Pieke Ágoston - terápiás kutya képzés pszichológusok számára

28/01/2025

ÚJABB SIKERES TERÁPIÁS VIZSGA - Teddy (a mopsz) mostantól pszichológiai rendelést tart! "Az élet túl rövid ahhoz, hogy a kutyám nélkül tartsak terápiát!" - hasonló járhatott Szandi (pszichológus) fejében. Amikor először megkeresett, és mondta, hogy egy mopsz fajtájú kutyával jönne, nyeltem egy nagyot... Aztán eljöttek a felmérésre, és láttam, mennyi vidámság és szeretet szorult kettőjükbe.
Az első alkalmon megegyeztünk Szandival, hogy nyíltan fogunk egymással kommunikálni, akkor is, ha valami kellemetlenség van. Aztán talán még csak a második alkalom volt, és Szandi elmondta, hogy mennyire nehéz volt neki egy visszajelzésem arról, hogy valamit nem jól csinál. Nem volt benne vád, nem volt benne sértődés, csak kifejezte, hogy érzi magát. És nyitott volt az én oldalamra is.
Az egy dolog, hogy milyen könnyen sikerült tisztáznunk, de talán ott alakult ki Szandival közöttünk egyfajta szövetség, hogy számíthatunk egymásra egy mélyebb szinten is. Akkor is, ha feszültség van! És ez végig jelen volt, adott egy biztonságot a folyamatnak. Tudtuk, hogy mindent megteszünk, de nem vártunk egymástól irreális dolgokat. És közben oké volt, ha emberek is vagyunk: hibázunk, elfáradunk, elbizonytalanodunk. Megtettük, amit tudtunk, és büszke vagyok, hogy sikerült!
Ezzel az érzéssel osztom meg Szandi visszajelzéseit arról, hogyan élte meg. Olvassátok! 🙂
>>
Mióta az eszemet tudom, egy mopszról álmodoztam (a kutyaprotkós reklámból). Miért? Mert olyan kis csúnyácska, mafla és mégis a legcukibb teremtés a világon. Elképzeltem, milyen nagyokat fogunk sétálni, mennyi trükkre megtanítom majd és hány órát fogunk eltölteni a kanapén összebújva.
Aztán 2020.08.20-án belépett az életünkbe Teddy 🤎 Egy hiperaktív, mindentrágó, kajla mopi kislány, hatalmas szívvel (és gyomorral). Az összes mopsz-sztereotípiát meghazudtolva jött, ha menni kellett, tanult, ha az volt a program, játszott kifulladásig, bújt és barátkozott. Séta közben a szembejövő emberek arcára mindig mosolyt csalt, a gyerkőcök is imádták (na és persze azok szívét is ellopta, akik szerint „a kutya házba nem való”, illetve „a kutya a németjuhásznál kezdődik”).
Eltelt 3,5 év, Teddy felnőtt, nyugodtabb lett, összeszedettebb. Akkor kezdtem el én is magánrendelésben dolgozni felnőttekkel és jött a szívfájdító felismerés: rövid az élet, töltsünk hát minél kevesebb időt külön, „de jó lenne, ha itt lehetne velem a munkámban, és ha még a klienseimnek is segít, akkor mindannyian nyerünk”. És bekattant... vad google-keresések és posztolások után megtaláltam Ágostont és felt***em a kérdést, hogy mopszból lehet e terápiás kutya.
A felmérés-sorozat után 2024.02.15-én elkezdtük a közös felkészülést. Ha esett, ha fújt, ha perzselt a nap... nem volt megállás, nem volt kifogás. Hogy mi volt? Önismeret. Fejlődés. Elvárások, majd azok helyretétele. Könnyek, boldogok és szomorúak egyaránt. Kudarcok és természetesen sikerek. Morgás (Teddy a csontra, én Ágoston „x” és „?” jelzéseire a próbavizsgákon 😁 ). Türelem, na meg türelmetlenség. Soook nevetés! És ezt mind egy olyan csapat tagjaként élhettem meg, ahol mindenki szerelmese a kutyázásnak, ahol megoszthattuk egymással minden kétségünket és örömünket, ahol bíztattuk egymást, ha arra volt szükség.
2025.01.20-án pedig Teddy hivatalosan is a kolléganőm. A folyamat végén nem csak egy terápiás kutyust „kaptam”, hanem egy majdnem 1 éven át tartó kalandot, egy újfajta tudatosságot és egy hihetetlen kapcsolódást a mopimmal. Miközben ezt írom, ő épp itt durmol mellettem kifáradva, én pedig szó szerint a könnyeimmel küzdök, mert tudom, hogy ő ezt az egész folyamatot értem t***e, mindig örömmel 🥹
A felkészülés folyamatában többször is megkaptam másoktól a kérdést: „Mi volt először: a kutyám vagy a terápiás kutya ötlete?”
Erre mindig nevetve válaszoltam: „Szerinted, ha az ötlet lett volna az első, egy mopszot választok?!”
Ma már saját, szarkazmussal átitatott kérdésemre is van válaszom: "IGEN!”
Bíró Alexandra (Szandi)

