30/05/2024
Mi jár a fejemben?
Éppen az, mennyi gazdi kijárta a kutyaiskolát. Levizsgáztak, kaptak hozzá valami papírt aminek örültek, mindenki boldog.
Mégis, pont azok a dolgok nem mennek, amik az együttélést könnyítik meg. Se pórázon nem tudnak sétálni, se nem behívhatóak, kapcsolatépítés meg kimerül a simogatásban, meg abban, hogy nevetünk, ha valami számunkra vicceset csinálnak.
Röviden: nem működik a kutya.
Pár példa:
Nem tudod elengedni, hogy labdázzatok egyet, (vissza sem hozza a labdát) vagy kiránduljatok, max miután szétzoomoltad a szemeddel a környéket, és megbizonyosodtál arról, hogy egy árva mozgó fűszál nincs körülöttetek. Ha mégis benéztél valamit, akkor meg teljesen meg vagy lepődve, hogy nulla ráhatásod van a kutyára.
Nem tudtok elmenni egy étterembe, mert képtelen nyugton maradni. Nem tudod lefektetni a belváros közepén, mert el sem jut a hangod a füléig. Nincsenek szabályaitok a séták alatt, úgy gondolod, hogy a póráz a kontroll. A kutyának önkontrollja nincs, csak a póráz, teljesen random kitör, ha elcsavarja az orrát egy szag. Nem tud megmaradni csöndben és közömbösen a ráhatásod ellenére sem, ha mellétek kerül egy kutya, nem tud kerítések mellett elsétálni, nem tud autóban csöndben utazni, nem tud rád figyelni, mert akármi rögtön elvonja a figyelmét, stbstb, hosszú a lista.
És itt a problémám. Mert azt látom, hogy az előbb felsorolt dolgokat viselkedésproblémának titulálva áthárítod a kutyára a felelősséget, vagy azt gondolod, hogy "ez ilyen. A dobik ilyenek." Esetleg várod a csodát, hogy majd idővel olyan lesz, amilyet a fejedben elképzeltél, mert a csopiban is azt írták, hogy majd 2 évesen megnyugszik...
A kutyával való kapcsolatépítés nem jön magától. Vannak, akik ösztönösen vonzódnak az állatokhoz, és ezt az ösztönt megfelelő tanulással és beleérzéssel ki lehet egészíteni. Ez vagyok én. Hiperfókusszal figyelem évek óta minden mikrorezdülését, más kutyákkal való interakció során, egyedül, stresszhelyzetben, nyugodt körülmények között, videóztam, lassítva néztem vissza órákon keresztül, sima játékokat kutyákkal.
Fejlesztettem kezdetektől a koordinációs képességeit, azt is elemezgettem. Kutatások tömkelegeit olvastam mindenféle összefüggésekről, amiket alá akartam támasztani miután összeraktam. Etológiai előadásokat hallgatok minden héten, tanulmányozom és tanulom a humán idegrendszert, így sokkal könnyebben megtalálom a különbségeket a kutyáknál. Autizmus-spektrumzavaros gyerekek viselkedéséről olvasok, hallgatok rengeteget. Nagyon sok területen itt találtam a legtöbb hasonlóságot ember-kutya között, ez baromi érdekes, de most nem erről/ezért írok.
A dobit arra tenyésztették, hogy megvédje a gazdáját a kutyáktól, és elég ijesztően nézzen ki ahhoz, hogy távol tartsa az embereket is. Mivel Louis Dobermann adóbeszedő volt és sintér, így ezekre kellett neki a tökéletes kutya. Távol tartsa a kutyákat. Elgondolkodtatok már azon, hogy ez a gyakorlatban mit jelenthet? Azt, hogy az összes kutya potenciális veszélyforrás rád nézve.
Erre te, kedves gazdi, elhozod ezt az ösztönkészletű kutyát, aki csak arra vár, hogy kiélhesse az ösztöneit melletted, és te közös foglalkozások tömkelege helyett elviszed kutyák közé bandázni. Miért? Mert azt HISZED, hogy ez neki a jó. Természetesen ahhoz, hogy megtanuljon kommunikálni a testvérein kívül más kutyákkal is, elengedhetetlen, hogy játszon velük, de azt is mértékkel, és inkább a közömbösítésre hajazva első perctől, kontrolláltan.
