22/08/2022
Csillag Ildikó BOK önkéntes, programvezető tollából. Ő az, aki minden anyagi térítés nélkül 160+1 napja kint van, segít minden szabadidejében. Köszönjük!
"Augusztus 10-i bejegyzés:
Március 11. volt este 23: 10
Mi csak a Nyugatiba szaladtunk ki,nálunk ragadt egy csomó díszpárna, amit adományba kaptunk, és licitre szántuk. De máshol nagyobb szükség volt rá. Akkor már javába lehetett hallani,hogy rengeteg menekült érkezik, mert Ukrajnában kitört a háború. Nem gondoltunk mi semmire, csak, hogy megyünk kivisszük, hátha segítség lehet ez is, mert aludni kell, és ezek az új párnák mosható huzattal, talán jó szolgálatot tesznek.
Még be sem léptünk a váróba,kint egy Öreg bácsi állt a hidegben egy idős kutyával.
Szállásra vártak. Kimerülve, mindenüket hátrahagyva.
Bent? Anyuka 3 gyerekkel és egy kutyával.
Nem volt box, ezért nem kaphattak szállást. Felajánlottuk, vigyázunk a kutyusra es reggel visszük nekik. A válasz: " Azt nem lehet! Ha ő nem jöhet, mi sem megyünk!"
Kb így hangzik az a mondat, amit ma itthon elvárunk egy felelős állattartrótól!
Még sokáig a fülemben fog csengeni az a hangsúly és ez a mondat. :" Azt nem lehet.. "
Ezzel a mondattal kezdődött.
Másnap kimentünk a Keletibe, minden nélkül, mert valóban semmink nem volt, csak a segíteniakarás.
Özönlöttek az emberek, ahogy beérkezett egy-egy vonat.
Fáradtak voltak és meggyötörtek. Reményvesztve érkeztek, sokan azonnal mentek tovább, ahol nem bombáznak. Ahol túlélhetnek..ahol élhetnek. Emberként.
A politika áldozatai. Akár mi is lehetnénk.
Sokan állatokkal érkeztek. Volt akit szatyorban, volt akit lavorban, vagy hátizsákban hoztak. Tele félelemmel, elgyötörve. Az ismeretlenbe, a semmibe.
Mi is pont ilyen semmivel álltunk ott, és ebből a semmiből akartunk valahogy segíteni.
Első alkalommal csak egy kétségbeesett posztot tudtam írni. De célba ért. Mert Judit Whelan, akivel már volt pár közös mentés, azonnal hívott. Fantasztikos ember.
A Vizslamentés Anglia azonnal segített, és én csak hosszasan soroltam mire van szükség, ő pedig már küldte is az első rendelést.
De addig is létezni kellett... és a Keletis/ Nyugatis Segélyszervezetek a Refisek, a Kétfarkúak... adták, ami náluk volt. Felhő, Laci, Linda, Manó.... nem kérdezték kik vagyunk. Ott mindenki segíteni akart. És örültek, hogy van aki legalább ezt a részét is csinálja.
3. napon már, igaz még csak egy kis asztallal, de kint voltunk. A kis asztalból hatalmas összefogás lett a végül.
Andrea Eszterhai naponta hozta a hordozókat, a konzerveket.
Csábi Alexandra intézte a svájci tenyésztők adományát, legalább vagy 3 raklapnyi, az opel segge az utat verte adomány.
És hozták,hozták az emberek a segítséget. Önzetlenül.
Közben írtam jóbarátunknak Kodolányi Endre -nek, SOS.. küldött tovább Muki Revesz -hez, Ő intézte Állatvédők Érdekvédelmi és Szakmai Szövetsége -vel legyen összefogás...
És megtörtént.
Az ország nagy és kis szervezetei jöttek, és segítettek.
Vizslamentés UK Rescue Trust
Ágnes Pompár : Ébredő Bolygó Alapítvány ,
Diána Pinkóczi és a Kéz A Mancsért Egyesület
Aliz Fülöp Zöld Menedék Állatvédő Alapítvány - Vác ,
Nikolett Turza Minden Állatért Alapitvány Göd,
Füzesabonyi Állatvédő Alapítvány
Kutyások a XV. Kerületért Állatvédő Egyesület Vámos Vera
Hangya Közösség
Noé Állatotthon Alapítvány
Speciális Állatmentő Egység
Lehetetlen felsorolni mindenkit...
Ki önkéntes munkával, ki adományokkal, ki mindkettővel.. és igy lettünk Animal Aid Budapest
Majd jött a BOK csarnok, ahová be kellett menni, mert a Keletiben nem maradhatott senki.
Új helyszín, új emberek, új szabályok.
Az elmúlt tizen évben azt tapasztaltam, minden állatvédő utál majdnem mindenkit.
De ez nem az a helyzet. Ez itt most nem szólhat erről!
