Dogopolis a gazdiműhely

10/08/2024

Kifogások helyett ;)

Várunk sok szeretettel ingyenes felmérőnkön, ahol megtaláljuk számotokra a megfelelő képzési tervet!

Kattints a linkre!
www.dogopolis.hu

29/05/2024

Pont így.

Egy kis segítség, ha kételyeid lennének ;)

24/05/2024

:D :D

Van amit nem lehet megjátszani: vagy működik vagy sem.
Tréningre fel ;)

21/05/2024

Jelentkezéshez látogassatok el a honlapunkra, kérdés esetén pedig keressetek minket bátran!

19/05/2024

Az egyik legfontosabb dolog a kutya-gazdi párosok életében a séta és a legtöbb problémával is ilyenkor szembesülünk.

Ezért foglalkozunk ezzel a témával önálló workshop keretén belül.

Még péntekig tudtok jelentkezni emailben vagy privát üzenetben!

16/05/2024

Hello Zugló!

Zuglói és környékbeli kutyások!

Mit szólnátok egy szoci csoporthoz a Rákospatak parton hétköznap délutánonként velem és a Dogopolis a gazdiműhely oktatóival?

Miért lesz ez jó neked?

Nem tanfolyam, bármikor becsatlakozhatsz és addig jársz ameddig szeretnél.
Hétköznap délután, váltakozó napokon, hogy minél többeknek jó legyen.
Egyéni figyelem csoportban is.
RENGETEG HASZNOS INFÓ ÉS GYAKORLAT!

Részletek és jelentkezés privát üzenetben ;)

10/05/2024

Félős kutyákról :)

Amikor azt hallom, hogy:

“Fél a kutyám ezért hagyom, hogy csináljon amit akar”,
“Azért ugat/támad/menekül mert fél, úgyhogy nem tudok mit csinálni.”

“Mindent megadok neki, de nem javul.”

“Nem csinálunk semmit, nehogy rossz legyen neki”
“Nem akarom, hogy bármi kellemetlen legyen neki.”
“Nem szólok rá, mert nem akarom, hogy romoljon a kapcsolatunk”.

Akkor nyilvánvalóan át kell egy kicsit alakítani a gazdi gondolkodását, hogy érdemben tudjunk segíteni a kutyának, mert ezek a mondatok mögött súlyos félreértések vannak.

Ha egy kutya tényleg fél, retteg, akkor elég gyakran lesz a legutolsó dolog amire szüksége van, hogy segítség és irányítás nélkül csinálhassa amit egy terhelt idegállapotban ösztönösen tud, ezek ugyanis ritkán megfontolt vagy előremutató dolgok. Amire meg leginkább szüksége lenne, az pedig az, hogy valaki türelmesen, de józan ésszel vezesse és segítsen neki megugrani azokat az akadályokat, amire magától nem képes és úgy alakítsa a mindennapokat, hogy minél kevesebb megugorhatatlan helyzetbe kerüljön közben.

Félreértések elkerülése végett: Rengeteg minden tud javulni magától is idővel, sőt, sokszor a legjobb ha hagyjuk az időt is dolgozni. Viszont ha rossz spirálba kerül a kutya, ha rossz tapasztalatokat szerez közben és rossz következtetéseket tanul, akkor az idő nem fog segíteni. De az erőszakosság sem vagy ha ész nélkül kényszerítjük a kutyát helyzetekbe a határait figyelmen kívül hagyva. A fokozatosság, reális célok és a türelem szinte mindig kötelező.

Annak a bizonyos lónak viszont van egy túlsó oldala is, ahol sokszor elfogy a racionalitás és a logika, vagy csak az emberek érzelmei és aggályai dominálnak, miközben a kutya issza meg ennek a levét, mert benne van hagyva egy állapotban.

A kutya legtöbbször nem is tudja, hogy lehetne neki jobb, ergo nem keresi a változást, hogy valami félelmeteset “le tudjon győzni” máshogy is, és hogy kiderüljön hogy az a valami nem is annyira félelmetes. Ezt a gazdi tudja megmutatni neki és ehhez gyakran jobban kell tudni irányítani a kutyát, akkor is ha éppen nem partner benne és “az akarata ellen” történik. Mert ha ezredszer is megismétlődik valami változtatás nélkül, abból nem lesz változás.

Az meg, hogy valami néha stresszel jár, teljesen természetes, nincs semmilyen lényegi fejlődés nélküle. Viszont nagyon nem mindegy, hogy mit bír el a szervezet és hogy célt szolgál-e.
Egy kutyát például aki rengeteg gátlással él alapjáraton vagy retteg, irdatlan sok stressz ér, és pont azért kell megugrani bizonyos nehézségeket, hogy egyre kevesebb legyen belőle, különben csak felemészti, a folyamatos, végeláthatatlan és céltalan terhelés.

