19/01/2021
[6 PERCES FALKACUNAMI ]
Kánnai Mesi és Székely Daniella írása
“Azt már mind tudjuk, hogy a kutya igazából a farkas egyenesági leszármazottja. Ahogy hosszútávú tudatos szelekcióval bármikor létre tudnánk hozni, ha nem is embert, de Homo erectust a csimpánzok és bonobók tenyésztésével, úgy a mai farkasból is bármikor tudnánk kutyát tenyészteni - csak gyorsabban.
Pont ezért fontos, hogy a kutyákat szelíd, alkalmazkodóképes farkasokként kezeljük. Azt is meg kell érteni, hogy a kutyák nem ismerik az olyan bonyolult, absztrakt kifejezéseket, mint "kevert fajú csoportok", tehát minket is szelíd, alkalmazkodóképes farkasoknak látnak. Ezért kell a falkánk vezéreként viselkedni a békés együttélés érdekében.”
El kell, hogy szomorítsunk kedves olvasó, amennyiben azt hitted eddig, hogy egy tudományos szöveget olvasol. Az alábbi rövid bevezetőben ugyanis nem sok igazság található, az egész csupán egyik oktatónk képzeletének szüleménye, azonban jól mutatja azt, hogy milyen könnyű beugrani néhány logikusan hangzó érvnek, még akkor is, ha azok valójában semmilyen valóságtartalommal nem bírnak.
Az alábbi cikkben néhány olyan falkaelmélettel, dominanciával és falkavezérséggel kapcsolatos tévhitet szeretnénk eloszlatni, amelyek hosszú ideje tartják magukat a köztudatban annak ellenére, hogy ma már tudjuk, ezek valójában nem helyesek, sőt esetenként kifejezetten károsak is lehetnek a kutyáinkra nézve.
1. Tévhit: A farkasfalkát az alfa állat/alfapár vezeti.
Valóság: Az alfa állat, akinek mindenhez elsődleges joga van és minden körülmények között ő irányítja a csoportot valamilyen felsőbbrendűségnél fogva, egyszerűen nem létezik. A farkasok szociális egysége a család, amely a szülőpárból és a még nem ivarérett és/vagy nem önálló kölykökből, valamint esetenként néhány idősebb testvérből áll. A családot az affiliatív, azaz kötődést erősítő, barátságos viselkedések tartják össze és teszik lehetővé az együttműködést, nem az állandó villongás és erőszak.
2. Tévhit: Minden ajtón neked kell először kimenned, mert a farkasoknál az alfa vezeti a falkát, neki mindenhol kijár az első hely.
Valóság: A farkasok ritkán használtak/használnak ajtókat (még kotorékokba is csak az utódgondozás során rövid időre húzódnak és ezt is kizárólag a szoptató szuka és a kölykök használják), egyáltalán nem jellemző, hogy bizonyos helyekre csak meghatározott sorrendben lépnének be az állatok (sem a farkasok, sem a kutyák). Ettől függetlenül természetesen érdemes megtanítani a kutyát arra, hogy az ajtó, kapu nyitásakor várjon és egy adott jelre induljon el, de ezt a mindennapi helyzeteknek megfelelően érdemes használni- ha célravezetőbb, előbb a kutyát érdemes beküldeni, ha biztonságosabb, a gazdi megy be vagy ki először.
3. Tévhit: Ne hagyd, hogy a kutya előtted menjen, vagy húzzon pórázon, mert mindig, minden helyzetben az alfa az első!
Valóság: A pórázon való húzásnak több oka lehet, például izgatottság, frusztráció, nem tanított/nem jól tanított pórázas séta, ezen felül a kutyák természetes tempója elve gyorsabb, mint az emberé. A pórázhúzás leggyakoribb motivációja, hogy a kutya egyszerűen minél több információt szeretne szerezni a környezetéről minél rövidebb idő alatt, hiszen egy alapvetően szag alapján tájékozó állat esetében ez a természetes. A dominancia nem egy csavaros akcióterv, nem is jellemvonás, hanem annak kifejeződése, hogy egy adott erőforráshoz melyik állat hogyan fér hozzá - ez a helyzettől, az adott (jellemzően két) állattól függ és általában békésen dől el. A család, a csoport együttes mozgásakor ilyen szabályozottság nem figyelhető meg arra vonatkozóan, ki, merre mehet, mehet-e a szülőpár előtt vagy mellett. Ettől függetlenül a laza pórázon való séta megtanítása fontos, hiszen így mind a kutya, mind a gazdi számára kényelmesebbé válik a séta, a kutya figyelme pedig jobban megtartható, magunkra vonható.
