posts/pfbid0jJq5JyBUinAQg4Pqr1368LyHzystqRV4kwg2AU7N5uwXygkiXPRDM7pN9fCURHKLl

https://www.facebook.com/sheilamondja/posts/pfbid0d351m95xuAqvHq3b348r1j8iustJeBaMHU8Rjv6PFtsnWDtM3tyLPZ4b8N12YjSml

Mindannyian eltérő módon reagálunk a külvilág hatásaira; van, akinek nagyobb a befogadóképessége, van, akinek kisebb, egyesek könnyen, míg mások nehezebben küzdenek meg a különböző ingerekkel. A stresszes események kibillenthetnek minket a nyugalmi állapotunkból, azonban nem min...

16/08/2023

Hát, valahogy így.

Mire jók a 10 alkalmas kutyakiképző tanfolyamok?

Röviden: semmire
Ha kicsit hosszabban akarom kifejteni akkor bele kell mennem a képzés elméletbe illetve a gyakorlat fontosságába, szóval ne számíts rövid cikkre:)

Elmélet
Az elmélet nagyon fontos része annak, hogy az ember megértse a kutya “működését”, a vezérlő szándékait és alapvetően a származását, kialakulását illetve az ösztöneit. Erre komoly egyetemi szintű képzések vannak, amikre pl Biológus Bsc után lehet mesterszakon jelentkezni. Tehát van egy alapvető biológiai ismeret és erre épül rá az etológia. Azt gondolom mindenki belátja, hogy ezt nem lehet 5-10 alkalom alatt megtanulni egy tanfolyamon, még az alapokat sem, az maximum egy rövid áttekintésre, tartalomjegyzékre elegendő. Persze a képzéshez nem kellenek ilyen mély ismeretek, de az alapok elsajátítása is kb 1 éves anyagnak felel meg.

Vagy vegyük azt, hogy az ember önszántából elolvas 5-10 könyvet a témában (pl: Miklósi Ádám: A kutya viselkedése, evolúciója és kogniciója, Csányi Vilmos és esetleg Cesar Milan, Jan Fennel, Dr. Kováts Zsolt stb) csak, hogy legyen széles rálátása a témára. Ezeket, ha folyamatosan csak olvas, akkor is 2-3 hét végigrágni és kb ugyanennyi még feldolgozni és megérteni. És akkor még csak az etológiáról beszéltem és szó sem esett a jogi/állatvédelmi, egészségügyi, táplálkozási ismeretekről illetve a tanítási módszerekről, képzési módokról, rehabilitációról és egy picit sem tanult az ember az olyan speciális helyzetekről, mint a viselkedesi problémák kezelése.

Ezek mellett pedig jó lenne megtanulni azt is, hogyan kell tanitani (az embereket), hogyan kell elmagyarázni dolgokat és a szükséges tudást átadni. Ez ugye megint egy külön szakértelmet kíván, hiszen érthet valaki bármennyire a kutyákhoz, ha nem képes elmagyarázni a gazdának, hogy mit is kellene csinálnia a kívánt eredmény elérése érdekében. Tehát az világosan látszik, hogy a szükséges elméleti tudásanyag elsajátítása is kb 1/4-1/2 évet vesz igénybe, aktív tanulás mellett. Hangsúlyozom, ez csak az elméleti rész.

Gyakorlat
Mit is kell gyakorolni? Először is meg kell ismerni a kutyák viselkedését. Ezt úgy lehet megtanulni, hogy sokat néz az ember kutyákat. Nem egyet-kettőt hanem 50-et 100-at és minden esetben megpróbálja után kielemezni a kutya egyes reakcióit az adott szituációban. Ez megint csak nem fér bele 5-10 alkalomba, hiszen ehhez több hónap kell.

