20/05/2024
Olvasni, olvasni, érteni, megérteni! 😉😍😘❤️
"Hol a kutya helye?
Hatalmas viták szoktak kialakulni fenti témában, és az örökbefogadás során is rendszeresen felmerül a kérdés: kint vagy bent?
Mi ezt egy kicsit más oldalról közelítenénk meg: szerintünk a kutya helye az ember mellett van.
Ez ma, a 21. században persze azt jelenti, hogy a kutyus a házban lakik, mivel az idő nagy részében mi is bent vagyunk. A benti tartást ellenzők szerint viszont ez valami modern úri huncutság, a kutya helye hagyományosan kint van. De nézzük meg a kérdést egy kicsit közelebbről. Vagy inkább távolabbról:
Az első egyértelműen háziasított kutya csontmaradványai 12 000 évesek. Az első települések pedig kb. 10 000 évvel ezelőtt jelentek meg. Tehát a kutya már legalább 2000 éve élt együtt az emberrel úgy, hogy még nem voltak mai értelemben vett házak, falvak.
A középkorban az ember az ideje nagy részét még mindig kint tölti, vadászik, földet művel, a lakóhelyek jóidőben nyitottak, hidegben pedig jól jön a kutyus 38,5 fokos testhője éjszaka.
A földműves hajnalban kel, végzi a munkáját a szabadban, este sötétedésig.
A pásztorok az év nagy részében a jószág mellett élnek. Télen is sokszor az istállóban, az állatok mellett alszanak.
Kialakulnak a nemesi réteg rövid szőrű, kényes vadászkutyái, mint az agár és a vizsla, és nekik a fárasztó munka után bizony jár a kandalló melege. De ekkora már léteznek az ún. társasági kutyák is.
A nemesség lakomáin szokás volt az ételtől zsíros kezeket fehér kutyák szőrébe (magasabb körökben apródok hajába) törölni.
Egyszóval az ember és a kutya élettere sok-sok ezer éven keresztül közös. Igaz, hogy nem mindig a kutya él a házban, hanem többnyire az ember él kint, de ez a kutyának nem fontos, neki az a lényeg, hogy az ember mellett, falkában, biztonságban érezze magát.
Az 1800-as években a polgárosodással köszönt be az a korszak, amikor a kutya és az ember általános élettere egyszer csak szeparálódik.
De ez is csak a városokban igaz, mert vidéken a lakosság nagy része még sokáig hajnalban kel és kint dolgozik, a pásztorkutyák még ma is sok helyen az év nagy részében a pásztor és a nyáj mellett élnek, együtt esznek, együtt dolgoznak, együtt alszanak.
Ez a kutya természete, mi alakítottuk ilyenné több, mint 12 000 év alatt. Ezen nem változtat néhány évtized "hagyománya".
A menhelyen ezért olyan gazdik jelentkezését várjuk, akik hozzánk hasonlóan a kutyusok igényeit tartják szem előtt, és a kutyát nem kerti dísznek vagy "bioriasztónak", hanem társnak tekintik."
forrás:
