Kutyakiképzések

Bemutatkozás

Talán már ott megpecsételődött a sorsom, mikor születésem után, a kórházból hazaérve egy kutyás rugdalózóba bújtattak szeretett felmenőim. Vagy talán ott dőlt el végleg, hogy a normálisnak mondhatónál sokkal-sokkal jobban fognak érdekelni a kutyák, mikor egész gyerekkoromat kutyáért könyörgéssel töltöttem? Azt tudom, hogy amit a szülők, nagyszülők mondtak – pár nap után megunod és a

mi nyakunkba szakad – már akkor sem volt igaz, mégis felelősségteljes döntés volt részükről, hogy nem álltak kötélnek, mert egy kis gyerek nem lehet tradicionális értelemben véve „vezetője” egy kutyának. Egy gyerekre, a helyzetek többségében, nem lehet rábízni egy másik „gyereket”. Akárhogyan is történt, csak köszönettel tartozom a családomnak azért, hogy igen korán megtanulhattam, milyen dolog várni valamire, sokat várni, közben tanulni, és felkészülni. A sok vágyakozással töltött év eredményeként, kicsit több kutyám van felnőttként, mint az „normális”, és mivel mind mentett kutyák, nem is egyszerű esetek. De mindegyiket tiszta szívemből imádom, és végtelenül hálás vagyok nekik, hogy az életembe kerültek, és megtanították/tanítják a mai napig azokat a dolgokat, melyeket nélkülük sosem tapasztalhattam volna meg. A sok év kutyázás, és az egyre növekvő létszám hozta magával azt az elhatározást, hogy a reklámszakmában eltöltött sok-sok év mellett, hivatalosan is komolyan kezdjek foglalkozni ezekkel a csodálatos lényekkel. Mivel szívügyem az állatmentés, elsősorban a viselkedés-problémás kutyák rehabilitációját tűztem ki célomul. Nagyon sok, remek kiképzőt ismerek, akik rendkívül sikeresek és eredményesek versenyekre való felkészítésekben, különböző területeken (BH, IPO, agility stb.). Engem azonban két okból kifolyólag mindig jobban vonzott a „civileknek” történő segítségnyújtás/tanácsadás. Az okok egymásból következnek; a mentett állatok szeretete, viszont ugyanezen tulajdonságukból fakadó előéletük/idegrendszerük/fizikai állapotuk részleges ismeretlensége. Szeretem a működő dolgokat, sőt a működő dolgokat szeretem csak igazán. Ezért viszont nem indulok egy robogóval speedmotorokkal versenyezni. És ez cseppet sem degradálóan értem, őszintén hiszek abban, hogy mindenkiből azt kell kihozni, ami benne van. Tapasztalatom alapján kevés azon gazdák száma, akiknek annyi idejük, energiájuk és nem utolsó sorban pénzük áll rendelkezésre, hogy komoly kutyázásba fogjanak. Az, engem évek óta, ért benyomások alapján kijelenthetem, hogy amellett a nagyon örvendetes tény mellett, hogy az emberek egyre több állatot fogadnak be menhelyről, a velük esetlegesen érkező problémákkal már nem nagyon tudnak mit kezdeni. Ugyanis ezek az örökbeadó szervezetek – tisztelet a nagyon kevés és ritka kivételnek – abban a pillanatban elengedik a gazdák kezét, ahogyan ő, az új kedvenccel kilép a kapun. Véleményem szerint nagyon nagy szükség van tanácsadásokra, kézzel fogható, működő ámde egyénre szabott javaslatokra, mert a súlyosabb problémák esetén a kutyák könnyen újra hontalanná válnak és akkor semmivel sem vagyunk előrébb. Ezért amit én kínálok, azok használható tippek, működő gyakorlatsorok, szabályok egyénre (az adott gazda és az adott kutya figyelmebevételével) szabott összefoglalása, elméleti és gyakorlati tanácsadás. Itt a lényeg azon van, hogy egy adott problémára minél gyorsabban, hatásos és tartós megoldás szülessen, nem pedig azon, hogy hónapokig járjon hozzám egy adott kutya, nagyon lassú, nagyon kis haladással, olyan területeken, amelyek a kialakult negatív viselkedésformáját lehet, hogy nem is érintik. Én minél több emberhez szeretnék eljutni és működő tudást a kezükbe adni, hogy a végén ne egy olyan kutyával álljanak ott, akinek minden elvégezhető tanfolyami papírja megvan, mégis képtelenség stresszmentesen sétáltatni. Ehhez azonban mindennél jobban szükség van a gazdák együttműködésére. Itt ugyanis nem az a cél, hogy az oktató majd megtanítja az ebnek és akkor kiképzett lesz, hanem a tulajdonosok viszonyát változtatom meg gyökeresen kedvenceikkel. Szabályok és rituálék formájában, melyekhez a kutyák remekül és azonnal alkalmazkodnak, de csak a vezetőjükkel együttműködve történhet meg a kívánt viselkedés-változás. Meglátásom szerint ez a második pont, ahol a gazdák kezét elengedik, csak itt az oktatók. A kutya kiképzése nem a kutyaiskola kapujában kezdődik, és nem ér véget a foglalkozás leteltével. A tulajdonosoknak tudniuk kell az otthoni, az utcai, az autóban, az állatorvosnál, a kutyakozmetikusnál, a kutyafuttatóban stb. környezetekben kívánatos viselkedésről és hogy ezt hogyan érhetik el kutyájuknál. Ez messze túlmutat a laza pórázon való lábnál követésen (ami persze szintén fontos). Amikor kutyánk van, az egy életmódot feltételez, a kutyás létet (amennyiben társállatként tekintünk rájuk). Ezért az olyan gazdák, akik úgy gondolják, a kutya, mint egy gép, szervizeltethető egy szakember segítségével, az ő aktív közreműködésük nélkül, kérem, hogy válasszanak más kiképzőt. Aki nem tud, vagy nem akar változtatni azokon a szokásokon, amelyek a kutya viselkedésproblémáit kialakították, vagy meglévő esetén felerősítették, az legyen kedves megérteni a régi mondást: „Semmi nem változik, ha semmi nem változik”. Ez is járható út, és abszolút megértem az ilyen gazdákat is, és kérem, hogy ők is legyenek kedvesek megérteni, hogy ebben az esetben nem lesz hatásos egyetlen tanácsom sem. Mivel korábban jeleztem, hogy a működő dolgokhoz vonzódom, úgy nem fogok eljárni valakihez, és a képzés díját felvenni, hogy nincs kézzel fogható változás. Idézném az egyik oktatómat, mert minden lényeg benne volt a mondandójában: „Ha valaki azt, akkor és úgy csinálja, ahogy mondom, az arra az eredményre fog vezetni, amit kitűztünk. Az alapgondolat mentén elindulva, célom, hogy a lehető legrövidebb időn belül, minden gazda-kutya párosból kihozzam a kihozhatót, és egy mindkettőjük számára megelégedéssel szolgáló, harmonikus együttműködéssé alakítsam a viszonyukat. Szemeim előtt egy olyan világ képe sejlik fel, amelyben minden kutya kézben tartható, irányítható a kerítésen/lakáson kívül is, és a szocializációs szintje szerint, minimum semleges viselkedést mutat a fajtársak láttán. www.facebook.com/Kutyakikepzesek
www.kutyakikepzesek.hu