Szóval szerintem ha szeretjük a kutyát, akkor vezetjük is, hogy neki jó legyen és segítünk neki, amikor a legnagyobb szüksége van rá. Akkor is, ha közben nemet kell mondanod vagy meg kell épp akadályoznod valamiben amit csinál, hogy esélye legyen más információt befogadni, mint amit éppen “feltételez”, amit az addigi tapasztalatokból össze tudott rakni. Mert ez az ő érdeke, és ez kellene hogy a legfontosabb legyen.

Ha pedig valaki attól fél, hogy romlani fog a kapcsolata a kutyájával attól, hogy tud neki nemet mondani és helyzeteket irányítani helyette, az képzelje egy kicsit magát annak a kutyának helyébe, aki tehetetlenül és sikertelenül próbálkozik valamivel újra és újra, magára hagyva, ahelyett, hogy segítenének rajta. Milyen kapcsolatról beszélünk itt?

Természetesen a félelem lehet jogos is, amennyiben a kutya csak azt látja, vagy leginkább annyit lát, hogy valaki akadályozza de nem segít, nem jár ezzel jobban, valaki tilt és büntet, de nem dicsér és jutalmaz SOKKAL TÖBBSZÖR ÉS TÖBBET, vagy teljesen kiszámíthatlanul és ÉRTHETETLENÜL kommunikál felé.

De leginkább akkor, ha nincs is valódi bizalmi kapcsolat (ergo nem is nagyon tud romlani), mert a kutyának nem az a feltételezése, hogy jót akarnak neki, hogy azért kérnek vagy mondanak neki valamit, mert az az ő érdeke. Ilyen feltételezése meg csak tapasztalati úton lesz, ha sokszorsoan bebizonyították neki.

Igen, a bizalomért meg kell dolgozni, mielőtt elvárhatod.

És nem, nem attól lesz egy kutya kiegyensúlyozott, hogy “mindent megadunk neki”, mert ez azért valljuk be, hogy az esetek többségében vagy egyszerű túlzás, önfényezés vagy önfelmentés, ami nettó biológiai szükségletek kielégítését, pár simit, vagy felesleges holmik vásárlását takarja.
Közben meg elfelejtődnek azok a dolgok, amire valójában szüksége lenne. A teljesség igénye nélkül, ezek jutnak eszembe, de nyugodtan egészítsétek ki:

Cél, irányítás, kiszámíthatóság, biztonság, sikerélmény.

08/05/2024

Tudtad? :)

07/05/2024

Aktuális olvasnivaló István -tól

Nagyon gyakran találkozom azzal a jelenséggel, hogy gazdik hosszasan tudják sorolni a kutya hibalistáját, hogy “mi mindent csinál”, vagy a különböző teóriákat, hogy mikor mi történhetett, ami miatt kialakulhatott egy probléma vagy problémák sora.
Ezek között viszont ritkán merül fel az a lehetőség, hogy mert egyszerűen hagyták / megvárták.

Például amikor látom őket kutyával, akkor gyakran szembetűnő, hogy:
1. A kutya nincs, vagy alig van dicsérve.
2. A kutya nincs vagy alig, vagy KÉSŐN van irányítva.
3. A kutyával rosszul és főleg rosszkor kommunikálnak, (túl keveset, amikor kellene és túl sokat feleslegesen, amikor nem).
4. A kutyával nem játszanak és nem igazán “partnerek” a közös időkben, inkább csak statiszták egymás mellett.

Példának legyen itt egy eset (de lehetne 100 másik hasonló is):

“Befeszül szembejövő kutyákra és olyankor már nagyon nehéz behívni, kiabálni kell vele hosszasan és volt már hogy verekedésbe is keveredett.“

Ennél az esetnél aztán megnéztük mi történik, ha:

1. A kutyát elindulástól foglalkoztatjuk és sokat dicsérjük, jutalmazzuk.
2. Nem beszélünk hozzá feleslegesen számára értelmetlen dolgokat, inkább megmutatjuk neki, amit szeretnénk tőle.
3. Behívjuk sokszor, akkor amikor semmi zavaró nincs is, és véletlenül sem miután megvártuk, hogy már balhé legyen.
4. A legkisebb jelre, hogy elkezd feszülni, azonnal összeszedjük a figyelmét és értékeljük az együttműködését.

Tudjátok mi volt az eredmény a séta során? Nulla darab kiborulás és egy percek alatt lelkes, együttműködő kutya, aki nem is akart senki mással foglalkozni.

Szóval szerintem a kutya hibáztatása és teóriák gyártása helyett érdemes inkább először megpróbálni:

1. Tanítani és jutalmazni akkor, amikor és amíg erre fogékony.
2. Irányítani amikor erre van szükség, hogy ne érezze magát egyedül hagyva és több sikerélmény legyen mindenki számára.

