10/07/2024
Propomacrus bimucronatus, az Euchirinae alcsalád első faja, amelyet sikeresen tenyésztettem. Noha ezek a hosszú karú bogarak ritkán fordulnak elő a tenyésztők között, talán még mindig ez a legelterjedtebb fajuk. Lárvaként érkeztek hozzám, és a szokásos óriásbogár bánásmódban részesültek, ami gyors növekedésüket eredményezte. Külön tartottam őket, mint a legtöbb újonnan érkező állatot a tenyészetemben, így lehetőségem nyílt alaposabban megfigyelni őket, és hatékonyan kiszűrni a velük érkező nem kívánatos élőlényeket is. Nem okoztak meglepetést, ezen faj nevelése megegyezik az általam tartott óriásbogarakéhoz. Talán a legjobban a Trypoxylus dichotomus-hoz hasonlítanak, mivel a kikelés után az imágók hihetetlenül gyorsan aktivizálódtak, volt amelyik pár nappal utána már röpképes volt. Nem volt szükségük lárvaként hibernációra, valamint bábozódás előtt ugyanazt a "wandering" jelenséget tudtam megfigyelni náluk is, amit a Xylotrupesek mutatnak, amennyiben külön neveljük őket. A bölcsőjüket vízszintesen építették, mindig a fal mellé. A báb fázisban voltak azért nehézségek, annak ellenére, hogy egyáltalán nem vizesedett vagy rohadt a talaj, nem tudott mindegyik sikeresen átalakulni. Izgatottan vettem ki a kamrájából az első egyedet és nagyon nagy öröm volt kézbe venni őket. A mellső lábakon és a tor karimáján végigfutó élénk narancssárga szőr igazán különleges megjelenést biztosít nekik, amiből érthető, miért becézik majom bogárnak. A hímek náluk is kellően harciasak, hosszú lábaikkal imádnak pofozkodni, az összes etetésnél megkaptam a magamét, ha úgy érezték kihívóra akadtak. A tenyésztés nagyon simán ment, a nőstények megtermékenyítés után azonnal leásták magukat és 1 hónappal később már lárvákra lettem figyelmes. Szerencsére lett elegendő utód, hogy a következő nemzedéket még stabilabb egyedszámmal nevelhessem fel és remélem hamarosan ők is visszatérnek a gyakrabban tartott fajok közé.