17/01/2025

A CSUPASZÍV HOZZÁÁLLÁS NEM ELÉG! DE NAGYON JÓ ALAP! Kell hozzá még szorgalom, önreflexió és kitartás is! Számomra erről szól Évi és Azra története, akik a héten teljesítették sikeresen a terápiás záróvizsgát. Szép volt látni, ahogy a hebrencs, kamasz, activity-labradorból végül összeszedett terápiás munkatárs lett, de számomra a leglenyűgözőbb az a transzformáció volt, amin Évi keresztül ment. A kihívás az volt, hogy hogyan tud szabályokat és kereteket tartani egy ilyen fiatal aktív kutyának úgy, hogy közben nagyon szereti, és a legjobbat szeretné neki adni, mindent megengedni lehetőleg, hiszen ő ilyen, így tökéletes. A kényszermentes kiképzés nem a szabályok vagy határok hiányát jelenti, hanem azt, hogy pozitív megerősítéssel, a kutya motivációjára és természetes viselkedésére építve tanítunk, mellőzve minden olyan módszert, ami félelmet, stresszt vagy kellemetlenséget okoz az állatnak. Talán nem is érti mindenki, hogy ez milyen nehéz tud lenni egy olyan ember számára, aki a legteljesebb módon szeretné megadni az elfogadást és a szabadságot azoknak, akiket a legjobban szeret. Hálás vagyok Évinek, hogy ennyire nyitott volt a visszajelzéseimre, és nem csak a kutyával gyakorolt szorgalmasan, hanem magán is példamutató módon dolgozott!
Fogadjátok szeret***el Évi élménybeszámolóját!
"Azra 12 hetesen pont akkor csöppent a családunkba, amikor egy nagyon nehéz élethelyzetből próbáltunk kilábalni.
Egy nyári estén a teraszon feküdt az ölemben a kiskutyám, a lányom pedig megszólalt: „Anya, Azra egy terápiás kutya!"
Hát igaza lett! 15 hónap felkészülés után sikeres záróvizsgát tettünk. De az utunk nem volt ennyire egyszerű. Azra 4 hónapos korában elkezdtünk a Scidog kutyaoviba járni, pár órán voltunk túl, amikor megismerkedtünk Ágostonnal, aki egy bemutatót tartott, milyen is egy terápiás kutya és felvezetője képzés, illetve milyen kutya-gazdi párosok felelhetnek meg.
Azt gondoltam, ez nem véletlen, gyorsan jelentkeztünk is, hátha alkalmasak lehetünk. Teljesen kezdő kutyásként (nem volt Azra előtt még saját kutyám) egy kölyök labradorral belevágtunk a nagy kalandba!
Innentől csak Ágostonhoz jártunk, mindent az alapoktól kezdve ő tanított meg nekünk. Kis túlzással még azt sem tudtam, hogy kell fogni a pórázt. Szerintem nem voltunk kis kihívás, nagyon sok hullámvölgyön mentünk keresztül, de kitartottunk! Sokszor inkább Ágoston tartotta bennem a lelket. Nyáron a 40 fokban, télen a hideg, fagyos szélben állva is gyakoroltunk kitartóan. Ahogy telt az idő, egyre inkább kezdett összeállni a kép, menni fog ez, úgy éreztem. Aztán jött a kamaszkor, persze ezen is átlendültünk. Ágoston nagyon jól érezte mindig, hogy mire van szüksége a kutyának és mire nekem. Volt, hogy lelki támasz kellett, volt, hogy egy nagy játék Azrának, így haladtunk előre lépésről lépésre, mindig a kutya személyiségét tiszteletben tartva.
Amikor csoportban gyakoroltunk, sokat jelentett a többi párossal megosztani örömünket, bánatunkat. Együtt örültünk, ha sikerült a feladat, ha meg nem, tartottuk egymásban a hitet. A próbavizsgák vagy más szervezettel való együtt gyakorlás nagyon sokat jelentett, önbizalmat adott a külső megerősítés. Elérkezett a temperamentum vizsga napja. Ennyire én még vizsgán nem izgultam, mint itt, de Ágoston szavai mindig ott csengtek a fülemben: „Jól felkészültetek, mindent megt***etek, hogy sikerüljön." Így is lett. Az én 17 hónapos kutyámmal levizsgáztunk! Ezután jött a záróvizsgára való felkészülés. Egy alternatív iskola elsős csoportjához jártunk, általában heti 2×. Itt is szépen haladtunk a feladatokkal, Charlie és Fülöp (Ágoston kutyái) is segít***ek a felkészülésben. Ágoston türelmére és kreativitására itt is nagy szükség volt. A gyerekek lelkesen és rengeteg szeret***el vártak mindig minket. A záróvizsga jó hangulatban telt, bár az izgulásomat nem tudtam kint hagyni. A vizsgabiztosok támogatóak voltak. Most kikerültünk a nagybetűs életbe, kíváncsian várjuk Azrával, hol találjuk majd meg a helyünket. Többek között konduktor mellett tervezünk dolgozni.
Szentimrey Évi"

