Színstér Fogadó- Szenvedélybetegek Nappali Intézménye

27/01/2025

Miért nem kapcsolódunk az érző énünkhöz?

Amikor lelki működésről, történésekről van szó két féle embert lehet megkülönböztetni: könnyen barátkozó, külvilág felé forduló, és egy befelé forduló, magába zárkózó típust. Mindegyik típusnak egyik útvesztője, vagy tekinthetjük kognitív csapdájának, azokat az elmében született gondolatokat, hiedelmeket, melyeket születésünktől, eszmélésünkön át egész életünk során hordozunk, alakítunk.

Sokszor találkozhattunk már olyan kifejezéssel, mint érzelgősség, vagy, hogy a sírás a gyengeség jele. Ha dühös, stresszes, feszült vagy, akkor veled van a baj, de senki sem fogja megkérdezni, hogy ez most miért generálódik benned? Így szépen lassan megtanuljuk, hogy meghatározott érzelmek társadalmilag nem elfogadhatók, elrejtendők, mert nagyon nehéz úgy levezetni, hogy közben ne kerülnénk konfliktushelyzetbe másokkal. Pedig tetszik, vagy sem testérzetek társulnak hozzájuk. Ezek az enyhébb hideg-meleg hullámtól a bizsergő, viszkető érzéseken át gyomor-, vagy bélgörcsökig, torokszorulásig, izomfájdalmakig, fejfájásig széles skálán mozognak.
Hogy mit is jelentenek, ezt a körülményekből lehet következtetni.
Ezek közelítő felismerésére Buda László is ad útmutatást a Mit üzen a tested? c. kötetében.

Hogy miért érdekes a saját gondolatunk? Hiedelmeink alapján tudattalanul is elfojtjuk az érzelmeinket, törekszünk elzárni magunktól őket. És ezzel ártunk magunknak. Az ember érző lény, akár Isten összes élő teremtménye előtte az evolúciós sorban. Az érzéseink ugyanúgy, mint egyéb érzékszerveink eligazodásunkat segítik a minket körülvevő világban és az életünk útján. Úgy is elképzelhetjük őket, mint láthatatlan amőbák, amik testünk meghosszabbodásaként bizonyos határig szabálytalan mozgást végeznek. Az emberi valóság részét képezik. És képesek vagyunk ösztönösen felismerni és megélni őket.

Akkor miért nem kapcsolódunk hozzájuk? Sokunk fél. Egyrészt bizonyos érzelmektől, másrészt az érzelemkitörés közösségi megítélésétől. Attól, hogy mennyire elveszett helyzetbe kerülhetünk, ha a környezetünk nem tudja számunkra megnyugtatóan kezelni a helyzetet. Erre a legjobb példák, amikor valamely sérült gyermeki énrészből reagálunk adott helyzetekre. Sokunk elvárja magától, hogy felnőttként tudjon bánni az érzelmeivel, különösképpen a nehéz érzelmekkel, de amikor ezt meg is kell tennie, eszköztelenné válik. Ez is fokozza a ránk telepedő stresszt és az elveszettség vagy tehetetlenség érzését.

Hogy miért lehetnek ilyen elvárásaink? Talán valamiért túlságosan függünk mások véleményétől? Előfordul adott külső körülmények között, hogy szerzett lelkiismeretünk bekapcsol és késlelteti, rosszabb esetben letiltja lelki folyamataink belülről jövő megélését. Ha ez rendszeresen ismétlődővé válik, abból következhet, hogy nem akarunk kapcsolódni valamely érzésünkkel. Tudatosságra nehéz következtetni. Nagyobb valószínűséggel tudattalanul kondicionált rossz szokás, ami hosszú távon ártalmas ránk nézve.
Hányszor előfordult már, hogy sírtunk az iskolában/óvodában? És pont ez a pillanat váltotta ki a többiekből a vágyott odafigyelést, gondoskodást, ami közelítőleg kielégítette az igényeinket. Gondolkoztunk-e azon, hogy akár több olyan előzmény vezetett ide, ami egyértelműen meg tudta mutatni kapcsolódásunk nehezítettségét, vagy megkérdőjelezte, hogy jó helyen vagyunk-e?

Ugyanennek egy mondás lehet a másik oldala: „Néma gyereknek anyja sem érti szavát.” Hogyan ne hallgasson tudatosan bárki, ha már életében többször tapasztalta, hogy számára egyértelműnek tűnő kommunikációt mégis félreértettek és automatikusan kijavítottak, érdektelenséget sugallva mondanivalója iránt. És amikor kritizálták a közlésmódját, miközben a mondandója megrekedt, kimondatlan maradt.

Ha ismerősek számodra ezek a helyzetek és úgy érzed túlságosan „jó” viszonyban vagy függőséget okozó szerekkel várunk szeretettel a Színes Fogadó Tér programjain és a felépülő önsegítő csoportokban (AA, NA, ACA).

Rácz Réka

25/01/2025

Mindannyiunknak van valamilyen viszonya a zenével.

