Mütyürke és Mogyoró világa

01/11/2024

-Mondd Micimackó, miért vagy olyan szomorú? Mindig mosolyogni és nevettetni szoktál.
-Drága Malacka barátom! Tudod mi az a mennyország?
-Nem én! Messze van?
-Távol és mégis közel.
-Ezt most nem értem Micimackó...
-Várj! Elmagyarázom. Azért vagyok szomorú, mert akit nagyon szerettem, elköltözött a mennyországba.
-De ha nagyon messze van Micimackó az a mennyország, miért nem üzensz neki hogy szereted, hiányzik és jöjjön vissza?
-Tudod Malacka, abból az országból nem lehet visszajönni.
-Akkor azért költözött el mert nem szeret téged, csak te őt?
-Csacsi kis barátom. Ő is nagyon szeret. De tudod, ha sokáig éltünk a Földön, szólnak, hogy máshol van most már ránk szükség.
-A mennyországban?
-Ott!
-Ha olyan nagyon messze van ez a másik hely, honnan tudja hogy szereted és nagyon hiányzik neked?Mivel üzensz?
-A szívemmel Malacka!
A szívemmel...

30/08/2024

Nagyjából percre pontosan 1 éve ment el.
Felnézek a kis urnára, látom a kis arcocskáját, a kis testét, érzem az illatát.
Hiányzik.
Mogyóka 2009.05.01-2023.08.30

01/05/2024

Hiába van itt Málnácska, akit nagyon nagyon szeretek, szeretünk...képtelen vagyok sírás nélkül gondolni rájuk, és akárhányszor eddig beléptem az oldalra és megpróbáltam írni, feltörtek az emlékek, és csak bőgni tudtam.
De a mai nap fontos.
Mogyóka, Mogyesz, Dzsombibébi, Dzsombolyagcucu, Mogyoró és ki tudja még, mennyi neve volt, ma lenne 15 éves.
Igen, tudom, hogy szép kort megélt, de ettől még nem lesz feldolgozhatóbb...

Nagyon boldog születésnapot neked ott, a Szivárványhídon túl. Játszál sokat, egyél finomakat, és mindent tegyél meg, amit ott lehet! Találkozunk még!

10/02/2024

Hát, ez is megtörtént.
Napra pontosan 1 év telt el azóta, hogy Mütyike egy kis barna urnában hazaért, megérkezett Málna.
Tegnap óta lakik nálunk...és már most feszegeti a határokat, én sokat nem aludtam éjjel. 🫣
Nagyon fura most egy kis apróláb a lakásban, hiszen már Mogyóka is 5,5 hónapja nincs velünk.
Most így fogunk együtt élni hármasban, Apácska, Málnácska és én, Mami.
Mütyiék hiánya ezzel nem csökken, ahogy a gyász sem...de elkezdte körbenőni az élet.

Kérlek, csatlakozzatok hozzánk itt:

https://www.facebook.com/profile.php?id=61556007254725

Málna vagyok. Tacskó. Ezzel mindent elmondtam. :-) Gyere velem!

07/02/2024

Ma 1 éve hagyott itt minket.
Nagyon gyorsan röpül az idő, de a hiánya nem szűnik. 💔🖤
Éjjel nem tudtam aludni. Nem csak azért, mert nem lehetek vele otthon, nem gyújthatok neki gyertyát, mert épp a világ másik végén vagyok- Ugyan Apácska majd gyújt neki, de akkor sem lehetek vele...és ezért gyötör a lelkiismeret.
A másik oka az álmatlanságnak...hogy pénteken érkezik Málna...és elbizonytalanodtam, hogy vajon helyes-e ez így. Nem árulom-e el Mütyikét, nem fogom-e kevésbé szeretni akár Mütyit...akár Málnát.
És most azon kaptam magham, hogy ezt a pár mondatot már 30 perce írom. Mert elvisznek az emlékek.
Annyi, de annyi képem, sztorim van még...amit el szeretnék mondani nektek. És el is fogom.
Málnácskának külön oldala lesz, és őt így már kiskorától nyomon tudjátok követni, és remélem, velünk tartotok...és talán vele itt is könnyebben fogok tudni írni.
Hiányzol Mütyike, nagyon hiányzol! Apácskának és nekem is!
Találkozunk még...

