22/08/2022
Sajnos véget ért a földi életem,de aki szeretett engem,azzal találkozok még a mennyben
Maszatkám emlékére
Volt egy Maszat király
Egy nagy folt volt az arcán
Ő volt az én macskám
Egy csodálatos cica srác
Mikor bajom volt,bújt hozzám,
Rám t***e pihe puha mancsát
Maaszírozva rajtam dagsztott
S mély hangon dorombolt
Mikor várta a vacsit, reggelit,vagy ebédet,
Ülve várt a táljánál csendben,nagy türelemmel
Zöld szemeit sóváran meresztve rám szegezte,
S én akkor tudtam már,hogy enni szeretne
Emkékszem,mikor kicsit volál,
Mindig rengetegett játszottál
Karácsonyi díszekkel fociztál
Feldöntötted a fenyőfát
Aztán ahogy nőttél cseperedtél,
Egyre nagyobb okosabb lettél
Felmásztál a magas hársfára,
Körülnéztél a hatalmas világba
Kergetted a madarakat egereket,legyeket,
Megmásztad a bútor tetejét,mint hegyeket,
Csak hogy a zsákmányodat megszerezd
Vagy épp a háztetőn hosszan nyávogtál,
Mikor a párodért epedő szíved vert szaporán
Mikor hideg téli süvítő szél verte az ablakot,
Te mentél kint egy kört szaladni a nagy havon
Majd jöttél vissza nyávogva,s kapartad az ajtót
Aztán bejöttél elterültél a forró hatalmas radiátoron
S mikor újra kitavaszodott,
A sok madár hangosan dalolt
Te sóvár szemekkel figyelted,
Hogyan kaphasd el őket
Maszatkám,sok emlék fog hozzád fűzni,
Sohasem tudlak téged elfeledni
Emlékedet őrizni fogom,míg élek,
Aztán mikor jön a vég,újra látlak téged