Akinek dúdolt altatót az édesanyja, esetleg később szólót énekelt az énekkarban, vagy örömmel tanult hangszeren játszani, annak mosolyra húzódik az arca, ha ezt a szót hallja.

Sokaknak viszont ismeretlen, akár félelmetes terep is lehet. Aki a szüleitől nem hallott gyerekdalokat, esetleg az iskolai énekórán a megszégyenülés sötét bugyrait járta meg, annak inkább riasztó ezt hallani: zene.

Ugyanakkor körülvesz bennünket, gondoljunk akár a légkalapács ütemes hangjára, akár a madarak csicsergésére.

A Zenehíd alkalmain újra átélhetjük a pozitív emlékeket, vagy felülírhatjuk a fájdalmasakat. Megengedő, elfogadó közegben, ének és élő hangszeres játék (gitár, hegedű, ütős hangszerek) kíséretével találkozhatunk eddigi élményeinkkel, érzéseinkkel, és ezeket meg is oszthatjuk egymással.

Rácsodálkozhatunk, mennyire mást jelent mindannyiunknak ez a rövidke szó. Majd, ha úgy érezzük, újra gondolhatjuk, átírhatjuk ezt a viszonyt. Bekapcsolódhatunk a közös éneklésbe, a bátrabbak akár hangszert is ragadhatnak.
Semmi nem kötelező, nincsenek jó és rossz válaszok, megoldások, a résztvevők, a közösség alakítja, formálja az alkalmakat.

Várunk 2025. január 31-én, pénteken 17:00 – 19:00-ig Győrben, a Szigethy Attila u. 109. alatt a Színes Fogadó Térben.
A program ingyenes, de a létszám korlátozottsága miatt regisztrációhoz kötött. Jelentkezni az [email protected] e-mail címen vagy a 30/797-8356 telefonszámon lehet.

20/01/2025

Örökké áradó

A közelmúltban mindannyian megtapasztalhattuk, milyen félelmetes dolog az áradás. Borzongató élmény szembesülni egy medrét vesztett víztömeghatalmas erejével, mégis különleges, mert maga az élet hömpölyög a zabolátlanná vált hullámokban.
Mintha a gátakat feszegető folyó időről- időre a tudomásunkra hozná, hogy partjain is ő az úr. A meder az ő medre, ő alakította, ő rendelkezik felette, ő volt itt előbb és áthágja a kereteket, amit mi képzeltünk el neki, amikor felépítettük köré házainkat, életünket. Orrunk alá dörgöli kicsiségünket és törékenységünket, közben kapcsolódásra és összefogásra kényszerít bennünket… olykor pedig újrakezdésre.

A dal, amelynek nyomán ez az írás megszületett, egy másfajta folyóról szól, olyan vízforrásról, amely szintén átszövi életünket. Néhol alig észrevehető csermelyként, néhol lomha folyamként találkozunk vele, de ember mivoltunkhoz legalább annyira hozzátartozik, mint értelmünk. Az ember spirituális lény, amelyet nem szerencsés figyelmen kívül hagynia.

A spiritualitás nélkül szemlélt emberre Viktor E. Frankl, bécsi pszichiáter a dimenzionál ontológia törvényeivel mutatott rá, a Bécsi Egyetem 600 éves fennállásának alkalmából tartott ünnepi beszédében. Ezek szerint a törvényszerűségek szerint, ha egy dolgot a saját természetes dimenziójából, egy annál alacsonyabb dimenzióba vetítve ábrázolunk, a leképezések ellentmondhatnak egymásnak, illetve többértelműek lehetnek. Például egy henger 2 dimenziós vetülete alulnézetből kört formáz, míg oldalnézetből téglalapot. Ki gondolná ebből, hogy ugyanarról a dologról van szó. De alulnézetből a henger mellett a kúp és a gömb is kört mutat, ki gondolná, hogy ez a vetület többféle valóságot takar. Talán a pohár példája szemlélteti a legjobban ezt, aminek alul és felülnézeti vetülete is egy kör. Mindez korrekt információ róla, a teljes egésznek mégis csupán egy szelete és vajmi keveset mutat meg abból a valóságból, ami a pohár lényegét adja.

Frankl szerint kicsit hasonlóan vagyunk a biológia és pszichológia síkjára leképzett emberrel is, mert ezek teljes valóságának alacsonyabb dimenziói. Hajlamosak viszont belehajszolni egy olyan szemléletbe, mintha mi emberek fiziológiánk zárt rendszere lennénk csupán, akik kizárólag a saját homeosztázisuk fenntartása érdekében képesek cselekedni. Az ember azonban több ennél - írja Frankl. „Embernek lenni azt is jelenti, hogy az ember túlnő önmagán. Az emberi egzisztencia lényege az öntranszcendencia. Embernek lenni mindig azt is jelenti, hogy irányulunk valaki vagy valami felé, hogy rendeltetve vagyunk valamire, hogy átadjuk magunkat egy műnek, melynek szenteljük magunkat, egy embernek, akit szeretünk vagy Istennek, akit szolgálunk.”

