03/05/2023
Ne csak láss, figyelj! Ne csak hallgass, érts! Ne csak állj, hanem cselekedj!
Az elmúlt időszakban eltűntem. Valahogy nem éreztem azt, hogy át tudom adni azt, ami bennem zajlik, ami körülöttem van, ami mindeközben a cicákhoz köt, pedig rengeteg olyan kedves és számomra megható, vagy kellemes, esetleg meglepő élmény történt a cicákkal kapcsolatban is, ami nagyon jó érzés és hálás is vagyok érte. Fontosnak érzem azt, hogy ezeket az élményeket megéljem, hogy ott legyek a jelenben. Szeretném, hogyha még a cicák az életem részei maradnának továbbra is és úgy érzem, hogy amikor velük kapcsolódom, az egy hatalmas felismerés számomra önmagamról is, de ugyanígy az emberekről is. Olykor ez az, ami segít közelebb jutni ahhoz, hogy tisztán halljak, tisztán lássak, tisztán érzékeljek és ezáltal meg is értesem önmagam, a saját nézőpontomból, vagy másokat az övékéből és lehet ezeket a helyzeteket, történéseket néha túlagyalom, de úgy érzem, hogy ez kell ahhoz, hogy az akkor megélt helyzetemhez képest megfelelően cselekedjek, ne csak álljak. Persze vannak helyzetek, amikor megkívánja azt az élet, hogy álljunk és ne csináljunk semmit, mert ha beleavatkozunk, azzal csak tönkreteszünk dolgokat, lehetőségeket...
Az elmúlt időszak megtanított az elengedésre is nagyon sok esetben.
Volt néhány cicabarátom, akiket sajnos el kellett engedni örökre.
Ők már cicaangyalokká váltak. És vannak olyan cicák, akik újra és újra ismétlődően eljönnek hozzám, vagy találkozom velük.
És persze vannak, akik eltűnnek, sajnos nem tudjuk, mi van velük, csak reménykedünk, hogy jó helyen vannak, reméljük, hogy jól vannak és bízunk abban, hogy minden rendben van velük.
Csodás választás volt számomra és lehetőség az, hogy én hobbi szinten cicaszitter lettem.
Úgy érzem, hogy nekem ez az egyik olyan lélekből jövő, szeretettel teljes hivatásom, ami számomra olyan lehetőségeket ad, olyan potenciált jelent, olyan hozzáadott értéket ad az életemhez, amit nem gondoltam volna, hogy valaha felismerek, megismerek magamban is.
Közben új munkám lett, új sikereim is vannak és végtelenül hálás vagyok azért, hogy megtapasztalhattam mindezt, hogy képes vagyok arra, amit magam választottam, mert hívást éreztem rá és meg tudom csinálni, amit lehetőségként elém dob az élet. Megismertem, hogy mi az a megoldásközpontú szemlélet, ami nem teljesen a problémát helyezi a fókuszba és a helyzet lehetetlenségét nézi, hanem hogy mi a lehetséges megoldás. Életem egyik olyan szakasza volt az elmúlt 3 év, hogy azt hittem, belepusztulok, azt hittem, nem tudom megcsinálni. Azt hittem, nem tudom újrakezdeni, azt hittem, nem tudom felépíteni újra az életemet és azt hittem, hogy nem állok fel soha.
De aztán rájöttem, hogy ezek a kihívások igenis kellettek az életemben ahhoz, hogy felismerjem magamban, a létemben, mi az értékes. Még mindig folyamatosan tanulok önmagamról, tanulom a környezetemet, érzékelek, értékelek. Többnyire nem állok bele olyan helyzetekbe, amik nem méltóak senki számára és azon vagyok töretlenül, hogy szeretettel kapcsolódjak emberekhez, lelkehez, dolgokhoz, akkor is, mégha nehéz.
