
17/11/2024
Drága Mütyike...ma lennél 15 éves. Még mindig zokogok, ha csak szóba kerülsz, vagy eszembe jutsz. Most is sírok. Mert még mindig nagyon hiányzol...még mindig te vagy az én szerelmetes kiskutyám, a szimbiózisom, a lelkem, a mindenem. Az enyém mellett a másik szív, amiben elfért egy egész világ. Nem érzem magam egésznek nélküled, de menni kellett tovább, és képzeld, itt ez a Szörnyella, a kis Málna, akit biztos te küldtél, mert sokszor téged látlak, annyira ugyanúgy csinálja a dolgokat.
Ez az kép az egyik nagy kedvencem, és örülök, hogy végre meg is találtam.
Emlékszem, Győrbe mentünk pihenni egyet, és mivel még nem volt autónk, így vonattal utaztunk. Te nagyon jól viselkedtél, egészen addig, amíg a Keleti Pályaudvaron nem kellett egy picit várni a Győrbe menő vonatra. A peron végén állt pár katona, akik beszélgettek, és neked eszement módon ugatnod kellett őket. Mi csitítottunk, mert hát igen, elég ciki volt a katonákat megugatni, de ők csak nevettek rajtad.
Ez egy olyan emlék, amit soha nem fogok elfelejteni.
Mütyike, Butika, Zuzmóka, Szuszmákpuszi...tudod...sohasem