Ezzel tulajdonképpen, meg is érkeztünk a spiritualitás lényegéhez. A spirituális szemlélet az életet a földi létnél tágabb horizonton szemléli és mindig egy nálunk nagyobb, teljesebb felé irányul. Ezzel Frankl szavaival élve arra ösztönöz, hogy kilépve meghatározottságaink kereteiből, meghaladjuk önmagunkat.

Mindez nem kötődik semmilyen valláshoz, minden ember sajátja és tulajdonképpen az önmegvalósítás vágya is valahol itt gyökerezik bennünk.
Bár a spiritualitás nem egyenlő a vallásossággal, a leggyakrabban valamilyen vallás keretein belül talál utat magának. Ezért az ember nem csak „homo sapiens” és „homo ludens”, hanem „homo religiosa” vagyis vallásos ember is. Ez nem holmi egyházi propaganda, hanem jól megfigyelhető jellemző, hiszen minden ember alkotta közösségben vagy társadalomban megjelenik egy transzcendens felé irányuló kultusz, ami fentiek ismeretében talán nem meglepő.

Az is megfigyelhető, hogy ez a vallásos irányultság a vallásgyakorlástól elzárkózó embereknél is jelen van, csak más csatornákat használ. Ha megnézzük napjaink spirituális irányzatait, jól tetten érhető mindez és egyben hatalmas piaci rést is nyit a misztikára és csodára éhes tömegek kielégítésére. Az ezoterikus és alternatív irányzatok mellett talán érdemes a fantasy műfajt is megemlíteni, hiszen A Gyűrűk Urától - Harry Potterig, Star Warstól - a The Witcher sorozatig sok minden szolgál hasonló célt. Utóbbiak már nemcsak a mozivásznak elé ültetik le rajongóikat, hanem a játékprogramok segítségével a számítógépek elé is, teljes virtuális valóságot teremtve számunkra. Bizonyos értelemben nevezhetjük valláspótléknak is őket.

Több vallási tanítás szerint, az ember egy megfosztottság állapotában él. Lelkében egy elveszített paradicsom emléke kísért, ezért sohasem elégedett igazán, mindig van feljebb és mindig van tovább. Talán ez mozgatja a felfedezőt, a tudományos kutatót, minden innovációs és világjobbító szándékot.
Lehet, hogy ezt a paradicsomi boldogságot keressük hedonizmusunkban, kényelemvágyunkban és ennek délibábját véljük megtalálni függőségeikben vagy valamilyen szerhasználatban. A paradicsomi állapot a tanítások szerint azonban egy Istennel teljes állapot, amelyről így ír a piarista költő, Sík Sándor:

„És szíveden élő parazsat gyújtok/ Gyötrő és győzelmes jelül:/ Legyen a lelked minden kinccsel terhes / De tenmagadra addig rá ne lelhess / Míg énbelőlem nem lesz újra teljes/ és tengerembe vissza nem merül.”

Itt persze fontos megjegyezni, hogy Isten nem holmi Jolly Joker, akit bármilyen hiányunk orvoslására behívhatunk az életünkbe, sokkal inkább az Ő hiányát próbáljuk számtalan pótlékkal betölteni.
Bárhogy vélekedünk, mindannyian egy a tengerbe igyekvő nagy folyam partján élünk. Gyökereink és kultúránk gyökerei ebből a vízből táplálkoznak, szokásainkat, értékrendünket, látásmódunkat meghatározza az a vallási rendszer, amibe beleszülettünk. A spiritualitás azonban ott kezdődik, amikor megtaláljuk magukban is ezt a vízforrást, és belőle merítve kezdünk el élni. Amikor kicsit magasabb perspektívából kezdünk el önmagunkra tekinteni és súlya lesz életünknek. Fejlődni vágyunk és végre célra lelünk. Tartunk valahová.

Ha saját csermelyünket követve jutunk el egy nagy folyóig, lehet öröm a találkozás. Megláthatjuk, hogy az azonos területről származó vizek összeszedik egymást és úgy tartanak a tenger felé.

A fejlődésnek és az önmeghaladásnak nem kell magányos műfajnak lennie. Az utak egymás felé is visznek, egymásnak kezet nyújtva könnyebb haladni ezen a kétségekkel teli nehéz terepen, amit életnek nevezünk.

Az ember titok és misztérium. A tudomány számtalan paramétert meg tud határozni, de nem adja meg a választ arra a gyötrő kérdésére, hogy merre megyünk és kik vagyunk. Utóbbiról Dr. Eigner Judit irodalomterapeuta gondolata jutott eszembe, amit nemrég hallottam tőle egy előadáson. Szerinte a nagy kérdés, a nagy választ is tartalmazza és így szól: Ember, ki- CSODA vagy?!
Talán minden utunk ennek a válasznak a megtalálásáról szól.