Ezután fogja látni az ember, hogy melyik jelzés mit is jelent, hogyan lehet észrevenni, ha a kutya feszült vagy éppen fenyegető esetleg félelmi jelzést ad és igy lehet megtanulni a különféle oldó/csillapító jelzéseket, amiket hiába tanul meg valaki elméletben, látnia kell, hogy fel tudja ismerni és tudjon rá reagálni.

Ha már elég kutyát látott, akkor lehet továbblépni, megtanulni a kutyával szembe való megfelelő fellépést, helyes testbeszédet, megfelelő tiltásokat és egyéb non-verbális kommunikációkat. Ehhez is szükséges a sok gyakorlás, mert anélkül nem fog menni. Szerencsére a kutya mindig ad visszajelzést, így tudni fogjuk, ha hibáztunk vagy félrértelmeztünk valamit.

Ez után lehet részt venni a különféle foglalkozásokon, megtanulni az egyes tanórák menetét és tartalmát, a kutyás helyzetek kezelését és persze a megfelelő ember-ember kommunikációk elsajátítását. Meg kell tanulni, hogy különféle habitusú embereknek hogyan lehet visszajelzést adni, hogyan lehet őket tanítani. A fentiek szintén nem napokban vagy hetekben mérhető gyakorlást jelentenek és akkor még nem volt szó a rehabilitációról és szocializációról, ahol problémás, gyakran nem csak kutya, de ember felé is agresszív állatokkal kell foglalkozni. Ez kifejezetten veszélyes üzem és egymagában több gyakorlást jelent, mint a fentiek összesen. Ebből is látszik, hogy a szükséges tudásanyag jóval több, mint amit egy 10 alkalmas tanfolyamon el lehetne sajátítani, felnőttképzés ide vagy oda.

Felelősség egy életért
A legnagyobb baj ezekkel a képzésekkel nem az, hogy leveszik az embereket 300-400 ezer forintra, hanem az, hogy elhitetik velük, hogy ezután már értenek a kutyák képzéséhez és bátran belevághatnak a tréneri munkába. Ez viszont több szempontból is káros.

Káros a gazdának, aki elhiszi, hogy egy képzett és gyakorlott tréner segít neki, tudja mit csinál. Aztán ha sikertelen a képzés akkor csalódik a teljes szakmában és nem viszi el valódi hozzáértő szakértőhöz a kutyát, hanem inkább együttél a nehézséggel vagy menhelyre adja az állatot.

És káros a kutyának, akiért az egészet csináljuk, akinek valamilyen problémája van, amin segíteni akarunk. Egy rossz kiképző a szükséges tapasztalat hiányában nem hogy javít, de sokkal inkább ront a helyzeten, olyan megoldásokat alkalmaz, amik traumatizàlhatják a kutyát, aminek nyomát élete végéig hordozni fogja. Ez komoly felelősség és sajnos a rossz példákkal és megoldásokkal tele van a tiktok és a többi közösségi média. És ezek alatt a videók alatt látható a sok megerősítő komment, amik azt a látszatot keltik, hogy az illető ért hozzá, miközben egy 10 alkalmas gyorstalpalón tanulta az egészet vagy még ott sem.

Tegyük a szívünkre a kezünket és gondoljunk bele: akarnánk e egy olyan orvoshoz vinni a gyereket, aki 10 napos tréningen tanult, vagy hívnánk e ilyen villany-, gáz-, vízszerelőt, vagy mennénk e ilyen fodrászhoz, kozmetikushoz, autószerelőhöz? Ugye, hogy nem!

A kutya egy érző lény, akiért felelősséggel tartozunk. A kutyaiskolák felelőssége, hogy olyan szakembereket képezzenek, akik képesek megfelelő módszerek használata mellett tanítani a kutyákat és a gazdákat, de ezt nem egy 10 alkalmas tanfolyam alatt fogják megtanulni, hanem 1-2 év alatt, egy gyakorlott és hozzáértő kiképző támogatása mellett. Ezért sem szabad felülni a manapság oly gyakori gyorstalpalók ígéretének és nem szabad elhinni, hogy valakiből 10 alkalom alatt kutyakiképző lehet.