22/01/2024

Mint azt már jeleztem nektek, nyitottá vált a szívünk egy új kutyus felé. Az biztos volt, hogy tacsi lesz, kislány, fekete-cser, kaninchen vagy törpe.
Elkezdtem én, korábbi Mami keresni, és végül rátaláltam. Ránéztem, és tudtam.
Tegnap volt a személyes találkozó a kutyussal és a tenyésztővel, aki ma jelzett vissza, hogy meggyőztük őt arról, hogy kiskutya nálunk igazi családtag lesz.
Szóval egyelőre így mutatom meg a kis jövevényt, akit február 10-én, 3 nappal Mütyi halálának 1 éves évfordulója után, hozunk el.
Fontos kiemelnem, hogy ettől még nem szűnik meg az a szeretet és az a hiány, ami Mütyihez és Mogyóhoz köt, de szeretnünk kell már mást is.
Szóval ő itt Hubertus Primus Emira, vagyis Málna.
Amint megérkezik, saját kis oldala lesz, amit majd meg is osztunk veletek. Remélem, őt is szeretni fogjátok!

15/01/2024

Ez egy olyan szenzoros eszköz, amit egy kutya sem szeret. Ha lehet, kikerüli. Mütyikének tök mindegy volt, szúr-e vagy sem. Ott volt egy falat, hát menni kell.
Amúgy ő egy nagyon ügyesen tornázó kiskutya volt, bár a tacskók ugye alapvetően nagyon értelmes, gyorsan tanuló kutyák. Ezt Mogyó is bebizonyította, amikor mindenféle instrukció nélkül leutánozta azt, amit Mütyi csinált.

Ja, gondoltam szólok: szombaton megyünk kiskutyanézőbe. :-) Remélem, szerelem lesz. :-)

30/12/2023

Kedveskéink!
Raktam össze egy kis videót a 2 kisördögről. Hiszem, hogy Mütyikém és Mogyókám boldogan szaladgálnak odaát, és nagyokat játszanak a többi kutyussal.
A videóban vélhetően vannak olyan képek, amikből korábban posztok is voltak, vagyis ismerősek lehetnek, de remélem, így is szeretettel fogadjátok!

Kívánok mindannyiótoknak szeretetteljes, sikerekben és kutyapusziban gazdag Boldog Új Évet!

Mami (meg egyébként Apácska is)

03/12/2023

Amikor még nálunk is jelen volt a tacskótél effektus. Igaz, én továbbra is érzem.
Jövő télen azonban, ha bejönnek a hidegek, már egy kistacsi biztos itt fog szuszogni velünk. Ő lesz Málna. Később pedig, reményeink szerint érkezik majd Mimóza is.
A szívünk lassan alkalmassá válik arra, hogy új jövevények (rágjanak szét mindent, tanulják a szobatisztaságot és ugráljanak az idegrendszerünkön, hisz tacskók) Mamija és Apácskája legyünk. Hiszen ettől a szeretetünk nem múlik el Mütyi és Mogyó iránt.
A jövevényről pedig értesülni fogtok, addig is azonban jönnek még a régi képek, sok esetben sztorikkal együtt.

30/11/2023

Az első hó nélkülük...

28/11/2023

Az úgy volt, hogy régebben többször mentünk Szegedre. Szerettünk ott lenni, volt ott egy nagyon jó kis társaság, barátok és kutyák.
Mogyó még bőven az aktív éveiben járt, ráadásul amúgy is egy extrém érdeklődő természetjáró volt, így mindenhova benézett, beszagolt, komolyan nem volt olyan fűszál, amit ne érintett volna meg az orra.
És hát egy ilyen alkalommal sikerült parókát is találnia magának. Nem kis nevetés övezte a mutatványt.

17/11/2023

Ma lenne 14 éves...
Jó lett volna egy hosszabb posztot írni, de innen, a kórház intenzív osztályáról elég bonyolult...

Drága Mütyikém, remélem, tényleg boldog voltál...

