https://www.facebook.com/111885661194845/

Cicaszitter Andy - Budapest

Kezdőlap
Magyarország
Budapest
Cicaszitter Andy - Budapest

Hobbim a cicaszitterkedés 😻 Bp. 3., 4., 13. kerületben és vonzáskörzetében, ill. a cicawellnessben🐈
(12)

11/07/2024

Egész életünkön át gyűjtjük a tapasztalatokat, bölcsességeket. Sose érezheti úgy az ember, hogy ő már mindent tud az életről, munkájáról, vagy akár saját magáról, esetleg a cicákról.🐈👩‍🎓🐈‍⬛
Számomra a hiteles tudás és a tanulás nagyon fontos, a szakmámban, a hobbyjaimban egyaránt, ezért elvégeztem egy Cicaszitter képzést csak úgy, hogy legyen. 🤗
Anyukám, amikor gyerek voltam, mindig azt mondta, hogy "Kislányom, magadnak tanulsz, azt már nem veszi el tőled senki" és így is van. Jó pap is holtig tanul. 😺

Amennyiben cicaszittert keresel, fordulj hozzám bizalommal privát üzenetben! 😽

03/01/2024

Andy in Cat Wonderland 😻
🐈 Lucifer
📷 Bánhalmi Norbert / Photographer
🐈Owner: Nagy Attila

03/05/2023

Ne csak láss, figyelj! Ne csak hallgass, érts! Ne csak állj, hanem cselekedj!

Az elmúlt időszakban eltűntem. Valahogy nem éreztem azt, hogy át tudom adni azt, ami bennem zajlik, ami körülöttem van, ami mindeközben a cicákhoz köt, pedig rengeteg olyan kedves és számomra megható, vagy kellemes, esetleg meglepő élmény történt a cicákkal kapcsolatban is, ami nagyon jó érzés és hálás is vagyok érte. Fontosnak érzem azt, hogy ezeket az élményeket megéljem, hogy ott legyek a jelenben. Szeretném, hogyha még a cicák az életem részei maradnának továbbra is és úgy érzem, hogy amikor velük kapcsolódom, az egy hatalmas felismerés számomra önmagamról is, de ugyanígy az emberekről is. Olykor ez az, ami segít közelebb jutni ahhoz, hogy tisztán halljak, tisztán lássak, tisztán érzékeljek és ezáltal meg is értesem önmagam, a saját nézőpontomból, vagy másokat az övékéből és lehet ezeket a helyzeteket, történéseket néha túlagyalom, de úgy érzem, hogy ez kell ahhoz, hogy az akkor megélt helyzetemhez képest megfelelően cselekedjek, ne csak álljak. Persze vannak helyzetek, amikor megkívánja azt az élet, hogy álljunk és ne csináljunk semmit, mert ha beleavatkozunk, azzal csak tönkreteszünk dolgokat, lehetőségeket...

Az elmúlt időszak megtanított az elengedésre is nagyon sok esetben.

Volt néhány cicabarátom, akiket sajnos el kellett engedni örökre.
Ők már cicaangyalokká váltak. És vannak olyan cicák, akik újra és újra ismétlődően eljönnek hozzám, vagy találkozom velük.
És persze vannak, akik eltűnnek, sajnos nem tudjuk, mi van velük, csak reménykedünk, hogy jó helyen vannak, reméljük, hogy jól vannak és bízunk abban, hogy minden rendben van velük.

Csodás választás volt számomra és lehetőség az, hogy én hobbi szinten cicaszitter lettem.
Úgy érzem, hogy nekem ez az egyik olyan lélekből jövő, szeretettel teljes hivatásom, ami számomra olyan lehetőségeket ad, olyan potenciált jelent, olyan hozzáadott értéket ad az életemhez, amit nem gondoltam volna, hogy valaha felismerek, megismerek magamban is.

Közben új munkám lett, új sikereim is vannak és végtelenül hálás vagyok azért, hogy megtapasztalhattam mindezt, hogy képes vagyok arra, amit magam választottam, mert hívást éreztem rá és meg tudom csinálni, amit lehetőségként elém dob az élet. Megismertem, hogy mi az a megoldásközpontú szemlélet, ami nem teljesen a problémát helyezi a fókuszba és a helyzet lehetetlenségét nézi, hanem hogy mi a lehetséges megoldás. Életem egyik olyan szakasza volt az elmúlt 3 év, hogy azt hittem, belepusztulok, azt hittem, nem tudom megcsinálni. Azt hittem, nem tudom újrakezdeni, azt hittem, nem tudom felépíteni újra az életemet és azt hittem, hogy nem állok fel soha.

De aztán rájöttem, hogy ezek a kihívások igenis kellettek az életemben ahhoz, hogy felismerjem magamban, a létemben, mi az értékes. Még mindig folyamatosan tanulok önmagamról, tanulom a környezetemet, érzékelek, értékelek. Többnyire nem állok bele olyan helyzetekbe, amik nem méltóak senki számára és azon vagyok töretlenül, hogy szeretettel kapcsolódjak emberekhez, lelkehez, dolgokhoz, akkor is, mégha nehéz.

Az utóbbi időszakban egy belső útmutatásra hallgatva, elvégeztem egy reiki tanfolyamot is, aminek következtében rájöttem, hogy micsoda érték az, amire én is képes vagyok, hogy gyógyító energiát tudok adni, akár cicáknak is, amit soha nem is gondoltam volna. Vagy megtapasztaltam azt is, hogy milyen a kérdések erejével teremteni, egyúttal azt is, hogy milyen a gondolataimmal teremteni lehetőségeket, helyzeteket, legyen az kedvező, vagy kevésbé kedvező. Vagy megismertem azt, hogy milyen az, amikor a fókuszomat arra használom, hogy elcsendesítsem az elmém és meghalljam a belső hangom.

