04/06/2023
Röviden beszámolnék az elmúlt hetek eseményeiről.
A nagy esőzések idején kezdődött a mizéria: hajnalban felvisított a kaputelefon, szó szerint kiestem az ágyamból. Beázás, mikrozárlat.
Aztán jött a reggeli nagy pukk, szó szerint leestem a kanapéról, amikor végleg kimúlt a sehovasefutó gép.
Aztán jött a nagy reccs, amikor megállt a kazán, és csak brummogott és úgy villogott nekem, aki otthon voltam, mint a tűzoltó autó. Szunyóka időben, egész álló nap.
Aztán jött a redőnyös, csattogott a szúnyoghálóval, ki-be, csapkodta, húzkodta, pedig attól úgy is félek, amióta az egyik nagy dirrel-durral rámcsukódott.
Kisvártatva jött a sövénynyíró ember is, aki nem csak fülsiketítőn brummbrummozik, de permetezett is, és én ilyenkor órákig be vagyok a házba zárva.
Aztán jött a nagy locspocs és klitykloty, amikor eldugult a csatornájuk, és itt idegeskedtek, hogy hova fognak pisilni. Én javasoltam, hogy a kertben is lehet (ez egy ponton valóban felmerült - a szerk.), kivéve, ha bezárnak a házba, ugye, de persze nem hallgattak rám.
Ezek után már minek árultam volna el, hogy másnap a Nagy Részleges Áramkimaradás nem attól van, hogy elment egy fázis, hanem csak lecsattant egy fi relé, mert már megint csak én estem le a kanapéról, amikor beállt a zárlat.
Azon már meg sem lepődtem, hogy ettől aztán hajnalban úgy elkezdett elkezdett pittyegni a riasztó mint egy naposcsirke keltető… , ebben a hangzavarban csoda, ha megint kiestem az ágyamból?
És ma hajnalban mi történt? Legszebb álmom közben estem ki az ágyamból, mert valami gyilkos varjú nekirepült az ablaknak, még jó, hogy a futópados, redőnyös, kazános, villanyszerelő, vizes, görényes után nem kellett az üvegest hívni.
Hogy a kutya egy percre sem hajthatja nyugalomban a párnára a fejét…