Fenti gondolatok egy Zenehíd alkalmon elhangzott, azonos című dal kapcsán születtek a Színes Fogadó Térben, ahol péntekenként több fórumon is nyílik alkalom mély és tartalmas beszélgetésekre.

C. Szalay Rita
mentálhigiénés lelkigondozó - gyászkísérő

17/01/2025

Mi, emberek sokszor kacskaringós utakon jutunk el problémáink megoldásáig, ha egyáltalán eljutunk, míg a kutyák meglepő természetességgel oldják meg ugyanezt.

Kutya ZEN kártyák, rövid történetek, játékok segítségével olyan utazáson vehetsz részt, amely során tanulhatsz többek között a szeretetről, a konfliktuskezelésről, a múlt feldolgozásáról, a bosszúról, az érdekemberekről, az önszeretetről, az ítélkezésről, a tiszteletről.
A kedves, frappáns, olykor megmosolyogtató, máskor meglepő, de minden esetben mélyen elgondolkodtató beszélgetéseink értékes útmutatóként szolgálhatnak számodra is.

Az alkalmak különlegessége, hogy köztünk lesz Szimba kutya, aki egy rendkívül barátságos labrador. Miközben játszunk vagy beszélgetünk, egészen közel engedheted magadhoz, lehet őt simogatni, kényeztetni. Belekóstolhatsz, hogyan működik az ember-kutya kapcsolat. Egyszerű engedelmességi feladatok által a gazdi bőrébe bújva te is megtapasztalhatod, hogyan lehet egy kutyával jól együttműködni. Szimba képviseli a feltétel nélküli szeretetet, a lelkesedést, a kedvességet és az előítéletmentességet. Az állatok rendkívüli érzékenységével és bölcsességével szavak nélkül is olyan dolgokra mutat rá, amelyek felülemelkednek egón, belénk nevelt korlátokon, gátlásokon és félelmeken.

A játék Neked szól akár kutyás vagy, akár nem vagy az…
de szereted a kutyákat, és nyitott vagy egy különleges úton bejárt személyiségfejlődésre, érdekel, hogy mennyi mindent lehet tanulni egy kutyától, szeretnél kiegyensúlyozott életet élni, összhangba kerülve Önmagaddal és a körülötted élőkkel, szeretnél letisztult, egyszerű megoldásokat találni a mindennapok kihívásaira, és szeretnél egy olyan gondolkodásmódot elsajátítani, amellyel zsákutcák és fölösleges körök nélkül haladsz a céljaid felé.

Várunk 2025. január 24-én, pénteken 17:00 – 18:30-ig Győrben, a Szigethy Attila u. 109. alatt a Színes Fogadó Térben.
A program ingyenes, de a létszám korlátozottsága miatt regisztrációhoz kötött. Jelentkezni a [email protected] e-mail címen vagy a 30/514-6592 telefonszámon lehet.

17/01/2025

14/01/2025

Támogató csoport szenvedélybetegek hozzátartozóinak

A szenvedélybetegség nem csak a függő vagy szerhasználó életét határozza meg, hanem az egész családét. Illyés Gyula szavaival élve "mindenki szem a láncban", amely megkötöz, kényszerpályára állít és elszigetel.
A vágyott változáshoz ezért hozzátartozóként is nagyon fontos segítséget kapni.

A tapasztalatok szerint a legnagyobb támaszt az az érzés tudja adni, hogy nem vagy egyedül és mások is járnak hasonló cipőben. Ilyen találkozásokra tervezünk lehetőséget biztosítani, egy segítő csoport keretei között, amely ezúttal nem a függőről, hanem Rólad szól. Új utakat a megküzdéshez - ismereteid bővülése mellett - a te függetlenedésed: önismereted javulása és erőforrásaid megtalálása fog adni.

Erre hívunk egy támogató közösségben, minden páratlan csütörtök délután Győrben, a Színes Fogadó Térben. (Győr, Szigethy A.u.109.) A csoport díjmentes és anonim.

Jelentkezni vagy bővebb információt kérni a [email protected] e-mail címen, vagy 30/576-5774 telefonszámon lehet. A csoport zárt és csak megfelelő létszám esetén indul.

13/01/2025

Minden második!
A Magyar Addiktológiai Társaság XIV. Országos Kongresszusán Szemelyácz János, a társaság elnöke érdekes számokat sorolt. Talán nem hatnak a meglepetés erejével, mégis érdemes ránézni, talán egy kicsit mögé is. Az egyéb drogok is problémákat okoznak, de továbbra is az alkohol, ami a legelterjedtebb.

Ma hazánkban a 15 éves fiúk közel fele lerészegedett az elmúlt hónapban.
Nem kipróbálta, megkóstolta, barátkozott vele – hanem lerészegedett, és ezzel világelsők vagyunk.
A lányok ugyanebben a harmadik helyen állnak.