Olyan dolgokra vagyok képes, amikről korábban álmodni sem mertem volna. Olykor ezt a cicák mutatták meg, hogy milyen lehet az, amikor egy új emberrel megismerkedünk, hogy hogyan bánunk velük, vagy ők velünk, hogy mennyire bizalmatlanok vagyunk, vagy mennyire felszabadultak vagyunk a közelükben. Mennyire tudjuk önazonosan kifejezni önmagunkat, vagy mennyire próbálunk megfelelni valaki kimondott, vagy kimondatlan, vélt, vagy valós elvárásainak, vagy hogy mennyire vagyunk képesek alkalmazkodni helyzeteinkhez, érzéseinkhez, vagy mások érzéseihez, illetve, hogy mennyire tudjuk elfogadni, esetleg megváltoztatni azt.

Számtalan cicát felsorolhatnék az elmúlt időszakban. Jóformán szerintem közelít a százhoz a cicák listája, akikkel kapcsolódtam az elmúlt pár évben és ez annyira nagy hálával tölti el a szívemet, merthogy nem hittem volna, hogy mindaz, amit én az elengedéssel kapcsolatban tanítani akartam magamnak, az ennyire sikeres lesz számomra. Mostanra a helyzetek nagytöbbségében, persze még van mit gyakorolni, képes vagyok arra, hogy elengedjem azt, ami már nem az enyém, ami már esetleg nem szolgálja a javamat, vagy a másik javát, vagy ha nem szereteten alapszik, vagy amit kénytelenek vagyunk már elengedni, mert nincs tovább, nem létezik, megszűnik, meghal.
Ezeket a dolgokat szeretettel kell elfogadni, megengedni az életnek, hogy elveszi tőlünk, vagy hogy eltűnik az a helyzet, az a dolog, az ember, az a lélek. Magunknak pedig megengedni azt, hogy ezeket az akkor érzett érzésekkel kifejezve megéljük a nehézségeinkkel, traumáinkkal, vagy boldogságunkkal, örömünkkel, könnyekkel küzdve, vagy mosolyogva, üvöltve, vagy ordítva, sértődve, vagy dühösen, haragosan, magunkba fojtva, akár tehetetlenül és megértsük a mögötte zajló folyamatokat magunkban, néha segítséggel.

Hálás vagyok azokért az emberekért, a lelkekért, a cicákért, akik az életembe léptek, azokért is, akik majd az életembe lépnek. Mekkora áldást és tanítást hoztak és hoznak magukkal, annak érdekében, hogy jobb emberré váljak önmagamhoz képest! Nem Teréz anya akarok lenni, sőt! Nem is szándékoztam azzá válni és azt a képet mutatni bárkinek is, hogy én az lennék. Viszont azt tudom, hogy a szeretet, az imák, a hit, a remény, a becsület, az őszinteség, a hűség, az ígeretek, ezek mind fontos tényezők annak érdekében, hogy tiszta és számunkra igaz kapcsolataink legyenek. És az elfogadás, a megengedés, a megértés, az értő és érző szeretet, ezek fontosak az életben.
Az a nagyszerűség benne, hogy erre mind képesek vagyunk és egy idő után rájövünk, hogy ezeket hogyan alkalmazzuk, vagy megízleljük azt, amikor az életünknek olyan szakaszába érünk oda, hogy egy kicsit megvilágosodunk önmagunkhoz képest, önmagunkról, a sebeinkről, a kapcsolatainkról, kapcsolódásainkról, érzésinkről, ítéleteinkről, gondolatainkról...

Sokszor azt érzem, hogy olyan szinten fáradt vagyok, hogy egyszerűen nem tudom, hogy ebből ki tudok-e vergődni. Sokszor meg azt érzem, hogy számomra olyan energiák érkeznek hozzám, vagy vannak körülöttem, akár a cicákkal, hogy az életem teljesen átfordul valami másba, nem jó irányba, nem rossz irányba, hanem érdekes irányba, ami sokat segít annak érdekében, hogy majd az életem végén visszanézve ezt a mozit lassacskán megértsem, hogy dolgok miért úgy történtek velem, ahogy és, hogy mennyi minden miatt lehetek boldog.

Emlékszem milyen nehezen fogadtam el mikor rájöttem, hogy a helyzeteket nem én irányítom, nem befolyásolhatom, hanem azok alakulnak, ok-okozat hatására és nem csettintésre sajnos, vagy nem sajnos. Vannak dolgok, amikhez idő kell, hogy rendeződjön, hogy minden úgy alakuljon, hogy mindenkinek kedvező legyen. És vannak dolgok, amikről azt hittük, hogy mekkora áldás lesz az életünkben, de mikor már megvalósul, mégsem tudjuk úgy értékelni, ahogy gondoltuk és levonjuk a követezteteseket.

Továbbra is szeretetvezérelve választom hivatásként azt, hogy cicaszitterkedem.
Azt is szeretném ezzel, hogy minden, ami ezt körbeveszi számomra is és a macskák, gazdáik számára is a lehető legjobbat adja.
Minőséget és értéket képviselve, hogy boldogsággal töltsön el az a tény, hogy én segíteni tudok/tudtam, hogy a létemmel, energiámmal tudtam teremteni azzal, amim van, azzal az energiával, amit kaptam az égiektől.