Aztán majd kiderül, hogy mi is lehetett a valódi probléma és milyen tempóban változik a kapcsolatotok. :)

29/04/2024

Ha elakadtál, keress minket bizalommal!

Képzeld el, hogy olyan szinten képtelen vagy szabályozni az érzelmeidet, hogy vadidegenek megpillantásától is már teljesen kiborulsz, üvöltözöl, hadonászol, támadsz. Képzeld el, hogy minden alkalommal úgy indulsz el otthonról, hogy tudod, hogy pillanatokon belül háborús övezetbe érsz. Egy idő után találkoznod sem kell senkivel és mégis az egekben lesz a pulzusod, folyamatos készenlétben leszel, és a legkisebb dologra is robbanhatsz.

Nos, ez sok kutyának az élete, vagy a mindennapjai és ezt hívjuk reaktivitásnak. Nem azt, hogy ugat egy kutya, mert az hellyel-közzel, de normális dolog, az viszont, hogy kontrollálhatatlanul üvöltsön, meneküljön, pánikoljon, támadjon, nem az.

Most képzeld el, hogy nem egyedül mész ki erre a csatatérre, hanem egy nálad intelligensebb lénnyel, aki jobban érti a külvilágot és aki tud neked segíteni.

Mit várnál ettől a személytől, mire van a leginkább szükséged tőle?

Aki nem kap megfelelő segítséget és magára van utalva, az próbálkozik, csinálja amit tud és a szerzett tapasztalatoknak megfelelően készül a jövőre, a spirál pedig gyakran egyre csak mélyül.

Szóval nem elfelejtve, hogy minden kutya és szituáció más, de adok pár ÁLTALÁNOS tippet, hogy hogyan lehet neki jobban segíteni:

1. Megelőzés: Ha valamiről tudod, hogy nem fog működni, akkor nem kell ezredszer is megismételni vagy belerohanni. Ha már látod, hogy valami nem lesz jó, ne várd meg, inkább cselekedj azonnal!
2. Változtatás: A változáshoz változtatni kell. Ha valami nem működik, a végtelenségig ismételve sem fog. Viszont ha egy rossz társítás láncot meg akarunk törni, a legkisebb változtatások is kinyithatják az ajtót “új információk” befogadásához.
3. Felkészülés: A, B és C terv legyen kéznél, mert olyan nem lehet, hogy TE ne tudd, hogy mit csináljatok. Lefagyás helyett inkább mozogj, aggódás helyett inkább cselekedj! Nem baj, ha nem az volt a legjobb megoldás vagy valami nem sikerült, tanulsz belőle és majd legközelebb jobb lesz.
4. Gyakorlás: Ismétlés, ismétlés, ismétlés. Koncentrálj egyszerű dolgokra és gyúrjatok sikerélményre, mert abból lesz önbizalom és magabiztosság.
5. Reális célok: Nem kell azonnal mindent, mindenhol megoldani, azt ugorjátok meg először ami reális és abból építkezzetek előre. Ha például először arrébb kell sétálni 20 métert, hogy figyeljen rád, akkor sétálj el 20 métert.
6. Irányítás: Ha valamiről tudod, hogy nincs értelme, akkor vidd ki belőle, állítsd meg, tiltsd, vagy vezesd el onnan, ami éppen a leglogikusabb, hogy legyen esély és lehetőség valami értelmeset csinálni helyette, azaz megoldásokat tanuljatok.
7. Józan paraszti ész! Nem kell mindent túlbonyolítani, misztifikálni vagy teóriákat építeni köré, ezek csak időt és energiát emésztenek fel.
8. Kevesebb felesleges aggódás, szorongás és sajnálkozás: Ezektől még soha semmilyen probléma nem oldódott meg, céltudatosságtól és cselekvéstől viszont annál több.

16/04/2024

Friss gazdik legfőbb ellensége a naivitás.

Nem tehetnek róla, általában azt a képet látják, hogy minden jó, a problémákat meg nem, vagy csak nagyon árnyaltan, ezért nem gondolják általánosnak, vagy hogy nekik is lesz.

Aztán jön a pánik.
Mert lesz.
Lehet, hogy nem “A” probléma, hanem “B” vagy “C”, lehet hogy nem holnap, hanem jövőre, de lesz.

Szóval kedves új gazdi, ezt a tanácsomat fogadd meg így előre:

Ha nem tudod mire számíts, akkor a legrosszabbra készülj, amíg a tapasztalat meg nem cáfolt. Sőt, nyugodtan utána is. Meg készülj fel arra is, hogy nem tudsz mindenre felkészülni.