És hogy honnan veszik a mintát?
Nézzük a felnőtt lakosság aktuális fogyasztási szokásait.
A 15 évnél idősebb női lakosság 7,5 %-a, 15 évnél idősebb férfi lakosság 37 %-a (átlagosan a lakosság 21,3 %-a) alkoholbeteg, vagy magas kockázatú ivó (ez utóbbi az alkoholbetegség előszobája). A nőknél viszont arányaiban gyakoribb a gyógyszerek visszaélésszerű (nem orvosi rendelésre történő) használata.

Ha a férfi lakosságot leszűkítjük, az alsó és felső korcsoportokat kivesszük, akkor gyakorlatilag a 25 és 60 év közötti férfiak közül minden második!!!! többet iszik, mint „kellene”.
Mert hogy mennyit kellene?
Gyakorlatilag semennyit nem kell, semmi nélkülözhetetlen tápanyag nincs egyik fajta alkoholos italban sem.

De ne legyünk álszentek, igenis van helye a mérsékletes alkoholfogyasztásnak. Egy baráti összejövetelnek, egy jó vacsorának, ünneplésnek lehet szerves része az alkohol fogyasztása.
Kérdés, hogy ezek az alkalmak valóban minden naposak-e, vagy ennél sokkal kevesebb is elég, hogy a pohárhoz nyúljunk.
Nagyon nehéz a határokat meghúzni, talán könnyebb azt nézni, hogy mi az, ami biztosan nem számít már mérsékletes, vagy társasági ivásnak.

A sör és a bor mindenképp jobb választás, mint a rövid italok, bár összességében nézve pl. egy korsó sör alkoholtartalma megközelítőleg ugyanannyi, mint egy felesnek a 40 %-os rövidből. De attól még nem jó, csak kevésbé rossz, ha az előbbieket fogyasztjuk.
Ugyanakkor bármelyik fajta italt nézzük is, ha nem múlik el úgy egy hét, hogy ne innánk, az mindenképp legyen figyelmeztető jel! Ugyanígy, ha elhatározzuk, hogy mennyit engedélyezünk magunknak adott estére, mondjuk 3 koktél, vagy 3 sör, és ezt nem tudjuk tartani, az sem a kontrollált fogyasztás jele. Ha valaki ingerült lesz, mikor nem jut hozzá a megszokott italához, az már szinte biztosan bajban van, ahogy a megvonási tünetek (remegés, izzadás, szédülés…) is komoly problémát jeleznek. Ez utóbbi esetben már csak orvosi felügyelettel szabad a teljes absztinenciát megpróbálni!

Ami nekem különösen bántotta a szemem: egy szombat délelőtt 11 óra körül fiatal apuka kézen fogva sétált a parkban az alig totyogó gyermekével. Akár öröm is lehetett volna bennem, milyen jó, hogy apuka is kiveszi a részét, kicsit tehermentesíti az anyukát. Csak míg egyik kezében a gyerek aprócska keze volt, a másikban a megbontott sör. Délelőtt 11-kor.

A felépülőink egy része gyakran kezdi az elején azzal, hogy ő nem is ivott olyan sokat, pár sört. (Akik mélyebben csúsztak a függőségbe, ők inkább felvállalják már az elején is, sőt, néha még mintha dicsekvésbe is átcsapna a mennyiség felemlegetése.)
Ahogy haladnak a józanságban, a korábban bevallott napi pár sör kezd egyre inkább a valósághoz közelíteni.
Egyikük pár józan hónap után engedte meg magának, hogy rálásson: bizony abban az esténkénti „mert megérdemlem” sörben gyakran volt bélés is. Sőt, a 3-4 sör mellé legalább 3-4 rövid ital is lecsúszott, 2-3 óra leforgása alatt, az esti műszak végétől a lefekvésig.
Egy másik kliens, bár valóban „csak” sört ivott, de a mennyiségek pár hónap után kezdtek mértékegységgé válni. Ha – már józanul – valami megpróbáltatás érte, az aszerint lett besorolva, hogy 10, vagy épp 15 sörös történet. Tehát amíg ivott, egy-egy ilyen esetre aznap 10 vagy épp 15 sört ivott meg. Ha ezt átszámoljuk, hogy kb. 5-7 dl tömény, vagy egyáltalán 5-7 liter folyadék, már az is rémisztően hangzik. Ráadásul így a napi teljes energiaszükségletet „üres kalóriákkal” vitte be, hiszen semmi értékes tápanyagot nem fogyasztott, valószínűleg emellé a mennyiség mellé már nem volt éhes.

Most nem kezdek bele megfejteni, hogy ki miért iszik, mennyi összetevője, milyen háttere van annak, hogy valaki problémás alkoholfogyasztóvá válik.
Pusztán a figyelmet akartam felhívni arra, hogy érdemes néha megállni, és elgondolkodni – vajon én még rendben vagyok az alkohollal? A nagy többség, még a problémások is igennel felelnek.