Eközben megtanultam, hogy az én időm is fontos. Az időm, a létem azért fontos, mert az az életem. És azokat, akik ezzel a ténnyel nem tudnak azonosulni, azok nézetét is el tudom fogadni. Majd idővel ők is rájönnek, hogy igenis ez fontos dolog az életben, az idő. Az, hogy mire szánjuk, az, hogy kiknek adjuk, az, hogy mennyire nagy becsülettel állunk a másik idejéhez, hogy nem raboljuk, hogy nem hanyagoljuk el, hogy nem azon vagyunk, hogy elvegyük a másik idejét és az energiáját. Számítani fog az idő minősége és, hogy jóleső érzés legyen ezt odaadni, rászánni azokra, akik értékelni tudják, és hinni tudjuk, hogy mindez jót teremt mindenkinek.

Összeteszem a két kezem mindenért, amim van, az időmért, a tapasztalataimért, az energiámért, az őszinteségemért és a becsületemért, a hitemért, azért a reményért, amiért nap, mint nap felkelek és teszek, cselekszem. Boldog vagyok, hogy azokkal a cicákkal találkozhattam és találkozhatok, akik mindehhez engem hozzásegítettek és folyamatosan segítenek. Köszönöm Nekik, mindenkinek az életemben, minden energiának és minden léleknek, hogy segít az utamon, hogy segít engem, saját magamat formálni és tökéletesíteni a saját régi önmagamhoz képest mégjobbá tenni. Örülök, hogy a helyzeteim megmutatják és segítenek megfogalmazni, hogy mi az, amire vágyom, vagy mi az, amire nem.

Őszintén hálás vagyok, hogy ezt az életet, küldetést választottam magamnak! 🙏🥰

Amennyiben cicaszitterre van szükséged, keress bizalommal! 😽

24/04/2023

🐈 Cicaszittert keresel? 🐈‍⬛
Szeretettel várom jelentkezésed privát üzenetben!😽

30/06/2022

Emlékszel még a többismeretlenes egyenletekre? 🤔 Bevallom, én már utánanézés nélkül nem tudnám, csak úgy felidézni és megoldani sem biztos, de nem voltam nagy matekos amúgy sem... Életem során nem kellett még alkalmaznom azóta, hogy tanították, de nem kizárt, hogy újra elő kell vennem a megkopott tudást, viszont ez majd akkor lesz fontos, hiszen most nem is ez a lényeg... 😉
Több, mint 1 hónapja megismertem Y (Ypsilon/Ipszi) cicát és rájöttem még sokmindent nem ismerek. Önmagában az is különleges, hogy egy cicát így neveznek el, de egyébként a fajtája is egészen különleges, mert Ő egy sziámi cica. 😍 Addig még, csak képekről, illetve kiállításokon láttam ilyen cicát, most volt lehetőségem pár napot vele is élni, ami nagyon kedves volt számomra, mert sokmindenre rádöbbentem. Például, hogy attól, mert nagyon vágyunk valamire, még nem biztos, hogy az igazán miénk, csak lehet egy darabig a magunkénak tudhatjuk, viszont egyszer rájövünk, hogy a vele szemben felállított illuzióra vágytunk, ami már nem ugyanaz, mert nem a lényét szerettük meg, hanem azt, amit mi beleképzeltünk. Nem lehetünk elég óvatosak és nem is biztos, hogy szükséges, mert ha mindig óvatoskodunk, nem igazán élünk, csak félünk. Adnunk kell esélyt az újnak, az ismeretlennek, legyen az egy új munka, új szerelem, új barátok, új utak, új célok és még sorolhatnám... 💕 Igen, ezt így nagyon egyszerű mondani, hogy adjunk esélyt az ismeretlennek, de amikor szinte minden ismeretlen a megszokott életedet, egyszerre érkezve teljesen átrendezi, na akkor döbbensz rá, hogy mindent nem akarhatsz igazán és szép is az, hogy van egy elkepzelésed, hogy mire vágysz, de olykor az csak a fejedben van és nem a valóság, csak egy álomkép, amit ráhúzol a történetre, hogy elhitesd magaddal, ez az, amit úgy akartál. Továbbra sincs ezzel baj, mert amit már megtanultam, hogy ha tudatosan figyelünk arra, amire szívből vágyunk, az egyszer megvalósul, csak idő kérdése... 💝 Tehát nem lehetünk mindig túl racionálisak, hagynunk kell teret a megmagyarázhatatlan dolgoknak is az életben, mert még jöhet valami ismeretlen, ami helyrerendezi azt, ami eddig igazán kusza volt, vagy nem hittük, hogy megoldást kapunk a helyzetünkre. Ez az isteni gondviselés lényege, aminek néha hagynunk kell magunkat, mert még, ha kedvezőtlennek tűnő élethelyzetben is találjuk magunkat, az még nem biztos, hogy nem hoz nekünk jót, ha eléggé türelmesek és megengedőek, elfogadóak vagyunk. 😊

