06/12/2023
𝐆𝐨𝐧𝐝𝐨𝐥𝐚𝐭𝐨𝐤, 𝐚𝐦𝐞𝐥𝐲𝐞𝐤𝐞𝐭 𝐑𝐨𝐱𝐲 𝐢𝐡𝐥𝐞𝐭𝐞𝐭𝐭
Ma van az évfordulója annak, hogy két évvel ezelőtt a szívem darabokra tört; Roxytól búcsút kellett vennem a földi világban. Roxy a kezdetektől a tanácsadóm és legfőbb inspirátorom volt a hivatásomban, és mind a mai napig segít nekem. Így azokat a gondolatokat, amelyeket megosztok most - bízva abban, hogy egyfajta támogatásként szolgálhat - , a mai napra időzít***em.
A munkám során nem csupán száraz adatokkal és tényekkel találkozom, hanem minden egyes esetet átszőnek a személyes elemek és egy-egy történet; az örömök mellett pedig olykor felbukkannak a félelmek, a nehéz pillanatok. A közös munka során (hosszabb vagy rövidebb ideig) én is kicsit részese vagyok a kutya-gazdi párosok életének, ami egy abszolút bizalmi pozíció.
A legtöbb esetben egészségügyi probléma kapcsán kerül hozzám egy kutya, de a jelenség nem kizárólag ezen kutyák szerető gazdáit érintheti. A jelenség pedig nem más, mint hogy magunkat okoljuk, hogy mi tehetünk a kialakult betegségről, nem akadályoztuk meg, nem tettünk meg mindent. Az a nagymértékű információáradat, ami ér minket nap mint nap a közösségi felületekről, a médiából, illetve kereskedelmi oldalról csak ront a helyzeten, hiszen könnyen a fejünkbe ültetheti az egyébként is elhatalmasodó bűntudat hatására a gondolatot: "Ha adtam volna 𝘦𝘻𝘵 az étrend-kiegészítőt, most nem történt volna baj."
Mielőtt továbbolvasol, állj meg egy pillanatra, mert fontos lesz, amit mondani fogok: 𝐍𝐞𝐦 𝐚 𝐓𝐞 𝐡𝐢𝐛𝐚́𝐝!
A lelki folyamat, amin keresztülmegy az ember a nehéz pillanatokban, teljesen normális. Miért érzem mégis, hogy kell erről írnom? Mert mindannyiunknak szüksége van támogatásra, és arra, hogy érezzük, nem vagyunk egyedül. Te sem és én sem.
Roxyt rendkívül gyors lefolyású betegség, egy kifejezetten agresszív típusú rák támadta meg, (vélhetően) hemangiosarcoma. Erről most írok először, csupán néhány barátom tudta, pontosan mi történt. Szembesülés a szörnyű valósággal kősziklaként csapott agyon, majd a hirtelen elvesztését követően a gyász minden egyes szakaszát megéltem; a tagadással, az önmarcangolással, dühvel, önmagam megkérdőjelezésével. Ahogy ezeket megéltem, érzékenyebb lettem bizonyos üzenetekre, a különféle csatornákból áradó hamis illúziót keltő nyomásra. Azóta még nagyobb hangsúlyt fektetek arra, hogy árnyaljam az így kapott információkat, és támogassam azokat, akik magukat hibáztatnák bármiért, ami a kedvencükkel történik.
Szándékosan Roxy eseténél maradok. Senki nem tudja valójában, hogyan lehet megelőzni a rákot. Egy bonyolult, sokösszetevős folyamat, amelyre hatással lehet a genetika, a táplálás, a környezeti tényezők, garancia azonban nincs a megelőzésre, akkor sem, ha mindent "tökéletesen" csinálunk.
Az étrend kiemelt szereppel bír ha az egészségről van szó, de fontos, hogy helyén kezeljük annak jelentőségét. Minden szerető gazdi megteszi a tőle telhető legjobbat a kedvencéért, és ha volt is korábban olyan, amit ma már másként csinálnál, emlékeztesd magad arra, hogy az akkori tudásod szerint ott és akkor az volt a legjobb. ♡
. .
📸 Nagy Zsolt