Pont ez a függőség egyik jele, hogy becsapja az embert. Ha az alábbi mondatokat mondod/hallod, azért érdemes gyanakodni:
- megdolgoztam érte, ennyit csak megérdemlek
- akkor hagyom abba, amikor akarom – csak most épp nem akarom
- más is iszik ennyit, aztán még sincs semmi baja
- dolgozom, családom van, hogy lennék már alkoholista?!

Nagyon sarkosan azt is mondhatnám, hogy ha arra kérlek, a következő 2 hétben ne igyál egyetlen korty alkoholt sem, simán igent mondanál rá?! Ha nem, ha kibúvókat keresnél, akkor már érdemes elgondolkodni.

Ha szeretnél ránézni a fogyasztási szokásaidra, az interneten is találsz többféle kérdőívet, skálát, de akár intézményünkbe is bejöhetsz ingyenesen és anonim módon, hogy beszélgessünk erről. Ez természetesen semmiféle kötelezettséggel nem jár, pusztán kaphatsz egy képet arról, mennyire kell(ene) odafigyelned az alkoholfogyasztásodra.

Ha nem te, hanem hozzátartozód érintett szerinted a problémában, arra is vannak megoldások, ebben az esetben is fordulj bizalommal az intézmény dolgozóihoz.

Árpás Márta
terápiás munkatárs
személyközpontú tanácsadó

10/01/2025

JátszóTÉR

Közös játékra hívunk benneteket. Ezt a játékot azonban nem táblák és bábuk segítségével játszunk, nem kell csapatokra osztódni, nem kell a füves pályán labdát kergetni, vagy akár egymás homlokára írt számokat hangosan kiabálni.

Ez a közös játék kicsit más.
Ezen alkalmakon a helyzetek átélésére és az élményünk kifejezésére helyezzük a fókuszt.
Egy kis színészkedés – de nincsenek előre megírt szövegek és kötelező szerepek. Választásod szerint lehetsz te a főszereplő, de akár a történetben elmerülő néző is.

Lesz sok mosoly, együtt töltött minőségi idő, lehetőség arra, hogy játékos és spontán keretek között kicsit jobban megismerjük magunkat, és találkozzunk másokkal – álarcok nélkül.
Próbálunk elmerülni a történetekben, érzésekben, a pillanat múlandóságában.
Mindezt mozgásokkal kiegészítve hozzuk még közelebb.
Megragadhatjuk a semmit, és elengedhetjük a mindent – azáltal, hogy együtt alkotunk.
Ilyen egy improvizációs, rögtönzős JátszóTÉR.

Gyere, játssz velünk, éljük együtt a rácsodálkozást, az újdonság varázsát!
Nyitott alkalom, szeretettel látunk, akár érintett vagy szenvedélybetegségben, akár nem.

Várunk 2025. január 17-én, pénteken 17:00 – 18:30-ig Győrben, a Szigethy Attila u. 109. alatt a Színes Fogadó Térben.
A program ingyenes, de a létszám korlátozottsága miatt regisztrációhoz kötött.
Jelentkezni az [email protected] e-mail címen, vagy a 70/797-8356 és 30/514-6592 telefonszámokon lehet.

06/01/2025

Alázat

Dr. David Bobb egy könyvében ezt mondja: „A hatalom, amit ígért az alázat az az önmagunk feletti hatalom. De az alázat erejét elhomályosítja az arrogancia kora, amelyben élünk.”

Az arrogancia taszítja az embereket. Mindannyian el tudjuk képzelni azt a vezetőt, aki nem alázatos és nem fogad el semmilyen visszajelzést vagy kritikát. Ez általában a hatékonyságuk hanyatlásához vezet, mert lassan, de biztosan elvesztik környezetük tiszteletét és támogatását.

Tehát az alázat egyenlő azzal, hogy aláveted magad másoknak, nem húzod meg a határaidat, nem értékeled a szándékaidat, erődet és perspektíváidat (nézőpont) másokkal szemben? Vagy világos látásmódot és tiszteletet mutatsz magad iránt, mert tudod, hol a helyed a világban és ezzel, illetve önmagaddal is békében vagy?

Ellentétben azzal, amit egyesek gondolnak, az alázat nem egyenlő az alacsony önbecsüléssel és megalázkodással. Íme néhány példa az elmélkedéshez:

Az egyik leghíresebb példakép Teréz anya, aki rendkívüli alázattal feladta saját életét, és úgy döntött, hogy betegekről, szegényekről és haldoklókról gondoskodik. Munkássága India szerte sokakat inspirált és megmutatta, hogyan lehet és érdemes valódi változást elérni a világban.

Nelson Mandela szerint az első dolog egyike, hogy legyünk magunkkal őszinték. Soha nem lehetünk valódi hatással másokra, ha nem változunk. A nagy béketeremtők mind feddhetetlenek, becsületesek, de alázatosak voltak. Ha értékeljük az alázatot és elismerjük olyan tulajdonságok kombinációjaként, mint pl. mások tisztelete, akkor az segíthet jól értékelni mindent, amit csinálunk. Ez abban is segít, hogy erősebb kapcsolatokat építsünk ki a körülöttünk lévőkkel.