Y-t egy kedves házaspár révén ismerhettem meg, akik szerettek volna elutazni az unokáikhoz messzire és kerestek megoldást arra, hogy a cicuskájuk szerető helyen legyen addig, mivel neki hosszú lett volna az utazás.
Amikor megérkezett hozzám, szép fonott hordozóban, láttam, hogy Y igazán a gazdik szeme fénye. 🥰
Az elején kis bizonytalanka volt és rövid ideig bújkált is a kanapé mögé, de aztán kiderült, hogy nagyon vagány (ex)kandúrka, akivel hamar egy hullámhosszra kerültünk. Már az első kettesben töltött fél órában teljesen megbízott bennem, jött, bújt és dorombolt, cukiskodott, persze utána elvonult, később rájöttem, hogy azért, mert van "énideje" is. 😺 Imádtam, hogy végtelenül sok szeretet van benne, amit szívesen megoszt velem, játékos is egyben, hiszen még fiatalka, eleven és kiegyensúlyozott. Nagy meglepetésként tapasztaltam, hogy nem csak velem, de mások társáságban, idegenekkel is milyen jól megvan és keresi a lehetőséget arra, hogy kapcsolódjon hozzájuk. Főleg azokkal, akik alapvetően cicabarátok, velük nagyon jól kijön. Nem viszi túlzásba, csak épp annyira közeledik, amennyire neki jól esik. Többször megfigyeltem, hogy Őt az aktívabb játékok nagyon érdeklik, mert a figyelmét nagyon szereti fókuszba helyezni, de Ő csak a biztosra megy, ritkán pazarolja az energiáját feleslegesen. 😹 Lézerezéskor is, többnyire már csak akkor mozdult rá a pöttyre, amikor igazán fókuszba helyezte, csak azt figyelte és, amikor ideális volt elkapni, nekiveselkedett ééés hamar túltette magát azon, hogy nem jött össze a csel. 😸 Ahogy, mint kiderült Y nagy póker rajongó is, mert amikor előszedtem a rég nem használt szettemet, már jött és ismerkedett a zsetonokkal. 🃏
Nagy örömömre, még az unokák is láthatták Őt a távolból és ujjongva nézték milyen jól érzi magát nálam. 😻 Néha hálásak lehetünk a technikának, hogy manapság már lehetőségünk van távolról is "élőben" beszélgetni.

Ekkoriban számomra sok új dolog köszönt az életembe. Új kihívások, új kapcsolatok, új feladatok, új környezet. Mindezek ellenére, olyan jól éreztem magam, hogy ennyi sok jó dolog áramlik hozzám, amit korábban elképzelni sem mertem volna. Kicsit hitetlenkedve is álltam a helyzet előtt, hogy ez most tényleg a valóság és nem csak álmodom. 🎁🙏 És bebizonyosodott, hogy tényleg nem álmodom! Mindaz, amire addig vágytam, csak jött és én még a nehézségeket is olyan jól kezeltem, mint már nagyon rég, vagy talán még soha. Olyan triviális volt, hogy a problémák, a megpróbáltatások, csak lehetőségek arra, hogy meggyőződjek arról, az életemnek célja van, a nehézségek tanítanak és, hogy a hozzáállásom mindezekhez, nagyon sokat számít. 🙂 Nem mondom, hogy egyszerű volt, bevallom magamon is meglepődtem mennyire nyitott vagyok a változások és a kihívások felé. 💪💞👌🤿
Sok ismeretlen helyzettel szembesültem, alkalmazkodtam a körülményekhez, szeretettel fogadtam, ami jött, beilleszkedtem és élveztem, hogy megmutathatom, mire vagyok képes, ha igazán szívből állok a helyzethez! Ebbe az élethelyzetbe csöppent bele Y a maga kis szeretetteljes jellemével, összeszedettségével, tettrekészségével, nyitottságával és elfogadásával. 🥰
Megmutatta, hogy lehet ezt így is, nyugodtan, nem kapkodva, nem teljesen ráfeszülve, de készen arra, hogy lecsapjunk a lehetőségekre, amik megmutatkoznak előttünk. 🤍

Tudatosult bennem, hogy nem szabad mindent készpénznek venni sem, ha betoppan az életünkbe az, amire vágytunk, mert lehet, csak valamilyen tanítást ad, hogy hol tartasz, hogy mi/ki számodra az igazán fontos és mennyit engedsz meg magadnak és másoknak magaddal szemben. Amikor elhatározod, hogy Te egy szeretetteljes helyen, szeretni képes és szerethető társaságban, az önmagadban rejlő szeretetet próbálod kivirágoztatni, akkor idővel, ha hiszel is benne teljes szívedből, akkor megvalósul. Lehet varázslatnak tűnik és akár túl rózsaszínnek, viszont már meggyőződésem az, hogy amire igazán fókuszálsz a szíveddel, nem az eszeddel, nem az egóddal, és teret adsz a világodban neki megvalósulni, az mind csodálatos módon meg is valósul, mert már szinte láttad előre, hogy így kell történnie. Lehet néhány tényező változni fog, lehet el kell engedned olyat, ami már nem volt igazán a tiéd, lehet új és számodra ismeretlen dolgokkal, helyzetekkel találkozol, de az, amit ezután kapsz, az sokszor a képzeleteidet is felülmúlja! És jogod van eldönteni, hogy az, amit kaptál, megfelel-e, vagy mást keresel! Valami még csodásabbat, mert hiszel benne, látod a lelkeddel, hogy mi az, aminek ott kell lennie az életedben, ha kellőképpen beleengeded magad ebbe az ismeretlenbe, de annál inkább megéled ezt a pezsdítő, vibráló, vagy olykor egészen embert próbáló, kihívásokkal teli élethelyzetbe. Te döntésed, de egyszer úgyis eljön az ideje a változásnak és akkor már inkább úgy történjen, hogy magadtól indulsz neki, mintsem megvárod, hogy kicsúszik a talaj a talpad alól... Mindkettőnek megvan a maga szépsége, vagy árnyoldala, mindkettő a Te döntésed. Az is a Te döntésed, amikor nem Te döntesz a saját életedről, a sorsodról, mert átadod másnak ezt a lehetőséget. Mindig van másképp és mindig van lehetőség, csak néha vállalnunk kell azt a felelősséget is, ami a döntéseinkkel együtt ránk hárul és persze tudnunk kell mi a miénk mindebből és mi a másé, amivel nekünk már nem kell(ene) foglalkoznunk.
Ha minden olyan egyszerűen működne, akkor semmiből sem tanulnánk, csak léteznénk, viszont arra kell törekednünk, hogy a létünk teremtsen a világnak is, nekünk tennünk is kell és szeretnünk, hogy értelme legyen a létünknek. 🥰
És nagyon fontos, hogy tudjuk, ne csüggedjünk, ha valami nem úgy sikerül, mint amire vágytunk, mert ez is egy próbatétel. Arra, hogy tudatosodjon bennünk, hogy a vágyaink tárgyát, csak birtokolni akartuk-e, vagy tényleg a szívünk minden szeretetével kitartunk a hitünk mellett, hogy annak a dolognak helye van az életünkben, mert tudjuk, hogy jót fog majd teremteni a helyzet mindenki javára, ha megvalósul. 💞

