12/12/2024
Funkcionalitás a (földi) munka során
Ebben a cikkben kicsit önmagamat fogom bemutatni, hiszen, aki nem ismer, nem is tudja (még), mennyire funkcinális ember vagyok.
Az időnk korlátozott. Az energiánk korlátozott. A kedvünk sok esetben korlátozott. Az anyagi források is. Az információ, álmok, vágyak száma viszont végtelen. Ebből adódóan nincs lehetőségünk mindig kibontakozni, gyakran kap el minket az a melankólikus érzés, hogy nem teljesedünk ki, nem valósítjuk meg az álmainkat, „sikertelenek” vagyunk. Nem vagyunk elég jók. Ja, amúgy most szűkítsük picit a tevékenységi köreinket, és koncentráljunk csak a lovakkal való foglalkozásra.
Nekem is van ilyen. Régen irdatlan maximalista és perfekcionista voltam, tehát mindig mindent ÉS tökéletesen akartam megvalósítani. Szerencsére belépett a lovazás az életembe, és nagyon hamar rávilágított, hogy bizony az igazán fontos dolgok száma nagyon is alacsony, és ha az ember egy icipicit céltudatos, kitartó, logikus, akkor ezek megvalósíthatóak bárki számára, így nekem is. Csak nem egyszerre…
Másik faktor, hogy ahogyan telnek-múlnak az évek, (jobb esetben) egyre több tapasztalatra tesz szert az ember, jobban átlátja a dolgokat, bővül az ismeretek tára, és higgadtabbak is leszünk – kezdünk reálisabb álmokat megfogalmazni, és bízunk abban, hogy eddig nem „rontottuk el” túlzottan.
Aki ezt a sok évet, kínlódást, idő-, és energiakidobást meg szeretné spórolni, az olvasson tovább. Aki ezen már túl van, gratulálok, akár abba is hagyhatja!
Fókuszálj a funkcióra!
Számomra ezen bekezdés címe a lényeg. Ez az egész lovazás, és valójában az élet eszenciája is. Mert, mit ér valami, ha nincs funkciója? Használod? Nem! Érdekel? Lehet, egy darabig, amíg rá nem jössz, hogy funkció nélkül nincs jövőkép.
Amikor elkezdünk valamit csinálni, pl. a lovazást, nyilván, nem látjuk át, mi az út. Valójában az út a cél, mert szerény véleményem szerint nincs „kész” ló. Mindig lesz újabb és újabb kihívás! És ez így is van jól.
Koncentrálj tehát arra, hogy olyan utat célozz meg, aminek van értelme. Lehet zsákutcákban, körforgalmakban időzni éveket is – értsd átvitt értelemben – de minek?
A lovazás, legyen az földi munka, kézen történő munka, szabad munka, vagy a lovaglás jelenleg elérhető millió fajtája, sose feledd, mi a funkciója az egésznek! Nyilván, amikor tanulsz, akkor az, hogy legyen jó lovas érzésed, vagy jó ülésed, vagy ne ess éppen le. Ha viszont csak ezt látjuk, akkor nagyban az egó diktál. Lássunk túl önmagunk „tyúkszaros” életén (akinek nem inge/tolla, ne vegye magára!), és nyíljon meg előttünk a lovazás igazi világa, aminek egyetlen egy közös célja van (szerintem): hogy a lovat egészségesebbé tegyük, és ezáltal fokozzuk a teljesítményt (lovas szakzsargon: a képzés célja az egyenesség elérése – lefordítva saját gondolkodással: az egyenes ló az igazán teljesítőképes ló!). Ehhez persze hozzá tartozik, hogy a lónak legyen esélye egy kiegyensúlyozott, boldog életre, különben teljesíteni sem fog tudni.
Szóval, térjünk vissza a fő motívumhoz: Az összes lóval eltöltött időnk célja tehát, hogy a munkánk során a ló egészségesebb (szakzsargonnal: egyenesebb) legyen. Ezt ne egyik edzésről a másikra várjuk el, itt sok-sok év munkája van előttünk! Ez az út, amiről beszéltem, és az úton lévő kövek, mint eszközök pedig, a feladatok. Haladunk egyiktől a másikig. Ha egy feladatnak van funkciója, akkor az úton fogunk maradni, ha nincs, bekerülünk egy zsákutcába. Vagy körforgalomba, ahol elkörözgetünk egy darabig, és jobb esetben rájövünk, hogy hülyeséget csinálunk.