Hogy kicsit kontextusba helyezzem ezt:

Szépen egymás után kerestek meg emberek azzal, hogy frissen hazavitt kutya nem tud otthon pihenni, üvölt és rombol, ha otthon hagyják és ugye be kell járni munkába, szóval most mi legyen? Nem sokkal előtte, hazavittek egy kutyát, aki gyilkolja otthon a régebbi kutyát, de nem tudják elszeparálni őket, akkor most mi legyen?
De hogy ne csak másokról beszéljek, egyik vasárnap reggel indultam volna órára, csakhogy a legidősebb kutyánk, Mazsi, hirtelen nem tudott járni, összeesett ha fel akart állni.

Tudjátok mi a közös ezekben? Az, hogy benne voltak a pakliban. Azt hinni, hogy nem így van, pedig egyszerű naivitás.

A különbség pedig az volt, hogy mi erre (nem pont erre, hanem a BÁRMIRE) fel voltunk készülve és ezért bekapcsolt a “B terv” üzemmód.

Persze lehetsz te az a szerencsés, akit nem vagy csak mérsékelten tesz próbára a kutyázás, de abban bízni, hogy ez így lesz… mondjam ki még egyszer?

Szóval kedves gazdi társam, számíts a legjobbra, de készülj a BÁRMIRE, mert az bizony bármikor jöhet.

Viszont ha készülsz, legalább nem ér váratlanul.

10/04/2024

!!!

Megszámlálhatatlanul sok beszélgetésen vagyok már túl gazdikkal, és természetesen vannak visszatérő témák, fájdalmak, aggodalmak.

Ebből az egyik legáltalánosabb, hogy a környezet milyen nyomást helyez az emberre, hogy mennyi energiát felemészt, ahogy meg akarunk felelni mindenki elvárásainak, elképzeléseinek, vagy csak szeretnénk elkerülni a szúrós pillantásokat, a nem kért megjegyzéseket és “tanácsokat”.

Személyes tapasztalatom is az, hogy ez a legnehezebb dolog az egész kutyázásban. A saját problémáink mellé kapunk egy hatalmas adag nyomást, amit cipelünk a vállunkon és ez nagy valóínűséggel rányomja a bélyegét arra is, ahogy a kutyánkkal foglalkozunk vagy kommunikálunk.

Például Buksid ugat izgatottan mert lát egy madarat és tudod, hogy semmitől nem lesz jobb senkinek, ha most rászólsz Buksira, mert semmi rosszat nem is csinál, de hát néznek az emberek. Vagy Buksika éppen kontrollálhatatlanul akar levontatni az úttestre, de te lábujjhegyen járva suttogsz neki, hogy lécci ne már, hiszen mit szólnak majd az emberek, ha felemeled a hangod az utcán, vagy ne adj’ isten visszarántod a kutyát, akkor meg ugye azonnal állatkínzó is leszel. Vagy pont azért üvöltözöl Buksival feleslegesen, mert belül már sírsz a szégyentől és a fájdalomtól, utána meg ezért lesz 2 hétig lelkifurdalásod. Vagy látod, hogy Buksidat zaklatja egy másik kutya, de akárhányszor el akarod hívni lehurrognak, hogy csak “játszanak”, meg majd “lerendezik” és egy idő után nem mersz szólni, mert te érzed magad hülyének. Vagy amikor lerohanják a kutyát kisgyerekek megszabadsimogatni-t üvöltve, akarom mondani “kérdezve”, és legszívesebben hangos nemmel válaszolnál, de hát akkor te leszel az a paraszt aki minek “viszi oda a kutyát” ( = hogy merészelsz sétálni anélkül, hogy ez mások szórakozását szolgálná). Vagy ugyanez a csak “barátkozni” rátok nyomuló kutyákkal, szomszéd nénivel, vagy akárkivel, aki nem érti, hogy miért nem vagytok “nyitottak” a nem kért közeledésükre és mekkora antiszociális szarnak kellene emiatt érezned magad, szerintük.

Félreértések elkerülése végett, nem bíztatok senkit semmire, csak egy szerintem mindenki számára ismerős jelenségről és érzésről írok itt pár sort, mert abszolút átérzem ezeket, ez nekem is a mindennapjaim része.

Belegondoltál már, hogy hányszor van, hogy pontosan tudod, hogy mit kellene csinálni, de nem teszed, vagy nem azt teszed, mert MÁSOK majd mit gondolnak? És ilyenkor kinek teszel jót? A kutyának, magadnak, vagy vadidegeneknek?
Nem hibáztatlak, ismerem az érzést, évekig rakott rám is hatalmas gátlást a környezetnek való INDOKOLATLAN megfelelési kényszer. De már rég nem, vagy legalábbis közel sem annyira.
Csak gondold el, hogy mit csinálnál máshogy, ha soha senki nem látna? Ez a stressz nélkül, gyorsabban haladnátok a problémáitokkal, könnyebben kommunikálnátok? Szerintem sok esetben igen.

