25/01/2020
Írogatni támadt kedvem.
Téma: panzió választása szőrös családtagunknak. Tudom, messze van a nyár, amikor még a legelszántabb kutyások se mindig akarják magukkal vinni a nyaralásra kedvencüket, és nem mindenki tudja barátokra, rokonokra bízni. Na, ekkor jön képbe a panzió, aminek kiválasztása korántsem olyan egyszerű, de nem lehetetlen.
A legtöbb ember nem csinál belőle nagy ügyet, kiguglizza, melyik van a legközelebb, beadja oda, oszt jó napot.
De hát miért is ne menne a kutya nyaralni?
Az utazás kérdése nagyon kutyafüggő, vannak jól terhelhető és vannak érzékenyebb egyedek. Egyik boldogan ugrik az autóba, a másik ötven méter megtétele után tengeribeteg lesz. Ezt minden gazda tudja a kutyájáról, és ennek megfelelően kell mérlegelnie, megéri-e a kutyával az autós körút, megterheli-e a repülőút, vagy sem. Vannak kutyák, akiknek mindegy, hol vannak, mit csinálnak, imádják az élet minden percét, és vannak kutyák, akiknek alacsony ingerküszöbük miatt egy emberekkel teli nyaralóhely minden pillanata kész rémálom.
A melegben még érdemes figyelembe venni egyes fajták különböző tűréshatárait is, a rövid orrú, lapos arckoponyájú /brachicephal/ fajtájú kutyák, pl. boxerek, bulldogok kiemelten szenvednek, fölösleges extra terhelésnek kitenni őket egy mediterrán éghajlaton.
A panzióválasztás szempontjai (szerintem :-) )
Ha úgy döntünk, hogy a kutya marad, és nincs kutyás haverunk, aki jó szívvel ajánlana egy helyet, ahova ő hordja kedvencét - de ha ajánlásunk van, akkor is érdemes figyelembe venni a következő szempontokat:
1., A külsőségek nem számítanak!
A szép gyep és burkolat, egyéb felesleges cicoma a gazdának szól, a kutya ezeket nem látja, nem értékeli, sőt, egy túlzottan tereprendezett placcon el tudnak képzelni szívvel-lélekkel játszó kutyákat?
2., Nézzék meg a panziós kutyáját.
Ne a kiállítási és versenyeredményeit, (ezekkel egy átlag gazdi amúgy sem tud mit kezdeni) hanem azt, hogy hogyan viselkedik sok, akár idegen kutya között. Ha kiegyensúlyozott, konfliktusból kifordul, szóra irányítható a kutya, jó helyen járnak.
3., Keressenek olyan helyet, ahol a kutyák nem csak kennelben és sétán vannak, hanem órákat bandázhatnak együtt, mert az sokat fejleszti a kutya szocializáltságát.
4., Kérdezősködjenek!
Ki az állatorvosuk, mit tenne a panziós a kutya megbetegedése, allergia, verekedés, esetleges bárminemű sérülés esetén. Ha reakciója megnyugtató, válaszai láthatólag tapasztalatból adódnak, és erősnek tűnik körülötte a kutyatartáshoz szükséges háló, jó helyen járnak.
5., Menjenek el ismerkedésre, és engedjék be a kutyát az ott bandázó panziós kutyák közé.
Figyeljenek a kutyára, de főként a panziós reakcióira. Ha nyugodtan kezeli az új egyed érkezéséből adódó esetleges konfliktusokat, a kutyák között van tekintélye, jó helyen járnak!
6., Hagyják ott a kutyát pár órára!
7., Egy jó idegrendszerű egyed egy jó helyre nagy valószínűséggel szívesen megy vissza. Sajnos a rossz idegrendszerű, rosszul szocializált kutyák utálni fogják az új helyzetet és sok alkalmon keresztül nem is fogják megszeretni. (Írok majd a kutyapanzióba szoktatásról is egy másik alkalommal.)
8., A jó panziós nem hívogatja telefonon a nyaraló gazdit, hanem megold.
Sajnos balesetek, váratlan megbetegedések, tüzelés, stb. elkerülhetetlenek akkor is, ha a kutya éppen a panzióban van. Szerencsés esetben a panziós ezeket jobban tudja kezelni, mint egy átlagos gazda, hiszen sokkal több kutyát és kutyákkal előforduló helyzetet látott már, amelyeket megtanult magabiztosan kezelni, nem pedig nyaralás közben zavarja a több ezer kilométerre lévő, tehetetlen gazdát.
Ha a fentieken végigmentek, és még mindig tetszik, valószínűleg tényleg jó helyen járnak. 😊😉