És ott van még egy fontos dolog. Az alázat, amit nem lehet tanulni, csak úgy hogy az ember megtapasztalja a saját hibáit és korlátait és azokból épitve fejlődik. Ez sajnos nagyon sok kiképzőből hiányzik manapság.

Hogyan érdemes tanulni?
Vannak sulik ahol megadják a lehetőséget, ha valaki fejlődni akar. Elvégzi saját kutyával az alaptanfolyamot és ott kiderül van e kedve és érzéke a dologhoz. Aztán ottragad az iskolán, figyel és tanul illetve a többi kiképző is segiti őt a fejlődésben. Ezek mellett sokat olvas a témában könyveket és egyéb publikációkat. Sok esetben a suli szervez továbbképzéseket, amik segítenek az elméleti háttér megszerzésében. Megtanulja a fentieket, nem 10 alkalom hanem jóval hosszabb idő alatt, viszont ellentétben a fentiekkel ez valódi tudás lesz, ami mellé megfelelő gyakorlatot is szerez. Szerintem ez a legjobb módja annak, ha valaki kiképző akar lenni és pont ezért is támogatom azokat az iskolán, akik szeretnének ilyen téren fejlődni.
Ezen kivül vannak valós tudást adó 1/2-1 éves képzések, ha valaki a papirra hajt. A papír inkább az embereknek kell , mintegy megerősítésül, de szerintem a legjobb visszaigazolás az a sok-sok kutya, akin az ember segíteni tud az évek során. Ennek az élményét semmilyen papír nem tudja pótolni.

28/06/2023

Elmélkedés a felelős kutyatartás és a póráz viszonyának fontosságáról, nem csak a jogi szabályozások, de annak okai miatt is.

Most nem a parkban, utcán póráz nélkül sétáltatókról szeretnék beszélni, róluk majd máskor, ezek a gazdik egy külön halmaz.

Amiről beszélnék, az az, hogy itt a nyár, dübörög a kirándulásszezon.
Ellepik az erdőt, mezőt, hegyeket a kutyás kirándulók.
Van egy fontos dolog ennek kapcsán, amit tudni kell, csak nem szeretik az emberek tudomásul venni, magukra érvényesnek venni.
Kutyát csak pórázon szabad vinni ÉS természetvédelmi területen csak és kizárólag a kijelölt túra útvonalon szabad közlekedni.
Kérdeznék is a végén, remélem lesznek válaszok, és talán kulturált eszmecsere skialakulhat.

Vannak gazdik akik kutyával futnak, kerékpároznak. Sokszor póráz nélkül. Mert kényelmetlen.
Egy futót miben akadályoz az erre kitalált póráz? OK, hegyi tájfutásnál lefelé menet lehet kényelmetlen az előre húzó kutya.
El kell kerülni az ilyen szempontból veszélyes helyeket. Pórázzal és póráz nélkül is a kutya érdekében.

A bringást még értem, hogy akadályozhatja, de ők vannak a legkevesebben akik póráz nélkül "kirándulnak", sportolnak kutyával olyan területen, ahol akadály lehet a kutya, pl. terep-kerékpározni szerintem 1 ezrelék sem szokott kutyával. Mert felelőtlenség.
Kerékpárral könnyen közlekedhető úton, akár hegyen, erdőben, meg nem lehet akadály a póráz. Ha akadályt jelent, akkor nem kell bringával lemozgatni a kutyát, lehet futni. A lábunkon. Mint ahogyan a kutya is.