Sajnos láthatatlanná nem tudlak tenni, de tudok adni pár tanácsot:

Készülj fel sablon mondatokkal és válaszokkal a nem kért tanácsokra és beszólásokra, gyakorold ezeket otthon, képzeld el a szituációkat előre. Ez segít nyugodtnak maradni és gyorsan kijönni a szituációból vagy nem kért beszélgetésből. Nem kell “igaznak” lennie annak amit mondasz, például a “kutyám fertőző beteg” mondat elég gyorsan le tud szerelni kisgyerekes/kutyás aura-támadásokat akkor is, ha amúgy semmi baja nincs Buksinak.

Legyél optimista és elszánt, vegyél fel egy kézeletbeli “mindentmegoldunk” sapkát a fejedre, de közben készülj fel a “legrosszabra” is, azaz legyen “kéznél” B és C terv a fejedben, még mielőtt szembe jönne egy szituáció. Pl. ha néha a liftből kiszállva, vagy a sarkon befordulva szembejön a “főellenség” kutya/szomszéd/roller, ne lepődj meg ezen százezredzserre is, úgy menj bele, hogy tudod mit szeretnél csinálni, és mit csinálsz akkor ha az eredeti terv nem működött. Ha nem ott és akkor állsz le ezen görcsölni, máris jobbak az esélyeid.

Mozogj határozottan, gyakorolj be mozdulatokat, lépéseket, fordulásokat. A gyakorlás segít magabiztosabbnak lenni és növeli a sikerélmény esélyét is, ami meg csak tovább javít majd a helyzeten.
Ne fagyj le!! Ha valami nem sikerül, vagy nagyon rosszul néz ki, legyen első reflexed a tovább mozgás, akkor is ha a kutyád benne akarna ragadni a helyzetben. Ha te is lefagysz vele, az sakk-matt. Ha egy-két métert vontatod ki a szituációból, az még mindig jobb, mintha csak állnál tehetetlenül egy balhé közepén a csodára várva (ami nem jön).

Ha pedig valaki rosszallóan bámul, ne foglalkozz vele, csak menj tovább és képzeld azt, hogy nem téged néznek (amúgy sokszor valóban így is van, csak az ember hajlamos magára venni azt is, ami nem neki szól). Ha meg neked is szólt a nézés, nincs annál jobb mint levegőnek nézni akitől jön, mert ha magadra veszed, akkor célt ért. Ne add meg nekik ezt az örömöt, te foglalkozz csak a kutyáddal és magatokkal, az a dolgod. :)

Próbálj meg örülni kis dolgoknak, apró sikereknek, és ezekre koncentrálni. Legyen a fókuszod azokon a dolgokon, amiket tudsz kontrollálni és nem azon amiket nem.

Nem a te dolgod megnevelni a szomszédokat, a járókelőket, más kutyáját vagy gyerekét, de azt eldöntheted, hogy benne akarsz-e maradni egy szituációban vagy kifordultok inkább belőle. SENKINEK nem vagy köteles megmagyarázni a miérteket, vagy hagyni magad rábeszélni valamire, ami szerinted nem helyes.
Bízz magadban, a megérzéseidben és az ösztöneidben, ezek ritkán tévednek!

Ha pedig együtt dolgozunk, megmutatom, hogyan próbálom én kizárni a világot, ha kutyával vagyok és azon leszek, hogy minél magabiztosabbá válj te is!
Ehhez általában nem is kell más, mint elhatározás, sok gyakorlás és természetesen sikerélmény.

A kép múgy nem tegnapi, de elég általános: Bellával örülünk épp magunknak, csináljuk a dolgunkat és szarunk közben a világra.

09/04/2024

Pár gondolat arról, hogy mire érdemes fókuszálni és mire nem. :)
Ti mit gondoltok?

“DE…”

Előző poszthoz kapcsolódóan jutott ez eszembe és lehet, hogy sokaknak nem fog tetszeni, de az a helyzet, hogy van egy csomó olyan mondat (gyakran kezdődnek úgy, hogy “De.."), amit a lehető leghamarabb szeretek “lezárni”. Egyszerűen azért, mert ezek a gondolatmenetek nem a problémára vagy annak megoldására fókuszálnak, hanem pont ellenkezőleg, elviszik a fókuszt valami lényegtelenre.

“De az előző kutyám...” - Más volt.
“De a szomszédnál...” - Más helyzet.
“De múlt héten…” - Most nem az van.
“De azt olvastam..” - Nem releváns.
“De azt mondták a futtatóban...” - Lényegtelen.
“De én ezt nem tudom…” - Kifogás.
“De azt akarom, hogy..” - Nem reális.

