10/06/2023
Üdvözlet Mindenkinek!
Győri László vagyok. 1997-ben kezdtem szolgálati kutyákkal dolgozni. Immár erősen őszülő fejjel szeretnék a kutyázás más területére is kitekinteni. Volt már részem sikerekben – úgymint versenyeredmények, eredményes bevetések – és kudarcok is értek. Ám, mint egyik volt főnököm vallja: „Az oroszlán nem veszíthet. Vagy győz, vagy levonja a tanulságot, ezáltal erősödik.”
A kutyázás másik, de fontos síkját céloznám meg. A kezdeteket. A választott név a CSAK. Családi kutyaoktatás.
Kezdődik onnan, hogy akarunk-e kutyát a családba? Aki még habozik, kijöhet hozzánk, kihozhatja érdeklődő gyerekét, aki kutyáért nyaggatja. Kockázat, elköteleződés nélkül megtapasztalhatja, milyen érzés pórázon vezetni, játszani, kommunikálni a kutyával élőben. Odaállhat mellé, kézbe foghatja kiképzett, minősítéssel rendelkező terápiás kutyánkat, kiöregedett, már „nyugdíjas” rendőrkutyánkat szakértő felügyelet mellett. De be tudjuk mutatni kezdő, de tanulásra fogékony házi kis kedvencünknek, egy Coton de Tuléar fajtájú egy éves kiskutyánkat is. Mindezek által megismertethetjük az érdeklődőket a felelős állattartás alapjaival.
Beleszerethet a kutyázásba, vagy épp dönthet úgy is, hogy ez nem fér bele az életébe. Ezek után is szívesen látjuk, ha saját kutyát nem is akar, de néha, alkalomszerűen kedve támad egy kis időt körükben tölteni.
A kutyázás egy felhőtlenebb oldalát szeretnénk bemutatni. Ahol nem az eredmények felmutatása az elsődleges, hanem ahol kikapcsolhat a gazda is, nem szorít időkorlát, hogy ekkorra vizsgát kell tenni, versenyre fel kell készülni stb. Nem kívánunk konkurenciát jelenteni a sportra, versenyekre, kiállításokra felkészítő trainereknek. Azt szeretnénk elérni, hogy a mai, nyomott, pesszimista hangulatú világunkba hozzunk néhány felhőtlenebb órát, mikor örülhet a gazda, elérheti ösztöncéljait a kutyája és ha ehhez segítséget tudtunk nyújtani a lehetőség megteremtésével, örüljünk mi is.
Játsszunk! Tanuljunk meg örülni kutyánk társaságának! Tudjuk fogadni felhívását a szeretetet adni és fogadni érzésnek! Ezt újra kell tanulni, mert világunk nem erre szocializál bennünket. Tanítjuk kutyánkat, de mi is tanulunk tőlük, általuk. Ők még tudják, milyen a jelenben élni és nem a jövőtől tartani. Oly sok korlátot állítunk eléjük. Ne menj ki a kapun, át a kerítésen, úttesten! Ne húzd a pórázt! Ne támadj, vagy félj, mikor másik kutyához közeledünk! Adjuk át ezeket úgy, hogy közben kevesebbet kiabálunk velük, rángatjuk őket, mert megszereztük a tudást, hogy ezt másképp is lehet. Egy magabiztos kutyavezető mellett a kutyája is jobban érzi magát. Nem érzi úgy egy új szituációban, hogy azt neki kell- olykor agresszivitással-, megoldani. Kijelölt keretek mellett kevesebb a bizonytalanságtól való félelem. Neki is jobb.
Tudunk segíteni engedelmes gyakorlatok tanításával. Tudunk nyomkövetés, személykeresés tanításában irányt mutatni. Tudunk őrző-védő gyakorlatokkal segíteni a felgyűlt feszültség levezetésében, kisütésében. Tudjuk szórakoztató trükkök tanításával az együtt töltött időt színesíteni.
Sok mindent tudunk de nem tartjuk magunkat mindent tudóknak. Biztos lesznek kereteinket meghaladó kihívások. Át tudjuk irányítani együttműködő partnerhez, vagy nyíltan megmondjuk, ha nem tudunk segíteni.
Mindezeket családom és barátaim együttműködésével kívánom megvalósítani, mindannyian szakemberként állnak mellettem és tenni akarnak ők is a felelős állattartás elterjesztése, megélése érdekében.
Mi az Örömre hajtunk, hogy ha megkérdezik tőlünk, miért kelünk fel még hétvégén is, tudjuk azt mondani, hogy: C S A K!