4. Tévhit: A kutyánk feletti dominanciánkat kifejezhetjük az állat földrenyomásával, grabancrázással, pofa összeszorítással, megmorgással, mert az anyakutya is így fegyelmezi a kölyköket.
Valóság: Egy jól nevelő, kiegyensúlyozott anya-kutya rendszerint nem alkalmaz ilyen eszközöket, vagy ha igen, ott jellemzően közbeavatkozás szükséges. Az sem elhanyagolható, hogy mi nem vagyunk sem kutyák, sem farkasok, a tőlünk érkező impulzusok másként hatnak egy kutya számára. A kutyánk pontosan tisztában van vele, hogy külön fajhoz tartozunk, nem hisz minket furcsa, csupasz, két lábon járó kutyáknak. Az állat bántalmazásával és az erőfitogtatással csak rontunk a kapcsolatunkon, valamint megágyazhatunk több viselkedésproblémának is, emellett a passzív (agonisztikus) szubmisszió - vagyis az önkéntes(!) földre/hanyattfekvés - fizikai kikényszerítése jelentősen növeli a balesetveszélyt, mivel a kutya fájdalmában, félelmében agresszívan léphet fel. (Büntetésről és viselkedésproblémákról itt olvashatsz bővebben: https://www.sci-9.hu/blog/buntetes-es-viselkedesproblemak/ )
5. Tévhit: Amikor utasítást adsz a kutyádnak, mutasd a tekinteteddel is, hogy te vagy az ellentmondást nem tűrő alfa.
Valóság: Hatékonyabb, ha ehelyett a feladatokat és szabályokat megfelelő motivációval tanítod, ami miatt a kutya lelkesen és gyorsan hajtja végre azokat. Ahelyett, hogy a szemöldököd ráncolnád, építsd a kapcsolatotokat. Érdemes megjegyezni, hogy a kutyánk a szemünkbe nézve és/vagy a tekintetünket követve rengeteg információhoz jut a környezetét és a mi érzelmi állapotunkat illetően.
6. Tévhit: Ne hagyd, hogy a kutya rád vagy a családtagjaidra morogjon, az alfára nem moroghat senki. Ne félj, ha rád morog, mert a kutya megérzi ezt és gyengének fog tartani, az alfa nem fél.
Valóság: A morgás teljesen természetes viselkedés, úgynevezett ritualizált agresszió. Rengeteg kontextusban megjelenhet a játéktól kezdve a változatos szociális helyzetekig - kiválthatja félelem, fenyegetettség, irritáltság is. Mind a farkasok, mind a kutyák számára rendkívül fontos, hasznos kommunikációs elem, amelyet egymás között is használnak függetlenül attól, ki erősebb, nagyobb, idősebb vagy asszertívebb és pontosan arra szolgál, hogy a feszült helyzetek ne eszkalálódjanak valós agresszióig. A morgás jelzés a kutya részéről, hogy számára kellemetlen szituációban van. Ha ilyen esetben a kutya büntetést kap, a morgás nem lesz hatékony megoldás számára, így elmaradhat és azonnal a nyílt agresszió, támadás következhet, ráadásul növelheted a frusztrációját is. Morgásért soha ne büntess, ehelyett a kellemetlen szituációt szüntesd meg. Ezután a megfelelő tréninget alkalmazva, ha kell, szakember segítségével elkezdhetsz dolgozni azon, hogy a kutya ne élje meg fenyegetőnek az adott ingert, helyzetet. (Erről itt olvashatsz bővebben: https://www.sci-9.hu/blog/agresszios-letra-a-felelem-es-az-agresszio-kapcsolata/)
7. Tévhit: Szeresd a kutyád, de ne vidd túlzásba a kedvességet, mert azt fogja hinni, hogy bármit tesz szeretet jár érte és szófogadatlanná, elkényeztetetté válhat.