08/11/2023

Kiskorában a wc papír guriga az egyik kedvenc játékai közé tartozott. Képes volt ellopni is.
Tépte, dobálta, amit el tudtok képzelni. Persze mindenhol a lakásban ott hevertek a darabjai, amiket mi, mint jó gazdik, szedegethettünk össze.
Hát, a kölyökkutyák már csak ilyenek. Szerencsére cigarettacsikket vagy más állatka kakiját nem kívánta megenni sosem.
(Az egyik kép elég fura. Nem azért, mert nem tudtam jól fotózni, hanem mert kiskutyára akkor jött rá a "szétszaggatlak de rögtön" állapot. :-))

07/11/2023

9 hónapja. 💔🖤💔🖤💔🖤

04/11/2023

Mütyike és Mogyika megérkezett haza ismét.
Marketplace-en láttam meg, egyből beleszerettem, de élőben még sokkal szebb.

02/11/2023

A legelső kép Mütyikéről nálunk.
Igazából fiú kutyusért mentünk el az akkori főnökömmel Aszódra. Aztán amikor odaértünk, akkor derült ki, hogy a fiúk már nincsenek ott, csak a lányok. Beszélgetés közben azonban egy kis aprólék elkezdett felmászni a cipőmre, meg rángatta a gatyaszáram. Gondoltam egy kis szeretgetés belefér, addig sem lesz esély sem arra, hogy rálépjek. Mert annyira kicsi volt! Aztán befúrta magam a nyakamba...onnan meg már egyenes útja vezetett az otthonunkig.
Hideg volt, január 15...de kellemes melegben, a kabátomba bugyolálva utazott új otthona felé.
A kép akkor készült, amikor a kabátot, pulóvert levéve letettem a kanapéra. És persze egyből ment pózolni a kanapé karfájához.
Brutálisan szép kiskutya volt (nagynak is az volt, tudom).
De hogy én nem tudtam, mire vállalkoztam, az tény. A fejem mellé tett dobozban szunyókált...volna...de ugye még kicsi volt, és egyedül volt, így nyüsszögött. Én lenyúltam hozzá, hogy megnyugtassam...és hát kiskutya nem épp ott volt. Melegnek melegbe nyúltam, de az bizony nem kiskutya volt. 😄😄
Kellett egy kis idő, amíg összehangolódtunk, és ráállt a szervezetem arra, hogy bizony kiskutyának éjjel 3-kor is ki kell mennie, és hajnali 6-kor is.
Nekem Mütyi volt az első saját kutyám. Voltak kutyáink, amikor gyerek voltam. Pedig kicsiként rettegtem a kutyáktól...miután megharapott egy tacskó.
Elsőnek kapásból egy óriás snauzer...őt nagyon szerettem. 11 éves voltam akkor. Később volt többfajta keverék kutyus, de azért náluk ott volt ugye Anyu. Szóval nem egyedül kellett mindenről nekem intézkednem. Így sem teljesen, mert Apácska is itt volt...
Szóval...megvallom most már őszintén, ennyi év után, hogy ha csak arra az első pár napra, hétre gondolok, amíg megszoktam, hogy ez biza már csak ilyen, és ezentúl ez a miniterrorista irányítja az életem...imádtam minden percét.

01/11/2023

"Mikor az élet fáját elhagyja egy falevél,
Némasága fel sem tűnik, nem beszél.
Egy szinte észrevehetetlen pillanat,
Mikor a fa és a levél között a kapocs megszakad.
Miközben szállingózik csendesen már lefelé,
Madárcsicser búcsúzik és elkísér.
Színorgonát játszik a múló napsugár,
Integetve felzizeg néhány levélpár.
Mikor végül koppanva megpihen a köveken,
Akkor söpör végig a lökéshullám a szíveken."

30/10/2023

Ő volt a legkisebb kis szumóbajnok.
Szerencsére Mogyóka nagyon jól viselte a kabátot, és szerintem igényelte is.

Ma 2 hónapja nem igényli a meleget nálunk, de olyan helyen van, ahol mindig melegben lehet.

07/10/2023

Micimicikém, Mami és Apácska szive csücsökéje.
Már 8 hónapja...percre pontosan..😭😭💔🖤

02/10/2023

Amikor végre megszokták egymást.
Hol egyik játszott párnát, hol másik.
Igaz, attól egy kicsit féltem, amikor Mogyó volt a párna, mert Mütyi feje a sok okosságtól nagyon nehéz volt...és mi van, ha kinyomja Mogyóból a szuszt?