Nem, nem releváns, hogy az előző kutyád milyen volt, nem érdekel, hogy mit mond a szomszéd Marika, meg a futtatók mindentudó népe, sőt még pár kolléga véleménye sem érdekel, ha éppen nem tartom helyénvalónak.

Az érdekel, hogy az adott kutyával az adott lehetőségekből mit tudunk éppen csinálni, mi az ami reális elvárás és mit tudunk elérni közép-hosszú távon, és ehhez milyen terv mentén kell dolgoznunk.

Az összes többi csak elvesz energiát a lényegről vagy egyszerű kifogás, őszintétlenség, ami meg biztosan nem segít sem a gazdinak a helyes helyzetértékeléshez és főleg nem segít a kutyának.

Szóval megesik, hogy először kicsit át kell alakítani a gondolkodást vagy a hozzáállást is, hogy a probléma megoldására tudjunk fókuszálni és nekem az is a dolgom, hogy segítsek ebben, de csak ott fogok tudni, ahol van erre hajlandóság.

08/04/2024

Vannak néha valóban bonyolult dolgok, amin törhetjük a fejünket, esetleg kísérletezni kell, de legtöbbször az a tapasztalatom, hogy emberek csak a legegyszerűbb megoldásokra nem gondolnak és feleslegesen akarják bonyolítani azt is, amit amúgy nem kell.

Szóval amikor azt hallom, hogy “”Nem értem, hogy a kutya miért csinálja..”, akkor a legvalószínűbb okként az alábbiakból valamit, vagy több dolog kombinációját szoktam nagyvonalakban felvázolni. (Az adott szituáció/kutya függvényében pontosítva)

- Mert kutya.
- Mert próbálkozik elérni vagy elkerülni valamit.
- Mert valamit elért már vele és/vagy úgy gondolja, hogy most is el fog.
- Mert frusztrált és nincs jobb ötlete, abból dolgozik amit ismer ( =kutya).
- Mert megteheti. Mert hagyod, mert semmi oka nincs nem tenni.
- Mert nem is tanítottál neki más opciót.

A “jó, de akkor hogyan nem fogja csinálni?” kérdésre pedig az alábbiakból valamilyen logikus kombináció kipróbálását tudom első körben javasolni:

- Ne hagyd, készülj rá, akadályozd meg benne.
- Előzd meg, gondolkodj előre, készíts tervet.
- Vezesd/irányítsd.
- Taníts helyette elvárt viselkedést.
- Foglalkoztasd, akkor és addig jutalmazd amikor és amíg mást csinál.
- Ne érje meg neki a viselkedés, ne érjen el vele semmit.
- Ne legyen rá szüksége vagy valami mással érje el ugyanazt.

Természetesen nem minden ilyen egyszerű. Az is gyakori, hogy egy nem bonyolult elgondolás gyakorlati kivitelezése sokkal nehezebb vagy össztettebb mint csak beszélni róla, de akkor is célravezetőbb nem egyből a lehető legbonyolultabb dolgokban gondolkozni, vagy csak olyasmiket próbálni amiben nincs sikerélmény és belefáradunk, ahelyett hogy kipróbálnánk először valami egyszerűt.

04/04/2024

Egy kis szösszenet motivációról. :)

Beszéljünk kicsit “az én kutyám nem kaja motivált” mítoszról.

Minden élőlény alapösztöne a létfenntartás, amihez szükséges táplálkozni is, ergo biológiai képtelenség, hogy ne legyen egy kutya motivált táplálkozni (ez alól kivétel ha valamilyen betegség vagy rendellenesség áll a háttérben), különben éhenhalna, amit meg értelemszerűen nem akar.
Ami valójában történik, hogy a kutya nem akar éppen ott/akkor enni vagy valamit csinálni is az ételért, mert nem érzi/érti ennek a szükségét ( =nem motivált).

Szóval nem az ételnek úgy általában, hanem vagy az adott helyzetben sokkal jobban érdekli valami más, mint az étel (lehet terhelt idegállapot, vagy valamilyen motivációs konfliktus vagy egyszerűen nem éhes) és / vagy egy adott viselkedés végrehajtásának nincs számára értelme ( =nem szükséges) az ételhez jutásért és / vagy a kutya nem érti, hogy mit szeretnénk tőle.

