27/07/2024
Reggel hívtak a szomszéd területről a kollegák, egy sebzés és egy lövéskontroll kapcsán.
A lövéskontrollal kezdtünk, amit sikerült is viszonylag hamar megtalálni és terítékre hozni Bogyó és a weimari hajszájával.
A másik őz egy nagyobb napraforgótáblába váltott be mikor utoljára látták. Egyetlen növény szárán találtunk kenést a tábla sarkán, de semmi többet. Majd egyszer a bak megugrott a tábla közepe táján, de végül nem láttuk merre ment el. A meleg miatt 10 percenként itattuk a kutyákat, egy óra után meg is fürdettük a közeli bágerben, de a keresés nem vezetett eredményre.
Este a hivatásos állomány férfi tagjai mind vadásztattak, így én kaptam a megtisztelő feladatot, hogy visszamenjek a helyszínre Pistivel, az öntött fekete foxival, aki május végén abszolválta az utankereső VAV vizsgát, de éles bevetésen még nem volt lehetősége bizonyítani. Ez remek alkalom volt erre. Pisti (teljes nevén: Unikát z Dlouhých dílů), lendületesen járta a napraforgó tábla sorait, és a GPS-en jól látszott, hogy nagyjából ugyan azt az útvonalat járta be, mint délelőtt Bogyó kollégája.
"Hirtelen nagyobb zörgésre lettem figyelmes, majd láttam hogy sebesen menekülő, de mozgásában meg-meg bicsaklott őzbak az lesz amit keresünk. Nem akartam kizavarni a világból, hisz tudtam, hogy 3 ép lábbal is nagyon gyors iramban képesek nagy távot megtenni. (Ráadásul ilyenkor üzekedésben a tesztoszteron is dolgozik bennük, és hajtja őket: láttunk már láblövött őzet, amint borítja a sutát.) Pistit még vissza tudtam hívni, és a kocsihoz sétáltunk. Kicsit gondolkodtam, pásztáztam a tájat a távcsővel és vártunk. Szerencsére nem szaladt messzire, csak a közeli bágerig. Vártunk. Nem sokkal később láttam lefeküdni épp háttal nekünk. Közelebb csurogtunk az autóval, majd elővettem a puskát, lőbotot és elindultam a gödör szélén rácserkelni. A szívem a torkomban dobogott és éreztem hogy valamiféle ősi ösztön kerít hatalmába. Ennek most meg KELL lennie! Nem vallhatok kudarcot! Ahol tudtam lementem a gödör partjára, majd egy keréknyom mentén haladtam előre, a tarlón hogy minél kevesebb zajt csapjanak lépteim. Haladtam pár métert, majd belenéztem a céltávcsőbe nyudotan fekszik-e még. Haladtam, néztem, haladtam, néztem...
Sikerült olyan 80 méterre belopnom a távot, amikor elég közel értem ahhoz, hogy a körülötte ugráló nyulak odébb álljanak. Ez gyanús lett neki. Láttam, hogy egyre idegesebben hegyezi a fülét, majd felállt és elindult ügetésben. Ráriasztottam őzhanggal, mire pár lépés után megállt. Lőttem. Nem várhattam meg hogy újra elinduljon, még ha nem is állt teljesen keresztbe, mert a következő napraforgótábla felé tartott. A bak megpördült és visszarohant a gödörbe, ahol eltűnk a nagy gazban. Elhibáztam? De hogy?? Biztosnak éreztem.
Az is volt. 🤭
A gödörben összeesett. A bal mellső láb felső lábszára volt ellőve, ami miatt keresni kellett."
Köszönjük az ismételt bizalmat a kollégáknak és azt, hogy trófeasúlytól függetlenül igyekeznek mindent megtenni, hogy egy vad se vesszen el!