Néhány példa
Manapság egyre jobban terjed a trükktanítás, ami tök jó, hisz „menő”, lefoglalja a lovat, jól néz ki, és mivel valamilyen dicséretet kap, amikor kivitelezi, állandóan csinálni fogja, már magától is. Sok esetben akkor, is, amikor nem kérik. Nyilván, ezt mi, emberek, úgy értjük, hogy milyen lelkes és intelligens, de valójában amint megtanult már valamit, ami elég gyors a lovaknál, nem igazán kell megmozgatnia az agysejtjeit, hogy kivitelezze. A jutiért viszont mindent (ezt az influenszer nyilván nem osztja meg a csini videójában)!
Nos, itt vannak a trükkök, például a fektetés, a bólogatás, a spanyol lépésszerű lábhimbálás, vagy hogy, az öledbe tegye a fejét – csak, hogy a leggyakoribbakat említsem. Nyilván, ezek látványos elemek, hihetetlen „cukik” tudnak lenni, és bizony sokszor a cirkuszi fellépés során is látjuk őket, tehát „biztosan jók”.
Amikor viszont ilyet, de én már azt mondom, bármit is látsz, bárki kivitelezése révén, azonnal tedd fel Magadnak a kérdést: „Ennek vajon mi a funkciója?” „Ez hogyan járul hozzá a ló egészségéhez?”
A valódi funkciók
A világban viszont nem minden új rossz, nem minden furcsa ártalmas! Szóval, nem kell siránkoznunk, hogy most akkor mi is legyen? Csak egész egyszerűen tegyünk szert némi alap anatómiai, biomechanikai tudásra, és máris látni fogjuk, mely mozgásforma/feladat mire és hogyan hat. Van szuper szakirodalom erre, aki elakad, szívesen segítek.
Én döntően földi munkás elveket viszek a mindennapokba, kombinálom a földről tanultakat a lovaglással, és éppen ezért erről a területről hoznék néhány igencsak egyszerű példát a funkcióra:
- tudjon stabil farkiterelést csinálni mindkét oldalra, mert ezzel van némi esélyed magadnál tartani a lovat. Például, amikor viszed vissza munka után a legelőre, és nyitod a kaput, nem kell attól tartanod, hogy átgázol rajtad és köszönés nélkül lelép. Legyen napi rutin, hogy visszaviszed, farkitereléssel megfordítod, elbúcsúztok. Nem mellesleg, biztosan észrevetted, hogy az elején minden lónak különbözik a két oldala által mutatott farkiterelés – tehát, a ferdeség jön ki itt is. Amint viszont gyakorlod, a két oldal kivitelezése elkezd hasonlítani – a ló egyenesedik.
- tudjon jönni melletted a tréning során szabadon is, akár ügetésben is, mert igy kisebb az esélye, hogy ha vezeted, le akarjon lépni mellőled. Ezzel a kapcsolatotokat építed, mely igen fontos a magasabb szintű, a lovat fizikálisan és mentálisan igencsak igénybe vevő feladatok esetében!
- tudjon szabadon körözni körülötted legalább lépésben, mert ha szélben, tavasszal futószárazod, kisebb az esélye egy sárkányeregetésnek, ami aztán meghúzza a válladat, csuklódat. De láttam ilyen esetben már ujjtörést is! Jobban fog tisztelni a lovad akkor, ha kötél nélkül tudod magad körül léptetni, mint amikor full befeszülve éppen, hogy csak megtartod a futószáron - szerintem.
Ezeket a feladatokat egy igen fiatal csikónak is meg lehet tanítani, szóval nem a kor, és képzettség függvénye. Mindez a Te gondolkodásod, „képzettséged” függvénye. Egészen addig, amíg a funkció nélküli zsákutcák el tudnak csábítani, addig zsákutcákban fogod tölteni az időt. Amint tisztává válik, mi az út, mik a kövek (=funkcióval ellátott feladatok) az úton, nem lesz gond.
Sok sikert a munkához!
(Köszönet Hajnal Vikinek a szuper pillanatképért)
