17/04/2024
Új munkaruha.
Vízhatlan, könnyű, kényelmes.
Lepereg róla szőr.👍
Van több mintával is.😀
Jambrichné Baranyai Klára vagyok. Kisállatkozmetikus, kutyamasszőr és alapfokú kiképzésvezető. Teljeskörű és részkozmetika kutyusok számára.
(5)
Rigó Utca 17
Békéscsaba
5600
Ha szeretnél elsőként tudomást szerezni Klári kutyakozmetikája - Békéscsaba, Rigó u.17 sz. új bejegyzéseiről és akcióiról, kérjük, engedélyezd, hogy e-mailen keresztül értesítsünk. E-mail címed máshol nem kerül felhasználásra, valamint bármikor leiratkozhatsz levelezési listánkról.
Üzenet küldése Klári kutyakozmetikája - Békéscsaba, Rigó u.17 sz. számára:
Első találkozás Ferivel.
A történet nagyon régi, kb. 1994-95-ben történt. Az akkor 10 éves lányom és a barátnői felfedezték, hogy a Lencsón a Virág cuki, (inkább kocsma) mögött van egy „kis” kutyus, kicsi kennelben, és ő azt sétáltatni akarja. A „kis” kutyáról kiderült, hogy egy szépen megtermett kaukázusi kan, 60 kiló, és nem egy barátságos öleb. Megőrült a bezártságtól, a részegek folyamatos piszkálásától embergyűlölő lett, ennek hangot is adott. A pórázt nem ismerte, soha senki nem sétáltatta. A lányom fele súlyú volt, mint a kutya, a „marmagasságuk” majdnem egyforma volt. Kettőjük közül nyilván Maci volt az erősebb. Persze a gyerek nem akart a tervéről lemondani, valamit tenni kellett. Ajánlották, menjünk ki a kiképzőbe, és ott keressük Such Ferit, mert ha valaki tenni tud valamit, hát ő az. Jó, így is tettünk. Dilettáns módon, valahogy kirángattuk Macit, örültünk, hogy útközben senkit nem akart megenni. Most már tudjuk, minden létező hibát elkövettünk. A kiképzőben ott ácsorgott egy fiatal, vékony, nem túl magas srác. Na, gondoltuk, megkérdezzük tőle, hol található az a hozzáértő, szuper kutyakiképző, akit ajánlottak, mert mi őt keressük, és nem is érjük be mással. Meg is kérdeztük. Kicsit furcsán nézett ránk, és mosolyogva mondta, hogy ő az. Akkor meg mi néztünk furcsán. Ember, ez a kutya ma még nem evett! Ez a fickó sem sokkal nagyobb a kutyánál, csak ennyi jutott az eszembe. Nagy nehezen kinyögtük, hogy mit akarunk, a kutya emberevő, segítsen megnevelni. A fickó, halál nyugodtan csak ennyit mondott: „Jó”. Kivette a kezemből a pórázt, rögtön letolt, hogy ezzel a szarral, ami most rajta van, nem lehet ezt a kutyát sétáltatni. Fojtónyakörv, bőr vagy láncos póráz. Kerített egyet rátette a kutyára. Maci persze ezt nem tolerálta. Őrjöngött, dobálta magát, csattogtatta a fogait, mindent megtett hogy megreggelizze Ferit. De ő csak állt szilárdan, mosolygott és tartotta Macit. Minden egyes támadási próbálkozására, csak ennyit kérdezett: „Erről is le akarjátok szoktatni?” Ez a kérdés nálunk szállóigévé vált. Egy kis idő után -ami nekem éveknek tűnt-, Maci feküdt a földön, lihegett, habzott a szája, de nyoma sem volt a régi emberevő önmagának. Feri meg csak állt és mosolygott, csak ennyit kérdezett: „Mi a gond ezzel a kutyával?” Tulajdonképpen semmi, csak mi vagyunk hülyék és nem értünk a kutyához. Mentségünkre legyen mondva, ő volt az első kutyánk. Maci sokáig lakott a kiképzőben, a „régi öregek” még biztosan emlékeznek rá. Engedelmes, szófogadó kutya lett belőle Ferinek köszönhetően. A részegeket továbbra sem szerette, de a lányok tudták sétáltatni, és soha semmi baj nem történt. Szép kort megélt, 14 éves volt, amikor elment,egy este elaludt és nem ébredt fel. Mi is sok mindent tanultunk a kutyás életről. A 10 éves gyerekből azóta állatorvos lett. Az életünk elképzelhetetlen kutya nélkül.
Jómagam 3 kutyás végzettséggel rendelkezem, és a Tarka Falka Alapítvány kuratóriumának elnöke vagyok. Sérült kutyák rehabilitációjával foglalkozunk.
Mindezt egy „fickónak” köszönhetjük, akit mindenki úgy hív: Feró