Alázatban nem gondolunk kevesebbet magunkról, hanem kevesebbet gondolunk magunkra.

Világunkban gyakran úgy gondolunk a vezetőkre, mint vezérigazgatókra vagy menedzserekre, de mindenkire, aki átveszi az irányítást az élete felett, hogy jobbá tegye azt és ezáltal a körülöttük élőkét is, vezetőnek kell tekinteni.

Az alázatos vezetők gyakran elismerik saját erősségeiket és gyengeségeiket, nyitottak arra, hogy tanácsot adjanak másoknak és tanácsot kérjenek másoktól. Nyitottak, hogy egyre többet tanuljanak magukról és másoktól, fejlődjenek, gyengeségeiket is erőforrásokká alakítsák. Arra törekszenek, hogy jól hasznosítsák a másokban rejlő erősségeket, ahelyett, hogy mindent maguk próbálnának megoldani. Amikor a vezetők alázatosak, megbecsülik embereiket, empátiával és együttérzéssel is rendelkeznek velük szemben. Társaik bármiben és szükség esetén tanácsot kérhetnek tőlük, adhatnak nekik. Nem pusztán kiüresedő szavakban és rituálékban alázatosak, hanem cselekedeteikben is azok.

Máté evangéliuma 18. fejezetének egy szakaszában ezt olvashatjuk.
„Abban az órában odamentek a tanítványok Jézushoz, és megkérdezték tőle: Ki a nagyobb a mennyek országában? Jézus odahívott egy kisgyermeket, közéjük állította, és ezt mondta: Bizony, mondom néktek, ha meg nem tértek, és olyanok nem lesztek, mint a kisgyermekek, nem mentek be a mennyek országába. Aki tehát megalázza magát, mint ez a kisgyermek, az a nagyobb a mennyek országában. És aki befogad egy ilyen kisgyermeket az én nevemben, az engem fogad be. Aki pedig megbotránkoztat egyet e kicsinyek közül, akik hisznek bennem, jobb annak, ha malomkövet kötnek a nyakába, és a tenger mélyébe vetik. Jaj, a világnak a botránkozások miatt!”

Az alázathoz hatalmas önismeret, önkontroll és önbecsülés szükséges. Ahhoz, hogy követendő példák legyünk, az alázat egy nagyon fontos tulajdonság. Segít kapcsolatba lépni az emberekkel és kivívni a tiszteletüket. De nem ez az egyetlen meghatározó tulajdonság, amely hatékonnyá teheti a „vezetőt”.

Az alázatosság elsősorban azt jelenti, hogy őszinte vagy önmagadhoz és másokhoz. Ha ezzel a tanúbizonysággal nézünk rá a tetteinkre és viselkedésünkre, óriási lehetőséget kínálunk a személyes fejlődésre. Ha jól csináljuk, alázatosságunk által körülöttünk mindenki a lehető legjobb egyéni és közösségi eredményt elérve a saját erejéből tud dolgozni.

Az alázat segít leküzdeni a konfliktusokat és az akadályokat az életben, harmonikus helyzeteket teremt mind személyes, mind szakmai életünkben., közelebb hoz bennünket embertársainkhoz. Alázatosságunk felhatalmazza és képessé teszi a körülöttünk lévő embereket is, hogy ők magukat is fontosnak érezzék, képessé váljanak felismerni saját gyengeségüket, erejüket, megtalálják magabiztosságukat annak érdekében, hogy velünk együtt jobb emberekké váljanak.

Lao-ce Az Út és Erény könyvében így ír:

„Ezért a bölcs
sürgés nélkül működik,
szó nélkül tanít,
nézi az áramlást és hagyja, nem erőlködik,
alkot, de művét nem birtokolja,
cselekszik, de nem ragaszkodik,
beteljesült művét nem félti,
s mert magának nem őrzi,
el se veszíti.

Ha nem emelik fel az okosakat,
a nép közt rend és béke fakad;
ha nem kell többé a ritka, drága,
megszűnik a nép kirablása;
ha nem a vágy uralkodik,
a nép szíve megnyughatik.
Ezért a bölcs
a szívet kiüríti,
a gyomrot teletölti,
a sóvárgást gyengíti,
a csontot erősíti,
hogy az emberek ne tudjanak, ne vágyjanak,
az okosak veszteg maradjanak.
A nem-sürgés ez
és rend és békesség lesz.”

Káldyné Szabó Eszter
okleveles szociális munkás

06/01/2025

A mese nem csupán gyermeki kiváltság, hiszen mindannyian magunkban hordozzuk gyermekkorunkat, annak “messzeringó világát” - ahogy Radnóti Miklós fogalmaz róla. Tovább él tudatalattinkban és nagyban meghatározza észlelésünket, érzéseinket, gondolkodásmódunkat.
Szorongásaink, lelki zavaraink, függőségeink mögött gyakran áll egy megbántott, félreértett gyermek, aki talán ma is szeretetre és elfogadásra vár.
A mesetükör nem meseterápia, sokkal inkább egy gondolatindító közös beszélgetés, amely önismereti utazásra hív. Kicsit kézen foghatjuk belső gyermekünket a mesék és a versek segítségével, melyek képesek megnyitni olykor lelkünk legzártabbnak hitt fiókjait is.