Kimerült menekült emberek,rettegő éhes oltatlan chip nélküli állatok.
A BOK-ban az első napokban is a napi 60-70 állat érkezett.
Majd lettek állatorvosaink. Állatorvosok a BOKban
Volt, aki sokszor, volt aki kevesebbszer de jöttek és segítettek.
Aniko Radványi és Avar a mai napig velünk van.
Ezer Kinder maxi-king sem lenne elég,hogy megháláljuk, hogy számíthatunk rá. ❤️
150 nap...
Voltak viták, volt aki elfáradt, volt aki kiégett...
Barátságok születtek, és lettünk egy olyan csapat, amire álmomba sem mertem volna gondolni.
Közben a BOK összes szervezetével is összecsiszolódtunk.
Ismerjük egymást, tudjuk, hogy számíthatunk a másikra... Migration Aid , Andrea Gál , Jan Ka , Kovács Fanni, Anett Sőrés Köszönjük a közös munkát! A rengeteg segítséget!
És persze voltak támadások is.
Meg nébih alaptalan névtelen feljelentések is..😁 ezen már csak nevetni tudunk. De legalább így már papírt is kaptunk, hogy minden rendben van, és nem csak jól, de szabályokat betartva működünk.
na meg jött a :
"Miért nem a magyar állatokat mentitek? "
"Miért nem a magyar menhelyeknek gyűjtünk? "
Pedig azt tesszük!
Csak nem értik. Nem tudják hol is függ ez össze.
Fájt is ez a támadás,főleg, ha olyan embertől jött akit szeretek és tisztelek.
De talán azért is kaptuk, mert a napi 3 óra alvás mellett, nem jutott idő arra,hogy elmondjuk mit tapasztalunk,
miről is szól ez az egész.
Meg mert nem volt elég idő elmagyarázni, mit miért teszünk.
Csak mentünk és csináltuk...
Június elejéig, kb az összes barátom olvashatta a privát ventillációimat, hajnal 2- és 4 között.
Hát... amikor éjszaka a bombatámadásokról szóló és a meneküléses történetektől zakatolt az agyam és sírt a lelkem...köszönöm,hogy elviseltétek!
90 napja nem írtam. Nem véletlen.
És még nem is említettem,milyen hálás lehetek a munkahelyemnek, Katalin Kónya , Erika Anita Baráth , hogy egy rossz szó nélkül elviselték,hogy felelelkesedéssel /de azért amennyire lehetett apait -anyait beleadva/ estem be 1-1 reggel akár a Védelmi Bizottságos megbeszélésekről, vagy épp alvás nélkül, meggyötört lélekkel, kialvatlanul a suliba tanítani.
Majd az órák után rohantam vissza a BOK-ba koordinálni, adományokat szállitani, pakolni, leltározni...És ez így ment minden nap....
És voltak/ vannak "háttérben" is olyan emberek, akik nélkül nem lennénk. Akik szerveztek, gyűjtést,rendelést, adományt, önkénteseket na meg elviselték a hülyeségeimet, a tévedéseimet, vagy éppen, hogy naponta változott az irányelv. Noemi Schwartz és a Hangya Közösség / Krisztina Wieden / a Noéból Kinga Schneider sorolhatnám, de biztos kimarad itt is valaki..
szóval még -még annyi ember, akit fel kellene sorolnom.
És a barátaim, akik a lelküket, idejüket és anyagiakat is beletettek: Éva Szatai Zsuzsanna Szatai Katalin Fódi Csavlek Agoston
Rég megszűntek a gyűjtések. Mert beláttuk, ha gyűjtünk támadnak.
És akkor most jöjjön a mérleg:
150 nap alatt 3340 állat amit elláttunk.
Ez mit jelent?
Számoljatok ki, kb átlag 100 -140 euro egy állat helyjegye a vonatra, ha nincs hordozó, amiben szállíthatják tovább ingyen.
Ha nem tudnak továbbutazni, marad a magyar menhelyek nyakán.
A 10% is sok ... átlag menhelyen van 150-200 állat.
Lehetetelen ennyi állatot gazdásítani.
Aki rajtunk keresztül ment, kapott enni, oltást és mikrochipet. Ami nálunk kötelező, Ukrajnában nem.
Magyarországon nincs veszettség, Ukrajnában van.
Járványügyi kockázatokat hárítottunk, ártatlan, gazdis életeknek segítettünk. És nem! Nem kaptunk állami támogatást, csupán helyet, hogy ezt a munkát legálisan végezhessük. Hogy ne szakadjon az ég a menhelyek nyakába, akik igy is kilátástalanságig tele vannak problémákkal, mentett állatokkal.
A munka folytatódik.
A mai napig jönnek menekültek és velük együtt állatok.
Csináljuk ameddig lehet. Ameddig van még miből.
Nem kérünk, de ha kapunk, nagyon hálásak vagyunk!
Kitartunk!"