Nem feltétlenül jó mindig humán példákkal szemléltetni, de csak a vicc kedvéért, képzeld el, hogy éppen megnyerted a lottót és valaki ki akarja festetni veled a hatalmas házát pár ezer forintért. Vagy képzeld el, hogy épp menekülsz hajnal kettőkor egy késes rablás elől a blaha aluljáróban de valaki felkínál egy ezrest ha megállsz egy percre. Vagy képzeld el azt, hogy valaki kínaul magyaráz neked egy 10 ezrest lobogtatva és egyre idegesebb ahogy hülyén nézel rá és nem azt csinálod amit kér tőled. Vagy képzeld azt,hogy éppen örököltél egy vagyont, de ki akarnak rabolni éppen és közben kínaiul magyaráz neked valaki egy tízezrest lobogtatva. :D

Ami valószínűleg közös lesz az összes szituációban, hogy nem csináltál valamit aprópénzért, de nem azért mert nem vagy pénz-motivált. Hanem mert éppen nem volt rá szükséged, és / vagy sokkal fontosabb dologgal voltál elfoglalva és / vagy nem is értetted, hogy mit akarnak tőled. A másik közös ezekben a szituációkban, hogy egyetlen tényezőt elvéve vagy megmásítva már lehet, hogy csináltál volna valamit. Például akkor adnak neked egy ezrest amikor éppen ráérsz ácsorogni egy percet és nem menekülsz, vagy a kínai figura megmutatja a telefonján, hogy csak a metró bejáratot keresi és ezért fizet neked vagy akkor kapsz festésre munka ajánlatot amikor amúgy le vagy égve és épp ki akarják kapcsolni otthon a villanyt és / vagy amúgy is imádsz házakat festeni.

A kutyakiképzés abszolút alappillére a motivációk felfedezése, kiépítése vagy szükség esetén megmásítása.

A képen pedig én vagyok pár éve, ahogy éppen mozgó büfét játszok az utcán, a kiskutyáim vacsorájával a zsebemben.
Meglepő módon nem kellett könyörögnöm a figyelmükért, hanem ŐK AKARTAK TŐLEM valamit, de nagyon. ( = szükséget éreztek = motiváltak voltak). Én pedig megmutathattam nekik, hogy ezt a valamit hogyan tudják elérni (azaz milyen viselkedések vezetnek el hozzá).

02/04/2024

Kedves Gazdik!

Szeretnénk bemutatni nektek oktatóink önálló Facebook oldalait!

KutyaRehab - Erdős István
AKutyáslány - Haskó Gabriella
Tóth Julcsi

Mindhárman vállalunk egyéni oktatást is a közös csoportok és tanfolyamaink mellett, a részleteket megtaláljátok az oktatók oldalain vagy itt:

www.dogopolis.hu/egyeni

Mindannyian kicsit másra specializálódtunk és másfajta képzésket is tartunk, de egy közös célért dolgozunk: a boldog kutyákért és gazdijaikért!

Kövessetek minket kutyás tartalmakért, tréning tippekért!

Ha nem tudod eldönteni, hogy mire lenne szükségetek, a honlapunkon keresztül van lehetőségetek bejelentkezni ingyenes felmérő foglalkozásra is!

Kutyaoktatás és gazdiképzés Budapesten, kipróbált módszer alapján. Csoportos tanfolyamok, Egyéni képzés, Online konzultáció, Ingyenes felmérő

28/03/2024

Ti mit gondoltok?

Biztosan hallottátok már, hogy ahhoz, hogy a kutyád rád figyeljen “érdekesebbnek kell lenned a környezetnél”.
Az évek alatt sokszor és sokat gondolkoztam ezen és szerintem egyrészt ez néha eleve lehetetlen, másrészt pedig sok ember számára teljesen kivitelezhetetlen, mert nem olyan a személyiségük, hogy erre képesek legyenek és ezért nem is reális elvárás ez feléjük.

Ettől viszont lehetnek tökéletes gazdái a kutyájuknak, ahogy mindenki lehet az, attól függetlenül, hogy tud-e érdekesebb lenni egy bokor alján pihenő kiflicsücsöknél vagy egy elszaladó macskánál. Mert nem érdekesebbnek kell lenni, hanem fontosabbnak.

Érdekes lehet bármi ami új, bármi ami elég intenzív, bármi amit éppen szeretnél. Fontos viszont az ami állandó, amire tényleg szükséged van, jobban mint bármire a világon.

Szóval ne keseredj el, ha nem tudsz mindig mindennél érdekesebbnek lenni, mert ez lehetetlen. Törekedj viszont arra a mindennapjaitokban, hogy te legyél az a szerető bázis, az a biztonság és az a vezető, akire a kutyádnak szüksége van.

25/03/2024

Fontos olvasnivaló minden gazdinak!