Nagyon nagy hála van a szívemben, hogy Y lelke az életembe toppant ismeretlenül és a sors ezekben a napokban elküldte hozzám! 😊🙏
Valahogy mindig, csak visszaigazolás számomra, hogy sorsok, lelkek nem véletlenül találkoznak adott helyzetekben. Nekem tanulnom kellett általa, neki meg olyasvalaki, amíg a családja távol van, aki szeretettel gondozta és szerintem ez a találka is nagyon jól sikerült. 😊
Köszönöm, hogy együtt lehettünk akkor és remélem még találkozunk a jövőben! 😽

14/06/2022

Minden napod egy áldás! 🙏
Vannak olyan napok, mikor ki sem kelnénk az ágyunkból, mert annyi minden vár ránk és nem érezzük magunkat felkészültnek arra a sok dologra, amit még meg kell élnünk.
Fáradtak vagyunk, minden nap egy mókuskeréknek tűnik, de olykor kiszakadunk ebből is, hogy új élményekkel gazdagodjunk. Csak azért is felkelünk, felállunk és elindulunk, hogy a mindennapjainkat megéljük, hogy a kötelességünknek eleget tegyünk, hogy annak, ami hív minket, megéljük.💪Hányszor mondjuk, vagy gondoljuk azt, hogy feladnánk, nem csinálnánk semmit, nem állunk ki magunkért, nem indulunk el a céljainkért, nem az álmainkat választjuk, inkább csak pihennénk?! De, amikor minden úgy alakul, hogy most van lehetőségünk megcsinálni valamit, amire régóta igazán vágyunk, a csillagok pont úgy állnak össze, hogy a mi utunkat világítsák, akkor nem szabad feladnunk! 🌠 Az az alkalom, csak akkor lesz az igazi, csak akkor lesz az, amire vágytunk, amit meg akartunk élni és nem várhatunk vele tovább, élnünk kell a lehetőséggel. Nem mindig könnyű ez a lehetőség, néha fogcsikorgatva visszafojtjuk a sírásunkat, hogy ne tűnjünk gyengének, mert nem egyszerű a helyzet, de túléljük. Van, hogy már nem is a környezeti viszontagságok okoznak nehézségeket, mint amikor 9 fokos vízben ~90 percet töltünk el a megfelelő öltözékben, de mégis menekülnénk, vagy már végetvetnénk a nehézségnek, hanem a lelkünk és az agyunk harca az adott helyzetben. Az, amikor csak magunkba kell néznünk, hogy mi az amitől ennyire félünk, majd elfogadjuk a lehetséges legrosszabb végkimeneteleket is. Valahogy mindig van tovább, csak a cél lebegjen a szemünk előtt, kétségek nélkül. 🙂

Miután Charlie hazament, aznap már régi kedveseimmel újra találkoztam, a 3 tagú bundás bandával, akikkel eddig a leghosszabb időt tölthettem együtt, Pumival, Mancsival és Kiscivel, de most csak pár napot élvezhettük egymás társaságát a saját otthonukban. 🥰 Annyira szeretem őket, ezt a gazdijuk is tudja és érzi. Úgy gondolom, hogy nem hiába találkoztunk mi sem, mert a gazdijuk egy nagyon jószívű, becsületre méltó állatbarát, akinek egyedülálló kis cicacsapata van. 😸
Pumi és Mancsi nem félősek, Ők mindig jönnek, köszöntenek, várnak engem, bújnak és szeretnek. Mancsi egy igazi túlélő, hihetelen merész csajszi, Pumi meg egy szeretetteljes, doromboló, hódító (ex)kandúrka. Kisci már egy kicsit kemény dió, mert Ő a réges-régen tapasztalt utcai nehézségek miatt, nem túl bátor, viszont szerencsére hamar megismert és egyszer csak azt vettem észre, hogy már az ölemben bújik és a simogatásomért epedezik. Emlékezett rám és arra a 1,5 hónapra, amit együtt éltünk meg korábban. Ez olyan jóleső érzés volt, hogy egy önmagában félős cicalány, feladta a félelmeit, csakhogy megélhesse azt a jót, amire vágyott, amit meg akart kapni, amiért mert odajönni. Olyan boldoggá tett, hogy ilyen bátor volt! 😻 Nagyon szeretek a társaságukban lenni, mert Ők gyógyító cicák is, mindenre gyógyírt jelentenek. Ha szomorú vagy, boldogságot adnak, ha sírsz, vígasztalnak, ha nehéz napod van, ott vannak és melléd bújnak, ha beteg vagy, meggyógyítanak. Nagyon jó terapeuták és ezt mind a saját szeretetükkel teszik és teljes szívvel. Különleges lelkek és valamiért együtt még csodásabb a közelükben lenni, összeadják azt a sok szeretetet, amit magukban hordoznak. Csintalanok, de alapból semmi rossz szándék nincs bennük és minden alkalommal olyan plusz energiát adnak, amiért mindig megéri velük lenni és hálás vagyok nekik ezért is. ❤️
Ez már több, mint 1 hónapja volt, de számomra ez az időszak arról szólt, hogy a félelmemeimmel szembenézzek, a tettek mezejére lépjek, csapatban dolgozzak a lehető legnagyobb szeretettel, elfogadással és őszinteséggel, másokban bízva, és arról is szólt, hogy igazán felelősséget vállaljak önmagamért, a döntéseimért, bízva magamban is. Felhagytam a kifogások keresésével, feladtam, ami már nem tett boldoggá és belevágtam valami számomra nem könnyű dologba, amiben azt éreztem, hogy minden ellenállás és nehézség ellenére, nem bántam meg, mert többet kaptam, mint számítottam rá. Persze nem volt leányálom, kaptam hideget-meleget egyaránt és, ha azt nézzük szó szerint is. Végre a másik hobbymat előtérbe helyezhettem "hosszú" kihagyás után és próbáltam úgy tekinteni rá, hogy ezt már csak magamért teszem és azért, hogy fejlődjek a képességeimben és a személyiségemben is. Hisz tudjuk, ami nem öl meg, az megerősít.
Kisci nagyon nagy példakép számomra általánosságban, mert annak ellenére, hogy mit élt meg korábban, képes volt megbízni bennem és hinni, hogy azért vagyunk egymásnak, hogy megmutassuk, nincs mitől félnünk, csak mernünk kell közelebb lépni ahhoz, amire vágyunk. 🤍 És, ami még üdítőbb, hogy a bundás banda együtt mennyire szeretetteljes és elfogadó. Igazi csapatjátékosok és együtt olyanokra képesek, amit emberi ésszel néha nehéz felfogni. 💞