Vannak olyan gazdik akik szerint a póráz csak akadály, és a kutya szabadságának korlátozása vagy nem lehet lemozgatni a kutyát pórázon.
A véleményük szerint a kutyájuk nem megy le az útról, nem szalad el vad után, 100%-ban behívható a kutyájuk. Sokszor mind a hat amivel túráznak.
Érv még, hogy nem lehet lemozgatni pórázon a kutyát. Ez részben igaz, bent a városi környezetben közterületen, de egy kirándulás, túra tizenhúsz kilómétere alatt némi feladatozással nincs olyan kutya amelyik nem fárad le még sétálva is. Egy 10-15-20 méteres követőpórázon meg aztán végképp le lehet. Mind mentálisan, mind fizikálisan. Persze, lehet, hogy ehhez a gazdinak is kéne mozognia nem csak nézni ahogy előreszalad (természetesen az úton) a kutya és vissza.
Amúgy amikor nem túráznak, hanem otthon vannak és kimennek közterületre, akkor sincs pórázon a kutya?
(kaptam már rá igen választ és értetlenkedést miért baj)

Még megszokott érv, hogy nehéz úgy túrázni, kirándulni, hogy a kutya, főleg, ha pórázon van, megáll szaglászni, a gazdinak is meg kell állni, egy lejtőn elkezd futni, akkor húz, vagy jaj, a gazdinak is futnia kellene.
Ha meg egyszerre több kutyát visz a gazdi, akkor a pórázok összegabalyodnak, beleakadnak mindenbe (mibe, ha nem megy le az útról a kutya?) , az egyik gyorsabban halad, előre menne, a másik pisil, a harmadik megint más irányban menne szaglászni, stb, ahány kutya annyi tempó és irány. Kényelmetlen, és fárasztó.

Nos, itt felmerül még egy jogszabályi előírás, mely szerint:
"Közterületen ebet csak olyan személy vezethet, aki az eb irányítására, kezelésére és féken tartására képes."
"Közterületen az eb tulajdonosának biztosítania kell, hogy az eb sem más állatot, sem embert harapásával ne veszélyeztethessen."
Nekem ez a kifogás a pórázhasználatra, hogy kényelmetlen, meg nehéz, meg akadály, egy gazdától, azt jelenti, hogy nem képes a kutya irányítására, kezelésére a tevékenység közben amit végez.

A póráz ellen érvelők szerint, a kutyájuk nem megy le az útról, távolról irányítható, 100%-osan behívható, ezért nem is használnak pórázt, meg a kutya amúgy sem távolodik el a gazditól. (akkor miben zavarná egy követőpóráz a kutyát?)
Érvelésük szerint nem verekedik össze másik kutyával, csak biribarizni megy oda a másik, akár pórázon lévő kutyához, mert nem bánt. Még akkor sem, ha a másik kutya ebből nem kér és esetleg ő bizony bánt.
Persze, tudjuk, a póráz ellen érvelő szerint eleve minek van annak kutyája aki nem tudja megnevelni a kutyáját, - mert minden nevelés kérdése és szereteté - és minek viszi túrázni, sétálni, ha nem barátságos a többi kutyával/emberrel?!
A póráz nélkül sétáltatás ellen érvelő kutyája nem fog elmenni vad után, sose t***e eddig.
Mindez igaz, egészen addig míg meg nem kapja a kutya azt a triggert, ami miatt mégsem lesz behívható, mégis eltávolodik, mégis lemegy az útról. Nincs 100%-ban behívható és megbízható kutya, mindet el lehet bizonytalanítani, mindnek van trigger küszöbe.

Nos nézzünk valódi, számokkal alátámasztott érvet az elfogult, emócionális érveléssel szemben, a pórázhasználat mellett.

A kirándulások alatt eltűnő kutyák (sokszor napokra, vagy végleg) 100%-a póráz nélkül kiránduló/sétáló kutya.
Mekkora ez a szám? Ha feltételezzük, hogy csak a hosszabb időre eltűnő kutyák miatt kezd el aggódni a gazdi és kér segítséget, tehát nem beszélünk most az egy-két órára elkóborló majd visszatérő kutyákról, akkor jó kiindulópont lehet ennek megbecslésében, ha olyat kérdezünk meg, akit ilyen esetekben meg szoktak keresni. Egyetlen szervezetet kérdeztem meg, megdöbbentem... és ez a szám a töredéke lehet a valós esetszámnak, lévén nem csak őket keresik meg ez ügyben, és sokan csak facebookon posztolják ki a segítségkérést, vagy a vadőri/mezőőri szolgálatot, a helyileg illetékes vadásztársaságot kérik segítségül a kutya megtalálásában... ha kérik.