09/01/2025

VISSZAJELZÉS A TERÁPIÁS KUTYA VIZSGA FELKÉSZÜLÉSRŐL. Viki és Füge (golden retriever) karácsony előtt pár nappal teljesít***e sikeresen a terápiás kutya záróvizsgáját. Nagy örömmel osztom meg a gondolatait arról, hogy ő hogyan élte meg.

"2011 óta dolgozom értelmi sérült, vak felnőttekkel. Füge 2022 nyarán került hozzánk és azóta meghatározza a mindennapjainkat. Füge rengeteg odafigyelést igényel és fontos számára, a nemcsak fizikai, hanem a szellemi foglalkozás. Ezért is és mert folyamatosan fogyatékkal élő emberek között tölti a mindennapjait éreztem szükségességét a képzésnek, másfelöl pedig kiváncsisággal töltött el vajon mit adhat nekünk és mi mit tudunk adni másoknak.
Mivel semmilyen kutyaiskolai tapasztalatunk nem volt, méginkább elfogott a bizonytalanság, hogy meg tudunk e felelni ennek a kihívásnak.

Ágostonra az interneten való keresgélés során találtam, tetszett a honlap és megfogott, hogy ö egy emberként kísér végig. Amikor felhívtam telefonon őszintén elmondott mindent és nemcsak a jó dolgokat hanem a nehézségekről is beszélt. Egy év alatt kiismertük egymást, tetszett, ahogy a kutya-gazda kapcsolatra helyezte a hangsúlyt. Ágoston jelenléte végig arra ösztönzött, hogy magabiztosabb legyek. Füge rendkivül érzékeny és közben jöttem rá, hogy mennyire fontos a kettönk közötti kapcsolat erősítése.

Az engedelmességi feladatok nemcsak Fügét fejlesztették, hanem engem is, hogy figyelmesebb legyek vele. Ez az egymásra hangolódás az életünk minden területèn érezhető pozitív vàltozásokat hozott.
Voltak persze nehézségek is. Kihívás volt összeegyeztetni a mindennapokat a felkészüléssel, nem utolsó sorban még a távolság miatt is időt veszítettünk, viszont nagyon nagy könnyebbséget jelentett a személyes időpont egyeztetések és hogy Ágoston ezeket rugalmasan kezelte.

Sokszor voltak olyan pillanatok amikor nem voltam biztos benne, hogy eléggè felkészültek vagyunk-e. Sokszor volt lelkiismeret furdalásom a kevés otthoni gyakorlás miatt, de Ágoston ezeket is rugalmasan kezelte ès visszajelzései és a sikerélmények segít***ek túllendülni.