Valóság: A kutyád akkor fog hallgatni rád, ha elég jó a kapcsolatotok. Szeresd nyugodtan és dolgozzatok együtt sokat úgy, hogy azt mindketten élvezzétek. Úgy is faraghatsz belőle jól nevelt kutyát, hogy közben sokat szeretgeted. A szeretetnek semmi köze nincs sem az engedelmességhez, sem a viselkedésproblémák kialakulásához - előbbi a helyesen kivitelezett képzés, utóbbi pedig a környezet, a genetikai örökség és a korábbi tapasztalatok függvénye. Érdemes továbbá figyelembe venni, hogy a kutyatartás egyik legfőbb kulcseleme, amiért egyáltalán kutyát tartunk, az a kölcsönös, egyedülálló szeretet, ami kutya és ember között jön létre.
8. Tévhit: Az alfa rendelkezik a víz és az étel fölött is, ezért mindig csinálj úgy, mintha beleennél a táljába, mielőtt odaadod neki azt, és mindig előtte tölts vizet is, hogy lássa, a te kegyedből ihat.
Valóság: A farkasok esetében nincs olyan szabályszerűség, hogy először bármelyik családtagnak kellene ennie vagy innia - ha bőségesen áll rendelkezésre táplálék, a család minden tagja együtt eszik amolyan “aki kapja-marja” alapon, ha kevés a rendelkezésre álló élelem, úgy jellemzően a szülők esznek többet, mivel az ő túlélésük a család fennmaradása szempontjából kritikusabb, mint a még nem önálló kölyköké. Ezen felül a nem ember mellett élő kutyacsoportoknál nem jellemző a koordinált vadászat, így a zsákmány elosztása sem. A páriakutyák a farkasoktól eltérően laza, jellemzően nem együttműködő csoportokban élnek, ahol az állatok alá-fölérendeltsége esetleges és helyzetenként változó. Amit szintén fontos megjegyezni, hogy az élelem megvédése is teljesen normális viselkedés, semmiféle szabályszerűség nincs arra, hogy a már megszerzett élelmet át kellene adni bármely másik állatnak a csoportban vagy családban - ha ilyen jellegű problémával találkozol, azt viselkedésmódosítással lehet megváltoztatni, kooperatív tréninggel tanítani.
Ha beleeszel a kutyád ételébe, elveszed tőle a tálját, csak összezavarod és megtaníthatod neki, hogy féltenie kell tőled az ételét, mert ha a közelébe mész, el fogod venni tőle.
A “kegygyakorlás” nem csak, hogy a kutya számára értelmezhetetlen koncepció, sokakban megerősítheti azt az érzetet, hogy a társállatunkkal szemben zsarnokoskodni, felsőbbrendűséget gyakorolni helyes és követendő, amely sajnos sok más mellett az állatbántalmazás- és kihasználás alapja is.
A valóság az, hogy nincs szükséged dominancia-gyakorlatokra a kutyáddal, mert a bolygó legkooperatívabb fajával élsz együtt.
Nem kell falkavezérré vagy alfává válnod ahhoz, hogy jól tudjatok együtt élni, de komoly sport- vagy munkateljesítmény eléréséhez sincs szükség semmi ilyesmire. Tudjuk, hogy nehéz évtizedek alatt berögzült tévhiteket áthuzalozni az agyunkban, de ha erre képesek vagyunk, egy teljesen új, sokkal békésebb és tudatosabb oldalát láthatjuk meg a kutyázásnak, amelyben nem kell pontozni magunkat minden nap, hogy mi vagyunk-e az alfák és nem csorbult-e a tekintélyünk egy kis pórázhúzástól vagy felugrálástól. Végre lehetőségünk nyílik arra, hogy annak lássuk a kutyáinkat amik, és ne kelljen kis hataloméhes szörnyetegként néznünk rájuk: ez a valóban természetközeli megközelítés közelebb áll a kutya valós viselkedéséhez és igényeihez, mint a fikciókon és erőszakos behatásokon alapuló “falkaelmélet”.