Nézzük mit válaszolt a megkeresésemrea Keresőkutyás Szolgálat Alapítvány ( https://www.facebook.com/keresokutya/ ) vezetője Kovács Tímea:

"Nagyon sok a megkeresés, hetente több ilyen eset is van, így ha felszorozzuk a 365 napot mondjuk a hozzánk beérkező, szerintem naponta legalább egy-két ilyen jellegű megkereséssel, akkor évi 700-800 kutya tűnik el erdőben vad után elfutva.
Ez csak kimondottan az erdős-vadas eltűnések száma.
Ehhez jön még a póráz nélkül megijedt, elfutott eset, mely a másik halmaza az eltűnési ügyeinknek kutyák esetén. "

Hangsúlyozom, egyetlen szervezetről van szó az esetekben.

A kirándulások alatt vadat űző kutyák 100%-a póráz nélkül kiránduló/sétáló kutya.
Mekkora ez a szám? Van rá nyilvántartás. Természetesen csak a fizikailag bizonyíthatóan kutya/macska által okozott vadelhullás kapcsán. Megközelítőleges szám. Csak a statisztikát készítő számára lejelentett esetekről. A monitoring adatai önbevalláson alapulnak, nem kötelező lejelentenie a vadásztársaságnak/vadásznak az észleléseket, tehát nagyságrenddel lehet a szám nagyobb a statisztikai nyilvántartásban szereplőnél. Mindemellett, ez a szám nem mutatja azt, hogy mennyi a nem elhullással, csak sérüléssel végződő kutya általi hajtások száma. Nincs benne a földön fészkelő madaraknak okozott kár, a vemhes állatok vetélését okozó hajtás, stb. A vetélésben elhullott nagyvadak számának nagyobb részéért is a kutyák általi hajtás a felelős. (nem, nem a szervezett vadászatok kutyáié) Természetesen a kóbor kutyák felelősek a lakott területek közelében történő vadkárokért, apróvadak, madarak esetében a macskák. De, ha az esetek csak egytizedében történik ez a lakott területtől távol, az is felháborító. (valójában a lejelentések alapján kb. a felük)

Publikusan elérhető adat a Vadgazdálkodási és Gerinces Állatani Intézet Magyar Vadelhullási Monitoring-ja, http://www.nyme.hu/index.php?id=29479&L=1
publikusan 2007- 2018 közti időszakok vannak fenn.
Ha megnézzük az adatokat és a macskák számlájára nem írható eseteket vesszük csak (értelemszerűen egy macska nagyon-nagyon ritkán tud leölni egy szarvast, őzet, muflont, vadmalacot, nyulat, megdöbbentő számot látunk, és ez Földvári Attila, az Országos Magyar Vadászkamara szóvivője elmondása szerint,

"a monitoring adatai önbevallásos alapúak, emellett nem is minden kutyák által okozott kárról tudunk, így vélelmezhető, hogy ennek többszöröse lehet úgy az egyes fajok egyedeiben okozott kár, mint a károk értéke...
Sajnos a látencia miatt nem is nagyon lehetnének ennél pontosabb adatok. ... ez a feltételezhető kár alsó határa.
Azt megint csak nehéz megmondani, hogy okozza-e a vad pusztulását, ha akár csak megkergeti egy kutya? A szarvasfélék vemhes nőivarú egyedei például ilyen esetben később el is vetélhetnek."
A témával kapcsolatban a következő videókat ajánlotta:
https://www.youtube.com/watch?v=W1MvRDvUuD0
https://www.youtube.com/watch?v=bM75FRpqdLE