Engeded, hogy akárki megsimogassa, mert nem is érdekel, hogy ő mondjuk attól, hogy tűri, nincs ingerenciája idegenek érintéseihez, mert te vagy neki a minden, és pont. Egy jó dobinak a többi ember gyanús. Elfogadja őket, ha nem félnek tőlük, de teljesen mást fog érezni a simogatás alkalmával, mint amit te gondolsz. Vannak sokan, akik úgy szeretnék népszerűsíteni a fajtát, hogy így mutatják meg, milyen barátságosak. Nem azok. Csak eltűrik. Szerintem sokkal több értelme lenne edukálni az embereket, én sem engedem senkinek soha, hogy hozzányúljon akármelyik kutyához akiért felelősséggel tartozom. Szépen elmondom ilyenkor, hogy neki pontosan ugyanolyan érzés lenne ha megsimogatná, mintha én megfogdosnám a haját. Érted mindent megtesz, mert ismer. Jóesetben bízik benned, mert tudja, hogy tudod, mi neki a jó, és sose viszed bele olyan szituba, ami neki kellemetlen lenne, mert mondjuk nem tudsz nemet mondani egy idegen ember kérdésére. Ne csináljátok ezt.
2 éves kora körül rájössz, hogy nem igazán úgy képzelted a közös életet, hogy ahhoz, hogy ő jól érezze magát, neked félre kell tenned magad, és sehol nem lehetsz felszabadult, ha együtt mentek akárhova.
Vagy azt veszed észre, hogy egyre kevésbé érdeklik a kutyák, és megszűnnek a hatalmas játékok, vagy azt, hogy pont a kutyákban éli ki mindazt, amit veled kellene. Ezt máshogy nem tudja neked elmondani, mint a saját nyelvén.
Azaz: problémásabb, mindenféle rongálással próbálja felhívni a kielégítetlen igényeire a figyelmed, vagy még erőteljesebben játszik a kutyákkal, és annyira kizár ilyenkor téged, hogy megintcsak nincs ráhatásod ilyenkor az egész kimenetelre. Ez brutál veszélyes. (Ezért utálom a futikat.)
Szóval, én nem pályamunkára vagy sportra készítek fel gazdikat jelenleg, arra tökéletesek a jobbnevű sulik. Én az együttélést teszem lehetővé nektek azzal, hogy mindent átadok a kutyád gondolkodásáról, miértekről, igényekről, a hozzáállásról, a kis dolgok jelentőségéről, megfelelő időzítésről, és annak jelentőségéről, és ami a legfontosabb, megtanítalak arra, hogyan legyél okosabb, mint ő, és hogyan érd el, hogy a világon semmi ne érdekelje annyira, mint te. Ez nem 2 perc, de nem akkor kell elkezdeni, mikor eljön a 2-3 éves kor, és kezded látni mindazt, ami kimaradt a nevelésből addig.
A behíváshoz szükséges eszközöket megmutatom, gyakoroljuk, kis lépésekben haladunk, de nem a virsli a kulcs a kezedben, hanem a kötődés, amiért a nap többi részében is dolgozol, ahogy kell, nem csak elvárod tőle, hogy bármikor örömmel rohanjon hozzád.
Ha nem tekint rád vezetőként, hiába olvasol a neten "praktikákat". Ha felugrik rád, ha simán kizabálja a kezedből a kaját miközben eszel, ha visszaugat, ha nem csinálja elsőszóra amit mondasz, ha nem rád néz rögtön, ha megijed, vagy ismeretlen ingerrel találkoztok, akkor van még min dolgozni mindennap.
NEM JÖN MAGÁTÓL SEMMI, csak bizonyos szintig! Ha nem kattanásod az egész lényük, akkor érdemes olyantól tanulni, akinek igen, és nem a kutya kárára kísérletezni addig, ameddig ki nem borul a bili.
Tapasztalatom szerint ha az első 2 évet belerakod a kutyába, utána már csak együtt kell élni, tartani a rutint, ami már neked is automatizálódik, ismételgetni, résen lenni, de élvezni az életet és a belefektetett energia gyümölcsét.
A kutyázás, és a kutyatartás két külön dolog. Dobit nem lehet tartani, vele együtt kell élni. Ha ezt nem tudod biztosítani, válassz másik fajtát.
A képen Ori. ♥️