Nyitott alkalom, amelyen szeretettel látunk akár érintett vagy szenvedélybetegségben, akár nem.

Várunk 2025. január 10-én, pénteken 17:00 – 18:30-ig Győrben, a Szigethy Attila u. 109. alatt a Színes Fogadó Térben.

A program ingyenes, de a létszám korlátozottsága miatt regisztrációhoz kötött.
Jelentkezni a [email protected] e-mail címen, vagy 30/576-5774 telefonszámon lehet.

02/01/2025

16/12/2024

Az önbizalom ereje

Elérkeztünk az önismereti cikksorozat utolsó témájához, ami nem más, mint az önbizalom. Az önbizalom az egyik legfontosabb belső erőforrásunk, amely meghatározza, hogyan viszonyulunk önmagunkhoz és a körülöttünk lévő világhoz. Nem velünk született adottság, hanem tanulható és fejleszthető képesség, amely életünk minden területén segíthet minket. De mit is jelent valójában az önbizalom, és hogyan érhetjük el, hogy stabil alappá váljon az életünkben?

Mi az önbizalom?
Az önbizalom nem más, mint önmagunk elfogadása és tisztelete. Nem azt jelenti, hogy mindig biztosak vagyunk minden döntésünk helyességében, vagy hogy tökéletesek akarunk lenni. Sokkal inkább azt, hogy bízunk saját értékeinkben, képességeinkben, és hiszünk abban, hogy képesek vagyunk megbirkózni az előttünk álló kihívásokkal. Az önbizalom alapja az önismeret: ha tudjuk, kik vagyunk, mire vagyunk képesek, és miben van szükségünk fejlődésre, az egyensúlyt és belső nyugalmat adhat.

Az önbizalom hiányának hatásai
Az önbizalomhiány gyakran vezethet bizonytalansághoz, félelemhez vagy akár stagnáláshoz az élet különböző területein. Akik nem hisznek magukban, hajlamosak lehetnek alábecsülni a képességeiket, és félni attól, hogy kudarcot vallanak. Ez gyakran megakadályozza őket abban, hogy új dolgokat próbáljanak ki, vagy kiálljanak magukért. Az önbizalomhiány azonban nem végleges állapot: tudatos munkával és pozitív tapasztalatok gyűjtésével leküzdhető.

Hogyan építhetjük fel az önbizalmunkat?

- Kis lépésekben kezdjük: Az önbizalom nem alakul ki egyik napról a másikra. Kezdjük azzal, hogy apró célokat tűzünk ki magunk elé, és ezek elérésével növeljük az önmagunkba vetett hitet.

- Fókuszáljunk az erősségeinkre: Mindannyiunknak vannak olyan területei, amelyekben kiemelkedőek vagyunk. Ismerjük fel ezeket, és építsünk rájuk.

- Tanuljunk a hibákból: A kudarcok az élet természetes részei. Ne hagyjuk, hogy elbátortalanítsanak, inkább tanuljunk belőlük, és építsük be őket fejlődésünk folyamatába.

- Vegyük körül magunkat támogató emberekkel: Az önbizalmat erősíti, ha olyan emberekkel vagyunk, akik hisznek bennünk, bátorítanak és pozitív hatással vannak ránk.

- Ápoljuk a mentális egészségünket: A pozitív gondolkodás és a belső párbeszéd erősítheti az önbizalmat. Mondjunk magunknak bátorító szavakat, és ünnepeljük a sikereinket, legyenek azok bármilyen kicsik is.

Csernus Imre pszichiáter igy fogalmaz az önbizalom kapcsán: “A boldogság az, tudják, amikor sugárzik az emberről az érzés: hogy jól van. A boldogság üt. De ez a hosszú folyamat, amíg a titokból, az elhallgatásból őszinteség lesz, és lassan szembenézek mindazzal, ami fáj. Ez aztán hatással lesz az egész életemre, és akkor eljön az az időszak, amikor nem csak látszatember leszek, hanem hiszek majd önmagamban, tehát lesz önbizalmam. Vagyis a boldogságukat kockáztatják mindazok, akik az elhallgatást választják.”

Az önbizalom az életünk alapköve, amely segít abban, hogy a kihívásokat lehetőségekként lássuk, és bátran lépjünk előre. Bár időbe telik, hogy megerősítsük, de minden lépés, amit ennek érdekében teszünk, közelebb visz minket ahhoz, hogy teljesebb, boldogabb életet éljünk. Bízzunk magunkban, mert a legnagyobb erő belülről fakad! Te készen állsz rá, hogy bízz magadban?

Anton Pál
terápiás munkatárs
saját tapasztalatú segítő