A természetvédelmi területeken a kutyák által, védett növényzetben a károkat szinte 99,9%-át póráz nélkül kiránduló/sétáló kutya okozza.
A kirándulások során bekövetkezett mérgezéses esetek a kutyák körében (dögfelevés/pocsolyából ivás/csalétekfelevés) és a sérülések (lecsúszás, lezuhanás, beszorulás, verekedés akár kutyával akár vaddal) a póráz nélküli kutyákkal történnek meg az esetek 99,9%-ában.
Ha gondoljátok ezekről is hozok számadatokat

Én úgy gondolom, nem a kutya és a gazda van a pórázzal szabadságában korlátozva, hanem a környezete, a körülötte élő állatok, emberek, természet van védve. A kutya állat. Ösztönökkel, melyek csak ideiglenesen koordinálhatóak/visszafoghatóak biztonsággal képzés vagy nevelés útján. Nem minden nevelés kérdése. Nem minden rajtad és a Te kutyádon múlik.
Ha ezt olyan nagy kényelmetlenségnek éled meg, akkor gondolj bele csak, aki fél a kutyától, az is kirándul. Ott, ahol Te a kutyáiddal.
Tedd meg neki azt, hogy az önérzeteden és önző, kényelmi szándékaidon túllépve megnyugtatod azzal, hogy pórázon tartod a kutyádat.

Gondolkodj el azon, hogy;
1, valóban a világ, a törvényhozók kutya- és kutyásgyűlölete a kutyátlanok és neveletlenagresszívkutyások irigysége, ellenségessége az ami a pórázon tartást "rádkényszeríti", vagy
2, te vagy arrogáns, önző ember, aki a saját kényelmét helyezi a jogrendszer, közérdek, a társadalmi többség igénye és érdeke elé amikor csak azértis tiltakozol és szembe mégy a szabályokkal?
Hidd el, semmivel nem okoznál kényelmetlenséget a kutyádnak, (legfeljebb a saját lustaságodon, kényelmeden kell túllépni) ha pórázon viszed kirándulni, sétálni, viszont sok kellemetlenséget megelőzhetnél, illetve esélyt sem dnál kellemetlenségre sem a kutyádnak, sem magadnak sem másoknak.
A kutyádat egy tisztességes túrán, kiránduláson, követőpórázon is le tudod fárasztani úgy, hogy a végén már kézben kell vinned.. ha foglalkozol vele.
Ha nem tudod lefárasztani, akkor nem más az aki nem ért a kutyához, és rosszul látja a helyzetet, hanem Te.

Azoktól kérdezem, akik szerint 100%-osan behívható, megbízható a kutyájuk és soha nem okoz gondot:
1, - Minden kutyát engednének szabadon lófrálni?
Ha nem, szeretnék, hogy minden kutya szabadon lófráljon, akkor milyen !igazolható! kritériumok alapján lehessen póráz nélkül egy kutya? Mi az a készség/képesség amit igazolnia kell és hogyan, egy gazdának a kutyája és saját maga kapcsán, mielőtt leveszi a kutyájáról a pórázt? Milyen paraméterezésű szabályozásra lenne szükség ehhez, hogy ki lehessen zárni a nem megfelelő készségű/képességű gazdikat/kutyákat a póráz nélküli séta, kirándulás lehetőségéből a környezet és az emberek állatok védelmében?
2, Ha nem kell szabályozás, megbíznának gazditársaik ítélőkészségében?
Ha nem, miért várják el, hogy mások megbízzanak az ő ítélőkészségükben, olyan kijelentések után, hogy "100%-osan behívható, megbízható a kutyájuk", amikor világbajnok sport és munka kutyások, hivatásos képzők nem jelentenek ki ilyet, sőt az ellenkezőjét állítják.