Milliószor hallottam már, hogy “a suliban olyan szépen viselkedik, de otthon…” vagy, hogy “amikor ott van a tréner, akkor minden szuper, de amúgy..” és el is szoktam mondani, hogy milyen okokból lehet ez, de itt is összeszedem nektek:

1. Ha valamit csak egy helyen, egy kiszámítható időben vagy ember mellett csinálsz, akkor az asszociatív tanulás miatt a kutya ezeket az információkat csak ahhoz a közeghez ( ="képhez") társítja és nem általánosítja. Azaz, ha azt akarod, hogy máskor, máshol, más szituációban is ugyanúgy működjön, akkor pontosan ugyanazt az információt kell ott is szolgáltatnod felé.
Ugyanazok a feladatok, ugyanazok a minták, ugyanazok a jutalmak (vagy több!), és hasonló elvárások, stb.
Nyilván a hely vagy szituáció nehézségéhez érdemes igazítani az elvárásainkat (akár részekre bontani) és nem azonnal csodát várni, de el kell kezdeni ugyanazt csinálni az utcán is mint a suliban!
2. A figyelem kétirányú dolog. A suliban folyamatosan figyelsz a kutyára, hiszen ezt várják tőled, azért vagy ott, míg otthon lehet, hogy a telefonod érdekesebb néha. Ezt a kutya is gyorsan összerakja, hogy mikor és hol mennyire éri meg neki a gazdival foglalkozni, mennyit foglalkoznak vele, mennyit jutalmazzák vagy éppen mennyire nem figyelnek rá és mennyit engednek meg neki.
3. A többi résztvevő: A suliban mindenki a saját kutyájával foglalkozik és nem rohannak le gyakorlat közben fifikék, kisgyerekek, rolleresek stb, míg az utca embere és kutyája nem fog feltétlenül segíteni neked (sőt). Ez nyilvánvaló nehezítés, de készülni kell rá! Ha valahol valami esélytelen, akkor menjünk arrébb, vagy gyakoroljunk valami nagyon egyszerű megoldást ezekre a helyzetekre.
4. Kicsit az 1. és 2. ponthoz: A kutyanevelés akár csak a gyereknevelés nem heti 1 órás elfoglaltság, hanem 24/7 az év 365 napján. Az összes közös interakciótokból információt gyűjt a kutya, hogy mikor, mivel, mit ért el és mi nem sikerült vagy mit nem hagytál neki. Ez nem azt jelenti, hogy az év minden napjának minden percében figyelned kell a kutyádra, hanem azt, hogy amikor nem tudsz, arra is legyen megoldásod (hol pihen, hova tud menni és hova nem) és ha akármit csináltok ketten, akkor éppen milyen iránymutatást adsz neki. A “semmi” is információ, ha nem avatkozol közbe, ha nem vezeted ki egy helyzetből, ha nem foglalkozol vele akár megelőző (!) jelleggel, ha nem kap visszajelzést, stb.

Arra gondolj ilyenkor, hogy az történik-e éppen, amit szeretnél látni, amit normalizálni szeretnél a kutyának vagy sem. És ha nem akkor mit kell ehhez tenni.

14/03/2024

Februárban ünnepeltük az 5. szülinapunkat.

Ebből az alkalomból köszöntük meg gazdijainknak a belénk vetett bizalmukat és kértük, hogy aki tud, küldjön egy képet a kiskutyájáról, hogy feleleveníthessük együtt a sok szép közös emléket.
Ami ezután történt, az mindannyiunkat mélyen meghatott. ♥️
Elárasztottak minket nem csak a cuki képek, de jókívánságok, köszönő üzenetek és megannyi emlék is, amiért nagyon hálásak vagyunk! 🥰

13/03/2024

A hétvégén megtartottuk idei első Alapozó vizsgánkat és nagyon büszkék vagyunk minden résztvevőre!

Ezeken a vizsgákon egyáltalán nem a tökéletes feladat végrehajtás az elvárás, nincs bukás ha hibázik valaki, abszolút megengedett a kutyát megvezetni és folyamatosan jutalmazni is.
Arra vagyunk itt leginkább kiváncsiak, hogy a gazdik mit tudnak hasznosítani a nálunk tanultakból és hogyan oldanak meg a párosok hétköznapi feladatokat és problémákat egy csapatként.

Gratulálunk mindenkinek!

08/03/2024

Boldog nőnapot kívánunk minden hölgynek, akár 2, akár 4 lába van!🌷

23/02/2024

Közös tréningünk BullSchool - Kutyaoktatás, Rehabilitáció és Tanácsadás közreműködésével, mi nagyon imádtuk!

20/02/2024

Akár fél, akár túlizgatott lesz a kutyánk más kutyák között, fontos, hogy gyakoroljuk vele az elhaladást, megállást és kifordulást, hogy tudja, hogy segítünk neki és kézben tartjuk a helyzetet.

Ilyen és hasonló dolgokat is gyakorlunk a szocializációs órákon.