27/03/2024
Szívünkből íródott poszt! ☝🏻🤗❗️
Milliószor hallottam már, hogy “a suliban olyan szépen viselkedik, de otthon…” vagy, hogy “amikor ott van a tréner, akkor minden szuper, de amúgy..” és el is szoktam mondani, hogy milyen okokból lehet ez, de itt is összeszedem nektek:
1. Ha valamit csak egy helyen, egy kiszámítható időben vagy ember mellett csinálsz, akkor az asszociatív tanulás miatt a kutya ezeket az információkat csak ahhoz a közeghez ( ="képhez") társítja és nem általánosítja. Azaz, ha azt akarod, hogy máskor, máshol, más szituációban is ugyanúgy működjön, akkor pontosan ugyanazt az információt kell ott is szolgáltatnod felé.
Ugyanazok a feladatok, ugyanazok a minták, ugyanazok a jutalmak (vagy több!), és hasonló elvárások, stb.
Nyilván a hely vagy szituáció nehézségéhez érdemes igazítani az elvárásainkat (akár részekre bontani) és nem azonnal csodát várni, de el kell kezdeni ugyanazt csinálni az utcán is mint a suliban!
2. A figyelem kétirányú dolog. A suliban folyamatosan figyelsz a kutyára, hiszen ezt várják tőled, azért vagy ott, míg otthon lehet, hogy a telefonod érdekesebb néha. Ezt a kutya is gyorsan összerakja, hogy mikor és hol mennyire éri meg neki a gazdival foglalkozni, mennyit foglalkoznak vele, mennyit jutalmazzák vagy éppen mennyire nem figyelnek rá és mennyit engednek meg neki.
3. A többi résztvevő: A suliban mindenki a saját kutyájával foglalkozik és nem rohannak le gyakorlat közben fifikék, kisgyerekek, rolleresek stb, míg az utca embere és kutyája nem fog feltétlenül segíteni neked (sőt). Ez nyilvánvaló nehezítés, de készülni kell rá! Ha valahol valami esélytelen, akkor menjünk arrébb, vagy gyakoroljunk valami nagyon egyszerű megoldást ezekre a helyzetekre.
4. Kicsit az 1. és 2. ponthoz: A kutyanevelés akár csak a gyereknevelés nem heti 1 órás elfoglaltság, hanem 24/7 az év 365 napján. Az összes közös interakciótokból információt gyűjt a kutya, hogy mikor, mivel, mit ért el és mi nem sikerült vagy mit nem hagytál neki. Ez nem azt jelenti, hogy az év minden napjának minden percében figyelned kell a kutyádra, hanem azt, hogy amikor nem tudsz, arra is legyen megoldásod (hol pihen, hova tud menni és hova nem) és ha akármit csináltok ketten, akkor éppen milyen iránymutatást adsz neki. A “semmi” is információ, ha nem avatkozol közbe, ha nem vezeted ki egy helyzetből, ha nem foglalkozol vele akár megelőző (!) jelleggel, ha nem kap visszajelzést, stb.
Arra gondolj ilyenkor, hogy az történik-e éppen, amit szeretnél látni, amit normalizálni szeretnél a kutyának vagy sem. És ha nem akkor mit kell ehhez tenni.