01/10/2023

Ma van a Fekete Kutyák Világnapja!
Azt tudtátok, hogy a fekete kutyák sokkal több időt töltenek el a menhelyen, mint nem fekete társaik? (Szerintem egyébként a fehérek azok, akik leghamarabb.) De például egy kölyök kiskutyáért is sokkal többen tolonganak, mint egy felnőtt, már rögzült szokásokkal rendelkező kutyáért.
Mütyi a szó legszorosabb értelmében nem mentet kutya volt, de: amikor véglegesedett, hogy lesz egy tacsink, elkezdtem keresgetni az újságban. Mit tudtam én arról, hogy tenyésztő vagy szaporító, vagy lehet, hogy túl naiv voltam, és azt gondoltam, aki újságban árul, az jó ember. Aztán később, ahogy egyre inkább "elkutyulódtam" ismertem meg a különbséget.
Így valahol én azt gondolom, hogy bár Mütyi nem került menhelyre, vettem és nem örökbe fogadtam, mégiscsak egy, a "ki tudja milyen jövő várna rá" helyzetből...mentettem meg.
Szóval Fekete Kutyák Világnapja.
Nektek milyen színű kutyusotok van? Kérek képet is, ha nem baj! Csak úgy szívmelengetőnek nekem, kutyátlan Maminak! :-)

30/09/2023

Ma 1 hónapja ment el.
Olyan fura ez az egész. A fájdalom átalakult egy rezignált állapotba. Így kényelmesebb. Nem azért, mert nem fáj, hanem mert valahogy élni kell nélkülük.
Amikor hazajövünk, köszönünk nekik. Meg ha Apácskával e-mailezünk egymással, fel szokott jönni kérdésben, hogy most vajon mit csinálhatnának?
Lecseréltük közben a kanapét meg a szőnyeget. Így kicsit másabb most...felszedtük a kis fekhelyet, a pokrócot...de az érzelmek, a hiány...az állandó.
Hiányzol Mogyóka, hiányoztok mindketten...

13/09/2023

Rég elfeledett fotókat dob fel a facebook Mogyókáról.
Ez tegnap volt épp 3 éves.

2 hete ment el.
A kis fekhelye, táljai még a helyükön vannak, a kocsiban még benn van az utazós fekhely, pokróc.
Nagyon nehéz nem nézni hajnalonta a gyerekrácsot, ahol korábban nézett rám, a kispárna által összegyűrt fejemre, majd topogott tovább, reggelire várva. Már nyitva van...nincs miért csukni.
Talán Mütyi halála után azért volt könnyebb hazamenni, mert ott volt ő, aki igényelte a törődést, a szeretetet. Most viszont teljesen üres a lakás. Mütyi halála után mondjuk többet sírtam. Most nem jönnek már a könnyek...a fájdalom van csak.
Amikor hazaérek, vagy Apácska hazaér, egyből köszönünk a 2 kis kerámiafekhelynek, és a legtöbbször gyertyát is gyújtunk. A hétfordulókon mindig. És van friss virág is.
Sokan írtátok, hogy egy kiskutya enyhíti a fájdalmat, a hiányérzetet.
Egyrészt én ezzel nem értek egyet, hiszen ezek így nem enyhülhetnek, ha ez megtörténne, nem szerettem őket eléggé. Másrészt meg akarom élni a hiányt és a fájdalmat...érezni, tudni szeretném, mik voltak ők nekem.
Harmadrészt úgy gondolom, hogy egyelőre nem tudnám nem hozzájuk mérni az új jövevényt, plusz a még nem feldolgozott haláluk miatt türelmem sem lenne. Még.
Drága Mogyóka, Bibike, Dzsombi, Bobojó, Dzsombolyagcucu...jobban hiányzol, mint azt gondolnád!

08/09/2023

Mogyóka nagyon szerette mosdatni Mütyit, ez szerintem nála valami anyai ösztön lehetett, és Mütyit a gyermekének tekintette.
Mütyi egy ideig hadakozott ellene, de aztán belenyugodott. Öregebb korára talán még meg is szerette...mert még a tisztogatás szokást is átvette.