13/01/2025
Minden második!
A Magyar Addiktológiai Társaság XIV. Országos Kongresszusán Szemelyácz János, a társaság elnöke érdekes számokat sorolt. Talán nem hatnak a meglepetés erejével, mégis érdemes ránézni, talán egy kicsit mögé is. Az egyéb drogok is problémákat okoznak, de továbbra is az alkohol, ami a legelterjedtebb.
Ma hazánkban a 15 éves fiúk közel fele lerészegedett az elmúlt hónapban.
Nem kipróbálta, megkóstolta, barátkozott vele – hanem lerészegedett, és ezzel világelsők vagyunk.
A lányok ugyanebben a harmadik helyen állnak.
És hogy honnan veszik a mintát?
Nézzük a felnőtt lakosság aktuális fogyasztási szokásait.
A 15 évnél idősebb női lakosság 7,5 %-a, 15 évnél idősebb férfi lakosság 37 %-a (átlagosan a lakosság 21,3 %-a) alkoholbeteg, vagy magas kockázatú ivó (ez utóbbi az alkoholbetegség előszobája). A nőknél viszont arányaiban gyakoribb a gyógyszerek visszaélésszerű (nem orvosi rendelésre történő) használata.
Ha a férfi lakosságot leszűkítjük, az alsó és felső korcsoportokat kivesszük, akkor gyakorlatilag a 25 és 60 év közötti férfiak közül minden második!!!! többet iszik, mint „kellene”.
Mert hogy mennyit kellene?
Gyakorlatilag semennyit nem kell, semmi nélkülözhetetlen tápanyag nincs egyik fajta alkoholos italban sem.
De ne legyünk álszentek, igenis van helye a mérsékletes alkoholfogyasztásnak. Egy baráti összejövetelnek, egy jó vacsorának, ünneplésnek lehet szerves része az alkohol fogyasztása.
Kérdés, hogy ezek az alkalmak valóban minden naposak-e, vagy ennél sokkal kevesebb is elég, hogy a pohárhoz nyúljunk.
Nagyon nehéz a határokat meghúzni, talán könnyebb azt nézni, hogy mi az, ami biztosan nem számít már mérsékletes, vagy társasági ivásnak.
A sör és a bor mindenképp jobb választás, mint a rövid italok, bár összességében nézve pl. egy korsó sör alkoholtartalma megközelítőleg ugyanannyi, mint egy felesnek a 40 %-os rövidből. De attól még nem jó, csak kevésbé rossz, ha az előbbieket fogyasztjuk.
Ugyanakkor bármelyik fajta italt nézzük is, ha nem múlik el úgy egy hét, hogy ne innánk, az mindenképp legyen figyelmeztető jel! Ugyanígy, ha elhatározzuk, hogy mennyit engedélyezünk magunknak adott estére, mondjuk 3 koktél, vagy 3 sör, és ezt nem tudjuk tartani, az sem a kontrollált fogyasztás jele. Ha valaki ingerült lesz, mikor nem jut hozzá a megszokott italához, az már szinte biztosan bajban van, ahogy a megvonási tünetek (remegés, izzadás, szédülés…) is komoly problémát jeleznek. Ez utóbbi esetben már csak orvosi felügyelettel szabad a teljes absztinenciát megpróbálni!
Ami nekem különösen bántotta a szemem: egy szombat délelőtt 11 óra körül fiatal apuka kézen fogva sétált a parkban az alig totyogó gyermekével. Akár öröm is lehetett volna bennem, milyen jó, hogy apuka is kiveszi a részét, kicsit tehermentesíti az anyukát. Csak míg egyik kezében a gyerek aprócska keze volt, a másikban a megbontott sör. Délelőtt 11-kor.
A felépülőink egy része gyakran kezdi az elején azzal, hogy ő nem is ivott olyan sokat, pár sört. (Akik mélyebben csúsztak a függőségbe, ők inkább felvállalják már az elején is, sőt, néha még mintha dicsekvésbe is átcsapna a mennyiség felemlegetése.)
Ahogy haladnak a józanságban, a korábban bevallott napi pár sör kezd egyre inkább a valósághoz közelíteni.
Egyikük pár józan hónap után engedte meg magának, hogy rálásson: bizony abban az esténkénti „mert megérdemlem” sörben gyakran volt bélés is. Sőt, a 3-4 sör mellé legalább 3-4 rövid ital is lecsúszott, 2-3 óra leforgása alatt, az esti műszak végétől a lefekvésig.
Egy másik kliens, bár valóban „csak” sört ivott, de a mennyiségek pár hónap után kezdtek mértékegységgé válni. Ha – már józanul – valami megpróbáltatás érte, az aszerint lett besorolva, hogy 10, vagy épp 15 sörös történet. Tehát amíg ivott, egy-egy ilyen esetre aznap 10 vagy épp 15 sört ivott meg. Ha ezt átszámoljuk, hogy kb. 5-7 dl tömény, vagy egyáltalán 5-7 liter folyadék, már az is rémisztően hangzik. Ráadásul így a napi teljes energiaszükségletet „üres kalóriákkal” vitte be, hiszen semmi értékes tápanyagot nem fogyasztott, valószínűleg emellé a mennyiség mellé már nem volt éhes.
Most nem kezdek bele megfejteni, hogy ki miért iszik, mennyi összetevője, milyen háttere van annak, hogy valaki problémás alkoholfogyasztóvá válik.
Pusztán a figyelmet akartam felhívni arra, hogy érdemes néha megállni, és elgondolkodni – vajon én még rendben vagyok az alkohollal? A nagy többség, még a problémások is igennel felelnek.
Pont ez a függőség egyik jele, hogy becsapja az embert. Ha az alábbi mondatokat mondod/hallod, azért érdemes gyanakodni:
- megdolgoztam érte, ennyit csak megérdemlek
- akkor hagyom abba, amikor akarom – csak most épp nem akarom
- más is iszik ennyit, aztán még sincs semmi baja
- dolgozom, családom van, hogy lennék már alkoholista?!
Nagyon sarkosan azt is mondhatnám, hogy ha arra kérlek, a következő 2 hétben ne igyál egyetlen korty alkoholt sem, simán igent mondanál rá?! Ha nem, ha kibúvókat keresnél, akkor már érdemes elgondolkodni.
Ha szeretnél ránézni a fogyasztási szokásaidra, az interneten is találsz többféle kérdőívet, skálát, de akár intézményünkbe is bejöhetsz ingyenesen és anonim módon, hogy beszélgessünk erről. Ez természetesen semmiféle kötelezettséggel nem jár, pusztán kaphatsz egy képet arról, mennyire kell(ene) odafigyelned az alkoholfogyasztásodra.
Ha nem te, hanem hozzátartozód érintett szerinted a problémában, arra is vannak megoldások, ebben az esetben is fordulj bizalommal az intézmény dolgozóihoz.
Árpás Márta
terápiás munkatárs
személyközpontú tanácsadó
9023 Győr, Szigethy Attila u. 109.