Szeretnék mindig olyan csapat részese lenni, amiben együtt csodákat teremtünk és nem rombolunk, vagy azt is csak azért tesszük, hogy valami újat építsünk, tanuljunk együtt és összekovácsolódjunk. Szeretnék mindig értékes tagja lenni egy csapatnak, melyben az én lelkem, a jelenlétem, a tudásom, a készségeim és a tapasztalatom, mindig hozzáadott értéket képviselnek, még akkor is, ha nem tudom minden helyzetben a mások által várt maximumot hozni, de a tőlem telhető legtöbbet igyekszem beletenni. 🙏

Hálás vagyok, hogy újra találkozhattam veletek drágáim, Pumi, Mancsi, Kisci! 😊 Áldásként tekintek minden veletek töltött alkalomra, beleértve az összes cicát is! 😽 Nagyon sokat jelent mindenki a számomra, hiszen sorsok, lelkek nem hiába keverednek adott élethelyzetekben az utunkba és nagyon sokat tapasztalhatunk, tanulhatunk ezáltal, akár magunkról, vagy másokról is, amiért utólag, vagy akkor, de mindig hálásak lehetünk. 💕

27/05/2022

Vagyok, aki vagyok és ezen csak én tudok változtatni, ha akarok. 😉 Ennek a story-nak ez is lehetne a mottója.
Félelmeink sokszor csak a fejünkben léteznek. Hinnünk kell magunkban annyira, hogy félelmeink ne uraljanak minket! Na, de miért?
Azért, hogy az életünk változzon, hogy minden korlátunk, csak egy kis akadállyá váljon, amit bármikor meg tudunk ugrani és hisszük, hogy sikerül is! De, ha mégsem sikerülne, akkor sincs baj, akkor sem vagyunk bénák és, ha megpróbálhatjuk újra, azzal csak tanultunk, ha valami nem sikerült és máskor jobban csináljuk, ügyesebben. Érdekes, hogy mikor valami miatt az egónk szól, hogy az, amit éppen észlel, az mennyire lehetetlennek, félelmetesnek, kellemetlennek, rossznak tűnik, mert ismeretlen számára, meggyőz minket, hogy kevesek vagyunk, nem tudjuk megtenni, képtelenek vagyunk megoldani... Közben a szívünk mélyén hívást érzünk rá és meg akarjuk csinálni, tenni akarunk azért, hogy megismerjük, hogy szeretni próbáljuk, az addig egészen félelmetes dolgot, meg akarjuk ismerni, tapasztalni akarunk, mert van benne valami vonzó, az ismeretlenben. Van, hogy lebeszéljük magunkat, de van, amikor igeneis nekivágunk, "lesz, ami lesz" alapon és, ami kisül belőle, azzal a tapasztalattal kell folytanunk az életünket tovább. Lehet ez "jó", vagy "rossz", előre nem lehet tudni, mások tapasztalataiból sem, mert az nem a mi tapasztalásunk. Nem hallgathatunk mindig másokra. Van, hogy amikor hívást érzünk a szívünkkel, akkor aszerint kell mennünk, érzésből, nincs rá magyarázat, csak később lesz, mikor minden puzzle darabka jó helyre kerül az életünkben és kezdjük látni a képet.
Te döntesz, hogy kilépsz a komfortzónádból, vagy megrekedsz az elméd börtönében!
Igen ám, de tudjuk, hogy ez nem olyan könnyű! Miért is lenne az? Vannak dolgok, amitől annyira rettegünk, hogy inkább belebetegszünk a helyzetünkbe, mintsem tegyünk azért, hogy változzon az életünk és már, csak akkor lépünk, amikor már olyannyira fáj, amit megélünk, hogy nyomorulttul érezzük magunkat. :O
Olyannyira benne rekedünk a félelmeinkbe, mert valamiről azt hisszük nem vagyunk képesek az addig megtanult minták szerint kezelni, ezért ellenállunk, de van, hogy elkerülhetetlenül belefutunk a helyzetbe. Bele az ismeretlenbe. Lehet az elején nagyon kényelmetlenül érezzük magunkat, aztán felcsillan a szemünk, hogy mekkora lehetőség van előttünk, hogy micsoda kegyelemben van részünk, hogy annyi sok rossz után, valami egészen elképesztő helyzetet teretettünk, amit nem győzünk felfogni. Már azt hisszük, hogy álmodunk, de nem. Nagyon is ébren vagyunk! 🥰
Már azt kezdjük keresni, hol itt a hiba, miért nem rossz, miért nem fáj, miért nem olyan kellemetlen az életünk. Nem hisszük el, csak addig keressük a hibát, míg meg is leljük... És mit csinálunk? Azt mondjuk, hogy "én megmondtam, hogy túl szép, hogy igaz legyen", "tudtam én, hogy úgysem fog jól alakulni", "nekem úgysem jár, nem vagyok elég jó/szép/szerethető/rátermett...". A végtelenségig sorolhatnám, mindannyian tudjuk miről beszélek. 😔 Saját magunk jólétét szabotáljuk, csak azért is, mert képtelenek vagyunk elhinni, hogy nekünk is jár a jó, nekünk is jogunk van elfogadni mindazt a sok csodát, amit nekünk tartogat az élet!
Hogyan lendülhetnénk előre ebből a helyzetből? Úgy, hogy ha gyakorlunk. Ha gyakoroljuk, hogyan mehetünk szembe a félelmeinkkel, hogyan tolhatjuk kijjebb és kijjebb a korlátainkat és akkor majd egyszer megbecsüljük azt, amit ezáltal kapunk. Egyre rutinosabbá válunk abban, hogy az élethelyzeteink változnak és nekünk is változnunk kell ehhez mérten, hogy könnyeden sodródjunk az árral és ne kapaszkodjunk a sziklába attól félve, hogy megütődünk, ha elengedjük. Egyszer úgyis elfáradunk és akkor már nem lesz választásunk. Így is-úgy is meghorzsolódunk, fájni fog, lehet sírni is fogunk, de akkor már azért tegyük, mert mertünk lépni és megpróbáltunk tenni magunkért, a saját boldogságunkért. Minden csak megoldandó feladat az életünkben és nem probléma. A hozzáállásunk a titok kulcsa.

