18/08/2023
Nem tudom soha elég korán megosztani ezt az írásomat. Bízom benne, hogy most talán sikerül...két nappal előtte. Most talán eljut még több emberhez...
Tűzijáték
Soha nem kérünk ilyet, de most az egyszer igen! Ha elmész otthonról tűzijátékot nézni, akkor a kertes házban élő haverjaimat ZÁRD BE a pincébe, garázsba, lakásba!
Állandóan azt hallom, hogy "a mi kerítésünk atombiztos", hát csak szólok, hogy nem az!
Elmesélem a fél órás "játékotokat" a kertes házi cimboráim szemszögéből:
- szeretett falkám elmegy, egyedül vagyok a kertben, de volt már ilyen haza fognak jönni, tehát nyugodtan lefekszem szundikálni
- egyszer csak váratlanul elkezd vmi felrobbanni, olyan hang ez amit még nem hallottam
- elkezdek fülelni, nézek jobbra-nézek balra, hallom a szomszéd Fickó haver is ugat már, én is rákezdek, de csak nem marad abba a zaj (nem tudjuk elüldözni az ellenséget, még közös erővel sem)
- kezdek izgulni, lihegek, járkálok le föl, a szívem hevesebben ver, nyugtalankodok
- a durranások nem szűnnek, felállok a lépcsőre, kereslek benneteket, nézek be az erkélyajtón, hátha itthon vagytok, nyüszítek, de ti sehol
- kezdek félni, de a pukkanások nem múlnak, sőt egyre több ropogást hallok
- aggódom, egyedül vagyok, rettegek, olyan tudatállapotba kerülök, amiben még soha sem voltam, ez a PÁNIK
- a durranásokat, robbanásokat egyre félelmetesebbnek érzem, egyre hangosabbnak és ősi ösztönöm beindult: MENEKÜLJ, MENEKÜLJ
- fejvesztve keresem, kutatom a menekülési utakat, megpróbálok kibújni a kerítés alatt, felugrálok rá, már teljes káoszt érzek, azt se tudom hol vagyok már
- végül nagy nehezen a kerítésen átmászok, felküzdöm magam a tetejére, de közben megsérülök, felhasad a lábam, vérzek, nem baj, nem érdekel, kint vagyok, menjünk, menjünk, el innen, de gyorsan
- kint vagyok az utcán, de a hanghatások itt még erősebbnek tűnnek
- én csak futok, futok, menekülök, azt se tudom, hogy merre, hova, már rég messze az ismerős utcáktól, csak azt tudom, hogy félek és egyedül vagyok...
A történet kimenetele 50-50 %-ban végződhet, jól és rosszul! Tudjuk, ismerjük a statisztikai számokat!
Kérdem én, meddig tart erre az EGY, nyomorult ÉJSZAKÁRA bezárni minket?
Nézz a szemembe mielőtt elmész!
Most még nem félek, mert bízom benned hogy Te is úgy szeretsz és vigyázol rám, mint ahogy én rád/rátok!
Nem akarok 20-án éjjel elmenekülni otthonról!
Vigyázz rám!