Az utóbbi időszakban egy belső útmutatásra hallgatva, elvégeztem egy reiki tanfolyamot is, aminek következtében rájöttem, hogy micsoda érték az, amire én is képes vagyok, hogy gyógyító energiát tudok adni, akár cicáknak is, amit soha nem is gondoltam volna. Vagy megtapasztaltam azt is, hogy milyen a kérdések erejével teremteni, egyúttal azt is, hogy milyen a gondolataimmal teremteni lehetőségeket, helyzeteket, legyen az kedvező, vagy kevésbé kedvező. Vagy megismertem azt, hogy milyen az, amikor a fókuszomat arra használom, hogy elcsendesítsem az elmém és meghalljam a belső hangom.
Olyan dolgokra vagyok képes, amikről korábban álmodni sem mertem volna. Olykor ezt a cicák mutatták meg, hogy milyen lehet az, amikor egy új emberrel megismerkedünk, hogy hogyan bánunk velük, vagy ők velünk, hogy mennyire bizalmatlanok vagyunk, vagy mennyire felszabadultak vagyunk a közelükben. Mennyire tudjuk önazonosan kifejezni önmagunkat, vagy mennyire próbálunk megfelelni valaki kimondott, vagy kimondatlan, vélt, vagy valós elvárásainak, vagy hogy mennyire vagyunk képesek alkalmazkodni helyzeteinkhez, érzéseinkhez, vagy mások érzéseihez, illetve, hogy mennyire tudjuk elfogadni, esetleg megváltoztatni azt.
Számtalan cicát felsorolhatnék az elmúlt időszakban. Jóformán szerintem közelít a százhoz a cicák listája, akikkel kapcsolódtam az elmúlt pár évben és ez annyira nagy hálával tölti el a szívemet, merthogy nem hittem volna, hogy mindaz, amit én az elengedéssel kapcsolatban tanítani akartam magamnak, az ennyire sikeres lesz számomra. Mostanra a helyzetek nagytöbbségében, persze még van mit gyakorolni, képes vagyok arra, hogy elengedjem azt, ami már nem az enyém, ami már esetleg nem szolgálja a javamat, vagy a másik javát, vagy ha nem szereteten alapszik, vagy amit kénytelenek vagyunk már elengedni, mert nincs tovább, nem létezik, megszűnik, meghal.
Ezeket a dolgokat szeretettel kell elfogadni, megengedni az életnek, hogy elveszi tőlünk, vagy hogy eltűnik az a helyzet, az a dolog, az ember, az a lélek. Magunknak pedig megengedni azt, hogy ezeket az akkor érzett érzésekkel kifejezve megéljük a nehézségeinkkel, traumáinkkal, vagy boldogságunkkal, örömünkkel, könnyekkel küzdve, vagy mosolyogva, üvöltve, vagy ordítva, sértődve, vagy dühösen, haragosan, magunkba fojtva, akár tehetetlenül és megértsük a mögötte zajló folyamatokat magunkban, néha segítséggel.
Hálás vagyok azokért az emberekért, a lelkekért, a cicákért, akik az életembe léptek, azokért is, akik majd az életembe lépnek. Mekkora áldást és tanítást hoztak és hoznak magukkal, annak érdekében, hogy jobb emberré váljak önmagamhoz képest! Nem Teréz anya akarok lenni, sőt! Nem is szándékoztam azzá válni és azt a képet mutatni bárkinek is, hogy én az lennék. Viszont azt tudom, hogy a szeretet, az imák, a hit, a remény, a becsület, az őszinteség, a hűség, az ígeretek, ezek mind fontos tényezők annak érdekében, hogy tiszta és számunkra igaz kapcsolataink legyenek. És az elfogadás, a megengedés, a megértés, az értő és érző szeretet, ezek fontosak az életben.
