26/12/2024
Itt egy kis emlékeztető arról, hogyan ismerkedjünk ismeretlen vagy ritkán látott kutyával. Természetesen csakis a gazdi engedélye után!
Hozok egy saját történetet is 23. reggelről, mikor még volt egy kis hó a lakótelep parkocska kis szánkódomján. Egy hölgy már akkor odajött hozzánk, ahogy a dombtól 100 méterre - a mini elkerített és szokás szerint fullon üzemelő "kutyafuttató" mellett elhaladva - besétáltunk a parkot körbehatároló aszfaltozott útra. A kutyák mellettem szaglásztak és bogarásztak, ahogy szoktak. A hölgy, miután odalépett hozzánk, udariasan elkezdte ecsetelni, hogy itt gyerekek vannak, akik a nagy kutyától megijedhetnek (Pupi 30 kg, a feje 80 cm magasan van kb.). Őszintén nem tudom mire akart kilyukadni, remélem nem arra, hogy menjünk onnan ne is lássanak, de érdekes beszélgetés alakult köztünk, miközben biztosítottam, hogy a park körül fogunk sétálni, nem kell aggódnia, és a szánkódomb közelébe se megyünk, hiszen én sem szeretném, ha megsérülnének a kutyáim. Első reakcióm egyébként a fenti mondatra ez volt: "érdekes, pedig itt a gyerekek elsősorban Pupira szoktak rárepülni igen messziről akár, ezért mindig résen vagyok, úgyhogy gyereke válogatja. Ha az önéiben esetleg Pupi látványa félelmet kelt, azzal önnek lesz dolga..."
Ahogy egyre több a városi kutyatartó, mindenki felelőssége, és nem csak a kutyatartóké, hogy alapvető információval rendelkezzünk (főleg a gyerekek) arról, hogyan kell biztonságosan viselkedni a társállatunk környezetében. Ezt ahhoz tudnám hasonlítani, hogy akkor is be kell tartanunk a kreszt, ha egyébként csak gyalogosan közlekedünk. Ilyen ez a társadalmi együttélés dolog.
