21/08/2024
Volt egyszer egy konferencia…
(hosszú lesz és személyes)
Ma reggel ébredtem rá, hogy lassan egy hónap telt el a Nagy Utazásom 🥹✈️ óta. Azt hiszem azért sem írtam eddig róla, mert a tapasztaltakat feldolgozni hosszabb idő lesz és még mindig a hatása alatt vagyok🥲. Leginkább azért, mert számomra ez nem csak egy hihetetlen szakmai, hanem egy kicsit önismereti utazás is volt.
🩷Ez volt az első utazásom a tengerentúlra, először kellett megküzdenem a jet laggel is (mire megszoktam, már jöhettem is haza😅).
🧡Ez volt az első utazásom egyedül, a családom és kollégáim nélkül.
💚Ez volt az első alkalom, hogy egy vadidegennel egy másik országból egy hotelszobán osztozzak😁.
❤️Ez volt az első olyan konferencia, ahol nem féltem kérdezni és beszélgetni a “Nagyokkal”, mert elég értékesnek éreztem hozzá magam🙏.
💛Ez volt az első olyan konferencia, ahol általam nagyra becsült bőrgyógyász professzorokból alakult együttessel bulizhattam💃.
🩶Ez volt az első olyan konferencia, ahová lelkileg nagyon fáradtan és emiatt a korábbiakhoz képest kevesebb motivációval érkeztem (de kaptam újabb inspirációkat és biztatást a folytatáshoz🥰).
💖Ez volt az első világkonferencia, amin ténylegesen személyesen is részt vehettem...
4 évvel ezelőtt Sydney-ben került volna megrendezésre az akkori világkongresszus. Már jó ideje a WAVD (az állatorvosi bőrgyógyászati világszervezet) lehetőséget biztosít az elmaradottabb országokban dolgozó állatorvosok számára ösztöndíjjal pályázni a részvételre. Akkor, mondván nincs sok vesztenivalóm, beadtam az ehhez szükséges dokumentumokat az utolsó pillanatban (önéletrajz, a bőrgyógyászati elhivatottságomat igazoló esszék, ajánlólevél beszerzése, a megszerzett információk, tapasztalatok átadására irányuló részletes terv kidolgozása). 30 embert választanak ki a beérkező pályázatok alapján🧐😬😳, akiket a szakmai előmenetelük, bőrgyógyászati munkájuk alapján méltónak és kellően elhivatottnak tartanak arra, hogy a megszerzett tudást hazahozzák és terjesszék💪. Amikor megkaptam az értesítést, miszerint egyike lehetek ezen kivételes kollégáknak, nagyon meghatódtam🥹és nem is igazán hittem el, hogy ezt megérdemeltem... 2 hetes ausztrál utazást terveztünk a Férjemmel, megvettük a repülőjegyeket, lefoglaltuk a szállást és terveket szövögettem, hogyan építem majd be a hallottakat a mindennapi munkába, miután hazaértem… Aztán jött a Covid és mindent elsöpört, vele ennek az élménynek a lehetőségét is😞💔.
Azóta eltelt 4 hosszú év, amit ekkor már kizárólag az állatorvosi bőrgyógyászatnak szenteltem - annak minden szépségével és nehézségével együtt💚. Vizsgát tettem, vezetőségi tag lettem a Bőrgyógyász Egyesületben, jártam a konferenciákat, épültem szakmailag.
2022-ben aztán derült égből megszületett a Kislányunk🫶🙏👩👩👧, aki alapjaiban forgatta fel az addigi Világunkat, pozitív értelemben. Azóta is folyamatosan küzdök a munka-család egyensúly megteremtésén😓, amit sokszor érzek ma is nehéznek.
Az elmúlt 2 évben is készültek előadások, de kevesebb. Továbbra is fogadtam a betegeket, de újra kellett teremtenem a szakrendelési kereteket, új helyen, új időkben, kisebb esetszámmal értelemszerűen, mint 2 éve. Továbbra is születtek FB posztok, de jóval kevesebb és kevés igazán szakmai- idő és energia hiányában.
Így habár nagyon szerettem volna kijutni Bostonba az újabb világkonferenciára, nem tudtam, lehet-e ismét olyan szerencsém, letettem-e annyit az asztalra, hogy megnyerjem az ösztöndíjat. De megpróbáltam…
2023 év végén, még karácsony előtt kaptam a hírt, hogy sikerült, mehetek🥰😍🙏😇! Júliusig emészthettem a hírt és készültem lélekben is a Kalandra. Habár végül nem lett Nagy Családi “nézzük meg Amerikát” utazás🛩🗽, de utólag azt gondolom, jobb is volt ez így.
A konferencia ugyanis teljes embert kívánt minden értelemben😬. Reggel 8-tól este 18 óráig voltak előadások, kerekasztal-beszélgetések és workshopok a szakkönyvekből, cikkekből már jól ismert előadókkal, ami már önmagában is hatalmas élmény volt😊! Párhuzamosan legalább 6-7 esemény futott minden nap😳, az ember nehezen tudja ilyenkor eldönteni, a sok lehetőség közül mégis melyikre üljön be és hallgassa meg😵💫🙆♂️.
A szünetekben pedig egy egész csarnoknyi kiállítás várta az embert a legújabb termékekkel, technikai újításokkal💊🔬.
Ha pedig mindez nem volna elég, szinte minden estére jutott egy szenzációs és kihagyhatatlan szociális esemény🤩, ami lehetőséget biztosított új kapcsolatok kiépítésére és a régiek ápolására.
Voltak persze szakmai megvilágosodásaim, sok “ahha” élmény🤓, de ami még többet adott, az az egység érzése volt számomra🥰. Látni és hallani, hogy a világ minden táján alapvetően ugyanazokkal a nehézségekkel küzdenek, ugyanazok a kérdések foglalkoztatják a kollégákat közel és távol/ kicsiben és nagyban, amik engem is az utóbbi pár évben, számomra hihetetlen megtartó erővel bírt❤️🩹🙏.
Láthattam és hallhattam olyan életutakat, amik mélyen meghatottak és inspiráltak💙.
Találkoztam és barátságot kötöttem sok csodás emberrel, amiért szintén nem lehetek elég hálás🙏. Tőlük is rengeteget tanultam arról, hogy igenis lehet más szemszögből is szemlélni a világunkat és hogy találhatunk mindig újabb célokat🫶💪.
Ez az ösztöndíj nem volt “ingyen”. Feladataim és vállalásaim vannak cserébe, amiknek a következő 1 évben eleget kell tennem😊. Igyekszem felnőni a feladathoz, így ősszel már találkozhattok velem online és személyes előadások kapcsán is 🥰 (ezeket külön majd mind megosztom) illetve az Egyesületen belül a Journal Clubokon számolok majd be a fontosabb témákról. Több ötletem is van a jövő évre is, ami megvalósításra és kidolgozásra vár. Nem fogok unatkozni🙃😅🫣.
Hálás szívvel gondolok vissza erre az utazásra, erre a konferenciára💝.
Végtelen hála a Családomnak, hogy eljuthattam ide és tartották a frontot minden téren, amíg távol voltam🙏🙏🙏.
Hálás vagyok mentoromnak és tanáromnak, Tarpataki Noéminek is, hogy támogat ezen a göröngyös úton, ha épp botladoznék💜.
Köszönöm a kollégáim és a tulajdonosok türelmét is bizalmát is, enélkül mindez nem volna lehetséges🙏🙏🙏💖...
Remélem továbbra is rászolgálhatok majd!