1 hónapja vendégem volt egy kedves fekete szépség, Charlie. Ritka az olyan cica, akit pórázon hoznak hozzám, Ő így érkezett a gazdája vállán ülve... Meglepett, Charlie nagyon vagány cica, akinek egy nagyon nagy barátja és "testvére" Lui, egy palotapincsi és mopsz keverék kutyus. Cukik együtt, nagy spanok, de most külön wellnesseztek. 😸 Charlie gazdija míg itt volt, addig Charlie körbe cirkált, felfedezett, miután elment a gazdija egy ideig elöl volt, de elbújt a kanapé mögé. A vagányság eltűnt, mintha kicserélték volna. Aznap jött, mikor egy 3 éves időszakot lezártam vegyes érzelmekkel, de megkönnyebbülten érkeztem haza hozzá, de akkor sem igazán jött elő, csak estefele. Gazdája szavaival élve, Charlie egy "bújkálós szabad lélek", ami igaz is, mert otthon is többnyire ezt csinalja. Egészen sajátos a hozzállása a dolgokhoz. Mikor előjött, köszönés képpen, hozzá bújt a lábamhoz és érdeklődővé vált, de Ő nem olyan cicus, aki mindig hagyja magát dögönyözni, nem igényli túlzottan, de azért van, amikor Ő is elcsábul. Elvan ám magával, szereti magát, nem igényli az emberektől a túlzott törődést, csak a legalapvetőbbeket. 😺 Olyan gyönyörű fekete szépség, világító csodaszép szemeivel és puha bundájával és az elérhetetlenségével elérte, hogy levegyen a lábamról. Kicsit "vagány álom pasi" kisugárzasú, akinek ki kell hívni a figyelmét, máskülönben, elvan melletted, de nem igazán foglalkozik veled és nem akar közeledni, míg te nem adsz neki egyértelmű jelzést, hogy nyitott vagy a közeledésére, de akkor sem ám akkor jön, amikor neked jó, hanem, amikor neki tetszik és belemész a játékba...
Első közös hanjalunkon be nem állt a szája, nem amiatt, mert éhes lenne, volt kajája és miután megkapta az alutasakost, azután is folytatta. Úgy éreztem, hogy hiányzik neki a barátja, Lui, vagy a gazdája, de nagyon hívta őket. Idővel megbékélt, de néha máskor is nyávogott hívogatóan, aztán átment kukkolóba. Elbújt és néha megmutatta magát, nézett engem mikor tv-t néztem. Ha beszéltem hozzá, közelített, majd elvonult megint. 😅
Mivel aznap nem dolgoztam, több időt tudtam vele tölteni és a gazdija kérésére próbáltam kicsit jobban megmozgatni és meg akartam győzni arról Charliet, hogy sétáljunk együtt pórázzal. Nekem nem akarta elhinni, hogy jó lesz elsőre, de sikerült rávenni, hogy a lepcsőházban sétáljunk a 10 emeletes épületben. Ráhagytam, hogy meddig élvezi ki a lehetőséget, figyeltem mennyire bátor, de nem volt ám annyira vagány, mint korábban. Szoknia kellett az új élmenyeket és mozogni, hogy ne csak a kanapé mögött töltse a napot.
A szomszéd hölgy azt hitte a saját cicájuk szaladt ki, aztán meglátott engem a pórázt tartva, majd benyitott a lakásba és bumm, kijött a másik fekete cicus is. Charlienak volt szerencséje egy szép kislánnyal találkoznia, aki vidáman futott felfelé, mit sem törődve, hogy lefújják. 😻
Charlie egy igazi energiabomba. A mozgástól még több energiája lesz és sokkal nagyobb életkedve van. Imád lézerrel játszani, a végtelenségig eljátszik vele, mégha már kapkodja is a levegőt, akkor is megy utána, ha ideges, lefújja a lézerpöttyöt is. És, ha nem jelezte volna a gazdája, hogy imádja a kád dugóját elfocizni, tuti hülyén éreztem volna magam, mert nem értettem volna, hogy került máshova... 😹
Néha őrizte az álmomat az ágy sarkán leheveredve, vagy az ablakban ülve. Olykor beszélt hozzám cica nyelven. Belezúgtam, azért lássuk be, cuki lelke van. ❤️‍🔥 Erős jellem, de neki is vannak félelmei, amiket sok próbálkozással, nekifutással, gyakorlással, le tudtunk küzdeni együtt, de ehhez Ő is kellett. Hisz hiába adom rá a pórázt, le is fekhetett volna és akkor nézhettük volna egymást, mire elindulunk valamerre. Charlie egy kéjenc, jó manipulátor és mindezek mellett egy igazi mester, mert meglepően ért a felújítas előtti bontáshoz. 😳 Egyik alkalommal, mikor sétáltunk a lépcsőfordulóban, egy szomszéd is felbukkant. Néha nem akarom tudni, mit gondolhanak egy nőről, aki macskát sétáltat a lépcsőházban, de a jelenet egészen vicces volt. 😹
Leszaladt a szomszéd a pizzáért és nyitva hagyta az ajtót, hisz még felújít.
Jött fel a pizzával a lepcsőn, aztán Chalie végre megindult, mert egy vadidegen jött utána és nyomasztotta, hogy miért követik ennyien. 😸
Majd az első nyitott lehetőségnél, pont ugyanazon az oldalon, ahogy én is lakom, beszaladt a szomszéd lakasába, alig bírtam visszatartani és sűrű "elnézések" közepette próbáltam kihúzni a lakásból. Erre Charlie ijedtében letépte a szegély járólapot a bejáratnál, de mondta a szomszéd úriember, hogy nem tud sok kárt tenni a lakásban még, mert épp felújítják. 🤣Azért a lelkem megkönnyebbült, hogy nem kell fizetni, mert Charlienak rongálhatnékja volt. 🥳 Sőt igazából még Charlie is jót tett, hogy besegített a munkálatokba, a Mester úr. 😅 Csodálni tudom, amikor ránézek, nem tudok rá rosszat mondani, olyan jó a lelke és vicces helyzeteket lehet vele megélni. ❤️
Charlie is egy olyan lélek, aki tapasztalatok útján lett bátrabb és magabiztosabb. Ha Ő képes rá egy cica testbe zárva, kiszolgáltatottan, kis termetűen, akkor mi emberek is képesek vagyunk rá, csak rá kell ismernünk erre a képességünkre. Rajtunk áll, vagy bukik minden. 😊