Mindig azt éreztem, hogy nemcsak a kutyám számít, hanem én is, és mindig az adott érzelmi hangulatomhoz igazodtunk, és persze Fügéhez is.

A temperamentum vizsga nagyon nagy nyomás volt, attól függetlenül, hogy mindent beleadtunk a felkészülésbe, de kellett hozzá szerencse is. A záróvizsgán is nagyon izgultam, viszont nem éreztem akkora nyomást. Mindkét vizsga elötti felkészítés lelkileg is egyénre szabott volt, mely az én esetemben sokat jelentett.
A többi gazdival való tapasztalatcserék nagyon sokat segít***ek, az együtt folytatott beszélgetések, közös élmények, megpróbàltatàsok, kihívások, nehèzségek átélése során egy befogadó, mindenre nyitott közösség tagja lehettem. Nagyon jó volt velük a közös gyakorlás, remèlem továbbra is fogjuk tartani a kapcsolatot.

Ez az èv számomra emberileg is rengeteget adott. Ez a folyamat ahogy Fügével fejlődtünk, a mindennapjaimra is pozítiv hatással van.

Most, hogy levizsgáztunk, izgatottan várom, hogyan fogjuk tudni a tapasztalatainkat mások javára fordítani. Bízom benne, hogy a jövőben is kapok segítséget Ágostontól, hogy megfelelően tudjunk dolgozni más helyeken is, és hogy fejlődhessünk tovább."
Ladó Viki, szociális segítő

22/12/2024

12 HÓNAP ALATT A NULLÁRÓL A TERÁPIÁS KUTYA VIZSGÁIG! Tegnapelőtt újabb sikeres kutya-gazda páros vizsgázott le! Viki és Füge történetét nagyon szeretem. Amikor tavaly decemberben megkerestek engem, mind a ketten csiszolatlan gyémántok voltak - egy fontos céllal!

Vikinek nem volt korábban kutyája, és Fügével sosem jártak kutyaiskolába. Vikinek arany szíve van, és elhivatott, hogy az intézményben, ahol vakok és értelmi fogyatékos felnőttek laknak, tudjon segíteni. Füge is egy csupaszív kutya, mindennek és mindenkinek örül, lelkesen várja a feladatokat, bár kicsit túlmozgásos, felugrál, könnyen elterelődik a figyelme. Szóval innen indultunk.

Személyre szabott és szisztematikus munkával Füge megtanult mindent, ami a terápiás munkához szükséges, Viki pedig mára profi módon kezeli a kutyáját, és óriásit fejlődött magabiztosságban. Mint mindenkinél, náluk is hullámhegyek és völgyek váltakoztak a tréning során, de ez természetes: megküzdöttünk az engedelmességgel, a csont elvételével, kialakítottak egy megfelelő napirendet sétákkal, gyakorlásokkal (rendszeres lefárasztás), Viki megtanulta fenntartani Füge figyelmét, Füge pedig ma már abszolút vállalható módon éli ki az emberek iránti imádatát. A jutalmazáson alapuló tréningmódszernek köszönhetően megbízhatóan stabil teljesítményt nyújtanak, miközben megmaradt az életöröm is. Viki előtt pedig le a kalappal, hogy mennyit dolgozott magán, nyitott volt a visszajelzéseimre, megfogadta a tanácsaimat. Ennek megfelelően a záróvizsga is egy jutalomjáték volt már, méltó lezárása a folyamatnak.

És azonnal munkába is tudnak állni: az intézményben Füge napi szinten fogja boldogítani az ottlakókat, és várhatóan más célcsoporttal is kipróbálják magukat, pl. idős otthonban. Ebben is megkapják a szükséges segítséget, hogy zökkenőmentes legyen az indulás.

13/10/2024

19/04/2024

A mai napon újabb páros tett sikeres terápiás kutya záróvizsgát! Winston 3 hónapos kora óta jár hozzám, és másfél év alatt igazi okos vizsgázott terápiás kutyát faragtunk belőle. Sokmindenen keresztül mentünk, nagyon szerettem Katival és Winstonnal együttdolgozni!

16/02/2024

Melyik a legjobb kutyás labda?

Discover the top picks for durable and bouncy tennis balls that will keep your pup entertained. Find out why these toys are a must-have!