02/12/2024
Biofília vagy miért vonzódik minden kisgyerek a lóhoz?
A biofília elmélete szerint ösztönösen vonzódunk minden élő iránt. Oka szintén evolúciós fejlődésünkben keresendő: Az ember, már amikor felülmúlta az állatokat és homo sapiens sapienssé vált, akkor is évek százezrei során az állatokkal együtt élt. Az állatok, köztük kiemelt fontosságban a ló és a kutya, nemcsak munkaeszköz, élelem forrása, veszélyjelző volt, hanem társ is. Ezen funkcióiban megnyugtatta az embert: ha a ló nyugodt volt, akkor ő sem volt veszélyben, ellazulhatott. A ló menekülő állat, támadás esetén nem tud másként védekezni, csak az elfutással. Ennek érdekében érzékszervei, szaglása, hallása, de patáján keresztül rezgések érzékelése is sokkal kifinomultabbak, mint az emberé. Az ember ezért különösen rá tud hagyatkozni a lovak jelzéseire. Vadállatok, vihar, lovak és más állatok közeledését már akkor jelzi, amikor az ember még gyanút sem fogott. Ha viszont nyugodt, az ember is nyugodt lehet. Tájékozódásban, víz megkeresésében, nehéz terepen vagy vízen való átkelés esetében szintén a ló segített az embernek.
Ezen okok magyarázzák, hogy békésen legelésző lovaink látványa önmagában is képes minket, a mai embert is megnyugtatni, gondjainkat elfelejteni, a stresszt félretenni. A hátán ülve ezek a hatások még felerősödnek. ADHD-s, túlpörgött gyerekek viselkedésében nagyon jól látszik a különbség lovaglás előtt és után.
Reggelente nekünk is első dolgunk megnézni, hogy nyugodtan legelnek vagy fekszenek-e a lovak, vagy fülüket hegyezve figyelnek. Utóbbi esetben ki kell menni és utánanézni, mi lehet a gond. A hátukon ülve nemcsak szemünkkel érzékeljük a nyugalmukat vagy izgalmukat, hanem izomtónusuk alapján is. Eggyé válhatunk a lóval. Ennek az élménynek a megtestesítője a kentaur, mely alul ló, fent pedig ember. Főleg nyereg nélkül, szőrén ülve válik az ember a lóval, természettel, az univerzummal való egység teljessé.