17/11/2023
Zigmundra és a Gazdira is mérhetetlenül büszke vagyok!
Kaliforniában végeznek terápiás munkát.
Hol kisgyerekeket, hol veterán katonákat látogatnak.
🐾❤
Pajtik, jelentem, ma megtörtént végre az első hivatalos terápiás vizitem. Felvételt nyertünk a stanfordi Ronald McDonald Házba, ahol a Stanfordi Egyetem Gyerekklinikáján kezelt kisbetegek laknak szüleikkel. Olyan lurkók, akik hosszabb távon kezelésre szorulnak, sűrűn kell megjelenniük a kórházban. Mivel otthonuk távol van, ahonnan nem megoldható az utazás, átmenetileg ez a ház jelenti nekik az otthont. Ez a létesítmény a világon az egyik legnagyobb "egészségügyi lakópark", 123 család befogadására alkalmas. Rengeteg alkalmazott és önkéntes gondoskodik arról, hogy megkönnyítse ezt az egészségügyi krízis időszakot. Tevékenykednek itt fodrászok, masszőrök, tanárok. Mert hogy iskolai szolgáltatás is van, hiszen ezek a nebulók sokszor igen hosszú időre kimaradnak az oktatásból a kezelések miatt. Ezenkívül természetesen játszóterek is helyet kaptak, illetve kialakításra került egy "alkotóközpont" 3-D nyomtatóval. Működik itt egy Családi Támogató Központ is pszichológusokkal, továbbá egy "Gyász és veszteség" programot is létrehoztak. Nekünk nem volt újdonság ez a ház, hiszen szerencsére Magyarországon is van belőlük több helyen.
Ezután a rövid kis bevezető után elérkeztünk a vizit beszámolójához. Itt Amerikában ezt nagyon komolyan veszik, fotót sehol sem szabad készíteni, így marad az írásos szösszenetem. Simis leginkább az ugatásomtól parázott, mert a hangos kiabálás semmilyen körülmények között nem megengedett, nekem meg ugye elég nagy szám van és tudom is mondani, mit akarok... Szerencsére csak egy ilyen szitu történt az elején és azonnal abbahagytam, ahogy Simis rám szólt, utána nyugi volt. Millió puszit szórtam mindenkinek, sokan elvittek sétálni is (másodpórázzal, mert Simis nem adhatja át a kontrollt senkinek), sőt, már jött a nyüszögés, amikor valaki odébb állt, és nem engem szeretgetett. A legmeghatóbb mozzanat az volt, amikor egy apuka, aki két kisgyerekével él itt, elsírta magát nekem, hogy el sem tudom képzelni, milyen sokat jelent az nekik hogy épp ma ott vagyunk. Már csak ezért megérte.