Az a nagyszerűség benne, hogy erre mind képesek vagyunk és egy idő után rájövünk, hogy ezeket hogyan alkalmazzuk, vagy megízleljük azt, amikor az életünknek olyan szakaszába érünk oda, hogy egy kicsit megvilágosodunk önmagunkhoz képest, önmagunkról, a sebeinkről, a kapcsolatainkról, kapcsolódásainkról, érzésinkről, ítéleteinkről, gondolatainkról...
Sokszor azt érzem, hogy olyan szinten fáradt vagyok, hogy egyszerűen nem tudom, hogy ebből ki tudok-e vergődni. Sokszor meg azt érzem, hogy számomra olyan energiák érkeznek hozzám, vagy vannak körülöttem, akár a cicákkal, hogy az életem teljesen átfordul valami másba, nem jó irányba, nem rossz irányba, hanem érdekes irányba, ami sokat segít annak érdekében, hogy majd az életem végén visszanézve ezt a mozit lassacskán megértsem, hogy dolgok miért úgy történtek velem, ahogy és, hogy mennyi minden miatt lehetek boldog.
Emlékszem milyen nehezen fogadtam el mikor rájöttem, hogy a helyzeteket nem én irányítom, nem befolyásolhatom, hanem azok alakulnak, ok-okozat hatására és nem csettintésre sajnos, vagy nem sajnos. Vannak dolgok, amikhez idő kell, hogy rendeződjön, hogy minden úgy alakuljon, hogy mindenkinek kedvező legyen. És vannak dolgok, amikről azt hittük, hogy mekkora áldás lesz az életünkben, de mikor már megvalósul, mégsem tudjuk úgy értékelni, ahogy gondoltuk és levonjuk a követezteteseket.
Továbbra is szeretetvezérelve választom hivatásként azt, hogy cicaszitterkedem.
Azt is szeretném ezzel, hogy minden, ami ezt körbeveszi számomra is és a macskák, gazdáik számára is a lehető legjobbat adja.
Minőséget és értéket képviselve, hogy boldogsággal töltsön el az a tény, hogy én segíteni tudok/tudtam, hogy a létemmel, energiámmal tudtam teremteni azzal, amim van, azzal az energiával, amit kaptam az égiektől.
Eközben megtanultam, hogy az én időm is fontos. Az időm, a létem azért fontos, mert az az életem. És azokat, akik ezzel a ténnyel nem tudnak azonosulni, azok nézetét is el tudom fogadni. Majd idővel ők is rájönnek, hogy igenis ez fontos dolog az életben, az idő. Az, hogy mire szánjuk, az, hogy kiknek adjuk, az, hogy mennyire nagy becsülettel állunk a másik idejéhez, hogy nem raboljuk, hogy nem hanyagoljuk el, hogy nem azon vagyunk, hogy elvegyük a másik idejét és az energiáját. Számítani fog az idő minősége és, hogy jóleső érzés legyen ezt odaadni, rászánni azokra, akik értékelni tudják, és hinni tudjuk, hogy mindez jót teremt mindenkinek.
Összeteszem a két kezem mindenért, amim van, az időmért, a tapasztalataimért, az energiámért, az őszinteségemért és a becsületemért, a hitemért, azért a reményért, amiért nap, mint nap felkelek és teszek, cselekszem. Boldog vagyok, hogy azokkal a cicákkal találkozhattam és találkozhatok, akik mindehhez engem hozzásegítettek és folyamatosan segítenek. Köszönöm Nekik, mindenkinek az életemben, minden energiának és minden léleknek, hogy segít az utamon, hogy segít engem, saját magamat formálni és tökéletesíteni a saját régi önmagamhoz képest mégjobbá tenni. Örülök, hogy a helyzeteim megmutatják és segítenek megfogalmazni, hogy mi az, amire vágyom, vagy mi az, amire nem.
Őszintén hálás vagyok, hogy ezt az életet, küldetést választottam magamnak! 🙏🥰
Amennyiben cicaszitterre van szükséged, keress bizalommal! 😽