Köszönöm Charlie, hogy derűsebbé tetted a napjaimat és hálás vagyok a sorsnak, hogy Téged akkor küldött, amikor egy új életszakaszba kezdtem és megmutattad, hogy a bátraké a világ és nem baj, ha néha rombolunk, félünk, mert attól még lehet jó, ha valamit elhagyunk, vagy összetörünk akarva, vagy akaratlanul is. 🙏💝 Ettől még lehet mosolyogni és boldognak lenni, csak látni kell a csodat az életünkben. 😽

Cím

Budapest

Weboldal

facebook.com

Értesítések

Ha szeretnél elsőként tudomást szerezni Cicaszitter Andy - Budapest új bejegyzéseiről és akcióiról, kérjük, engedélyezd, hogy e-mailen keresztül értesítsünk. E-mail címed máshol nem kerül felhasználásra, valamint bármikor leiratkozhatsz levelezési listánkról.

A Vállalkozás Elérése

Üzenet küldése Cicaszitter Andy - Budapest számára:

Videók

Megjöttek a lakótársaim! 🥰 Mancsi, Pumi, Kisci 3 hétig a vendégeim lesznek. Cicaszeretet full extra ❤ Isten hozott benneteket! 😊 #cicaszitterandy #cicaszitter #catsitter #catsitting #cicawellness #andythecatlady #andythecatsitter

Csütörtökön újabb vendégem érkezett Coco cica személyében. Gazdija véletlen talált rám, bátyámon keresztül közvetítve, de egy sorsszerű találka volt, ami egy egyszerű vonat úttal indult... 😊 Coco végtelenül cuki fiúcska, olyan nagy szeretet van benne, hogy hihetetlen, beszédes, mozgékony, bújós, felfedező és pancsolós természetű cicuska. :) Kicsit emlékeztet az én szívemnek egyik legkedvesebb cicájára, aki miatt kezdtem bele ebbe a cicaszitterkedésbe, mert hiányzott a cicaszeretet. :) Coco köszönöm, hogy a sors elküldött hozzám, végtelenül hálás vagyok! 🥰 #cicaszitterandy #cicaszitter #catsitter #catsitting #cicawellness #andythecatlady #andythecatsitter

Úgy néz ki a félős cicából, pár óra alatt egy szertgetnivaló, bújós angyalka lett. 😊 Hogy miért angyalka? Van két cuki kis fekete szárnyminta a lapockáján és, mert egy tünemény! 😻 Marcika az én kis angyalkám 😇 #cicaszitterandy #cicaszitter #catsitter #catsitting #cicawellness #andythecatlady #andythecatsitter

Marci cica az új vendégem pár napra a földi cicamennyországban 🥰 Gazdija szerint mióta befogadták otthonukba, nem volt más helyen, így kicsit bizalmatlan idegenekkel szemben és most először jött el otthonából, de hamar megnyugodott egy kis cicacirógatástól, amit szívesen fogadott. 😊 #cicaszitterandy #cicaszitter #catsitter #catsitting #cicawellness #andythecatlady #andythecatsitter